Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szép asszonyok egy gazdag házban. Ismeretlen kínai szerző regénye a XVI. század végéről.

Eredeti cím: 金瓶梅 Csin Ping Mej (Jin Ping Mei)        
Terjedelem: 100 huj (hui) fejezet

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9p_asszonyok_egy_gazdag_h%C3%A1zban

A kínai regényirodalom egyik legjelentősebb alkotásának a szakértők és a laikus olvasók egybehangzó véleménye alapján a Szép asszonyok egy gazdag házban (Csin Ping Mej 金瓶梅) számít. A Csin Ping Mej főhőse a szoknyabolond, kéjenc Hszi-men Csing 西門慶 / 西门庆, akinek három nagy szerelme nevére utal a regény címe: a Csin 金 („arany”) szó Aranylótusz (Pan Csin-lien 潘金蓮 / 潘金莲), a Ping 瓶 („váza”) szó Váza asszony (Li Ping-er 李瓶兒 / 李瓶儿), a Mej 梅 („szilva”) szó pedig Tavasziszilva (Pang Csun-mej 龐春梅 / 庞春梅) nevéből való. A három szó szimbolikus jelentését egybeolvasva adódik a „szép asszonyok egy gazdag házban” értelmezés.

E kiváló, irodalomtörténetileg is kiemelkedő regény szerzője ismeretlen, csupán annyit tudunk róla, hogy a 16. század második felében egy jelentős és minden bizonnyal más művek alkotójaként jól ismert írástudó lehetett. Már a mű megjelenése óta élénk viták zajlanak a szerző kilétével kapcsolatban, vannak, akik azt sem zárják ki, hogy a rejtélyes irodalmár esetleg nő lehetett.

A regény sokáig csak kéziratos formában létezett, csak 1610 körül nyomtatták ki először. Ez a kiadás nem maradt fenn, csupán egy 1617-es kiadás előszavából lehet tudni róla. A könyv megjelenése óta nagy sikernek örvendett birodalom szerte, ám az 1644-ben uralomra jutott mandzsu dinasztia egyik nagy formátumú uralkodója, Kang-hszi császár 1687-ben olyan szigorú rendeletet bocsátott ki, melynek értelmében valamennyi buddhista, taoista művel együtt az „erkölcstelennek” ítélt műveket is betiltotta. E tiltás ellenére, még a szigorú császár életében, 1708-ban a Csin Ping Mejt mandzsura is lefordították, és a legenda szerint a fordító maga a császár fivére volt. A 18. század folyamán többször is betiltották az erotikus, pornográf művek és a Csin Ping Mej mindig az indexre került művek között volt.

Noha a regény története a Szung-dinasztia utolsó nagy császárának az idejében (1100-1126) játszódik, az ismeretlen szerző egyértelműen saját korának, a 16. század második felének közállapotairól és erkölcseiről számol be. A korrupciótól teljesen átitatódott, züllött társadalom képe bontakozik ki, ahol a erény, a hagyományos értékek, rítusok kiürültek, semmitmondóvá váltak. A regény központi témája egy ilyen „gazdag ház”, amely belső értékeinek elvesztésével, céltalanságával a korabeli társadalom hanyatlását is illusztrálja.

Ám legyen a Csin Ping Mej bármilyen kiváló, kritikai hangvételű társadalombírálat, közkedveltségét korántsem ennek köszönhette. A regény mindenkor népes olvasótábora főleg azokból verbuválódott, akiket a főhős, Hszi-men Csing és a szép asszonyok magánélete érdekelt, abból is elsősorban az intimitások részletes és érzékletes ábrázolása. A betiltások során, a hivatalos indoklásokban a Csin Ping Mejt egyszerűen pornográf regénynek minősítették, és sokáig nem is kívánták annak irodalmi, irodalomtörténeti jelentőségét vizsgálni. A kínai elbeszéléstörténetéről írott művében már Lu Hszün is felhívta a figyelmet arra, hogy a 15. és a 16. században mennyire nyílt, sőt divatos dolog volt a „szerelem művészetével” való foglalatoskodás. Lu Hszün azt is megemlíti, hogy ekkoriban olyanok is voltak, akik úgy jutottak magas hivatali állásokhoz, hogy hatásos nemi izgatószereket ajánlottak fel feletteseiknek vagy akár magának a császárnak.

Vitathatatlan, hogy művészi, irodalmi értékével a Csin Ping Mej egyik legkiemelkedőbb alkotása ennek a műfajnak. A regényből kiderül, hogy ebben a korszakban a szerelem művészete nem ismert korlátokat. Gazdag tárháza a szexuális praktikáknak, a korabeli szokásoknak, melyek igazi értékét kendőzetlen szókimondása és realizmusa adja. A regényben a történet erotikus szálát Hszi-men Csing, a gazdag kereskedő szexuális mohósága, telhetetlensége alkotja. Hszi-men Csing legnagyobb szerelme a fent említett három asszony volt, akiket sorra hálózott be, és nyert meg partnernek saját vágyai beteljesítéséhez. https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_erotikus_%C3%A9s_pornogr%C3%A1f_irodalom


PDF: Szép asszonyok egy gazdag házban. Ismeretlen kínai szerző regénye a XVI. század végéről.
[Franz Kuhn rövidített német szövegéből] ford. Mátrai Tamás; a verseket ford. Pór Judit; az utószót írta Tőkei Ferenc.
Budapest, Európa Könyvkiadó, 1964

PDF: Szép asszonyok egy gazdag házban (A 10. fejezet, Csongor Barnabás fordításában és előszavával)

Csongor Barnabás:Aranylótusz, meg a többiek [Előszó]
Műhely, 2016/5-6, 89. oldal

Szép asszonyok egy gazdag házban. A TIZEDIK FEJEZET, amelyben Vu Szung cirkáló hadnagyból fegyenc, száműzött lesz, míg a Lótuszpavilonban vigadnak a hölgyek (Csongor Barnabás fordítása)
Műhely, 2016/5-6, 90-93. oldal

 

A legjobb angol fordításnak David Tod Roy munkáját tartják. Ezt a Princeton University Press jelentette meg:

The Plum in the Golden Vase or, Chin P'ing Mei: Volume 1: The Gathering

The Plum in the Golden Vase or, Chin P'ing Mei: Volume 2: The Rivals

The Plum in the Golden Vase Or, Chin P'ing Mei, Volume 3: The Aphrodisiac

The Plum in the Golden Vase Or, Chin P'ing Mei, Volume 4: The Climax

The Plum in the Golden Vase, Or, Chin P`ing Mei: Volume 5: The Dissolution