Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Széchenyi Béla, gróf

(szül. 1837. febr. 3. Pest - megh. 1918. dec. 2. Budapest), földbirtokos, utazó, az egyik legeredményesebb magyar Kelet-Ázsia-expedíció megszervezője és részese.

Széchenyi István idősebb fia Berlinben és Bonnban végezte felsőfokú iskoláit, majd Angliában, Franciaországban, Itáliában, a Balkánon és a görög szigetvilágban tett utazásokat (1855-58). Ő csempészte Bécsbe édesapja Londonban megjelentetett híres röpiratát, a Blicket (1859). Európa után Észak-Amerikát (1862), majd oroszlánvadászként Afrikát (1865-70) is bejárta; az Egyesült Államokban és Kanadában szerzett tapasztalatait Amerikai utam (1863) c. könyvében adta közre. Nagycenki birtokának közelében, a Fertő szárazra került medrében kőkori leletekre bukkant (1874). A leletek tudományos feldolgozásában részt vevő két osztrák geológus, Rudolf Hochstetter és Eduard Suess hatására érlelődött meg benne egy ázsiai expedíció terve. Céljául a térképezést, földtani felmérést, a növény- és állatvilág, valamint a kínai nyelvek tanulmányozását tűzte ki. Az expedíció tagjának Gustav Kreitnert, a bécsi katonai térképészeti intézet tisztjét, Bálint Gábor nyelvészt és id. Lóczy Lajos geológust kérte fel. Az út 29 hónapig tartott (1877-80). Tengeren utaztak Triesztből Sanghajba. Bár Tibeten is át akartak haladni, a Kelet-Ázsiában uralkodó politikai viszonyok miatt végül is a Sanghaj-Tunhuang-Kuku-nor-Jünnan-Rangoon (Burma) útvonalat járták be. A szárazföldi út megkezdése előtt Széchenyi és Kreitner Japánba is áthajózott; megmászták a szigetország legmagasabb hegyét, a Fujit (3776 m).

Az expedíció értékes néprajzi és természettudományos gyűjteménnyel tért vissza, főként azonban Lóczy felfedezései miatt fontos (a Transzhimalája, valamint a sikkimi takaróredős hegységszerkezet felismerése; a Góbi keletkezését magyarázó elmélet kialakítása; a tunhuangi Ezer Buddha barlangjainak felfedezése). Az utazásról Széchenyi Lóczyval közösen írt beszámolót Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjának tudományos eredménye, 1877-1880 címmel (3 kötet, 1890-97).

Széchenyit a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották (1880); később koronaőrré nevezték ki (1901).