Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Avicenna (Ibn Szina)
arab IBN SZÍNÁ, teljes nevén ALI AL-HUSZAIN IBN ABDALLAH IBN SZÍNÁ (szül. 980. Buhara, Irán - megh. 1037. Hamadán), perzsa orvos, az iszlám leghíresebb és legnagyobb hatású filozófus-tudósa, különösen az arisztotelészi filozófia és az orvostan területén való jártasságáról ismert. Ő írta a Kitáb as-Sifá-t (A gyógyítás könyve), egy hatalmas filozófiai és természettudományos enciklopédiát és az Al Kanún fi at-tibb (Az orvostudomány szabályzata) c. művet, amely az egyik leghíresebb könyv az orvostudomány történetében.
Ifjúkora. A perzsa Avicenna egész életét Perzsia keleti és középső részén töltötte; gyermekkorában Buharában tanult apja irányítása mellett, aki izmaelita volt (egy iszlám vallási és politikai mozgalom tagja, amelynek teológiája az újplatonizmus népszerű változatán alapult). Avicenna maga azonban sohasem vonzódott az izmaelitákhoz. Mivel apja háza tanult emberek találkozóhelye volt, Avicenna gyermekségétől fogva élvezte kora kiemelkedő mestereinek társaságát. Koraérett, kivételes emlékezőtehetséggel megáldott gyermek volt, s ezt a képességét egész életén át megőrizte. Már tízéves korában kívülről tudta a Koránt és az arab költészet java részét. Azután logikát és metafizikát tanult olyan tanároktól, akiket csakhamar túlszárnyalt, ezután pedig 18 éves koráig önműveléssel töltött el néhány esztendőt. Mohón olvasta és kitanulta az iszlám jogot, majd az orvostudományt, és végül a metafizikát. Szellemi előrehaladásában különösen segítségére volt az, hogy bejárhatott a Szamanidáknak - az arab hódítás után elsőként felemelkedett nagy, helyi eredetű dinasztiának - a könyvtárába, azt követően, hogy sikerült meggyógyítania a Számánida herceget, Nuh ibn Manszúrt. Közben 21 éves lett; a bevett tudományok mindegyikének mesterévé vált, s széles körben elismerték mint kiváló orvost. A közigazgatásban is igényt tartottak szolgálataira, és egy ideig a kormányzat alkalmazásában, tisztségviselőként dolgozott.
De hirtelen megváltozott egész életvitele. Apja meghalt, a Számánida-dinasztiát megdöntötte a ghaznai Mahmud, a török vezér és legendás hős, aki Khoraszánban megalapozta a Ghaznavidák uralmát (Északkelet-Irán és a mai Nyugat-Afganisztán), s egy nyugtalan és zavaros korszak vette kezdetét, amely Avicenna élete végéig tartott, megszakítva néhány szokatlanul nyugalmas időszakkal. A sors belevetette Avicennát a perzsa történelem egyik legzavarosabb időszakába, amikor új török csoportok váltották fel a perzsa uralmat Közép-Ázsiában, s helyi perzsa dinasztiák igyekeztek politikai függetlenséget szerezni a bagdadi (mai Irak) Abbászida-kalifátustól. Koncentráló ereje és szellemi képességei azonban Avicennát képessé tették arra, hogy lenyűgöző kitartással és folyamatossággal folytassa munkáját, és ne befolyásolják a külső körülmények.
Avicenna egy ideig Khoraszán különböző városai között vándorolt, azután elment a Bújida-fejedelmek udvarába, akik Közép-Perzsia fölött uralkodtak. Először Rajjba ment (a mai Teherán közelében), azután Kazvinba, ahol továbbra is orvosi tevékenységéből élt. De ezekben a városokban nem talált sem elegendő társadalmi, sem gazdasági támogatást, sem a szükséges békés nyugalmat munkája folytatásához. Ezért Hamadánba, Nyugat-Közép-Perzsiába ment, ahol Samsz ad-Davlá, egy másik Bújida-fejedelem uralkodott. Ez az utazás egy új időszak kezdetét jelentette Avicenna életében. Udvari orvos lett és olyan mértékben élvezte az uralkodó kegyét, hogy kétszer is kinevezték vezírnek. A kor jellegéből fakadóan azonban politikai ellenfelei folyamatosan intrikáltak ellene, ami miatt egy ízben bujkálni kényszerült, sőt egy időre be is börtönözték.
Írásai. Ebben az időszakban kezdett bele két leghíresebb munkájába. A gyógyítás könyve valószínűleg a hasonló jellegű legnagyobb szabású mű, amelyet egyetlen ember írt. Tárgyalja a logikát, a természettudományokat, beleértve a lélektant, a „quadrivium”-ot (geometriát, csillagászatot, számtant és zenét) és a metafizikát, de nem foglalkozik részletesen az etikával és a politikával. Ebben a művében kifejtett gondolataira nagy hatással volt Arisztotelész, de más görög iskolák és az újplatonizmus is. Rendszere Isten fogalmán mint szükségszerű létezőn nyugszik: egyedül Istenben egyesül a lényeg és a lét. Azután van a létezők növekvő sokasága, amelyek Istenből időtlen emanációval jönnek, mint önmaga megismerésének folyományai. Az Az orvostudomány szabályzata a leghíresebb könyv az orvostudomány történetében Keleten és Nyugaton egyaránt. Tulajdonképpen rendszeres enciklopédia, amely nagyobbrészt a Római Császárság korában élt görög orvosok eredményein, továbbá arab munkákon s kisebb részben saját vizsgálódásain nyugszik (klinikai jegyzetei elvesztek utazásai alatt). Az udvarnál napjait lekötötték orvosi és kormányzati kötelességei, ezért Avicenna majdnem minden éjszakáját tanítványaival töltötte, s írta ezt vagy azt a munkáját, valamint hozzájuk kapcsolódó általános filozófiai vagy természettudományos vitákat folytatott. Az ilyen összejöveteleket gyakran muzsikálással és vigadozással kötötték össze, amelyek késő éjszakáig tartottak. Rejtőzködése idején és a börtönben is írt. Avicennát hatalmas testi ereje tette alkalmassá arra, hogy megvalósítson egy olyan programot, amely gyengébb szervezetű személy esetében elképzelhetetlen lett volna.
Avicenna életének utolsó szakasza Iszfahánba (Teherántól kb. 400 km-re délre) költözésével kezdődött. 1022-ben Samsz ad-Davlá meghalt, és Avicenna egy nehézségekkel teli időszak után, amikor börtönbe is került, kisszámú környezetével Iszfahánba menekült. Iszfahánban aztán viszonylagos nyugalomban töltötte életének utolsó 14 évét. Az uralkodó, Ala ad-Davlá és udvara nagyra tartotta. Itt fejezte be két nagyobb munkáját, amelyeket Hamadánban megkezdett, és vetette papírra csaknem 200 értekezésének java részét. Ő írta perzsa nyelven az első könyvet az arisztotelészi filozófiáról, valamint A gyógyítás könyvének remek összefoglalását, amely a Kitáb an-nadzsat (Az üdvösség könyve) címet kapta, s amelyet részben azon katonai hadjáratok alatt vetett papírra, amelyek során el kellett kísérnie Ala ad-Davlát a harctérre. Ez alatt az idő alatt írta utolsó nagy filozófiai munkáját és gondolatvilágának „legszemélyesebb” testamentumát Kitáb al-isarat va at-tanbihat (Útmutatások és megjegyzések könyve) címmel. Ebben a munkájában leírja misztikus lelki utazását a hit kezdeteitől Isten közvetlen és folyamatos víziójáig. Iszfahánban, amikor egy arab filológus hiányos nyelvi ismereteit kritizálta, három évet töltött el annak tanulmányozásával, és megírta vaskos könyvét, a Liszán al-arab-ot (Az arab nyelv), amely nyers vázlatban maradt haláláig. Egy hadjáratban Ala ad-Davlát kísérve Avicenna megbetegedett, és annak ellenére, hogy kezelte magát, bélbántalmai és testi kimerültsége a halálát okozták.
Azon kívül, hogy az iszlám arisztoteliánusok mestere volt, későbbi éveiben Avicenna igyekezett egy „Keleti filozófiát” („al-hikmat al-masrikíja”) megalapozni. Idevágó munkái nagyobbrészt elvesztek, csupán a többi könyvében fennmaradt részletek sejtetik azt az irányt, amelyet követett. Megtette az első lépéseket a misztikus teozófia felé vezető úton, s ezzel kijelölte az iszlám filozófia jövőbeni irányát, főleg Perzsiában és az iszlám többi keleti országában.
Avicenna hatása. A nyugati világban Avicenna hatása érezhető volt, bár nem beszélhetünk olyan külön iskoláról, „latin avicennizmusról”, mint amilyen Averroës, a nagy spanyol-arab filozófus körül alakult ki. Avicennától A gyógyítás könyvét részben már a XII. században latinra fordították, s a teljes Szabályzat is megjelent még ugyanabban a században. Ezek és más fordítások széltében-hosszában elterjesztették Avicenna gondolatait Nyugaton. Tanítása - vegyítve Szent Ágostonéval, a keresztény filozófuséval és teológuséval - alapját képezte számos középkori skolasztikus tanításának, főleg a ferencesek iskoláiban. Az orvostudományban a Szabályzat a legfőbb orvosi tekintély lett több évszázadra, és Avicenna rangja csak a korai görög orvosok, Hippokratész és Galenus hírnevéhez volt hasonlítható. Keleten az orvostudományban, a filozófiában és a teológiában évszázadokra fennmaradt uralkodó hatása, és ma is elevenen él az iszlám szellemiség határain belül.
Abu
Ali Ibn Szína (Avicenna): VERSEI
Borisz
Dimitrievics Petrov: Ibn Szína
(Avicenna), Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1982
Dr.
Birtalan Győző: AVICENNA KÁNONJA ÉS AZ EURÓPAI ORVOSTUDOMÁNY
Avicenna:
Az ásványok és fémek képződéséről, valamint az alkímia lehetetlenségéről
Schultheisz
Emil: Avicenna és a psychosomatica gyökerei
Schultheisz
Emil: Az arab medicina assimilatiója a későközépkori latin orvosi irodalomban
Schultheisz
Emil: Ibn Szína (Avicenna) lélektana
Kéri
Katalin: Ibn Szina (Avicenna) gondolatai az egészségmegőrzésről
