Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

damaszt

mintás szövésű kelme; nevét attól a finom, mintás anyagtól örökölte, amelyet Damaszkuszban szőttek a középkorban. A valódi damaszt eredetileg selyemből készült, de az elnevezést egyre inkább a jellegzetes mintára használták, függetlenül attól, hogy a kelmét milyen szálból szőtték. A szimpla damaszt egyféle láncfonalból és egyféle vetülékfonalból készül, ezért egy vagy két színben szőhetik. A dupla damaszthoz több vetülékfonalat használnak. A damaszt jacquard-szövőgépen készül. A szatén- vagy selyemfényű minta úgy keletkezik, hogy a két kötéspont közötti szabad fonaldarabok kettő-hét, néha kilenc vetülékfonal fölött haladnak át. A kelme alapját vászonkötéssel szövik, a lánc- és a vetülékfonal egymásra merőleges, emiatt az anyag itt nem csillog, mint a selyemfényű részeken.

A damasztot a Damaszkuszon átvonuló keresztesek hozták el Európába a XI. században. A damasztvászon szövése a lentermelő országokban terjedt el - például Franciaországban a XIII. század közepe táján. A flamand Kortrijk városa a XV. században, a németalföldi Haarlem a XVII. és XVIII. században híres volt asztalterítőiről. III. Vilmos a XVII. század végén honosította meg a damasztszövést Írországban.

A régi damaszt 45-65 cm széles volt; ekkora távolságon tudták kézzel átvezetni a vetülékfonalat húzó vetélőt a láncfonalak között a kelme egyik szélétől a másikig.

A szövőgépekről akár 125 cm-es vagy még szélesebb anyag is lekerülhet. Az első gépek 1835 körül jelentek meg.