Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

mirha

(az arab murr, „keserű” szóból), keser ízű, balzsamos illatú, sárgás-vörösesbarna mézgás gyanta; a balzsamfafélék (Burseraceae) családjának mirhafa (Commiphora) nemzetségéhez tartozó, apró, tüskés, virágzó fafajokból nyerik. Két legfontosabb fajtája a herabol és a bisabol; az előbbit az Etiópiában, Arábiában és Szomáliában elterjedt C. myrrha fából nyerik, az utóbbit pedig a hasonló külsejű, arábiai C. erythraea fajból. A mirhafák száraz, sziklás hegyoldalakon 3 m magasra nőnek meg.

A mirhát az ókorban nagy becsben tartották, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger mentén drága füstölőszerek, illatszerek és kozmetikumok egyik összetevőjeként, továbbá külsőleg használatos gyógyírokban és a balzsamozásban használták. A középkori Európában is ritka és értékes anyagnak számított, ma már azonban csekély értékkel bír. Főként fogkrémek, illatszerek, tonikok adalékanyagaként, ill. gyógyszerekben használják. Gyönge fertőtlenítő, vérzéscsillapító és szélhajtó tulajdonsága miatt a gyógyászatban szélhajtóként, valamint fogínybetegségeket és szájsebeket gyógyító szájápoló oldatokban alkalmazzák. Olaja némely nehéz illatú parfümök egyik alapanyaga.

A mirha a fa kérgének gyantajárataiban képződik, és a sebzések helyén kifolyva, a levegővel való érintkezéskor lassan szemcsékké és „könny”-nek nevezett, szabálytalan darabkákká áll össze; ezeket gyűjtik aztán össze a fákról.