Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

TAIJI
A Taiji ("legfőbb princípium, óriás határ") a kínai kozmológia és természetfilozófia egyik alapfogalma. Az i. e. I. évezred második felében Taiji mint a dolgok sötétje, a világegyetem kiindulópontja jelenik meg. Más forrásokban a Taiji szüli a két elsődleges formát (a yin és a yang erőket), amelyek a négy (másodlagos) formát (az erős és a gyenge yin-t, az erős és a gyenge yang-ot) hozzák létre, amelyek azután létrehozzák a nyolc guat (az eget, a levegőt, a tüzet, a mennydörgést, a szelet, a vizet, a hegyet és a földet) (bagua). A Taiji már az ég és a föld szétválása előtt is létezett, amikor az eredendő életerő (éter) kevert (kaotikus) állapotban volt, és egységes volt, vagyis "hatalmas princípium, hatalmas egység" (tai yi). A Taiji kifejtése és interpretálása a filozófus Zhu Xi (1130-1200) műveiben tetőzött. Eszerint a Taiji a kozmogóniai folyamat kezdőpontja, amely az egész világmindenséget, benne az embert is létrehozta. Grafikus ábrázolása igen elterjedt. Gyakorta a nyolc trigrammal együtt védő, oltalmazó célt szolgáló talizmánképek részét alkotta.