Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

haj
(kínaiul: toufa)

A kínaiaknak kizárólag fekete hajuk van, így minden más szín, mindig az idegen jellegre utal. A nőknek mindig a ragyogó, hollófekete haját szokás dicsérni, de az igazi SZÉPSÉGeknek ún. "felhő hajuk" volt. A szépséges leányok, hölgyek leírását szinte mindig a hajat említik elsőként. Természetes hullámos haj csak Dél-Kína egyes vidékein jelenik meg. Az első szőke hajúak Kínában Kelet-Turkesztán lakói voltak. A szőke hajszínt kezdetben egyszerűen sárgának hívták, ma többnyire aranysárgaként nevezik. A szőke külföldiek a mai napig különleges egzotikumnak számítanak. A gyarmatosítás korában a Kínai partjain megjelenő hollandokat "vörös hajúaknak" (hong mao) nevezték, hiszen a tengerentúli kereskedők, tengerészek között szép számban akadtak olyanok, akik feltűnő vörös hajkoronát illetve arcszőrzetet viseltek. A mandzsu Qin-dinasztia idején tették kötelezővé jellegzetes a copf, varkocs viselését.