Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

disznó
(kínaiul: zhu)

A disznó a kínai zodiákus utolsó, tizenkettedik állata, a férfiasságot szimbolizálja. A disznó már ősidők óta tartják, nevelik a kínaiak. A letelepedett közösségek számára oly jelentős volt, hogy pl. a "család, otthon" jelentésű jia írásjegyet egy tetővel borított disznó ábrájából alkották. A disznó a történelem során mindig egyike volt az áldozatként felkínált állatoknak is. A kínai sertés lehet fekete vagy fehér. A Kínában élő mohamedánok, az Iszlám törvények szerint nem fogyasztanak sertéshúst. A lányok nem ették a sertés ujját, mert úgy hitték attól teherbe esnek, a terhes nők pedig épp ezért fogyasztották, mert úgy vélték, hogy felettébb tápláló, és hasznos mind az anya, mind a magzat számára. A "sült disznót enni" kifejezés a közösülésre utal. A disznó utalhat még a család elszegényedésére, míg vele szemben a kutya a család meggazdagodására. Ez abból adódódik, hogy amíg a disznó csak eszik és alszik, a kutya éberen őrzi a portát. A híres regényben, a Nyugati utazásban (Xi you ji), Xuanzang-nak, a zarándok útra indult buddhista szerzetes egyik társa - a majomkirály mellett - a Nyolctilalmas névre hallgató disznó, aki a végtelen munkabírás, a mohóság és a gyávaság jelképeként jelenik meg. A vaddisznó (ye zhu) az erdő, a vadon, egyszóval a civilizáción kívüli világ jelképe.