Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Muay thay, a thai boksz

A korai időszak történelméről és harci hagyományáról kevés adat áll rendelkezésre, mivel 1767-ben a burmai seregek elfoglalták és felgyújtották a fővárost, így a krónikák megsemmisültek. Kétségtelenül ma is a leghíresebb küzdelmi rendszer a Muay thay, a thai boksz. Eredete a bizonytalan múltba nyúlik vissza.
1411-ben, Sen Muang Ma király halála után két fia abban állapodtak meg, hogy azá lesz a trón, akinek a harcosa egyéni pusztakezes viadalban legyőzi a másikét.
Na Reshen király (1590-1605) idejében a katonai kiképzés része lett a boksz, és maga a király is szakértője volt. A legnagyobb népszerűséget Pra Chao Sau a "tigriskirály" (1703-1709) idején, a béke időszakában érte el. A hosszú háborúskodás után több idő volt a Muay thay gyakorlására, és elterjedtségét mutatta, hogy minden faluban fogadásokkal egybekötött versenyeket rendeztek.
Egészen 1921-ig az iskolákban is oktatták, de a sok sérülés miatt a kormány az iskolai oktatást betiltotta.
1930-ben a az egész küzdési rendszert megreformálták, és ekkor nyerte el a mai formáját.
A régi Muay thay veszedelmes és valódi küzdelem volt, amit csak nagyon kevés harci művészet mondhat el magáról. A küzdők kezüket és alkarjukat lóbőrszíjjal, később ragasztós vászonnal tekerték be, ami egyrészt védett a sérülésektől, másrészt nagyobbat lehetett ütni, de kesztyűt nem viseltek. A heresérülés ellen kókuszhéjból vagy kagylóból készült védőt használtak. Súlycsoport nem volt, és a küzdelmet nem osztották fel menetekre, hanem addig tartott, amíg folytatni tudták. Lényegében minden megengedett volt, beleértve a hajhúzást és a karmolást is. Ebben a küzdelmekben, ha nem is túl gyakran, de halálesetek és maradandó sérülések is előfordultak.
1930-ban a nyugati ökölvívás hatására megreformálták Muay thay. Kötelezővé tették az ökölvívó védőkesztyű használatát, a súlycsoportos felosztást és a négymenetes rendszert. Számos technika (fejelés, harapás, birkózás stb.) tiltva lett.


Mennyire hatékony a thai boksz?

Először is meg kell jegyezni, hogy az ütései legalább annyira hatásosak, mint a látványosabb rúgásai, de az ütések nem magas szintűek. A balegyenes szegényes, felütés nincs, a horog nem megfelelő. A kesztyű megakadályozza az ujjak és a tenyér használatát. Az elől lévő lábbal leadott szurkáló rúgások minden változatban gyengék és viszonylagosan lassúak, melyek a támadó vesztét jelentenék, ha a birkózó elemek megengedettek lennének.
Ennek ellenére felmerül a kérdés, hogy miért ilyen eredményes a thay boksz?
Erre egy nagyon egyszerű magyarázatot lehet adni. Jól úszni csak a vízben sokat úszva lehet megtanulni, és ugyanígy a hatásos küzdés is csak sok valódi küzdelemben sajátítható el. A sok küzdelem viszont fáradsággal, fájdalommal, lemondással jár.
A bokszolók felkészítése táborokban történik, ahol az újoncok előbb egy felvételi szertartáson mennek keresztül, melynek első része vallási elemeket tartalmaz. Ezt követi a fogadalomtétel, ami után ismét az imák, énekek következnek, melynek végeztével a család tagjai közé fogadják az újoncot. A vezető ezután az apjával egyenlő jogokkal fog rendelkezni a bokszoló felett. A bokszolók havonta indulnak versenyeken, felkészítésük és életmódjuk ezért szigorú.
Az állóképességet résztávos futásokkal és úszással növelik. Úszás közben időnként gyakorolják a térdrúgásokat és a könyökütéseket. Az edzőteremben használatos felszerelés a nyugati ökölvívókkal azonos.


Technikák

Az alaptechnikák lényegében

Ötféle ökölütés
Négy könyöktámadás
Három térddel való
És öt lábfejjel történő rúgás adja

A verseny gy bevezető szertartással kezdődik, ahol a küzdők hagyományos zene kíséretében lassú, balettszerű mozdulatokkal táncolnak. A táncot a letérdelés, a szemek eltakarása és rövid ima követi. Ezután a "ram muax" vagy boksztánc folytatódik, ami iskolánként különböző. A versenyző lassan körbejárja a ringet miközben vad pillantásokkal néz a közönség felé. Ezek a pillantások azonban nem a közönségnek szólnak, hanem az "ártó szellemeket" tartja távol. Ez nem mindig sikerül, mert sok a halállal végződő verseny, előfordult olyan is, hogy mindkét versenyző is meghalt.

Forrás: Újvári Miklós A Délkelet-Ázsiai harci művészetek

http://www.thaibox.hu/