Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kínai talicska

A hagyomány szerint a kínai talicskát Zhuge Liang fedezte fel a Három Királyság korában (222-277), de régészeti leletek alapján elmondhatjuk, hogy már a Han-korban (i.e. 206 - i.sz. 220) is ismerték, sőt széles körben használták. A talicska formája kis mértékben területenként változhat, de alap felépítésében mindmáig őrzi eredeti alakját. Bár a talicskát nagyrészt emberi, vagy állati erővel mozgatták, léteztek olyan "továbbfejlesztett" változatai is, melyekre kis vitorlát szereltek és a szél erejét használták fel a talicska mozgatásához.

Szerkezeti sajátossága: a rakfelületén elhelyezett súly teljes egészében a keréken nyugszik. A talicskát így csak előre kell tolni és nem kell megemelni a teljes rakfelületen lévő terhet. Ráadásul, a súlypont ilyen módon való elosztása lehetővé teszi azt is, hogy a talicska kis területen is meg tudjon fordulni. Könnyű használhatósága miatt széles körben terjedt el egész Kínában és nagyban befolyásolta a mindennapi életet.

A talicskákat a hétköznapi életben, a mezőgazdaságban való használatuk mellett nagy előszeretettel alkalmazta a katonaság is, sőt a kialakulásakor már egyidejűleg létezett az utánpótlásnak élelmet szállító és a csatában használt harci alkalmazása. A harci talicskákat (nagyobb méretekben már harci kocsikról beszélhetünk) fával és bőrrel burkolták be, hogy védjék a mögötte és rajta lévő katonákat. Így született a "rohamkocsi" (chongche), a mongolok ellen használt, egy-két emberes kézi erővel mozgatott "részben fedett kocsi" (pianxiang che), "teljesen fedett kocsi" (zhengpian che) és az utcai harcokban alkalmazott, elől lándzsákkal felszerelt "tigris-kocsi" (huche). A későbbiekben különféle katapultokat és nyílvetőket szereltek a talicskákra, így azt egy ember nagy sebességgel és mozgékonysággal tudta a csatatér egyik pontjából a másikba tolni, ezzel a katonai taktikának is fontos részévé vált. Attól függően, hogy nyílvetőt (huojian che), ágyút (paoche) vagy megfigyelőállást (chaoche) szereltek rá, a megnevezése is változott.

Egy kínai tábornok, Chen Yi mondása arra utal, hogy a talicskának mekkora szerepet tulajdonítottak még a katonai utánpótlás szállításában is: "A Huahainál lévő ütközetet milliónyi talicskával nyertük meg."

A talicska Európában egészen a XI-XII. századig ismeretlen volt. Legkorábbi jelenlétéről a Chartres-i székesegyház egyik üvegablakának ábrázolásából tudhatunk, mely 1220-ból származik.

Lásd még! kínai talyiga (kordé)