Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

FÜSTÖLŐ (xiang)
A füstölőként fordított kínai xiang szó tulajdonképpen "illatot" jelent. Az első dokumentum arról, hogy Kínában füstölőt használtak a középkorból származik, de nem kétséges, hogy a füstölő ismerete és használata több mint ezeresztendős múlta tekint vissza. A Tang-dinasztia idején már léteztek ún. "füstölő-órák". A füstölők egyenletes égése tette lehetővé, hogy az időméréshez is hasznosíthassák. Időegységük az 1 ke (14 perc és 24 mp) volt. Ez a hagyomány olyannyira tartotta magát, hogy a 16. században készített mechanikus órákat is a füstölőre megszabott időegységek alapján kezdték készíteni. A füstölő használata a buddhizmus térhódításával Indiából jutott el nemcsak Kínába, hanem Nepálba, Tibetbe, Mongóliába, Srí Lankára, Burmába, Koreába, Japánba stb. Mondhatjuk, hogy minden ország közül talán Kínában a legnagyobb a füstölőfogyasztás. Régtől fogva a természetfeletti erőkkel való érintkezés eszközének tekintették nemcsak a buddhisták, de a taoisták és konfuciánusok is. Az égő füstölőpálcákkal való gesztikuláció jelenti a kapcsolatteremtést, a füstjük jelzi az isteneknek, ősöknek, hogy a számukra felajánlott ételáldozat elkészül a számukra. A hagyományos szertartások, rituálék elengedhetetlen kellékeként, használják esküvő, temetés stb. alkalmával, de olykor minden különösebb jelentős nélkül, csak magáért az illatért gyújtanak füstölőt. Különböző formájú és nagyságú füstölőket ismerünk, a 10 cm körüli pálcikáktól kezdve az 5 méter magas, fatörzs nagyságúakig. Vannak rúd és spirál alakúak, körkörösek, díszesek és egyszerűek, mártottak, csavartak, sodrottak, pálcások és pálca nélküliek. A füstölőkészítéshez a szantálfa szolgáltatja a legközkedveltebb alapanyagot, de szinte minden létező kellemes illatot, aromát képesek előállítani. A kínai füstölők közül is kettőt különösen nagy becsben tartanak, ezek az ún. "két híres márka": a Xiangzang elmaradhatatlan kelléke a kínai újévi ünnepeknek és a buddhista füstölőáldozatoknak; a Dunhuang a híres buddhista barlangtemplomokról kapta a nevét, a gyógyító Buddhára utalva. A füstölők egy fajtáját nem illatáért és spirituális jelentősége miatt kedvelik, ez az ún. "szúnyog füstölő" (wenzixiang), melynek füstje hatásosan riasztja el a szúnyogokat, moszkitókat, legyeket és molyokat.

Tokaji Zsolt

 

A TAOISTA MŰVÉSZET KEZDETEI: HEGY ALAKÚ FÜSTÖLŐ

Az i. sz. 2. század vége és a 3. század Kínáját erőteljes szellemi pezsgés jellemezte. A konfucianizmus veszített ugyan jelentőségéből, de más iskolák ismét életre keltek. A kor két meghatározó vallása Kínában a taoizmus és a buddhizmus volt.

A hegy kulcsfontosságú szerepet töltött be a kínai vallásokban. A szent csúcsokat a földet éggel összekötő tengelynek tekintette a kínai filozófiai és vallásos gondolkodás. A hegyeken a qi-energia különösen kifinomult formájában fordult elő. Már a Hadakozó fejedelemségek korára kialakult az öt szent hegy tisztelete. Keleten a Taishan, délen a Hengshan, nyugaton a Huashan, északon a Hengshan míg a középponthoz a Songshan tartozott. Az öt csúcs tisztelete a Han-kortól vált széles körben elterjedtté. A füstölő, mint rituális tárgy megjelenése az i. e. 4. századtól a halhatatlanság keresésének újkeletű elképzeléseivel kapcsolható össze (boshanlu hegy-alakú füstölő, bronztükör). Az ókori Chu államból ismertek az első, bronzból és kerámiából készített, serleg formájú, áttört fedéllel díszített darabjai, melyeken megjelenítik a föld és az ég találkozását. Egyik legelső ismert darabja Zeng-beli Yi úr sírjából került elő. A Han-korra a füstölők alakja csésze formát öltött, fedele hegyformát idézett, melynek nyílásain tudott felszállni a füst, s az edény áttört magas talapzaton állt. A tárgyak az istenségek és halhatatlanok lakóhelyeként leírt kínai hegyek plasztikus megjelenítői voltak. Különösen szép darabjai ezüst és arany berakással készültek (Liu Sheng heceg és Dou Wan hercegnő sírja). A taoista művészet is szívesen adoptálta e tárgyakat. A taoista művészet (kínaiul: dao= ’út’) Laozi tanain, az örök élet keresésén, a természeti elemek kultuszán alapuló kínai vallás művészete. A tao a kifejezhetetlen, örök, teremtő valóság, minden dolgok forrása és végcélja, az abszolútum. A taóból kiáradó energiák egymást kiegészítő erőként való megjelenése a yin és yang erők képe. A filozófiai taoizmus tanaiból (Laozi, Zhuangzi, Liezi műveiből) a Han-korban vallássá formálódó taoizmus központi paradigmája a halhatatlanság keresése lett.

A taoista oltár felépítése a Hat Dinasztia korában (3—6. század) alakult ki. Hordozható, középpontjában a füstölő áll, melynek négy oldalára, a négy égtáj irányában ugyancsak egy-egy füstölőt állítottak. A vallásos taoizmus az emberi testet és az áldozatbemutatás oltárát is hegyként vizualizálta (boshanlu, „hegy alakú füstölő”). A füstölő a világhegy, a Kunlun szimbóluma, melyen a halhatatlanok és istenségek élnek. A füstölőből felszálló füst nekik közvetíti a földön élők kéréseit. Az oltár felépítése hegyként tagolódik, s három—kilenc lépcsőjén foglalnak helyet az egyes szintekhez rendelt istenségek. A taoista pap az oltár előtt végzett szertartás során megismétli, újrajárja mestere halhatatlanná válásának útját „hegyremenetelét”.

A füstölő rituális edényként oltárokon álló (ősök oltára, buddhista, taoista oltár), áldozatbemutatásra, füstölők elégetésére szolgáló bronz- vagy kerámiaedényként szolgált. Legkorábbi formája az i. e. 4. századból ismert bronz hegy-alakú füstölők sora. Később, a 10. századtól alakja a Shang- és a Zhou-kor szertartási bronztárgyainak formáját követte (pl. ding-edény, gui-edény). Alakjában a jelen és a jövő számára állandó példát jelentő múlt, a hagyományokban való gyökerezés jut kifejezésre.

Fajcsák Györgyi

Keresse füstölőinket a Terebess Webshopban és füstölőtartóinkat is!