Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

MUHAMMAD
KÖLTEMÉNYEI
Faludy György fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

URFI-I-SIRÁZI, MUHAMMAD (1554-1590) Irán egyik legeredetibb költője, Sírázban született, fiatalon otthagyta Perzsiát és megtelepedett Akbar indiai császár lahore-i udvarában, ahol főként perzsául beszéltek. Mint ünnepelt költő halt meg ugyanott

AZNAP, AMIKOR MAJDNEM MEGHALTAM

Ágyam körül - szédültem, testem vad lázban égett -
a jó barátok álltak, méltóságos szószékek.

Az egyik kezét lassan szakállához emelte:
- "Atyád sírjára mondom, mulandó a szerencse."

Felnyögtem. A második - komor, nagyképű felcser -
megbotránkozva korholt: - "Nem értelek, jóember.

Meghalt Caesar, Nagy Sándor és annyi jeles férfi.
Éppen te szándékoztál háromszáz évig élni?"

A harmadik, a költő, megveregette vállam
s vigasztalt: - "Hagyatékod jó kezekben lesz nálam.

Még háládat sem kérem mindezért túl a síron.
Megtalpalom irályod. Rímeidet átírom.

Jól átjavítok mindent. Semmi sem marad nyersen.
S az egekig dicsérlek, hol prózában, hol versben."

Magamban Allaht kértem, hogy növelné erőmet,
nem élni - seggbe rúgni e rút szenteskedőket,

de hátrahanyatlottam. S a negyedik kis piszkos
vihogni kezdett: - "Ne félj. Mert felgyógyulsz. Holtbiztos."