Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Rostoványi Zsolt
Az iszlám civilizáció története

(Szemináriumok vázlata)


I.
Az iszlám, mint civilizáció

Adatok:

1,3 milliárd fő; 33 országban többség; több mint 10 országban egyharmados; sok országban több milliós kisebbség (Nyugat-Európában – Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban – kb. 20-25 milliós muszlim közösség él; Indiában és Kínában is jelentős kisebbség él)
Indonézia (219 millió); Pakisztán (144 millió); Banglades – India – Kína (130-130 millió); Egyiptom (71 millió); Törökország (67 millió); Irán (66 millió); Nigéria (55 millió). 21 arab ország együtt 265 millió fő – 25 évenként megduplázódik.
Iszlám Konferencia Szervezete: 57 tagállam; 3 megfigyelő (Oroszország is kérte a felvételét)
Az iszlám a kereszténység mellett (utóbbi kb. 2 milliárd fő) a második legnagyobb világvallás – és egyben a legdinamikusabban növekvő (népszaporulat; áttérés).
Az iszlám (a kínai mellett) a legnépesebb civilizáció – Huntington
A nyugati (24,2%) után a második legnagyobb részesedés (21,1%) a világ területéből – Huntington

Alrendszerei:

Közel- és közép-keleti
Észak-afrikai
Közép-ázsiai
Elő-ázsiai: Pakisztán; Afganisztán; India
Indonéz-maláj
Létezik-e egységes iszlám civilizáció? (gazdaság; politikum; életmód; vallás együttese)
Egység és differenciáltság (ország; etnikumok – 3 domináns: arab; perzsa; török –, politikai rendszerek; helyi kulturális sajátosságok; stb.)
„Iszlám” értelmezése és hatóköre (totális – szekularizált)

Fejlődés szakaszai:

Kialakulás; felfelé ívelés (9-10. századig): a 7. századtól indulnak a hódítások: a közép-ázsiai és afrikai területeket erőszakkal, hódítások útján szerzik meg. A Távol-Keleten egészen más a helyzet: békésen, a távolsági kereskedelem révén terjed el az iszlám; megőrizve, építve a preiszlám kultúrákra és hagyományokra. Az iszlámra ekkor nagyfokú rugalmasság volt jellemző: az újat, amit talált, szervesen magába építette (pl. eltérő hagyományok).
Fénykor (10-12. század)
Stagnálás (13-18. század)
Nyugatnak való alávetettség – kolonizáció (19. század – 20. század első fele)
Nyugatosító, modernizációs kísérletek (a függetlenség elnyerése után) – arab nacionalizmus talaján 1967-ig
Retradícionalizáció 1967. után („modernizációs válság” nyomán)


Az iszlám totalitása

Iszlám – muszlim

szalima (épnek, biztosnak lenni); aszlama (deklarálni, hogy valaki elkötelezett Allah akaratának); iszlám (alávetés Allah akaratának); muszlim.
szalám – béke
Az egész világ muszlim – minden Isten akarata szerint történik, minden hatalom és szuverenitás Allahé
Az emberek Isten földi helytartói (khalifat Allah)
Kifejezések: mohamedán (helytelen, mivel Mohamed ember volt, ezért a vallás nem kötődhet az ő nevéhez); muzulmán (francia elnevezés, de nem tökéletes); mozlim (teljesen helytelen, nem megfelelő az arab átírásnak); muszlim – a megfelelő szó!
Mindenki közvetlen kapcsolatban áll Istennel – nincsenek papok (a síita vallástudósok hierarchiája hasonlít rá, de akkor sem papság)
Vallási értelmiség: vallástudósok (ulemá); vallásjogi tudósok (fuqahá).

Komplex rendszer, több mint vallás

Vallás
Etikai normarendszer („magatartási kódex” – saría)
Gazdasági és társadalmi doktrína
Jogrendszer
Kormányzási és politikai rendszer
Civilizáció, kultúra

Tawhíd – sirk

Alapelv: tawhíd (isteni) egység – monoteizmus – (Korán 112.): Isten egy…
személyében (nincsen sem több Isten, sem több személy);
attribútumaiban (egyetlen élőlény sem rendelkezik Isten tökéletességével és végtelenségével);
tetteiben (senki nem cselekedheti az, amit Isten).
Tawhíd ellentéte: sirk, jelentése „társítás”, azaz a politeizmus kifejezése. Ez egy elítélendő kategória az iszlámban (a Szentháromság is).

Kalima („szó”, kalimat Allah – „Isten szava”)

„Nincs Isten Allahon kívül, Mohamed Allah prófétája.”
saháda, tanúságtétel: a kalima elfogadása – az iszlám első és legfontosabb pillére.


II.
Arábia és környéke viszonyai

Perzsia: Szászánida dinasztia – hatalmas birodalom

Zoroasztrizmus államvallás
Erős, központosított közigazgatás
Vallási türelem
Tudomány, kultúra (hellenisztikus kultúra)

Jemen: Dél-Arábia

ie. 950-115. Sába királysága – virágzó kereskedelem; tömjén
6. szd.-ig Himjarita dinasztia
4. szd.-ban az abesszinek elfoglalták, majd perzsa segítséggel ismét önálló lesz
az uralkodók áttértek a judaizmusra
480. Kinda törzsszövetség Közép-Arábiában – jemeni kísérlet a kereskedelem megvédésére
520. körül az abesszinek elfoglalták
570. körül a perzsák elűzik az abesszineket – az iszlám hódításig perzsa tartomány

Abesszínia: monofizita kereszténység

Arab törzsek:

ie. 854. arab név – asszír ékírásos táblán: sivatagi, nomád beduin
Hérodotosz: Arábia az utolsó déli lakott terület; lakói arabok
Tasso
Sémi népek
Ábrahám – Iszmáil (zsidók: Izsák)
Nomád állattenyésztés: nagycsaládok – nemzetségek – törzsek. Élükön a férfiak tanácsa: sejk
Törzsek egymás elleni támadásai: törzsszövetségek
Murúa: becsület; bátorság; férfiasság; vendégszeretet; nagylelkűség
Költészet
Zsidó törzsek – Jaszrib; oázisok
Arab „ütközőállamok”, Dél-Arábiából északra vándorolt nomád törzsek, védelem a nomádokkal szemben
Ghasszanidák (Bizánc, 529-től): Kelet-Jordánia; felveszik a kereszténységet
Lakhmidák (Perzsia, 3. szd.): Mezopotámia
A 6-7. század fordulóján mindkettőt megsemmisítik
Mekka egyre fontosabb szerepe

 

Kereskedelem

Selyem út; tömjén út (65-75 állomás): Abesszíniából és Jemenből Nyugat-Arábián át Szíriába; Bizánc (fő felvevő) és Kína között

A selyem utat Perzsia uralta – Bizánc kísérletei Perzsia megkerülésére
A tömjén utat a himjariták uralták
Ütközőállamok kísérletei a kereskedelem ellenőrzésére
570. körül: az összes rivális meggyengül – Mekka ráteszi a kezét a kereskedelemre; ez lesz az uralkodó gazdasági tevékenység: Qurais (Fő vetélytárs: Táif)
Óriási haszon származik ebből › differenciálódás Mekkán belül, ami elégedetlenséget szült, és ez a jólét gátja volt.
A 6. század végére Qurais lesz a tranzitkereskedelem vezetője:
Elszakadás a nomád életformától
Első muszlimok:
A kereskedelemben másodlagos szerepet játszó nemzetségek tagjai
A gazdag nemzetségek háttérbe szorult fiataljai
Ellentmondás a kereskedelem és a törzsi társadalom között
Az iszlám oldja fel az ellentmondás: umma – törzsiség meghaladása

Bizánc – keletrómai birodalom

502-505. bizánci-perzsa háború

4. századtól hitviták: ariánusok; nesztroniánusok; monofiziták

570. körül született Mohamed

Nagyapja nevelte 7 éves koráig – utána nagybátyja, Abu Tálib
Fiatal korától karavánutakat bonyolított le; egész Arábiát bejárta – találkozott a judaizmussal és a kereszténységgel.
Mekka környéki barlangba elvonult elmélkedni – megjelent neki Gábriel arkangyal
Mekkába visszatért, és azt akarta, hogy kövessék. Miután ez nem sikerült, 622-ben átment Jaszribba (hidzsra), de nem sokan voltak erre hajlandóak. A többség ekkor még nem vette fel az iszlámot, de fontos volt a döntőbírói szerepe a viszálykodó törzsek között.
Elsőként a zsidó törzseket próbálta megnyerni, de ez nem nagyon sikerült

Az iszlám Medinában

Ellentétek a mekkaiak (muhádzsirín) és a medinaiak (anszár) között
Kísérlet az umma (hívők közössége) egységére
Medinai alkotmány: túllép a törzsi és nemzetségi viszályokon; zsidókkal kiegészülő muszlim közösség
Törekvés a zsidók megnyerésére (ima iránya Jeruzsálem; zsidó böjt)
Miután nem fogadták el az iszlámot – fellépés ellenük
Ábrahám-vallás: iszlám „arabizálása”
Ábrahám (az arabok ősapjának, Iszmáilnak az apja) lesz az iszlám megalapítója – Ábrahám muszlim volt (3:67)
Ő Mekka és a Kába megalapítója (3: 95-97)
Mekka centrális szerep; bálványok, pl. a Kába
624-től harcok a mekkaiak ellen – zsákmányolás
Badri csata: 300 muszlim és 750 mekkai halott – muszlim győzelem
Támadás Barúi Qainuqa zsidó törzs ellen – elkergeti őket Medinából
625. Ohod mekkaiak támadása a muszlimok ellen
támadás egy másik zsidó törzs ellen – elkergetik
627. „árok-háborúk”: mekkaiak támadása Medina ellen
támadás egy 3. zsidó törzs ellen – férfiak legyilkolása, többi rabszolgaságba
628. medinai muszlimok Mekkába akarnak zarándokolni – mekkaiak nem engedik
629. végső leszámolás a zsidókkal – zsidók termék fele fejében földjüket tovább művelhették, vagy felvehették az iszlámot
630. Mekka bevétele – Qurais felveszi az iszlámot

Az arab törzsek vették fel az iszlámot először

portyázó hódítások – zsákmányszerzés az elsődleges cél
hatalmas sikeres; nagy területek elfoglalása

Az iszlám pillérei (5): „hit oszlopai” (arhán ad-dín)

hitvallás; tanúságtétel (saháda)
imádkozás, istentisztelet (szalát)
napi ötszöri ima
péntek kora délután mecsetben ima
rituálé „alávetés” szimbolikája – leborulás
előtte megtisztulás
Mekka felé ima
böjtölés
a holdév 9. hónapja (ramadán)
pirkadattól napnyugtáig tilos minden testi élvezet
cél: a test alávetése a léleknek; önfegyelem
„szegény-járandóság”, alamizsna (zakát) – cél: jövedelmi különbségek csökkentése
mekkai zarándoklat (háddzs)
Kába szentély – fekete kő
Legalább egyszer az ember életében
Egyszerű fehér lepel a viselet
Központi szentély körüljárása 7-szer
Állatáldozat
Szafá és Marva dombhoz történő futás
Arafat síkságig
Mindban az oszlopok megkövezése


III.


Preiszlám: 3 tisztelt istennő: al-Lat; al-Manat al-Azza

Több feleség (4) lehetősége: az egyedül maradt nők védelmére – egynél több csak akkor lehet, ha mindegyik azonos elbánásban részesül (ma Egyiptomban, csak megfelelő anyagi háttérrel)

622. 07. 16. hidzsra – az iszlám időszámítás kezdete

632. 06. 08. Mohamed halála – vallásalapító; hadvezér; államférfi

632 – 661. Négy ”igaz úton járó” kalifa › Ez volt az aranykor.

632 – 634. Abu Bakr: “ridda – háborúk” – bevillongások
Khalifa raszúl Allah (kalifa); amír al-muminín (emír)

634 – 644. Omár, megölik; 4. szd. időszámítás; lázadóknak amnesztia – hódítások (megpróbálta a belvillongásokat kifelé fordítani): gyors harcmodor; szabad rablás; szászánida – bizánci háborúk; arab zsoldosok; alávetettek elégedetlensége
644 – 656. Oszmán; megölik az egyiptomiak – Korán összeállítása
656 – 661. Ali (Fatima férje, így Mohamed veje is, nemcsak unokatestvére); egy khárádzsita megöli – összecsapások Moávijjával (Omajjáda)

A síita iszlám

Sía – párt, frakció, követők – „síat Ali” – Ali pártja
A közösség vezetői csakis Mohamed és vér szerinti leszármazottai – Ali és utódai
Először politikai mozgalom, majd vallási jelleg
Iszlám 5 alapelve, „gyökere”: tawhíd, prófétaság, imamátus, feltámadás, isteni igazságosság (gyökerek – elvi doktrína; ágak – gyakorlati megvalósítások)
Ezoterizmus:
Az iszlám (Korán, saría) ”belső lényege” – csak Mohamed leszármazottai ismerik – imámok
Imámok a próféták 3 funkciója közül kettőt átörökölnek
A próféciát (nubuwwa), az isteni rendelés megjelenítését nem
Waszálya: az isteni rendelés végrehajtása
Waláya (wiláya): az isteni rendelés értelmezése, belső lényeg megismerése
Fő különbség a szunnita iszlámhoz képest: síita éthosz, „szellem”, az iszlám eltérő közelítése és interpretációja
Imamátus – vezetés autokratikus jellege
Csakis az imám képes az iszlám „belső rejtelmeinek” értelmezésére
Csalhatatlan, tévedhetetlen (iszma)
Szakrális, karizmatikus vezető, Allah kiválasztottja
Vallástudósok vezető szerepe (wiláyat faqíh)
Aktivizmus és fanatizmus: hit és tett egysége, állandó küzdelem. Elnyomás, zsarnokság ellen – évszázados üldöztetés
Mártírság (saháda) 680. Kerbela – Huszein halála
Ezoterizmus
Leplezés, színlelés: veszélyhelyzetben egy síita elleplezheti hitét
Vallási központok: Iránban: Qum és Meshed – Irakban: Nedzsef és Kerbela

Legfontosabb leágazások: hány jogos imámot fogadnak el

12-esek: dzsafaariták – hivatalos iráni államvallás; az imám részleges isteni mivoltát emeli ki. 12. imám rejtőzködik: Muhammad al-Muntazar – belső ezoterikus kapcsolat
7-esek: iszmáilita – az imám az isteni szubsztancia megtestesítője
5-ösök: zaidita – az imámok közönséges emberek


IV.
Az iszlám rendszere – vallásjogi rítusok:

hanafita
málikita
sáfiita
hanbalita
+ síita dzsafaarita

Az iszlám rendszerének kialakulása

Források:
Korán (recitáció):
Isteni kinyilatkoztatások – Gábriel közvetítésével 20 év alatt
Lejegyzése Abu Bakr ideje alatt kezdődött, négy változat volt. Oszmán 3 fős bizottságot kért fel › egy autentikus Korán
114 szúra; második a leghosszabb (286 vers), utána rövidülnek
90 szúra mekkai; 24 medinai
Öröktől fogva létezik (ortodox); Allah által teremtett (mutazila)
Magyarázatok (tafszír)
Hagyományok:
Hádisz (elbeszélés; közlés): Mohamed szóbeli közlései, nyilatkozatai. 2 része:
Láncolat (ki kitől hallotta)
Maga a közlés
9. század: hat nagy hádisz gyűjtemény; legismertebbek: Bukhári (600 000 hádiszból 9000); Muszlim

Szunna (Mohamed kísérete és gyakorlata) – ez a tágabb
Közmegegyezés (idzsmá) – vallástudósok (ulemá) és vallásjogi tudósok (fuqahá) szerepe
Analógia (qijász) - precedens
Hádisz követői – az önálló vélemény (raj) követői
Eredeti gondolkodás; véleményalkotás (idzstihád)
Autentikus forrásokkal (Korán és szunna) nem alátámasztható esetek
Sokak szerint a harmadik fő forrás
Síita iszlám: mudzstahidok – muqallidok (taqlíd – követés; imitáció)
9-10. szd. az idzstihád kapui bezárultak: iszlám ortodoxia – megváltoztathatatlan; adottságnak veszik, miután kodifikálták.
Újítás – bidaa (újdonság – eretnekség): jó és rossz bidaa


661 – 749. Omajjáda – dinasztia: Ekkor már nem érvényesülnek tisztán az iszlám alapelvei.

14 uralkodó
világi uralom – mulk – jellemzi (az iszlám a háttérbe szorult); Damaszkusz központtal
kalifai tisztség örökletessége (helytartó; utód a jelentése)
› Síitáknál az imám is; de ő csak vallási vezető

abszolutista kalifátus intézménye: Abu Bakr-től a 20. századig (minta: ókori kelet istenkirályai). A világ muszlimjainak szellemi vezetője /~római pápa/
Umma: muszlim közösség
5. kalifa: Abdul Malik (685-705) › Jeruzsálem: Sziklamecset (691.) Erről a szikláról ment fel Mohamed a mennybe.
Arabság központi szerepe (közigazgatás nyelve arab)
Hódítások (Észak-Afrika; Ibéria; Beludzsisztán; Pándzsáb – Bizánc nem sikerül)
Az alattvaló többsége nem arab:
Mawáli (kliensek) – iszlámra áttért nem arabok
Dzimmí – a muszlimok védelmét élvező nem muszlimok, akik dzsizje-t (fejadót) fizetnek, és ezért cserébe mentesülnek a katonai szolgálat alól és megtarthatják a vallásukat.
Az iszlám felvétele tehát nem kényszer
740. körül belső viszályok; mawálik és abbászidák felkelése
utolsó omájjáda kalifa megölése; omajjádák kiirtása. Csak egy maradt meg, I. Abdul Rahman, aki megalapítja a Kordovai fejedelemséget (756-1031)
680. 10. 10. Kerbelai csata › Ali fia, Husszein meghal, vereséget szenved az omajjádáktól. Ez a nap a síita iszlám egy fő gyászünnepe. (mártíromság)

711 – 1492. 781 évid tartó iszlám fennhatóság Ibériában.

711. július 25-26. Táriq ibn Ziyád hadvezér, Dzsabal Táriq = Gibraltár (átkelnek)

732. Martel Károly: Tours és Poitiers melletti csatában megállítja az arabokat.


749 – 1258. Abbászida – dinasztia

A központot áttették Damaszkuszból Bagdadba.
Az arab törzsi arisztokrácia helyett újra az iszlámé a fő szerep.
Növekvő perzsa befolyás (hadsereg; közigazgatás, de az arab nyelv rendszerezése)
Vallási buzgalom – kalifa vallási vezető – más vallásokkal szemben türelmetlenebb
A bagdadi udvar fényűzése (917. bizánci küldöttség)
786 – 809. Harún-al-Rasíd alatt van a fénykora: gazdaság; kultúra; tudományok virágzása
„khalifat Allah” cím teoretikus tartalma
Vallási zavargások (síiták; kháridzsiták)
A birodalom politikai szétesése – dinasztikus államok
A török befolyás növekedése – türk rabszolgák; az abbászida hadsereg legerősebb eleme
Abbászidák fenyegetettsége: 2 síita dinasztia:
909 – 1171. síita Fátimida – dinasztia Egyiptomban.
972. Al Azhar mecset és egyetem létrehozása; 973-tól Al-Fusztát neve Al-Káhira (Kairó – Győzedelmes; Hódító)

Bújidák: 945. Bagdad elfoglalása – megmaradt az Abbászida kalifátus – a kalifák palotába zárva – perzsa kultúra
Egy időben egyszerre három kalifátus: Abbászida; Fátimida; Kordovai
Egymást követő dinasztiák (különböző etnikumok; vallási, politikai irányzatok) sokasága; ciklikus hullámzások; nagyjából 100 éves időtartamokban – az iszlám civilizáció és életforma állandósága
1038 – 1158. „Nagy” szeldzsuk török dinasztia uralma
1055. Bagdad elfoglalása, a kalifa megmarad, de csak névleges hatalma van; szeldzsuk vezető lesz a szultán

1092. első ”terrorakció”, asszaszinok (=hasis fogyasztó) síita; Fátimida szervezésű

Rúmi szeldzsukok: 1258. A mongolok (tatárok) elfoglalják Bagdadot – abbászidákat agyontapostatták, a kalifa megadja magát. Khamidák vannak 1360-ig.


1095 – 1303. Keresztes háborúk

1099. Jeruzsálem elfoglalása
1187. Jeruzsálem visszavétele (Szaláh ad-Dín)


1250 – 1517. (- 1811.) Mamlúkok uralma Egyiptomban (és Palesztinában)

Mamlúk (mameluk = birtokolt): Ajjubidák főként a Kaukázus környékéről származó rabszolgái – Sagarat ad-Dur: egyetlen női iszlám uralkodó
1260. Palesztinában, Ain Dzsalutnál megverik a mongolokat
1250 – 1390. „vízi” (bahri) mamlúkok (türkök és mongolok; kipcsakok)
1382 – „várbeli” (burdzsi) mamlúkok (cserkeszek és grúzok)
Mekka és Medina is mamlúk fennhatóság alatt (1517-ig; attól kezdve az Oszmán Birodalomhoz kerülnek)
1480-as években Mátyás király követeket küldött Káitbái kairói mamlúk szultánhoz a törökök ellen szövetséget keresve (Lázói János) – sok magyar a mamlúkok között (gyerekként rabolták el őket: vallási + katonai kiképzés)
1517. A törökök elfoglalják Kairót, kivégzik az utolsó mamlúk uralkodó, de a tényleges irányítás a kezükben marad.
1811. Mohamed Ali megöleti a mamlúkokat



V.
Kalifátus:

Volt, amikor egy időben egyszerre 3 kalifátus volt
1258-1261. nincs kalifa
1258. a mongolok kivégzik al-Musztaszin kalifát: „univerzális kalifátus” vége
1261. a mamlúkok Kairóban beiktatják al-Musztaszin elmenekült unokaöccsét, al-Musztaszirt › egyiptomi Abbászida kalifátus (a névleges hatalom a mamlúkoké)
1517. török szultán (I. „Rettenetes” Szalím) átveszi a Kába kulcsait, és magával viszi al-Mutawakkil kalifát Konstantinápolyba, ahonnan az később visszatér Kairóba
Szalím kalifává nyilvánítja magát – újra egyesítve a vallási és a politikai-katonai vezetést (vita: lemondott-e Mutawakkil?) – vallásilag legitimálva
1543. Mutawakkil meghal – második Abbászida kalifátus vége
Az oszmán uralkodók „kisajátítják” a kalifa titulust – első ismert dokumentum az 1774-es szerződés Oroszországgal

Az iszlám civilizációt sajátos világlátás jellemzi. Egységes és ugyanakkor differenciált – különböző törésvonalak szabdalják (a preiszlám tradíciók következtében). Nincsenek körülhatárolható civilizációs határok; az a meghatározó, hogy saját identitását hogyan határozza meg, illetve, hogy a kívülállók milyennek tartják.

Nyugati civilizáció: keresztény-zsidó gyökerek, de iszlám gyökerek is vannak.

Az iszlám vallás 3 részre tagolható: a teológia; a filozófia és a miszticizmus.


Az iszlám teológia:

Iszlám: dogmatikus skolasztika: egyes dogmák bizonyítása az értelem, a gondolkodás segítségével.
mutazila:
értelem; racionalizmus (aql)
az ember felelős tetteiért
Isten puszta lényege; nincsenek isteni attribútumok
a Korán teremtett
›Kialakult az iszlám ortodoxia

al-Asarí (874-936.):
szintézis a mutazila és az ortodoxia között, de inkább az utóbbi felé
az isteni kinyilatkoztatás fontosabb, mint az emberi okoskodás
12-13. századtól a „kalám” meghatározó szerepe; iszlámtudományok = tudomány
al-Ghazáli (1058-1111.):
az iszlám megreformálása; ortodoxia megújítása; arisztotelészi logika alkalmazása az iszlám fő téziseinek igazolására
ortodoxia és szúfizmus összehangolása; a mai iszlám ortodoxia végleges kiformálója („a vallás újjáélesztője”)
Ibn Taymíya (1263-1328.):
Filozófusok ellen: „az iszlámban élő filozófusok” – nem muszlimok
Gházálival ellentétes nézetek: hanbalita; az eredeti

17-18. század: Európa – nyugati identitás meghatározása; utólagos múltteremtés. Europaizálta, a nem európai gyökereket háttérbe szorította. A romantika korában újra felértékelődött a Kelet, de nem tartósan. Európa keleti, délkeleti határa „elenyészik” – fokozatosan megy át Ázsiába.


Filozófia:

9-10. század: görög filozófiai munkák lefordítása
filozófusok is az iszlám alapján: ugyanazok az elvek, csak más módszerek:
vallás: kinyilatkoztatás, a nagy tömegek számára
filozófia: bizonyítás, szűk kört érintett
Ibn Rusd (†1198.): a legnagyobb peripatetikus (arisztotelánus) filozófus – közvetítették és fejlesztették is a görög filozófiát
Kindi (†873.): az „arabok filozófusa”; mutazilita: természettudomány; orvostan; zene; harmónia „emberi és isteni” tudás között
Ibn Sziná (†1037.); Ibn Bádzsa (†1138.); Ibn Tufayl (†1185.)
Mose bon Maymún (Maimonidész; †1204.): zsidó újplatonikus gondolkodó; arab nyelven


Szúfizmus: iszlám miszticizmus

Az iszlám terjedésében meghatározó szerep
Ortodox teológia és filozófia ellentmondásából a 8. századtól
Aszkézist hirdetett (szuf – durva gyapjú köntös) – ellenreakció az Omájjádák fényűzésére és a vallás háttérbe szorulására
A belső igazság megismerése; belső aspektusok meghatározó szerepe
Külső hatások: kereszténység; hellenizmus; buddhizmus
Az Istenhez való eljutás egy hosszú út (tariqa), de eljut végül az isteni igazsághoz (az alany a szúfi)


Az iszlám, mint vallás

Az emberiség egészéhez szóló vallás; maga „a” vallás (3:19; 5:3); a megelőző vallások ’összefoglalója’ › 42:13 eltérő értelmezései
Hit – hívő (imán – mumin); hitetlenség – hitetlen (kufu – káfir)
Hit Allahban; a Végső Napban; az angyalokban; az Írásban és a prófétákban (2:117) + a túlvilági életben.
A hit:
szívből és értelemből fakadó meggyőződés
ennek kinyilvánítása
ennek megfelelő életvitel
imán és iszlám – eltérő értelmezések
A hit ellentéte a hitetlenség – eltérő értelmezések:
Muszlim lehet-e hitetlen? – a többség szerint nem; a hitehagyás halálos bűn
A „gyökerek” nem tagadhatók (a teljes hitetlenség), az „ágak” tagadása megférhet a hittel
A Koránban 2 kifejezés van: káfir (hitetlen); musrik (többisten-hívő, ill. pogány) – a fordítások nem mindig tesznek különbséget
Más vallásokhoz való viszony:
A koránban név szerint csak a zsidók, a keresztények, a szábeusok és a „mágushitűek” szerepelnek› az Írás (Könyv) népe: ahl al-kitáb
Vallások egyenlősége
A zsidó valláshoz való viszony változása (különböző versekben)
„nincs kényszer a vallásban” (2:256) – a klasszikus iszlámban a zsidókkal és keresztényekkel szemben tényleg nem volt kényszer, a pogányarabokkal szemben viszont igen.
„kard verse” (9:5): öljétek meg a pogányokat (musrik), ahol csak föllelitek őket
„terrorizálás” (8:60)


VI.
Az iszlám civilizáció

9-10. század: megszilárdult az iszlám teljes rendszere: a közösség változó társadalmi gyakorlata.
Preiszlám elemek átvétele az iszlámba – a részévé váltak. Leigázott népek beolvadása: évezredes kultúrál (perzsa dominancia)
Saría (magatartási kódex) – a jogrendszer kialakulása
Tudományok
Etnikai sokszínűség – arab etnikum + perzsák, majd törökök (és mások)
Dinasztia-váltások – életmód állandósága
Kereskedelem; városok virágzása
Miszticizmus – szúfizmus
A civilizáció kötőelemei:
Az iszlám, mint életmód a muszlim társadalmakat áthálózó „szövet”
Saría – sohasem kizárólagos; helyi hagyományok, illetve szokásjog megőrzése
Miszticizmus; népi vallásosság; szúfi rendek
Tanár – tanítvány kapcsolatok (főleg a síita iszlámban)
Iszlám életmód; érzület és tudás közössége; lelki együvé tartozás
A politikai hatalom változásai nem érintik a társadalmi gyakorlat állandóságát
Politikai vezetés (kalifák) – ulemá-szúfik közötti egyensúly
10-15. század: nomád támadások sorozata: törökök és mongolok – később iszlamizálódtak
Szent helyek; egyetemek; iskolák:
India: Deoband
Kairó: Al-Azhar egyetem – kiemelkedő jelentőségű
Arábia: Mekka és Medina
Síita központok: Qum; Meshed; Nedzsef; Kerbela


Keresztes háborúk

Háttér: Nyugat-Európa: feudalizmus; technika; áru- és pénzviszonyok; városiasodás. Világi uralkodók; célja: hódítások; földszerzés.
Pápaság – császárság: VII. Gergely – pápaság elsődlegessége; cél: politikai, szellemi vezetése; fennhatóság a bizánci egyház fölött; Jeruzsálem.
Ekkor 3 párhuzamos dinasztia létezett az iszlám világban (Abbászida; Fátimida; Kordova)
I. Alexiosz kelet-római császár segélykérése a Nyugathoz
1095. II. Orbán pápa: felhívás a szent sír felszabadítására; „szent háború”
1096 – 1099. az első keresztes háború

1096. Nikaia (Nicea) – szeldzsuk győzelem

1097. Nicea elesik (Bizáncnak adja meg magát)

1098. Edesszai grófság; Anthiókiai Fejedelemség

1098. a Fátimidák elfoglalják Jeruzsálemet (szövetségi ajánlat a kereszteseknek)

1099. Jeruzsálem elfoglalása (Gottfried)

6 hadjárat

1144. Edessza elfoglalása

1187. Jeruzsálem visszafoglalása

1303. a keresztesek feladják utolsó támaszpontjaikat


A spanyolországi iszlám

711. Táriq ibn Zijád (berber hadvezér)– gibraltári átkelés; Andalúzia is a Maghreb része lesz.
732. Martell Károly megállítja az arabokat (Tours és Poitiers)
Spanyolországnak fontos szerepe van az iszlám és a Nyugat érintkezésében (Szicíliában is volt egy ideig arab fennhatóság)
10. század: ez a rész Európa legfejlettebb területe

Keveredés:

mawalladok – spanyol muszlimok
mozarabok – arabul beszélő keresztények

11. század: az eddig egységes terület észfejedelemségekre esett szét. Délen: Almorávidák és Almihádok – berber katonanépek
8. század: megkezdődik a reconquista (Spanyolország visszafoglalása az araboktól); ez a 11. században gyorsult fel: keresztes háborúk mellett VII. Gergely ezt is meghirdette. Ebben a folyamatban élen járt Kasztília és Aragónia.
1479. Kasztília és Aragónia egyesül – 10 éves háború a muszlimok ellen
1609. végleg kiűzik a muszlimokat
Ennek a folyamatnak eltérő volt a megítélése; mindig változott


VII.
Az Oszmán Birodalom

A törökök eredete:

Türk őshaza Közép-Ázsiában – nomád életmód jellemző
552. az első állam megalapítása, ami inkább laza törzsszövetség volt; sámánizmus jellegű vallási irányzatok voltak elterjedve. Ez a 6-7. század fordulóján 2 részre szakad: egy keleti és egy nyugati türk államra. Ekkor már a kereskedelem válik a megélhetés forrásává. 7. század: kínai fennhatóság alá kerülnek.
744. ujgurok állama (840-ig állt fenn): felhagytak a nomád életmóddal és letelepedtek; Turfán város volt a központjuk. Az iszlám mellett elterjedt a kereszténység és a buddhizmus is. Őket a kirgizek űzik el erről a területről.
6-11. szd. kazárok állama a mai Oroszország területén
9. sz-tól erősödik meg a törökök szerepe az iszlám civilizáción belül, és az arab etnikum fokozatosan háttérbe szorul. Al-Musztaszím – török ragszolga uralkodása (833-842.)
9-10. század: népvándorlás – erre kedvező volt az idő: az Abbászidák meggyengültek; permanensen folytak a keresztes hadjáratok. A Kis-Ázsiába való betelepedés 3 hullámban zajlott le. Az első hullámban betelepedők felhagytak a nomád életmóddal és letelepedtek, és emiatt voltak összetűzések a 2. és 3. hullámmal, mert őket nem sikerült letelepíteni.
Az első hullám volt a szeldzsuk törökök időszaka: Konya központtal államot rendeztek be (oguz törzsszövetség); 956-ban áttértek az iszlámra; folyamatosan Nyugat felé portyáznak. 1055. felveszik a szultán címet (az abbászida kalifa adományozta ezt a címet). A birodalom folyamatosan fejlődik; a gazdaság alapja a mezőgazdaság lesz. Ugyanakkor ők a helyükön hagyták a kis-ázsiai népeket; a bizánciak pedig elmenekültek onnan előlük. Földtulajdonlás: ikta-rendszer – nem feudális jellegű; javadalombirtokokat adtak ki, de a föld állami tulajdonban maradt; általában a szolgálatot teljesített katonák kaptak, haszonélvezet gyanánt (de nem került a tulajdonukba, nem volt átruházható vagy örökíthető). Az Oszmán Birodalomban a tímár-rendszer ehhez lesz hasonló. Sikeres hadjáratokat folytattak; 1176-ban megütköztek Bizánccal. A vesztüket a mongolok okozták, akik 1243-ban szétverték a szeldzsuk törökök birodalmát.
1258. a mongolok Bagdadot is lerombolják (ez az Abbászida dinasztia végét jelenti). Nagyjából ekkor kezdődik az Oszmán Birodalom felemelkedése – kisebb emírségek (hercegségek), amelyeket széttagoltság jellemez – az ikta-rendszer felbomlása után ők kapták meg a földbirtokokat. Az egyik ilyen hercegségek vezetője, Oszmán lesz az, aki kiemelkedik a sorból.

Az oszmán törökök a kaj törzsből származnak. Ennek a törzsnek az élén állt Szulejmán, aki elvezette a törzset a mai Irak területére, kb. a 13. században. Szulejmánnak 4 fia volt, Ertogrul nevű fia (†1280.) vitte tovább a vezetést, letelepítette a törzset Kis-Ázsiában, és nomád állattenyésztéssel foglalkoztak. Ertogrul fia volt Oszmán, aki lerakta az új állam alapjait.


Oszmán (1280-1326.)

Az ő vezetésével a törökök magukat gázi-nak hívták, azaz hódítóknak. A jövedelem-szerzés módja a hódítások voltak, amikor zsákmányt szereztek (rabló portyázások). A hósítások során a felégetett föld módszerét alkalmazták
Jelentős társadalmi változások történtek (az államszervezet alapjait csak később rakták le)
Katonai parancsnokságot hozott létre, hadiparancsnoknak nevezte ki Orhán nevű fiát (beglerbég = hadsereg irányítása).
A pénteki imába belefoglaltatta a nevét – legitimizálás; iszlámmal összekapcsolás. az ő ideje alatt még adót fizetnek a mongoloknak. Az igazságszolgáltatás megszervezésére kádi-kat nevezett ki.
Legfőbb hódítás: 1326. elfoglalják Bursza városát – ez lesz ezután a szultáni székhely (később Drinápoly, majd Isztambul)

II. Orhán (1326-1360.)

Ő nevezte magát először szultánnak (független iszlám uralkodó), de ezt önkényesen tette
Uralkodása alatt megnégyszereződik a birodalom területe (14 ezer km2 › 75 ezer km2). A hódítások két irányban zajlottak:
Az anatóliai fejedelemségek bekebelezése – 1354. Ankara elfoglalása
Európa, illetve a Bizánci Birodalom felé – folyamatos beavatkozás a belügyekbe. 1349. Dusán szerb fejedelem megtámadja Szalonikit – Orhán 20 ezer katonát ad a bizánci császárnak, és ezzel sikereket érnek el: beveszik Gallipolit és Szalonikit.
Az államszervezetben is néhány újítást vezet be:
vezír (~ miniszterelnök) kinevezése: tanácsadói funkció (később végrehajtói is)
szultáni díván (~ államtanács): tanácsadó szerv (később végrehajtás is)
szandzsák bég: a meghódított városok élére (szandzs = zászló)

I. Murád (1360-1389.)

1361-ben elfoglalja Drinápolyt – ez lesz a szultáni székhely 1453-ig
A fő célja a Bizánci Birodalom felfoglalása, mely ekkor még csak adót fizetett nekik. Uralkodása idején a birodalom mérete már 260 ezer km2.
1389. Rigómezei ütközet (Koszovo-polje) – a törökök szétverik a szerb-horvát- bosnyák-albán hadsereget. Ezzel elfoglalják a Balkán nagy részét, és igényt tartanának az európai hatalmi politikában való részvételre – ezt az európai hatalmak sosem ismerik el jogosnak.
1385. saját fia fellázad ellen, de leverik a felkelést.
1386. bevezetik a tímár-rendszert. (tímár = gondozás; ellátás). Ezeket a birtokokat általában a szpáhik kapták (lovas katonaság). Elsősorban az európai területeken terjedt el; az ázsiai területeken ekkor még létezett egyfajta magántulajdon (mülk). Hasonló volt az ikta-rendszerhez: csak haszonélvezeti jog; nem lehet örökölni; nem lehet eladni; bármikor vissza lehetett vonni. A földet művelő parasztokkal sem rendelkezett a szpáhi (nem hűbérúr).
Létrehozták a janicsár hadsereget („új csapat”) – ez volt a gyalogos katonaság. Kezdetben fiatal hadifoglyokat neveltek ki janicsároknak: anatóliai családoknál nevelkedtek; a mezőgazdasági munkában megtanulták a fegyelmet, és csak azután kaptak katonai kiképzést. A szigorú fegyelem alapkövetelmény volt: ezzel biztosították, hogy hűek maradjanak a szultánhoz. Gyakori volt körükben a szúfizmus elterjedése (külön érdekek képviselete).

I. Bajazid (1389-1402.): a „Villám” (a hódítások módszere miatt)

Kivégeztette öccsét, hogy elkerülje a trónviszályt (bevett gyakorlat lett később).
A birodalom mellett megerősödött egy türk eredetű állam, a Karamánok országa (Konya központtal): állandó problémát jelentettek, mert nem hódoltak be. 1397-ben végül megsemmisíti őket.
Folytatódnak a balkáni hadműveletek: 1394-ben elfoglalják Havasalföldet; felkészülnek Konstantinápoly elfoglalására is, de nem indulnak neki.
Új keleti veszély: Timur Lenk birodalma – Szamarkand központtal (mai Üzbegisztán). Óriási területeket hódít meg; kulturálisan is nagy hatása van (Szamarkand kulturális és művészeti központ; építészeti remekművek). [Timur = vas; Lenk = sánta] Erős hadsereget épít ki, kb. 160 ezer főt számlál, Bajazid 70 ezer fős hadseregével szemben. Felszólítja az Oszmán Birodalmat, hogy hódoljon be, és a kisebb fejedelemségek át is állnak hozzá. 1402. ankarai csata: a szultán vereséget szenved – ez az Oszmán Birodalom első válsága; egy időre szétesik. Bajazid 4 fia (Szulejmán; Ísza; Músza; Mehmed) közül 3 felosztja a birodalmat: Szulejmán kapja az európai területeket; Ísza kapja Bursza környékét; Mehmed kapja Kelet-Anatóliát. 1405-ben Timur Lenk meghal és szétesik a birodalma (az Oszmán Birodalom szerencséjére egyébként is kelet [Kína] felé folytatta hódításait).

I. Mehmed (1413-1421.)

Testvérharcok után kerül a trónra. Az átmeneti időszak alatt a birodalom területeinek kb. felét elvesztette (690 ezer km2 › 340 ezer km2), és 50 év kellett a visszahódításukhoz.
Nagy hangsúlyt helyezett a hadiflotta fejlesztésére; több háborút is vívott Velencével (1406-ban békekötés)
A belső rendet is meg kellett szilárdítani: megerősödött időközben a szúfizmus, aminek a képviselői nyíltan támadták a birodalmat és a szultánt. Ezeket a – gyakran militáns – csoportokat le kellett verni.

II. Murád (1421-1451.)

Músza is igényt tartott a hatalomra, ezért kérte a bizánci császár támogatását (amiért később felakasztották). Murád ismét Bizánccal szemben próbál meg előnyöket kicsikarni; megpróbálja Konstantinápolyt elfoglalni. Újraegyesíti Anatóliát.
1444. Drinápolyi béke (magyar vonatkozás)

II. Mehmed (1451-1481.) a „Hódító” (Fátih)

Újítás: gyermekadó (devsirme) – a Balkánon élő keresztény családoktól vettél el a gyerekeket, akik a szultán közvetlen szolgálatába állhattak, és janicsárok lehettek (ez egy kiugrási, felemelkedési lehetőség is volt).
Ő is meggyilkoltatta testvérét, és felélesztette ezt a „hagyományt”.
Gázi helyett már fáti-nak hívták magukat (ez iszlám által legitimizált; nagy kiterjedésű hódításokra vonatkozott); 1517-től meghirdetik a dzsihádot is.
1453. máj. 29. Konstantinápoly meghódítása – az ostrommal nem értett egyet mindenki, pl. a földbirtokosok (mülk), mert úgy gondolták, hogy nem érdemes új területeket meghódítani, inkább a jelenlegit kell megtartani. A földnélküliek; a katonai rabszolgák viszont támogatták. Ürügy: Bizáncban mindig tartottak egy oszmán herseget túszként, amiért tartásdíjat kellett fizetni – arra hivatkoztak, hogy Bizánc irreálisan megemelte ezt a díjat. Ennek következményeként megerősödött Mehmed külpolitikai pozíciója.
Folytatta a hódításokat a Balkánon: 1459-ben elfoglalta Észak-Szerbiát; 1463-ban Argoszt (Velencétől). Voltak azért problémák, pl. az albánok felkelése, Szkander bég vezetésével (†1458.). 1478-ban meghódította a krími kánságot, ezzel a krími tatárhadsereg beolvadt a török haderőbe – új ütőerőt jelentettek. 40%-kal növelte a birodalom területét, 850 ezer km2-re.
Társadalmi-politikai változások:
Földreform. 3 fajta földbirtok volt: 1. mülk; 2. vakf (szociális jellegű); 3. állami tulajdon – tímár-birtok. A földreform lényege az volt, hogy az első kettő arányát lecsökkentették és elvették (emiatt sokan szembefordultak a szultánnal), és a tímár-rendszert tették általánossá.
Iltizám (adóbérlet) bevezetése: az állami adók beszedését bérbe adták hivatalnokoknak (később árveréssel is), amivel erősítették a korrupciót. De azért a kádik ellenőrzése megmaradt efelett is.
Megerősödik a nagyvezír és a díván pozíciója: ezentúl végrehajtó funkciót is kaptak. A szultán így kivonult a hétköznapi életből (korábban lehetett hozzá személyesen is fordulni).
Megerősödnek a dervis-rendek, az elégedetlenkedők, és ezekhez csatlakoznak a földbirtokosok is (a mülk elvesztése miatt).

II. Bajazid (1481-1512.)

Trónviszály: testvére, Dzsem fordul ellene, a földbirtokosok támogatásával. De 1481-ban jelentős vereséget szenvednek.
Bajazid megpróbálta a földbirtokosokat kártalanítani, de csak keveset adtak vissza. A dervisrend befolyása tovább erősödik – halveti.
Ebben az időszakban nincsenek nagyobb hódítások, csak Hercegovinát foglalják el. Bajazid ugyanis pacifista nézeteket vallott. Viszont komoly védelemre rendezkedett be: infrastrukturális fejlesztések (pl. útépítések); hatalmas kémhálózatot alakított ki.
A fenti okokból nagy volt a birodalomban az elégedetlenség.
Ezzel párhuzamosan megindult a Száfávida Perzsia felemelkedése (1501.), amely a síitizmust tette meg államvallásnak.


VIII.
Az Oszmán Birodalom története (folytatás)

I. Szelim (1512-1520.) a „Rettenetes”

Fontos hódításokat vitt véghez:
A Szafavida Perzsia (Tabriz központtal). A vezetője, Iszmail sah összefogást keresett az európaiakkal az Oszmán Birodalom ellen. A birodalmon belül ekkor belviszályok dúltak, elsősorban a dervisrendek miatt. 1514-ben volt a döntő ütközet, ami oszmán győzelemmel végződött és elfoglalták Tabriz városát. De a török csapatok nem rendezkedtek be téli hadviselésre, és visszafordultak, ezzel a perzsák megmenekültek (az Oszmán Birodalom sokkal erősebb volt).
A mamelukok Egyiptoma (1250. óta): 1516-ban szenvedtek az egyiptomiak először vereséget Szíriában, majd 1517-ben az oszmánok elfoglalták Kairót is.
A két hadjárat között lényeges különbség volt: a szafavida Perzsia ellen ridda háború volt (a hitetlenek, a síiták ellen), a mamelukok ellen fitna háborút viseltek (belviszály jellegű). Amikor európai területek ellen viseltek hadat, azt dzsihádnak nevezték („szent háború” értelemben).
A hódítások belső szabályokat követeltek: fejlesztették a közigazgatást; új adónemeket vezettek be.
Belviszály: türkmén felkelés („vörös fejűek”), gazdasági elégedetlenség miatt – véres leszámolás lett a vége.
A janicsárok nem akarták ezeket a hódításokat, ők Európa irányában akartak terjeszkedni.
1517. a kalifát elhurcolják Kairóból Isztambulba – ezt a követően a szultán felveszi a kalifa címet, ezzel az Oszmán Birodalom lesz az iszlám civilizáció központja.

I. (Nagy) Szulejmán (1520-1566.)

Őt tekintik a legnagyobb szultánnak, mert utána hanyatlásnak indult a birodalom. Az ő ideje után véget érnek a hódítások.
Megnevezései: a „Pompás” (nagyszabású ceremóniák); a „Törvényhozó” (világi törvénykönyvek; új területi közigazgatás)
Hódítások – 3 irányban:
Magyarország – Habsburg Birodalom
Földközi-tenger medencéje: Velence; Rodosz
Szafavida Perzsia – csak kisebb ütközetek
1526. Mohácsi csata

1529. Bécs első ostroma – a hódításokban az első megtorpanás

1534. Perzsia elleni hadművelet; Bagdad elfoglalása – de nem hosszú távra.

Tárgyalások kezdődtek az európai hatalmakkal (Ibrahim pasa nagyvezír vezetésével). 1535. az első kapitulációs szerződés aláírása Franciaországgal, majd később a többi európai országgal is. Ennek lényege: az európai hatalmak egyenrangú félként ismerték el az Oszmán Birodalmat. Ezzel felfejlődtek a kereskedelmi kapcsolatok, és ez gazdasági előnyöket is jelentett a törököknek (a vámbevételek miatt). Szerződés tartalma:
Szabad hajózás és kereskedelem
A francia konzulok a francia alattvalók ügyeit intézik az Oszmán Birodalomban (18-19. századtól ez nagyobb beleszólást jelentett).
1547. Jemen elfoglalása

1553. Perzsiával és Velencével béke

Ebben az időben a közigazgatás elérte a csúcsát (lásd táblázat):
Szultán: övé a döntő szó; nem tartozott senkinek felelősséggel (csak a vallási szabályokat kellett tiszteletben tartania). Tanulás: szeráj-iskolákban tanultak, majd egy szandzsák élére helyezték őket, hogy megtanulják a közigazgatás működését.
Hárem: később nagyobb befolyást szerez – a tényleges hatalom a háttérbe szorul
Belső szolgálat: a személyzet
Külső szolgálat
Szultáni díván – nagyvezír: növekvő szerepe van a nagyvezírnek is.
Főmufti: a nagyvezírrel egy szinten
Díván – hadvezérek: anatóliai és ruméliai beglerbég – a ruméliai a fontosabb, ő a hadsereg főparancsnoka.
Defterdárok: pénzügyi intézők; hadsereg ellátásának és az utánpótlásnak a megszervezése
Díván titkárság: vezetője: nisándzsi – ők felelősek az írásbeliségért (1836-ban belől lett a külügyminiszter)
Hadsereg: összesen 250 ezer katona. Ebből a tartományi haderő 200 ezer fő (ez a jelentősebb), és 50 ezer fő a szultán közvetlen alakulatai. A hódítások esetében a tartományi haderőt vetik be, de legalább 10% otthon marad a védelemre. A hódítást a szandzsákbég vezeti. Szpáhik: javadalombirtokokat kapnak cserébe; lovas katonák. Janicsárok: gyalogos hadsereg; vezetőjük: janicsár aga. Ők előzték meg a lázadásokat az elfoglalt területeken (a balkáni nyugalom nekik volt köszönhető). Kb. 20 ezren voltak. 17. század: a devsirme megszüntetése (gyermekadó).
Rája: parasztság; átlagemberek. Ők dolgoztak a szpáhik javadalombirtokain. Az adót természetben fizették (a termés 1/10-ét); 7 nap robottal tartoztak évente. Az európai jobbágyokhoz képest sokkal jobb volt a helyzetük.
Területi közigazgatás: vilajet – élén: beglerbég. Pl. Anatólia vagy Arábia voltak vilajetek. Alatta: szandzsákok – élén: szandzsákbég. Egyiptom: külön vilajet, nagy autonómiával; a mamelukok hatalma megmaradt. Konstantinápoly: külön közigazgatás; sokáig így hívták, és nem Isztambulnak. Voltak hűbéres államok, akik adót fizettek, de nem tagozódtak be, pl. a krími kánság (adó + katonaság). Mekka és Medina külön közigazgatás alá tartozott.
Millet-rendszer: vallási jellegű. Nagyfokú vallási autonómia volt; etnikai alapon nem volt megkülönböztetés. Az irodalomban azt írják, hogy az arabokat elnyomták, de ez így nem helytálló.
A hanyatlás okai: már Nagy Szulejmán alatt (vitatéma)
Kifulladnak a hódítások, az 1540-es évektől. Pedig a birodalom függött a hódításoktól – ha nem volt új volt, nem tudtak javadalombirtokokat kiadni, és nehézzé vált a hadsereg fenntartása.
A tímár rendszer lassan felbomlik
Készpénzhiány. A földrajzi felfedezések miatt a kereskedelem központja nyugatra tolódott el, ezért a vámbevételek drasztikusan lecsökkentek. A hivatalnokok fizetését és a hadsereg zsoldját viszont készpénzben kellett fizetni. Ez vezetett a tímár-birtokok felaprózásához. De ezzel megbomlott a rendszer egysége, és a szpáhik elkezdtek lázongani. Azt követelték, hogy a parasztság is készpénzben fizessen és a tizedet felemelték 20, illetve 30%-ra. A szpáhik így érdekeltté váltak a mezőgazdaságban, és beállt a földművelésbe. De a parasztság megrokkant az adóterhek alatt, és elhagyták a birtokokat, és bandita hadseregekbe szerveződtek (16-17. század), és gyakorivá váltak a felkelések és a földfoglalások.

II. Szelim (1566-1574.)

Katonai vereségeket szenvedett (állítólag iszákos volt). A tényleges hatalom a nagyvezír kezében volt: Szokolli Mehmed.
Hódítások:
1570. Ciprus elfoglalása. Ezzel felhergelik az európai hatalmakat, és kialakult egy oszmán-ellenes front: az egyházi állam + Velence + Spanyolország

1571. Lepanto-nál vereséget vernek az oszmán seregre, de ennek ellenére Ciprus oszmán kézen maradt (a verhetetlenség mítosza még él).

1570. Tunisz elfoglalása

1568. Drinápolyi béke – Ausztriával a status quo-ról megállapodtak


III. Murád (1574-1595.)

Ugyanaz a nagyvezír vezeti a birodalmat.
5 öccsét kivégeztette
Háremnek szenteli az életét: nem volt hivatalos házassága (nőuralom – tulipánkor)
1578-1590. Perzsiával háború. A pápai állam az oszmán-ellenes ligába be akarta integrálni Perzsiát is. Terjeszkedés: a Kaukázusban kisebb területek.
1579. megölik a nagyvezírt (a pozíció szerepe visszaesik; gyakran váltogatják egymást) › a hárem szerepe megnő.

III. Mehmed (1595-1603.)

Ő volt az utolsó szultán, aki valóban kitanulta az irányítás művészetét; utána a szultánok már Isztambulban nevelkedtek.
Lényegében az anyja és a hárem uralkodott helyette.
Gazdaságilag ez egy rossz időszak volt: infláció; a parasztság terhei nőnek (rendkívüli adók; hatszorosra nőnek; uzsorás kölcsönök, cserébe röghöz kötés). A tímár rendszer felbomlásával az uzsorások és az adóbérlők vezetésével kialakulnak a nagybirtokok. Jó pozíciókba kerülnek a zsidók és a görögök. Megnő a janicsárok szerepe. Egyre nagyobb méreteket öltött a korrupció (nem volt tilos az ajándék elfogadása), ami nagy bevételi forrásokat is jelentett.
A szpáhik száma 1/3-ra csökkent. Megtagadták a hódításokat, és a kisebb fejedelemségek élén magáncsapatokat szerveztek.
Reformok csak a 17. századtól indulnak meg igazán.

Köprili Mehmed pasa (1656-1661.) lesz a nagyvezír – reformok:

A hárem és a janicsárság hatalmát vissza akarta szorítani
A korrupciót fel akarta számolni
Takarékossági program (a pazarlás és fényűzés ellen): jövedelmek rendes kifizetése
A konzervatív ulemá hatalmának visszafogása (akik a modernizáció ellen voltak)
De ezek sem bizonyultak hosszabb távú reformoknak.


1683. Bécs második sikertelen ostroma – innentől indulnak meg a területi veszteségek

1699. Karlócai béke Ausztriával – ezzel Magyarországot elveszti az Oszmán Birodalom

18. század – Oroszország erőteljes fellépése; megjelenik a keleti kérdés › az Oszmán Birodalom „Európa beteg embere”

Reformok a gyarmatosítás hatására:

1798. Napóleon egyiptomi hadjárata – szimbolikus dátum

Ekkor III. Szelim a szultán (1789-1807.), aki reformprogramot vezet be.

1793. „Újjászervezés” reformja (nizám-i dzsedid)
Ez elsősorban a katonaság újjászervezését jelentette, európai mintára
Kudarcba fulladt, mert a janicsárság ellenállt, és hosszú ideig nem sikerült a hatalmukat megtörni.
1826. II. Mahmud szultán leszámol a janicsársággal, lemészárolja őket. Ekkor vallásilag is feloszlatják őket („az Üdvös Esemény”); több dervisrendet is megszüntettek.


Abdülmedzsid (1839-1861.)

Tanzimát-reformok: több szakaszban; szultáni kéziratok:

1839. Hatt-i serif: szabadságjogok:
Az élet, a becsület és a magántulajdon szabadsága
Vallási egyenlőség
Igazságos és nyilvános jogszolgáltatás
Az adórendszer igazságossá tétele (különleges adók; az adóbérlet felszámolása)
A hadseregben bevezetik a sorozást
A vallás jelentősségét azért hangsúlyozza
Gazdasági reformok: létrejönnek a bankok
Átalakul a tartományi közigazgatás › minisztériumok
Tudományos és kulturális élet (egyetemek; iskolák)
1856. Hatt-i Humajun:
A keresztények is betölthetnek hivatalokat; a katonai szolgálatban is
Engedélyezi a külföldiek magántulajdon szerzését
Infrastrukturális reformok

1876. megszületik az alkotmány (1875-től balkáni válság)

II. Abdülhamid (1876-1909.): 2 kézirat; a jogok megerősítése

Belga mintára parlamenti rendszer bevezetése:
Szenátus – a szultán nevezi ki tagjait
Képviselőház – választások alapján
A szultán különleges jogainak deklarálása: feloszlatás; törvények előterjesztése
Az alkotmány az európai hatalmak követelésére születik meg.