Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

rekeszzománc

más néven CLOISONNÉ, iparművészeti eljárás, amelynek során egy fémtárgy felületére finom fémszalagokat, -huzalokat forrasztanak, majd az így kijelölt kontúrok közeit az ún. cloisonokat (francia: „rekesz”) zománcanyaggal (vizes üvegporral) töltik ki. Ezután a tárgyat kiégetik, simára csiszolják és polírozzák. Néha a szokásos arany, ezüst, vörös- vagy sárgaréz szalagok helyett egyszerűbb fémet használnak.

A rekeszzománc egyik legkorábbi példája hat, Kr. e. XIII. századi mükénéi gyűrű. Az eljárás nyugaton főként a X-XII. században, elsősorban a Bizánci Birodalomban volt népszerű. Kínában a Ming- (1368-1644) és a Qing-dinasztia (1644-1911/12) idején, Japánban különösen a Tokugawa- (1603-1867), ill. a Meiji-korszakban (1868-1912) volt igen divatos technika.