Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

koporsó
(kínaiul: guan)

A szigorú előírások szabályozta temetési szertartás egyik legfontosabb kelléke a koporsó volt. A temetési szertartás e nagyon lényeges eleme már a Han-kor előtti Kínában széles körben elterjedt, amikor a koporsóba temetés általánossá vált. A konfucianizmusban jelentős szerepet játszó ősök, és szülők tiszteletében a gondoskodás egyik fontos formája volt a koporsókészítés vagy beszerzés. A koporsót rendszerint jó előre beszerezték vagy otthon elkészítették azokban a családokban, amelyeknek a feje már elért bizonyos kort. Az egyik legkedvesebb meglepetésnek számított, ha a hatvanadik születésnapján koporsóval ajándékozták meg a családfőt vagy annak első feleségét. Mindig nagy örömmel fogadták, a ház egyik szobájában helyezték el, és nagyon vigyáztak rá. Évente kijavították, újabb és újabb rétegben lakkal vonták be, s így még inkább ellenállt a víznek, nedvességnek, és mind alkalmasabbá vált a leendő holttest megőrzésére. A koporsót, amíg a házban volt, fontos vagyontárgynak tekintették. Akinek már megvolt a maga koporsója, nyugodt lehetett jövője felől, hiszen tudta, hogy az halála után is megőrzi testét. Kínában úgy hitték, hogy a testnek a halál után egyben kell maradnia, különben az elhunyt lelkének nem tudják biztosítani a túlvilági nyugodt életet, sőt ez a családra is bajt hozhat. A halál után, az elhunytat felravatalozták, majd 3-7 nap múlva megtartották a szemfedél-szertartást, és a koporsóba helyezési szertartást. Előtte azonban mindig még egyszer alaposan szemügyre vették kívül-belül, s ha kellett kijavították. A lezárt koporsó valamennyi rését gondosan betapasztották. Az elhunyttal együtt a koporsóba helyezték apróbb holmijait, értéktárgyait és néha könyveket is. Ezt követően a koporsót kivitték az udvarra, amely az előírt szabályok szerint akár hosszú hetekig, sőt hónapokig is ott állt, míg el nem érkezett a temetés rituálisan megszabott ideje. A koporsót előszeretettel készítették olyan anyagból, amelynek démonűző képességet tulajdonítottak, így pl. őszibarackfából. A koporsót jelentő guan szó ugyanúgy hangzik, mint a "hivatalnok" (guan) szó, ezért koporsóval álmodni a hivatalhoz jutás biztos előjelének számított.