Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Xuanzang (Hszüan-cang, 602-644/664)

Wade-Giles átírással: Hsüan-tsang, pinyin átírással XUANZANG, eredeti nevén CH'EN I, tiszteletbeli titulusával SAN-TSANG, más néven MU-CHA'A T'I-P'O (szül. 602. Ch'en-lu, Kína - megh. 664. Kína), kínai buddhista szerzetes; elzarándokolt Indiába, szanszkritról kínaira fordította a buddhista szent könyveket, és megalapította a „csak tudat” kínai buddhista iskolát. Hírnevét elsősorban a buddhista szútrákból válogatott, nagy mennyiségű és igen változatos szövegfordításainak köszönheti, valamint közép-ázsiai és indiai utazásairól írt beszámolójának, amelynek részletgazdag, pontos leírásai felbecsülhetetlenül értékesek a történészek és régészek számára.

Hszüan-cang régi tudóscsaládból származott, és fiatalon klasszikus konfuciánus nevelést kapott. Később azonban egyik bátyjának hatására érdeklődni kezdett a buddhista írások iránt, és hamarosan buddhista hitre tért. A korabeli Kínát megrázó politikai zűrzavar elől bátyjával együtt Csanganba (ma Hszian), majd Ssu-ch'uanba (a mai Szecsuanba) utazott. Hszüan-cang ott kezdte tanulmányozni a buddhista filozófiát, de a szövegekben hamarosan számos ellentmondást és következetlenséget talált. Minthogy kínai tanítói nem tudtak választ adni kérdéseire, elhatározta, hogy Indiába megy, és a buddhizmus őshazájában tanul tovább. Nem kapott útlevelet, ezért 629-ben titokban hagyta el Ssu-ch'uant. Először északról megkerülte a Takla-Makán-sivatagot, majd érintette Taskentet, Szamarkandot és más oázisvárosokat, végül a Hindukus-hegységen át érkezett meg az északnyugat-indiai Kasmírba. A hegyekből lehajózott Mathuráig, s innen továbbhaladt a buddhisták szent földjére, a Gangesz középső folyásához, ahová 633-ban érkezett meg.

Indiában Hszüan-cang a buddhisták minden szent helyét felkereste, sőt beutazta a félsziget keleti és nyugati partvidékét is. Ideje legnagyobb részét a híres buddhista tudósközpontban, a Nálanda-kolostorban töltötte, ahol tökéletesítette szanszkrit nyelvtudását, ill. a buddhista filozófiáról és az indiai gondolkodásról szerzett ismereteit. Indiai tartózkodása során akkora hírnévre tett szert tudósként, hogy még a nagy hatalmú észak-indiai uralkodó, Harsa is meghívta udvarába, hogy kifejezhesse nagyrabecsülését. Elsősorban az ő pártfogásának köszönhetően Hszüan-cang hazatérése sokkal kevésbé volt viszontagságos, mint Indiába utazása.

Hszüan-cang 645-ben, 16 évi távollét után tért vissza a T'angok fővárosába, Csanganba. Itt nagy lelkesedéssel fogadták, majd néhány nap múlva a császár is magához kérette, és annyira el volt ragadtatva az idegen országokról szóló beszámolójától, hogy miniszteri állást kínált fel neki. Hszüan-cang azonban továbbra is a hitét kívánta szolgálni, és tisztelettel visszautasította a császár ajánlatát.

Élete hátralévő részét annak az 520 ládába csomagolt 657 buddhista szent iratnak a fordításával töltötte, amelyeket Indiából hozott magával. Ennek a hatalmas mennyiségnek azonban csak töredékével sikerült elkészülnie: 73 könyv összesen 1330 fejezetével, ám ezek között ott vannak a legfontosabb mahájána írások is.

Érdeklődése elsősorban a jógácsára (vidzsnyánaváda) iskola filozófiájára összpontosult. Tanítványával, K'uei-chivel (632-682) megalapította a kínai wei-shih („csak tudat”) iskolát. Tanait Ch'eng-wei-shih lun (Értekezés a „csak tudat” tanának kialakításáról) c. műve foglalja össze, ez a legfontosabb jógácsára-írások fordítása. Ugyancsak fontosak K'uei-chi kommentárjai. Az iskola fő tanítása az, hogy a világ csupán a tudatban létezik. Hszüan-cang és K'uei-chi életében az iskola meglehetős hírnévre és népszerőségre tett szert, de elvont filozófiája, nehezen érthető kifejezései és a tudatról meg az érzékekről szóló szőrszálhasogató elemzései idegenek voltak a kínai hagyománytól, ezért a két mester halála után az iskola hamarosan lehanyatlott. Még ez előtt azonban egy Dôshô nevű japán szerzetes 653-ban Kínába érkezett, hogy Hszüan-cangnál tanuljon, és Japánba visszatérve, hazájában is elterjesztette a „csak tudat” tanát. Ez a hossônak nevezett iskola a VII. és a VIII. században a legbefolyásosabb lett Japánban.

Fordításai mellett Hszüan-cang nevéhez fűződik a Ta-T'ang Hsi-yü-chi (Beszámoló a nagy T'ang-fejedelemség nyugati területeiről) is, amelyben leírja az útja során megismert országokat. Az elszánt és hitbuzgó buddhista zarándok-szerzetes iránti tiszteletből a T'ang-császár Hszüan-cang halála után három napig senkit sem fogadott.

Hszüan-cangról szól Arthur Waley eleven és érdekfeszítő stílusban megírt, népszerű életrajza, a The Real Tripitaka (Az igazi Tripitaka; 1952) és René Grousset teljesebb igényű életrajzi műve, a Sur les traces du Bouddha (Buddha nyomában; 1929), amely a T'ang-kor és a buddhista filozófia összefüggésében vázolja fel a kínai zarándok életútját.

Két kínai klasszikus regény Hszüan-cang kínai buddhista szerzetes és társai indiai zarándokútjának mesés történetét mondja el:
Vu Cseng-en: Nyugati utazás avagy a majomkirály története (1) (2) (pdf)
Tung Jüe: Ami a nyugati utazásból kimaradt (pdf)