Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kasmír

állati textilrost, amelyet a kasmírkecske pehelyszőréből nyernek, és a speciális gyapjak közt tartanak számon. Olykor helytelenül kasmírnak nevezik a különlegesen puha gyapjút is, de valódi kasmír csakis a kasmírkecske szőréből készül.

Az Ázsia némely részein pasm vagy pasmina néven ismert gyapjú az indiai Kasmírból származó gyönyörő sálak és hasonló termékek révén vált ismertté. A kasmírsálak a XIX. század elején voltak a legkeresettebbek. Az Angliában, Franciaországban és a skóciai Paisleyben készült termékek az eredeti kasmírkendőket utánozták.

A kasmírkecske külső fedőszőrzete durva szálú és 4-20 cm hosszú. Az alsó pehelyszőrzetet alkotó puha, finom szálak 2,5-9 cm hosszúak (ezt nevezik általában kasmírnak). A bolyhos gyapjút többnyire a vedlési időszakban fosztják vagy fésülik le az állatokról, az iráni kasmírt azonban nyírással nyerik. Egy-egy állat évente néhány grammtól fél kilogrammig terjedő súlyú kasmírgyapjút ad. Egy pulóver elkészítéséhez 4-6 kecske gyapjára van szükség, míg egy kabáthoz 30-40 kecske gyapja kell.

A gyapjút előbb megtisztítják a zsírtól és a növényi szennyeződésektől, majd eltávolítják belőle a durva szálakat; az erre használatos mechanikai eljárásokat alkalmazóik többnyire titokban tartják. A feldolgozás során a gyapjú mennyisége mintegy a felére csökken. A gyapjúban maradó durva szálak mennyisége döntően meghatározza a gyapjú árát; a legdrágább az a gyapjú, amelyben a legkevesebb durva szőr maradt. A minőségi kasmírgyapjúban kevesebb mint 5% a durva szál, de első osztályúnak az 1%-nál kevesebb durva szálat tartalmazó kasmírpulóver számít. A finom rostok felhámját alkotó pikkelyek kevésbé kivehetők, mint a gyapjún, de jobban mint az angórán; a kéreg sávozott és több-kevesebb pigmentet tartalmaz, amely meghatározza a gyapjú színét; a szálakban nincs jól megkülönböztethető medulla (belső üreg). A szálak átmérője kisebb, mint a legjobb minőségű gyapjúé. A kínai és a mongol kasmírkecske gyapjának átmérője 14,5-17,5 mikrométer között változik, az iráni kecskéé 17,5-19,5 mikrométer. A szál színe legtöbbször szürke vagy sötétbarna, de a fehér és a fekete között sok más színárnyalat is előfordul.

 

kasmírsál

a gyapjúsálak Kasmírban (Kashmir) szőtt típusa. A hagyomány szerint Zajnul-Ábidín, Kasmír egyik XV. századi uralkodója vetette meg az ipar alapját turkesztáni takácsok betelepítésével. Bár némely feljegyzések már a Kr. e III. és a Kr. u. XI. században is említést tesznek gyapjúsálakról, csak a XVI. században fordul elő kifejezetten a kasmíriakra való utalás.

A legkorábbi darabok minta nélküliek, a szegélyt díszítő szalag fő motívumai pedig a nagy virágos ágak, virágvázák és fenyőtobozok. A kasmírkendőket részben vagy egészben pasmból, vagyis kecskeszőrből szőtték. A sálakat a XIX. században aszerint osztályozták, hogy házi vagy vadkecske szőréből készültek-e. Az előbbiek neve pasm sála, az utóbbiaké aszlí tús volt. Erre az időre a kasmírsálak Európában is divatba jöttek. A külföldi ízlésnek megfelelően a hagyományos mintákat a külföldi kereskedőktől valókkal helyettesítették, ill. azokhoz igazították. Franciaországban és Nagy-Britanniában gépi iparággá vált a kasmírsálszövés. A gyártás egyik legfontosabb központja a skóciai Paisley volt. Ez az olcsón előállított termék az eredeti kasmír erős versenytársává lett, s arra kényszerítette a kasmíri takácsokat, hogy minőségi engedményeket tegyenek, és a paisleyi mintákat másolják. 1870-re a kézi kasmírkészítés így is kis híján megszűnt. A XX. század közepén az indiai kormány nagy erőfeszítéseket tett az iparág feltámasztására.