Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü
V W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Bunraku
A
Bunraku Japán nagyon sajátos bábjáték színháza. A bábuk mintegy 1-1,5 méter magasak,
fából készülnek, élénk, színes hagyományos ruházatot öltenek rájuk és közvetlenül
kézzel irányíthatók. Egy kissé emelt színpadon, a Kabukihoz hasonló drámákat játszanak,
miközben a történetet egy narrátor meséli, aki a színpad oldalán, egy magaslaton
foglal helyet. Az előadást egyetlen zenész shamisenen játszva kíséri.
A színpadot
három részre osztják. Minden bábut három ember irányít egyszerre. A vezető mester
mindig az arcot irányítja, – amely arc nagyon sok kifejezésre képes –, illetve
a jobb kezet. Az egyik segítő a bal kezet irányítja, míg a másik a lábak mozgatásáért
felelős. Tekintettel arra, hogy hihetetlenül összetett mozgás-koordinációra van
szükség, úgy tartják, ahhoz, hogy valaki igazi mester legyen, harminc év szükséges,
minden területen tíz-tíz év.
A régi időkben a bábjátékosok, tehát az irányítók
„láthatatlanok” voltak, de a XVIII. századtól a virtuóz mesterek kezdtek megjelenni
a színpadokon, viszont továbbra is fekete ruhát viselnek.
A Bunraku művészeti
csúcspontját talán a XVIII. század közepére érte el, elsősorban az ún. „Japán
Shakespeare-nek” Chikamatsu Monzaemonnak
köszönhetően, aki számos remek darabot írt a színház számára. Egy időben komoly
riválisává vált a Kabukinak, de az Edo-korszak vége felé hanyatlásnak indult és
a második világháborút követően komoly veszélybe került ez a művészeti ág. Az
elmúlt néhány évtizedben szerencsére újjászületett a Bunraku.
Duró Győző: A bunraku avagy embereket mozgató bábok. = SZÍNHÁZ, 1987. december, 38–46. pp.; illetve = Ember és báb. Szerk.: Tömöry Márta. Bp., 1990., Múzsák. 102–113. pp.
Isabella Pace: A bunraku és a színpadi illúziórombolás (Bunraku i deziluzja sceniczna, Dialog, 1981/10.)
Fordította: Fejér Irén
Világszínház, 1998 Tél, 56-64. oldal
谷崎潤一郎 Tanizaki Junichirō (1886-1965):
Aki a keserűfüvet szereti (蓼喰う蟲 Tade kuu mushi, 1929, Kolozsvári Papp László fordítása) Budapest: Európa Könyvkiadó, 1986.
