Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Balogh Pál
A GÓ

Forrás:http://www.axis.hu/origo/Gorol_irtak/gokonyv.htm
Balogh Pál e-mail címe: balpal@broadband.hu
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

A gó játék Ing szabályai
A gó játék szabálya
Gó szótár
Versenyszabályok
Példajátszma 19×19-es táblára
Egy kis áttekintés. Mi is az a gó?

 

Egy kis áttekintés. Mi is az a gó?

A gyökerekKAND04.PCX (42828 bytes)

A gó Kínában keletkezett 4-5 ezer évvel ezelőtt, amikor a régi kínai civilizáció virágozni kezdett a Sárga-folyó völgyében és Egyiptomban vagy Mezopotámiában a legelső dinasztiák uralkodtak. A keletkezésének körülményeiről nincsenek információink, de még arról is csak találgathatunk, hogy mi volt a gó eredeti feladata. Az bizonyos, hogy 4000 éves gó táblát és köveket találtak Kínában. Valószínű, hogy nem egyszerűen egy szellemi játék volt, amely csak kellemes időtöltést volt hivatva szolgálni. Jogos a feltételezés, hogy valamiféle vallási rituális eszköz volt, és e szerepe segítette a gót abban, hogy túlélje Kínában a dinasztikus hatalomváltások és polgárháborúk viharait.

Legendák:

- Csan kínai császár megkérte egyik tudósát, hogy gyermekének logikáját fejlesztő játékot találjon ki.
- Hajótöröttek egy sziget területének egymás közti felosztását modellezték egy homokba rajzolt sziget térképen.
- A legtöbb kutató azon a véleményen van, hogy a gó a jóslás eszköze volt.

Ezt utóbbit alátámasztani látszik az ősi kínai filozófia, amely a kettős égi erők létezését hirdeti, valamennyi hasonlóságot felmutatva Heracleitos dialektikájával. Eszerint minden dolog a világon két ellentétes erő együtteseként jelenik meg úgy, mint ahogy egy nap áll nappalból és éjszakából, az élet életből és halálból, az ember férfiból és nőből és így tovább.

A kutatók szerint az ősi gó tábla jelentette a világmindenséget, amelyben a fehér és fekete kövek - a mai játékfigurák - a pozitív és negatív erők megtestesítői. Ebből a szemszögből már logikus a gó és a jóslás közötti kapcsolat lehetősége. Egy régi kínai gó könyv elmagyarázza, hogy a gó táblán a 19 vízszintes és 19 függőleges vonal által alkotott 361 metszéspont az év napjait és a négy sarok a négy évszak, ezzel szoros kapcsolatra utalva a gó és a jóslás között.

Politikusok és hadvezérek előszeretettel alkalmazták stratégiájuk kidolgozására a japán és kínai polgárháborúk idején. Ugyanis a gó táblát úgy tekintették, mint a harcteret, a fekete és fehér kövek pedig az ellenséges katonai egységek voltak. Így a távol-keleti hadviselésre jellemző nagyszámú, de azonos harci egységből álló hadseregeket kitűnően lehet modellezni az egyforma bábukkal.

Európában, ahol a bonyolult hűbéri viszonyokból adódóan különböző jellegű harci egységek alkották a hadsereget, így például lovasság, gyalogosok stb., sokkal használhatóbbnak bizonyult a sakk különböző rendeltetésű figuráival. Talán ezért terjedt el Európában a sakk, Távol-Keleten a gó, és nem pedig fordítva.

A gó történetének egyik legmeghatározóbb eseménye volt, amikor - koreai közvetítéssel, kb. 1300 évvel ezelőtt - Japánban is megismerték. A játék nehézkes kínai szabályait megformálták, ezzel lehetővé tették továbbfejlődését.

A gó játék terjesztésében Japán vezető szerepet tölt be, kb. 10 millió játékosból 3-400 professzionális versenyző biztosítja, hogy a régi mesterek által elért színvonal megmaradjon.

A gó, mint versenysport

   Akár a sakkot, vagy a bridzset, a gót is lehet versenyszerüen játszani. A hivatásos játékosok játszmáit a Távol-Keleten legalább akkora figyelem kíséri, mint bármely más élvonalbeli sportolóét a világ más tájain.

Minden évben megrendezik az amatőr férfi és női világbajnokságot Japánban.
Európában felnőtt és ifjúsági Európa bajnokságot rendeznek évente és kéthetente nemzetközi versenyeket. Ezek közül talán a legrangosabbnak számít a FUJITSU Grand Prix d'Europe nevet viselő, évente ismétlődő versenysorozat, aminek minden évben májusban van a magyarországi állomása.
2000 májusában ennek az igen rangos, 3 napos, nemzetközi versenynek a Magyar GO Egyesület szervezésében, Székesfehérvár ad otthont.

A gó valójában nem az ellenféllel, hanem magunkkal való küzdelem. Mint minden más versenyen, természetesen elégedettek vagyunk a győzelemmel és letör a vereség, de sohasem játszhatunk jól, ha túl idegesek vagyunk a mindenáron győzni akarás miatt. Ha ezek után vesztünk, hajlamosak leszünk megharagudni az ellenfélre, ha pedig nyerünk, megbánthatjuk őt a sikerünk fölött érzett, leleplezetlen büszkeséggel. Az a dolgunk, hogy megtaláljuk a lehető legjobb lépést, nem pedig a játék megnyerésén idegeskedni. Ha az ember túlzottan győzni akar és nincs tisztában a saját technikai ügyességével, akkor gyakran veszít. A góversenyeknek több eltérő sajátossága van a sakkversenyekhez képest. A játékos gondolkodási ideje a versenykiírástól függően 10 perc és 40 óra között változik, de a modern góban 30 perc és 10 óra között van megszabva. Ha valakinek elfogy az ideje, akkor még nem biztos, hogy vesztett, mert életbe lép a byo-yomi szabály. Ilyenkor a játékosnak minden lépését rövid idő, például 30 másodperc alatt kell megtennie. Ha a byo-yomi-ra adott idő is elfogy, és az alatt nem lépte meg a kiszabott lépésszámot, úgy veszít, még akkor is ha egyébként nyerésre állt, azaz több pontja volt.

    A sakkban előfordul, hogy a játékos legszívesebben nem lépne, de ezt nem teszik lehetővé a szabályok. A góban nincs lépéskényszer, sőt a játék befejezéséhez elengedhetetlenül szükséges ez a szabály, hiszen akkor van vége egy partinak, ha mindkét fél passzol azaz nem lép.

A gókészlet

Tábla:

A játéktábla megközelítőleg négyzethálós rajzolatú.
Méretét a játék szempontjából a hosszanti és keresztirányú vonalak száma határozza meg, mert a figurákat (köveket) ezek találkozási pontjaira (metszéspontjaira) helyezik el. A táblák méretei 19x19, 13x13 és 9x9 vonal.

A kisebb táblákat kezdő játékosok használják tanulás céljából. A gó játék igazi szépsége a 19x19 versenytáblán játszott partikban jelentkezik.

A tradicionális gótábla pl. cseresznyefából készül, de a könnyű hordozhatóság érdekében természetesen léteznek kevésbé szemet gyönyörködtető -viszont igen praktikus-  műanyag "táblák", mágneses készletek is. (Igényes eszközökre találunk példákat a http://www.geocities.com/WallStreet/Exchange/3574/pics.html címen.)

Ezen is lehet gózni, de micsoda különbség...

Egy praktikus tábla (ha a szépség kevésbé fontos)

 

Kövek:

A játékot fekete és fehér lencse alakú figurákkal játsszák. Ezeket köveknek nevezik.

 

És kövek a táblán (egy játszma képe):

   

A kövek száma egy készletben pontosan annyi ahány metszéspont van a táblán.

Tábla méret   Kövek száma  
  Fekete   Fehér
9 x 9 41 40
13 x 13 85 84
19 x 19 181 180

A tradicionális gókövek kagylóból, palából, készülnek, csiszolással. A napi játékhoz általában olcsóbb, műanyagból, üvegből, esetleg porcelánból, vagy műkőből készült köveket használunk.

Gó és egyéniség

Matematikailag bizonyítható, hogy minden állásban van optimális lépés, de rendkívül nehéz ezt megkeresni minden esetben. Ahány ember annyi agy. Még egy egyszerűbb gó játszmában is minden ember másképpen gondolkodik. A gó rávilágít az emberi természet különbözőségének gazdag skálájára. Gyakran megtörténik, hogy egy játékos számára egyéniségeknek néhány önmaga előtt is rejtett vonása kitárul egy gó játszma közben. Valójában a tábla az emberi természet tükre.

Egy játszma jó alkalmat adhat az ellenfél természetének megismerésére és könnyen meglehet, hogy a játszma végére a két játékos bensőséges baráttá válik.

Egy japán mondás szerint: "Mutasd meg a gó játszmádat, megmondom ki vagy." Ez valószínűleg hasonlóan túlzó kijelentés, mint Kazinczy: "Szólj, s megmondom, ki vagy ..." kezdetű epigrammája.

Megfigyelhető, hogy agresszív lelkületű emberek vérfagyasztó módon vetik magukat az ellenfélre a táblán, és iszonyú "vérfürdőket" produkálnak, míg vannak galamblelkületű játékosok, akiknek stílusára a szelídség és a visszafogott elegancia jellemző.

Az igazan érdekes az, hogy mindkét stílusnak megvannak a képviselői az élmezőnyben, tehát a jó játék nem függ okvetlenül a stílustól.

A játék neve

A (vagy go), az ősi táblás játék, amit a világban több néven ismernek és azonosítanak. Pillantsunk most be a különböző elnevezések és jelölési módok közé.

Japánban igo-nak nevezik, írásjele: Koreában baduk-ként ismerik, és így írják: Kínában VeiQi (vagy Veicsi) a neve, írásban pedig így jelölik A Hong Kong-ban használt tradicionális írásmóddal a VeiQi az alábbi kandzsival jelölt:

Ez persze csak a felszín. A lényeg maga a játék, aminek szabályait a következő fejezetek részletezik.