Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Omar Khajjám
A MULANDÓSÁG MÁMORA
Száz rubáí 14 magyar műfordító tolmácsolásában
Válogatta: Steinert Ágota
Terebess Kiadó, Budapest, 1997
A könyv borítója
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Műfordítók mutatója
Utószó (Steinert Ágota)

 

1

Ébredj! A csillagok fénylő sora
a hajnalpírral most szalad tova
s a Szultán turbánforgóján a fény
villog, miként a szikrázó kova.
Sziklay Andor

Ébredj! Fölgyújtva az Ég sátorát
szétverte az Éj Csillagtáborát
a Nap, s Kelet Vadásza szórja már
a Szultán Tornyára nyílzáporát.
Szabó Lőrinc


2

Midőn tavasz napja ragyog fenn az égen,
bort és forró ajkat nyujt felém a szépem, –
nevezzen akárki hitetlen kutyának,
ha az Éden akkor eszembe jut nékem…
Baktay Ervin

Fűbe fekszem tavasszal egy hurival
és kancsómból élvet ád a borital;
a világ hadd mondjon bármit én reám,
kutya legyek, ha vágyom a menny után.
Erődi Harrach Béla

3

Ciprus-gyönyörűddel ha a kedved telik épp,
bort meg ne tagadj, s álld, hogy a rózsád teli-szép.
Mert, ím, a halál jő, keze szikkaszt, keze tép,
fogysz, bor. S hol a rózsa-köntös élet? Tova, rég.
Tandori Dezső


4

Kakasszó harsant át a Reggelen
s bekopogtak: „Hé! nyitni odabenn!
Nincs sok időnk, s ha egyszer elmegyünk,
nem jövünk vissza többé sohasem.”
Szabó Lőrinc

A kocsma zárva. Száz borissza vár
előtte reggel. Mikor nyitnak már?
Siess, kocsmáros, az élet rövid:
ki egyszer elmegy, nem tér vissza már.
Faludy György

A kakas éppen nagyot kukorint
s a pincénél kiáltnak odakint:
„Nyiss ajtót! Megjövénk! Időnk rövid
s ha távozunk, sosem jövünk megint!”
Sziklay Andor

Hajnal hasad és a kocsma már nyitva áll,
hang szól: Hívek, jertek, az idő tovaszáll!
Igyatok! Oly gyorsan fogy az Élet kelyhe,
s a végső pohárban bús Halál ürme vár!
Baktay Ervin

A korcsmából reggel egy hang így kiált:
víg cimborák, deli ifjak ide hát.
Töltsétek meg ezt a kancsót s igyatok,
mielőtt még nem telik le sorsotok!
Erődi Harrach Béla


5

A legszebb és legdúsabb illatot
Lehellő piros rózsa nyílik ott,
Ahol a száraz avart trágyaként
Egy bukott caesar vére áztatott.
Abet Ádám

Azt hiszem, csak holt királyok pora
fölött ég így a rózsa bíbora
s egy kékszemű lány hamván születik
minden jácint és minden ibolya.
Szabó Lőrinc

Én úgy hiszem: ez égő rózsahad
régvolt királyok hamvából fakad
és minden kerti jácintnak tövén
egy valamikor drága fő rohad.
Sziklay Andor

Tulipán bíborát, mely az égre nevet,
szultánok véréből szívták a gyökerek,
s kedves női orcák szépséglencséiből
megannyi illatos, piciny ibolya lett.
Hegyi Endre

6

Nem lesz rózsa s harmat, mi fürössze, ha nem leszek.
Nem lesz piros bor, piros ajak se, he nem leszek.
Nem lesz hajnal, se alkony, se kín, se öröm –
Hát kiben álljon mindez össze, ha nem leszek?
Képes Géza


7

E korsó, akár én, szerelmes ifjú volt,
kedvese hajfürtje szelíden ráomolt,
s e hűsen ívelő korsófül – karjaként
kígyózott, amikor valakit átkarolt.
Hegyi Endre

Lásd, itt ez a korsó – szerető volt, ahogy én,
egy szívbeli hölgyért epedő – volt, ahogy én;
jámbor füle egykor – bizony ám! – hű kar volt,
kedves csoda-testét ölelő volt, ahogy én.
Tandori Dezső

Korsóm, mint én, kéjben fogantatott
s egy asszony rá hajfürt-láncot rakott.
Nyaka nem nyak volt, hanem buja kéz,
mely sok kecses nyakat simogatott.
Sziklay Andor

8

Siralom a szívnek, ha heve nincsen,
ha sóvárgása, gyötrő tüze nincsen.
Szerelem nélkül záruló napodnál
eltékozoltabb nap részedre nincsen.
Weöres Sándor

Mit ér a szív, ha elkorhadt belül,
ha szenvedélytől többé nem hevül?
Mit ér napod egyetlen perce is,
ha a szerelem lopva elkerül?
Sziklay Andor

9

Felleg fut a rét egére, hull könnye – zokog;
jó orgonaszín borod siratván, gomolyog;
és itt ez a rét, hol ma körülnézel még –
egy év se talán, s füvével éleszti porod.
Tandori Dezső

10

Nézd, hogy nevet a nyíló Rózsa rád!
„Sietek élni” – mondja – „szép Világ,
mert selyem erszényem fölhasad és
a kert Sarába önti Aranyát!”
Szabó Lőrinc

A rózsát nézd, mely itt virít, körül.
„Mosolygok”, így szól, „és a föld örül,
Bimbómnak zárja pattan hirtelen
és pazar kincse szertepöndörül”.
Sziklay Andor

Tekintsd a kertben nyíló rózsafát,
Mint szórja széjjel arany himporát.
Levél, szirom, mosolyg; aztán lehull
Körülte talajt gazdagítani át.
Abet Ádám


11

Bort iszom, mint fűzfa gyökere tiszta vizet.
Allah nagy. Ő mindent tud. És én ebben hiszek.
Mikor megteremtett, már tudta, hogy inni fogok.
Hát iszom. A Mindentudót megcáfolni – minek?
Képes Géza

Bort iszom s a bölcs, miként én, belátja.
Hogy az isten, ha iszunk is, nem bánja.
Tudta isten, hogy én leszek borivó.
Ha nem iszom, tudatlan a bölcs tudó.
Erődi Harrach Béla

12

Ébredsz, örök égi Nap kel – égő vágy öl.
Rét szép madarát vered fel – égő vágy öl.
Az nem szerelem, ha jajszavad szól szerte:
meghalsz, a szíved néma jel – égő vágy öl.
Tandori Dezső


13

Ó, jaj be kár, hogy Rózsa és Tavasz
elmúl s az ifjúság csak egy arasz,
a fülemile elhallgat a fán
s hogy mindez így van – ah, miért van az?
Sziklay Andor

Viszik tűnő rózsái a Tavaszt!
Zárul a könyv, zár sok édes panaszt!
S hogy a bokrok közt zengő Csalogány
honnan s hova szállt – ah, ki tudja azt!
Szabó Lőrinc

Oh, hogy rózsával tavasznak is vége!
Oh, hogy ifjúság édes költeménye
Pacsirtaként, szólamát eldalolván
Tova röpül az ismeretlenségbe!
Abet Ádám


14

Eltűnsz, de a bánat izzva pusztít minket,
árvult kezem álom ruhaujján csünghet,
Szív pusztul ezer, ha nem vagy itt, hű közelén.
Megjössz? Sok ezer, ki halni kész, ó, érted.
Tandori Dezső


15

Mint medrében a víz, sivatagban a szél:
Életemből egy nap megint a semmibe tér.
Két nap van, melynek gondja hozzám sose ér:
A nap, mely nem jött el s nap, mely véget ér.
Képes Géza

Akár szél a pusztán s medrükben gyöngyhabok,
hullámban száguldnak tova a gyors napok.
Menjenek! Kettőt nem sirattam soha meg:
azt, mely már elment, s az érkező holnapot.
Hegyi Endre

Mint a víz a folyóban és a szél a pusztában
Ismét egy nap az életünkből elmúlt
Amíg élek két napnak a bánatát nem eszem
A napét, mely nem jöt meg és a napét, mely elmúlt
Antalffy Endre


16

A sokezer fűszál vízmosta partokon
kinek az ajkából szökkent szárba vajon?
Áhitattal lépkedj, gyökereik földje
tulipánorcájú leány volt egykoron.
Hegyi Endre

Partján a folyónak ha akárhol sarjad a fű,
Mondod: egy angyali lény ajakából sarjad a fű.
Lábad a pázsitra te rossz szándékkal le ne tedd:
Ott egy tulipánarcu porából sarjad a fű.
Képes Géza

E vízhatárolt üde legelő
füvén csinján heverj, könyökelő,
lágyan hajolj rá, mert – ki tudja vajh’? –
tán egykor édes szájból nyúl elő.
Sziklay Andor

S ez az ujzöld Fű, mely itt a Patak
Ajkának oly gyöngéd Csókokat ad,
s amelyre dőlünk – puhán dőlj reá:
ki tudja, mily szép Ajkakból fakad!
Szabó Lőrinc


17

A mindenség titkát hiába űztem,
még fix pontot sem találtam az űrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fűztem.
Faludy György

A Lét: tenger. Sötétségből fakad.
A Föld: hamisgyöngy. Színe sem marad,
tudás-zsinórra fűzve megreped –
a Végvalót megtudnod nem szabad.
Sziklay Andor

18

Vágyam köt egy archoz, ó, e rózsaarchoz,
csuklóm a kupához, vele sok jó borhoz;
minden gyönyör itt e földön – osztályrészem,
míg nem köt a sorsom, omló hitvány porhoz.
Tandori Dezső

19

Szép is vagyok és illatos, ámul, aki néz.
Ciprusderekam és tulipánarcom igéz:
Mégsem derült ki, hogy itt e vidám élet ölén
Mért diszített így fel az örök égi művész.
Képes Géza

Termetem szép sudár, arcom, mint tulipán,
színesen pompázom s illatozom buján,
máig sem derült ki, ennyi ékességet
miért is pazarolt a Nagy Festő reám.
Hegyi Endre

Formám, színem lehet bármily finom,
termetem cédrus, arcom mint szirom:
mért pingált így a Nagy Piktor, ha csak
por-kép leszek? Felfogni nem bírom.
Sziklay Andor

Bár arcom szép és kellemes illatom,
Tulipán arc, sugár ciprus alakom:
Még sem tudom, hogy szobrászom engemet
E siralom-földre mért is teremtett?
Erődi Harrach Béla


20

A víz hulláma – azt se tudja, mért –
csak fut, szalad, sehonnan, semmiért,
a szél meg szárnyal föl, a semmibe,
sehonnan – s az egészből mitsem ért.
Sziklay Andor

Jöttem, mint elfutó hab, lenge lélek;
honnan? ki tudja! Tengve-lengve élek;
miért? ne kérdd! S mint könnyű szél a pusztán,
eltávozom, nem tudva: merre térek.
Szabó Lőrinc

Vagyunk. Honnan? Miért? Nem értve meg –
Megannyi folydogáló csermelyek.
Nem tudva célt; mint pusztáinkon át
A szellő tengve, lengve, elmegyek.
Abet Ádám


21

A menny kerek, rozzant fedél szegény
fejünk felett. Alatta nincs remény.
Ne hívd az eget! Tehetetlenül
forog az űrben, akár te meg én.
Faludy György

22

Khajjám, ha bortól részeg vagy, légy víg!
Tulipánarcú mellett vagy: légy víg!
A világ dolgának vége: a semmi.
Képzeld, hogy nem vagy. De mert vagy: légy víg.
Képes Géza

Ha bortól részegedsz meg, Khájjám, ó örülj,
holdarcú kedvesed, ha veled van, örülj,
a pusztulás szája gyilkosan fenyeget,
s ha torkában is vagy, hogy mégis vagy, örülj!
Hegyi Endre

23

Bort tölts! ha e drága nedv igaz létre derít,
bár másnap a fő fáj, vagy az émely leterít.
Add serlegem! Ó, az élet annyit keserít,
s mind csalfa való a színe. Illan – mese, hidd.
Tandori Dezső


24

Tetőm alatt a gyönyör él velem,
mivel túladtam meddő nejemen
a Ráción, s éjjel díványomon
a Szőlő Lányával szeretkezem.
Faludy György

Az ezer-akós hordót keresem,
borának szárnyán szállnék sebesen,
szétválasztanám a Vallást és az Észt
s a Bor Leánya lenne hitvesem.
Sziklay Andor

Barátaim, jókedvem van nagyon,
egész Házam megint Lakodalom:
elhagytam az Észt, a meddő Banyát,
s a Szöllő Lánya az uj Asszonyom.
Szabó Lőrinc

Egy jó bánat-ölő kupára válasz létem,
kétszer feleannyi bor vállalja mentségem;
háromszor a válni szóra tűnj ész s vallás!
Szőlők buja lányát feleségül kérem.
Tandori Dezső

Kitöltöm egy men pohárba óborom.
S megelégszem, ha két kortyra kiiszom.
Elválok az ész- s vallástól háromszor.
S nőm leszen a gerezd lánya, a jó bor.
Erődi Harrach Béla


25

Hold-arc, vele bor s rózsa, patakpart – gyönyörű,
sorsom, ha ilyennel áld, a lét nem keserű.
Míg csak leszek, és üdvömet élem derekul:
bort nékem! a bor vélem az üdv és a derű.
Tandori Dezső


26

Ki az, aki soha nem vétkezett, mondd!
Ki kerülheti el itt a vétkeket, mondd!
Rosszat teszek s te hogy büntess, rosszat teszel nekem –
Nem ugyanazt teszed, mit én teszek, mondd?
Képes Géza

Ember vajon élne, hogy ne vétkezne? Felelj.
Ember, hogy a teste-lelke ép lenne? Felelj.
Vétettem; ezért válaszul, épp így magad is –
köztünk a különbözés ezért lenne? Felelj.
Tandori Dezső

E földön, mondd, ugyan ki nem vétkezett?
Nem képzelek bűntől tiszta életet.
Ha vétkemet te gonosszal bűnteted,
Mi különbség van köztem és közötted?
Erődi Harrach Béla

27

Magammal harcot vívok. Mit tehetnék?
Tettemért kínban rívok. Mit tehetnék?
Tán irgalmaddal ajándékozol majd,
mégis szégyentől sírok. Mit tehetnék?
Weöres Sándor


28

Rozzant csapszék csupán ez a tágas világ,
éj és nappal őrzi két keskeny ajtaját;
benn dáridó zajlik, a kocsma kedvre hív:
alatta csont porlad, künn a sakál kiált.
Baktay Ervin

Gondold csak el: e Karavánszerájt,
melynek ajtai Napok s Éjszakák,
hány dicső Szultán lakta már meg, és
ha Perce ütött, hogy ment mind tovább!
Szabó Lőrinc

Mit világnak hívnak: vén karavánszeráj,
amelybe megtér a hajnalpír, esthomály.
Száz Dzsámsidtól maradt vigadó sokaság,
száz Báhram széke, mely uruknak készen áll.
Hegyi Endre

Ihol e rozzant karavánszeráj:
éj és nap nyitva; nem is egy király
vendége volt, ám egy-két óra telt
s elszállt az úr, mint röpködő sirály.
Sziklay Andor

Ó, vén karavánszeráj, világnak hívnak;
tarkállsz, csuda lő, nap neved, árnyak hívnak;
állsz, dúska mulatság, mit ezer Dzsamsíd hagy,
Behrán-kerevet, mit égi másnak hívnak.
Tandori Dezső


29

Egy alak hetykén előlép, hogy: én vagyok, én!
Szájal, így jut előrébb, hogy: én vagyok én!
Mohó terve már-már sikerül, de hirtelen
Sarokból a halál előlép, hogy: én vagyok, én.
Képes Géza

Elém áll valaki s azt mondja: én vagyok.
Kincsekkel, arannyal jön és szól: én vagyok.
S mikoron vágyai teljesülhetnének,
a halál ott terem s azt mondja: én vagyok.
Hegyi Endre

Van, lásd, aki célhoz érve szól: „Ez vagyok én.”
Jön más, csuda kincsek vele, szól: „Ez vagyok én!”
Aztán, ha gyümölcse végre dús és érett,
lesből a Halál kilépve szól: „Ez vagyok – én.”
Tandori Dezső


30

Álmodból serkenj fel – itt a bor: igyunk!
Mielőtt az idő megtipor, igyunk!
Hirtelen szólít el majd az irígy ég:
Nem hagy időt, hogy egy utolsót igyunk.
Képes Géza


31

Jöttem – sohasem volt hasznom e föld kerekén?
És hogyha megyek, a födre másként süt a fény?
Semmit se fog ám hallani arról a fülem,
Hogy hát minek is jöttem ide s mentem el én.
Képes Géza

Jöttömmel a világ mit sem gazdagodott,
s pompája halálom után se lesz nagyobb,
meg tudná-e nekem valaki mondani,
rövid életemnek, ó, mi értelme volt?
Hegyi Endre

A Menny éntőlem jobban nem ragyog
s miattam nem lesz kisebb, vagy nagyobb.
Nem tudja senki, mi értelme van,
hogy elmegyek majd s hogy most itt vagyok.
Sziklay Andor

Abból, hogy földre jöttem, az égnek haszna nem volt.
Attól, hogy elmegyek majd, nem lesz dicsőbb a mennybolt.
És két fülem embertől ezt soha meg nem hallja,
Hogy e jövés-menésben micsoda értelem volt?
Csillik Bertalan

Hogy eljöttem a világra, mi haszna?
Nem hiszem, hogy távozásom fényt hozna.
Senkitől sem hallottam még fülemmel,
Mi oka, hogy jöttem s miért megyek el.
Erődi Harrach Béla


32

Most itt ülök s iszom; ha elmegyek,
musttal mossátok meg holttestemet,
szőlőlevélbe csomagoljatok
s a kocsmakert mellé temessetek.
Faludy György

Legyen akárki, aki eltemet,
de borral mossa le a testemet
és kerti sírba tégyen, ám elébb
vesse rám szőlőlevél-leplemet.
Sziklay Andor

Bor mossa, ne víz a testemet holtom után!
Bor és kupa szánja vesztemet, holtom után.
Jön majd az itélet, és ha vágysz látni talán:
a kocsma porában, ott kutass csontom után.
Képes Géza

Holtan csak a tiszta borba fürdessetek ám!
Sírnál, ha sirattok: „Ittas!” – hirdessetek ám.
Feltámadok egyszer – ó, de szomjas leszek ám:
„Kocsmába!” Derék társatok ott hempereg ám.
Tandori Dezső

Ha meghalok, ne máglyát gyújts körém;
venyigét s szőlőlombot hints fölém
és testemet borral lemosva rejtsd
sírba e szép, illatos kert ölén!
Szabó Lőrinc

Ha meghalok, locsoljatok le borral,
Ne gyász legyen, csak dal, mi kéjre forral!
S ha ítéletnapon kerestek engem:
Ott leltek elkeverve kocsmaporral.
Franyó Zoltán

Ha meghalok, mossák borral testemet.
S borkancsóból sirjanak gyász-éneket:
S hogyha tán az ítéletkor keresnek.
A korcsmának küszöbénél heverek.
Erődi Harrach Béla

33

Ne hidd, hogy a világtól válni félek,
s hogy lelkemmel sötétbe szállni félek.
Mind nem riaszt, hisz elpusztulni: törvény.
Mert nem tudtam jó úton járni: félek.
Weöres Sándor


34

Bármennyire az illat, a szín foglya leszel,
Bármennyire a rút vagy a szép bolondja leszel –
Friss forrás, csobogó vagy akár élet vize légy:
Léted végül a föld gyomrába omolva vesz el.
Képes Géza


35

Szellőben veszti köntösét a rózsa,
pedig vidít fülemülét a rózsa.
Üljünk árnyába, hiszen annyiszor már
földből fakadt és földdé lett a rózsa.
Weöres Sándor

Rózsák, ha a szellő jön, a szirmuk levetik,
zengő csalogányok, íme, tolluk levetik;
rózsálljon az árny, hol ülsz, halandó, te szegény:
csontok – tudod, ember? – puha húsuk levetik.
Tandori Dezső

No nézd, csak egy szellőcske rezzent s a rózsatő fátyla meghasadt;
Kivillanó szépsége láttán a bülbül-szív majd megszakad.
Pihenj meg itt rózsa árnyán… S gondold el: Ez a rózsatő
Hány rózsát hullat még a porba, mikor Te por leszel magad.
Csillik Bertalan

Zephir szállt a rózsa felett s kinyílott,
A fülmile mámorában liheg ott;
Menj, pihenj ott, mert a rózsa gyakorta
Jött a földből, s gyakran visszatér oda.
Erődi Harrach Béla

36

Fogd jól kupádat s a lány ujjait,
mert elhervadsz, s nem látnak újra itt:
a sors szele letépi ingedet
és elfúj, mint a rózsa szirmait.
Faludy György


37

Amíg a végzet lesből nyilakat
ereszt beléd, hozasd a poharat,
vagy aranyrúdnak képzeled magad,
kit elásnak, hogy majd kiássanak?
Faludy György

Hozzák a legjobb bort, mely itt terem.
Egy éjjel elhunysz csöndben, hirtelen.
Ne hidd: arany vagy, mely elásható
és feltámadhat egy új ékszeren.
Sziklay Andor

38

Khajjám! A napok nehéz sorától lerogyót
szégyelli a Sors, és soha nem hoz rá jót.
Bort! Sírjon a húr, regélve édes panaszod:
nem kell sok idő, zörögve széthull korsód.
Tandori Dezső

Szégyen s nevetség tárgya az, Khájjám,
ki ül s keserg halandók száz baján.
Bort s hárfaszót ide, míglen kupád
szét nem zúzódik egy kő oldalán!
Sziklay Andor

39

Hajnal hasad, íme, újra – ébredj, aranyom.
Jöjj, szóljon a lantod – de elébb hozd a borom!
Most élj! Mire mégy már csupa csont-váz csupaszon?
Jól értsd: aki elmegy így – örökre. Nincs hír, nincs nyom.
Tandori Dezső

Ébredj, kényeskedő! A hajnal már kopog,
hárfázni lássalak, iszogatván borod,
mert, haj, ki itt időz, soká úgysem marad,
s többé nem tér vissza, ha egyszer távozott.
Hegyi Endre

Itt a hajnal, kelj fel óh élv forrása,
Szürcsöld a bort és pendüljön a hárfa.
Mert nem él majd, ki most álmát alussza.
S a ki elment, az soha sem jő vissza.
Erődi Harrach Béla


40

Rab vagy csak e kapzsiságban. Élj – víg kóbor,
többé sose függj az égi rossztól-jótól;
bor s kedvesed éji fürtje vígasztaljon –
ellobban a perc világa, lesz omló por.
Tandori Dezső


41

Egy jó Verskötet a Pálmák alatt,
s Kenyér, kancsó Bor, és ha kobzodat
megzendíted itt a Vadonban, – óh
Paradicsom rögtön a Sivatag!
Szabó Lőrinc

Elbujtat véled a sűrű bokor,
velünk lesz egy könyv, egy cipó s a bor.
dalolsz s megládd ám: az Éden maga
lesz a vadon, a puszta föld, a por!
Sziklay Andor

Egy verskötet a lombos ág alatt,
Kenyér és telt kulacs és ajakad
Dalával csengő vadonat berek
Elég mennyország, elég üdvöt ad.
Abet Ádám


42

Nem kővár a világ, csak sátor-tábor,
sivatagban, hol legfőbb kincs a mámor,
kínod hevét a bor levével oltsad,
míg arcodat föld nem takarja, jámbor.
Weöres Sándor


43

Bábok vagyunk az óriási Sakk
éj – s napmezőin, sok piciny alak,
előre-hátra lépve, míg a Sors
megún, kiüt s a sírba visszarak.
Szabó Lőrinc

A sakktábla kockái: éj és nap.
Bábuk vagyunk a sors keze alatt,
ő játszik velünk, tologat, kiüt
és a sötét dobozba visszarak.
Faludy György

Bábok vagyunk, ez az igazság, sakkfigurák,
A játszmában, mit játszik a sors, csak figurák:
Előre léptet, vissza! megragad, kiemel
S a Semmi dobozába leejt, vak figurát.
Képes Géza

Játszik velünk a sors, játszmája sakk;
Nap és éj tábláján a sok alak
Mozog egy ideig és ha kedve telt,
Egymásután a skatulyába rak.
Abet Ádám

Mindez egy fura sakkjátszma csupán:
a Sors s az Ember játsszák nagybután,
a Figurák lépnek ide-oda,
majd kiüttetnek egy a más után.
Sziklay Andor

Szenvedéseimnek bár vége-hossza nincs,
s te pompában ragyogsz, mint gőgös drágakincs,
egyik sem állandó, nagy játékos a Sors,
kedvére ad, cserél és visszavesz megint.
Hegyi Endre

Bábok, mi! S a játékos az égnek nagy Ura.
Nem képzelet ez, mind igen élénk a sora.
Eljátsszuk e dróton kicsiny-nagy szerepünk,
s ő – dob dobozába. S mire? Már ő tudja.
Tandori Dezső

A szó szoros értelmeképen, s nem úgy, hasonlat módra csak,
Sakkfigurák vagyunk, akikkel eljátszogat az égi Agg.
S ha megtettük lépéseinket a tarka Élet-sakkmezőn:
Egymás után az ócska tokba: a Nemlételbe visszarak.
Csillik Bertalan

Bábok vagyunk s játszik velünk a nagy ég.
Való biz ez, nemcsak ábránd, nem árnyék.
Valóban a sakk-táblán mi báb vagyunk,
S játszma végén a szekrénybe csukatunk.
Erődi Harrach Béla

44

Bármit hoz a Sors, tűrd csak. A bánat mire jó?
Jár egyre az ég-kerék, a roppant arató.
Csordultig e kelyhet, s ide: hű szomj-oltó.
Megvolt, ami volt. Mi várna? Csobbanj, csobolyó.
Tandori Dezső


45

Kinek megadatott egy kis darab kenyér,
s otthon, hova este nyugodtan hazatér,
s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni:
olyan boldogság ez, mely mindennel felér.
Hegyi Endre

Ha éhedre egy fél cipó elég
s tiédnek tudhatod egy zug felét,
tekintsd boldognak kurta életed,
mert nem vagy úr és mégsem vagy cseléd.
Sziklay Andor

Akinek van itt lenn egy fél kenyere,
S egy kis fészke, hová magát bevegye;
És senkinek sem ura, sem szolgája.
Mondd, legyen víg, mert üdv az ő világa.
Erődi Harrach Béla

Akinek itt ezen a földön egy fél cipója van,
S hogy maga éppen beleférhet: egy házikója van,
Nem kénytelen szolgálni másnak, nem tart mást szolgakép,
Mondd neki: Boldog vagy, barátom!… mert úri módja van.
Csillik Bertalan

Akinek van egy fél kenyere
És van egy hajléka, ahol meghúzza magát
Sem szolgája, sem ura senkinek
Annak mondd: vígan élj, mert a tied ez a szép világ.
Antalffy Endre


46

Markodban mit szorítasz? Csak szél van abban.
Csak töredék minden, mi az ég alatt van.
Gondold meg: ami a világon van, az nincs.
Fontold meg: ami a világon nincs, az van.
Képes Géza


47

Átvillan az Örök Színpadon és
megint a Homály Függönyébe vész,
mely körülömli a Drámát, mit Ő
maga rendez, játszik és maga néz.
Szabó Lőrinc

Titkát az örökvalónak éljük – s mire van?
Rejtély ez az írás, sose értjük, mire van.
Színmű, hol a függöny épp a lényeg veleje,
felmegy, lemegy, és bár soha nem kérjük – van.
Tandori Dezső

Egy perc – s a Dráma elől már megint
a színfalak mögé lép, aszerint,
hogy’ tartja kedve; ő a Rendező,
nézi a Színt, vagy rá se hederint.
Sziklay Andor

Vagyunk, miként drámát előadó
Műalakok – dróton mozgatható –
Egy játékban, mit önkedvére írt
És produkál a színigazgató.
Abet Ádám


48

Tudod, hogy életedből kirepülsz majd,
hogy titkok függönye mögé kerülsz majd.
Igyál, hisz nem tudod, honnan fakadtál,
vigadj, hisz nem tudod, hová merülsz majd.
Weöres Sándor

Lélek meg a test elszakad itt lenn s tova mégy.
Lét titkaink függönye libben s tova mégy.
Önts bort, no igyál – azt se tudod, honnan jössz!
Légy víg, hiszen azt se tudod: innen hova mégy.
Képes Géza

Ha lélek elszáll, máris föléd borul
a nemlét fátyola, jaj, vígasztalanul,
ürítsd hát poharad, hisz jöttöd is titok,
s vígadj, mert nem tudod, hová mész oda túl.
Hegyi Endre

Tudd meg, a lélektől el fogsz válni
Isten titkainak függönye mögé kerülsz
Bort igyál, mert nem tudod honnan jöttél
Élj jól, mert nem tudod hová mégy
Antalffy Endre

49

Ó, mit tudom én, Ő mire szánt, csöpp bogarat?
Vár rám csoda Menny? Pokol? Mi szépség? Iszonyat?
Bort, jó szeretőt! Zenét! Erdőn víg madarat!
Készpénz, mit a menny ád? Hitel ígérete csak.
Tandori Dezső


50

Egy kézben Koránnal, másban pohárral,
hol hívővel tartok, hol a pogánnyal.
Kék kristálygömb magába foglal engem:
sem hitetlennel, sem mohamedánnal.
Weöres Sándor

Egyik kezemben imakönyv, a másikban pohár.
Az egyik percbe’ jóra kész, a másikban bűnsovár.
E türkizkék mennybolt alatt, jaj, már sosem leszek
Sem megbékélt igazhívő, sem független pogány!
Csillik Bertalan

Jobb kéz a Koránon és a bal kéz a kupán,
járunk hol erények, hol ily-oly bűnök után;
ég türkize – bűnösre se: így néz le reám,
nagy-jó-hite muszlimra se szór fényt igazán.
Tandori Dezső

Egy kezünkben Korán, másban serlegünk,
Így majd tilost, majd jó dolgot cselekszünk.
Ezen azúr gömb alatt mi igazán
Nem vagyunk sem hitetlen, sem muszulmán.
Erődi Harrach Béla


51

Nyilvánosan én sosem mormoltam imát.
Én sose bántam: rólam mit tart a világ.
Nem tudom: van-e igazság, könyörület.
Nem félek: tiszta voltam egy életen át.
Képes Géza


52

Ha testünkből a puszta lélek elszáll,
testünkre tégla-építményt kapunk már,
s a más testére épülő halomhoz
haló-porunkkal hozzájárulunk már.
Weöres Sándor

Lelkünk, ha a porhüvelynek int s máshova száll,
mások pora lesz a sírja, nincs más, hova száll.
Téglát, ha a kéz vet, így e por holtan is él,
bármerre a föld körén tekints: más – hova száll?
Tandori Dezső

53

E világon ha van egy-két barátod: elég.
A szeretetben követelődző te ne légy!
Ha egy kezet megszorítasz, gondolj arra már,
Hogy egyszer ez a kéz arcul fog ütni még.
Képes Géza

Manapság jó, ha barátod kevés.
A nagyobb magány: kisebb szenvedés.
Barátod előtt szóld az ész szavát
s az eredmény: ellenségeskedés.
Sziklay Andor

54

Ha szemed az ős titkokon átlát – mire mégy?
Ha letéped az igazság fátylát – mire mégy?
Ha tán száz évig éltél már idelenn
S a sors még száz év ráadást ád – mire mégy?
Képes Géza


55

Alakra a korsó, ahogy összeállt, isteni szép.
Eltörni ne merd: kihívod az ivók seregét!
E finom fejet, kezet, mit az alkotó keze gyúrt,
Milyen szerelem szülte s milyen bosszú veri szét?
Képes Géza

Nézd ezt a kupát, hiába volt szép, odalett,
úton hever így, törve – de torz kép! Odalett.
Vándor, sose lépj ilyen cserépre, ne legyints:
ember feje volt. Hiába. Holt rég, odalett.
Tandori Dezső

A korsó, melyben kotyog ó-borom,
megannyi fej és kéz volt egykoron.
Azokból ezt ki formálta s miért?
S ki töri szét egy sötét gyász-toron?
Sziklay Andor


56

Mással ne igyál, csupán a bölcsekkel, bort.
S ifjakkal, az is jó; s csoda szépekkel, bort.
Próféta ne légy e jelben, ép ésszel igyál,
gyakran, keveset. S ha néha rejtekkel, bort!
Tandori Dezső


57

Korom nehéz teher. Ezer bajom
gyötör. Derekam is görbe nagyon.
– „Maradj, szép Élet” – nyögöm. Mire ő:
– „Roskadni kezd szállásod. Elhagyom.”
Faludy György

Már hátamat az idő meggörbítette,
Olyan vagyok, kinek nem jó semmi tette.
Indult ki a lélek – mondtam én néki: „Ne menj!”
Szólt: „Mit tegyek? A ház széthull düledezve.”
Képes Géza

58

Mindegy, hogy jól, vagy rosszul megy sorod,
mindegy, Bagdad vagy Balkh az otthonod.
Igyál, mert tüstént menned kell tovább
s a holdat többé látni nem fogod.
Sziklay Andor

Bagdad, vagy Balkh? mindegy, ha már nem élhetsz!
Poharad tele – mindegy: fanyar, vagy édes.
Idd csak borodat, mert utánad a fogyó hold
Még sokszor megtelik – de még ma élvezd!
Képes Géza

Mindegy már Balkh, Nisápur, ha surran már a lelked…
Mindegy: karcos, vagy asszú, ha csurran már a kelyhed…
Igyál!… – Ha nem leszünk már, ne félj, azért a hold
Milljárdszor kélve szállhat, meg újra szállva kelhet.
Csillik Bertan

Édes? Keserű? Vedd, amit egy életed ad.
Nejsápur-e? Balkh? Csak teletölthesd poharad!
Hónapra a hónap eljön, és napra a nap;
mit tesz ki a perc színésze? Idd hát borodat.
Tandori Dezső

Minden mindegy, mikor itt a Vég ideje,
Bagdadban vagy? Bálhban? ha a mérő tele;
húzz korsódból vígan, régesrég nem leszel,
s hányszor száll még a hold Khárétól Szálch fele!
Hegyi Endre

Lefolyt éltünk, mindegy azért, ha édes, ha keserű.
Kiszáll lelkünk, Nisaburban avagy Belchben egyre jő.
Bort igyál, mert utánam és utánad még sokáig
Járkál a hold le s fel utján egyik ponttól a másig.
Erődi Harrach Béla

Mindegy édes vagy keserű, amikor az élet elmúlt
Mindegy Bagdad vagy Balkh, amikor a kehely megtelt
Bort igyál, mert utánunk sokszor fordul a hónap
Az utolsó napjáról az elsőre és az elsőről az utolsóra
Antalffy Endre

59

Egy részeg ember ballag az utca kövén:
Se hit, se eb-hit, se világ, se égi fény;
Se Allah, se igazság, se törvény, se tudás –
Van még ilyen erő a két világ kerekén?
Képes Géza


60

Meddő a földi Remény; s ha kikel,
a virága is csak múló Siker;
mint Szahara poros arcán a Hó,
tündöklik és – nyom nélkül tűnik el.
Szabó Lőrinc

A Remény: borsó, melyre emberek
szívük teszik – s a falról lepereg.
Vagy hópihe, mely sárrá olvad el,
amint az óra egyet nyekereg.
Sziklay Andor

Az elemekkel, hívem ne perelj!
Minden törekvés csak néhány kehely
A jó nagy balsikerből s majd letün,
Mint sivatag orcáján hópehely.
Abet Ádám


61

Vígan fogadta a csalogányt a liget,
csillogott a pohár, s a virág nevetett.
Boldog csattogással súgta a fülembe:
csak okosan, hisz nem lesz másik életed.
Hegyi Endre

Részeg fülemüle a kertbe tévedt,
Pohárcsengésre meg a rózsa végett.
Fülembe súgja vígan: Csak mulass!
Elfut és vissza nem fordul az élet!
Londesz Elek

62

Olvadt rubinod – jó bor. A serleg – bánya.
Tested kupa, lelked nedüjét kívánja.
Kristály poharad bor mosolyát kínálja:
könnycsepp, mely a vért, a tört szívet megváltja.
Tandori Dezső

A bor rubintkő, hordóból veszik;
kaviccsá válik, ha sutra teszik.
Minden cseppje, bár gyöngyözőn kacag,
egy könnycsepp, melyben vércsepp rejtezik.
Sziklay Andor

Olvadt rubint a bor, fiúk; a bánya: ez a csutora.
Vagy karcsú lánytest az üveg, és szűzi lelke tűz bora.
Vagy tán a kristály billikom, melyben a bor pezsegve forr,
Könnycsepp, s amit magába rejt: egy szív kicsorgott bíbora…
Csillik Bertalan

Korsóból bányásszuk a megolvadt rubint,
test a pohár, benne a bor vérként kering,
s mint könnycsepp csillámlik kristálya, amikor
a kelyhében megbújt szívgyöngye kortyra int.
Hegyi Endre

A bor égő rubintja a hideg
palack ölét csillogva tölti meg;
egy régi szultán vére a rubint
s kristállyá fagyott könnye az üveg.
Szabó Lőrinc


63

Ha kocsmabortól részeg lettem: lettem.
Ha pogány tűzimádó lettem: lettem.
S ha minden szent nyáj gyanakodva néz is,
én: én vagyok, s amílyen lettem: lettem.
Weöres Sándor

Hogyha bortól, szerelemtől részeg vagyok; az vagyok.
Ha bálványzó, tűzimádó, hitlen vagyok; az vagyok.
Minden ember okoskodva véleményt mond felettem:
Mit bánom én; ami vagyok, az vagyok és nevetem.
Erődi Harrach Béla

64

Bort igyál, mert az örökélet benne van.
Mit hívsz az ifjúság örömének: benne van.
Bor csillog, rózsa s a kedves vár – részeg fejjel
Egy percig örülj: egy percben az élet benne van.
Képes Géza


65

Élet, karavánod fura mód nézegetem:
egy perc, s tova már, s a bú beburkolja szemem.
Szágí! mire jó holnapi újjászületés?
Bor védjen! Az éj gyors, tovatűnő kegyelem.
Tandori Dezső

Mint a gyors karaván, látod, az élet rohan el.
Víg pillanat is jön, te meg élvezd: rohan el!
Ó, száqi, ne edd meg ma a holnap gondját,
Inkább a kupát hozd, hisz az éj megy, rohan el.
Képes Géza

Halad az idő, mint a karaván.
De mit bánom, amíg bor az arám,
s az élet illó ámbraillatát
csókolhatom pohárnokom haján!
Faludy György

Karaván az élet s az útja gyötrelem,
Megy, halad. – Pohárnok, maradj híven velem,
Töltsd meg a kupámat kacagás borával
S a közelgő hajnalt ne jelentsd nekem!
Baktay Ervin

Fenségesen vonul az élet-karaván,
csikard ki a perctől, mit szemed-szád kíván.
Pohárnok, ne búsulj mások holnapjáért,
elszáll ez az éj is, hát töltsd meg a kupám!
Hegyi Endre

Gyorsan halad tova a karaván.
Vigadjunk létünk tűnő hajnalán!
Korsót, Száki, s ne bánd, mi vár reád
majd holnap, túl az Élet Nagy Falán.
Sziklay Andor

Furcsán folyik ez az élet, karaván:
Vigyázz, mert a vigság is megy lábnyomán.
Ne törődj te, hogy az utód mit ér el.
Bort igyál és lásd mint telik az éjjel.
Erődi Harrach Béla

Az élet csodálatos karavánja elvonul
Tudd meg, csak egy pillanat az öröm
Száki, mért aggódsz társaid tegnapjáért
Tedd eléjük a serleget, mert az éj múlik
Antalffy Endre


66

Kit a sors e sósivatagba lökött,
Gondot evett, míg a lelke ki nem szökött.
Örülhet, ki hamar kilép e világból –
De még boldogabb, ki világra se jött.
Képes Géza


67

Khajjám a bölcsesség sátrát soká varrta,
Kínok tüze mégis perzselte alatta;
Élte fonalát már eltépte a Végzet,
És bukott adósként a Kufár eladta…
Baktay Ervin

Mikor Chejjam foldozá a bölcsészetnek sátorát,
Beesett a bú kelyhébe s megégeté ott magát.
Jött a párka, ketté vágta sátorának kötelét,
És a vevő semmire sem becsülte az ész művét.
Erődi Harrach Béla

A Sátorcsináló ki sátrát bölcsességgel varta
A gond tűzhelyére esett és nyomban elégett
A sors ollója életének sátorkötelét átvágta
A végzet, az árverési kikiáltó pedig ingyen eladta.
Antalffy Endre


68

Ó, a korsó, melyet az elme istenít,
s folyton érzi ajkán tisztelők csókjait,
alighogy remekbe készül, – a Mestere
úgy földhözvágja, hogy ízzé-porrá törik.
Hegyi Endre

Versengve dicsér a szív s az ész, drága kupa!
Száz csókkal a száj, a kéz becéz, drága kupa!
Ám végül a mester-fazekas, formázód
földhöz csap, ezer darabra mész, drága kupa.
Tandori Dezső

69

Végítélet napján, ha majd felkél a holt,
Megleli ismét, mi sírjában vele volt;
Ha igaz ez, akkor temessetek mellém
Szép fiatal lányt és édes sirázi bort!
Baktay Ervin


70

Bornál agg bölcsre leltem, szám szóra kinyílt:
Ó, mondd meg a távozottakról adsz-e te hírt?
Így szólt: „Önts bort! Mi sem kerüljük ám el a sírt.
Hírt kapni azokról még soha senki se bírt.”
Képes Géza

Kérdeztem a csapszék padján egy öreget:
érdeklődött-e, az elmentekkel mi lett?
Igyál – felelte ő –, mert sokan távoztak,
de róluk mindmáig hír még nem érkezett.
Hegyi Endre

Egy részegnél találtam egy öreget:
Megkérdém, a halottakból vajh mi lett?
Bort igyál, szólt; mert sok ember, miként mi.
Távozott, de még vissza nem jött senki.
Erődi Harrach Béla

71

Ó nagy kegyes Úr, hát kegyed olcsó jutalom?
Üdv kertje kivet, ha bűnösen botladozom?
Úgy jár kegyelem csak, ha a szolgád leszek én?
Így add kegyed: üdvre, bűnre – éljek szabadon!
Tandori Dezső


72

Én bort iszom, s szokásom ellensége
rám szól: „A bort hagyd, mert hit ellensége.”
No ládd, az ellenség vérét kívánom,
én is tudom: bor a hit ellensége.
Weöres Sándor

Bort iszom s a világ kikel ellene.
Mondván, hogy a bor a vallás ellene:
Most, mivel a bor ellen a hit kikel,
Azért iszom, mert ellenvért inni kell.
Erődi Harrach Béla

Bort iszom és ellenségeim balról és jobbról-balról mondják
Ne igyál bort, mert az a vallásnak ellensége
Mikor megtudtam, hogy a bor a vallás ellensége
Istenemre megiszom az ellenség vérét, hisz megengeded
Antalffy Endre


73

Rejtély ez az élet. Nekilódít, megakaszt;
gürcölteti tested, fukarul mérve vigaszt;
még jó, hogy okát nyomozni nem kell, mi nyomaszt:
áldván s belerontón: egy az Isten, tudod azt.
Tandori Dezső


74

Korsó hever itt, s mi benne áll, tiszta a bor:
Tölts hát a kupádba, idd ki. S most rajtam a sor.
Majd ott heverünk a keresztúton mint hamu, por
És már fazekas korsaja lesz a hamuból.
Képes Géza

Korsód emelintsd, barátom, idd jó borodat,
aztán nekem is, no rajta, rögvest ide add:
mert rög leszel és rög én is, aztán mi marad?
Por; gyúrjon a Mester keze korsót, fazekat.
Tandori Dezső

Egy ártalmas csepp sincs korsónkban, szent igaz.
Telt kupával ide hát nekem is adass,
mielőtt útszélre kerülő porunkból
korsót készítene a fürge fazekas.
Hegyi Endre

Ész-rabságunk, kérdem, ugyan meddig megy?
Akár egy nap, akár száz év, nekem egy.
Menj hozz hamar egy kancsó bort és igyál.
Míg porodból a fazekas borkancsókat nem csinál.
Erődi Harrach Béla


75

Fátylán a titoknak sose lát át szem – örülj.
Hány hét a világ, ki tudja! Áldás, nem? Örülj.
Föld éj-szíve csak, mi vár, a szálláshely – örülj.
Bort! Mert az idő keserves. Űzd hát el, örülj.
Tandori Dezső

A Titkok Fátyola mögé embernek nincsen útja.
A Létnek ezt a rendszerét nincs lélek, aki tudja.
A Föld sötét keblén kívül nincs más örök lakásunk…
Igyál!… Ezt a hosszú mesét az élet úgy se’ futja.
Csillik Bertalan

76

Rab lelkemet, ó, Uram, ne sújtsd – irgalmazz;
üszkös szívemet tovább ne gyújtsd – irgalmazz.
Lábam se tekintsd túl szigorúan, kérlek:
jó bort keres egyre. Jó, ne nyújtsd – irgalmazz.
Tandori Dezső


77

A próféták s a bölcselők lyukat
beszélnek hasunkba, de szavukat
a szél elhordta. Mi lett ővelük?
Egy fél marok por tömi ajkukat.
Faludy György

Hisz mind az a Szent és Bölcs, aki csak
értelmezte a Két Világot,
sutbadobott próféta; szavaik
Gúny játéka, s Por tömi Szájukat.
Szabó Lőrinc

Próféták s szentek nyeglén bökdösik
a Két Világ kapuját. Lökdösik
ide, meg oda egymást s szájukat
a düh véres porával tömdösik.
Sziklay Andor


78

Csukd be a Koránt – gondolkozz szabadon:
nézd az eget, földet – ne kérőddz szavakon!
A szűkölködőnek adj, a bűnösnek bocsáss meg,
Senkit se bánts meg. Mosolyogj a bajon!
Képes Géza


79

Bár alázattal a mecsetbe tértem,
én esküszöm, nem imádkozni tértem:
multkor egy szőnyeget elloptam onnan,
de már elnyűttem: egy újért betértem.
Weöres Sándor

Ha illemből elmentem a mecsetbe.
Imádkozni soh’sem jutott eszembe;
Képmutatás volt az egész ájtatom,
És ezt én ott ezután is folytatom.
Erődi Harrach Béla

80

A rózsa édes illata megéri a tüske szúrását
Ha bort iszol, megéri az okádást
A gyümölcs, amitől ezer lélek felüdül
Valld be, megéri a várakozást.
Antalffy Endre


81

Bor nélkül, ím, élni s hinni nem bírok már
S terhet lehajolva vinni nem bírok már.
Ó, drága a perc, midőn a száqi unszol:
„Még egy kupa bort!” de inni sem bírok már.
Képes Géza


82

Nem vagyok borivó; hát aki az, becsmérled?
Álnok vagy! A szót a tettre csellel méred.
Büszkén nem iszol – jó. De a bűnös nem a bor:
rabszolga csak, ott, hol úr a gőgöd s vétked!
Tandori Dezső


83

Barátaim, akikkel a Lét borát ittam,
Elhagytak már régen. Ők kifogtak rajtam;
A Halál kinyújtá a kezét feléjük,
A kupát letették és elmentek halkan.
Baktay Ervin

Hol vannak a régi jó barátok? – Mind elmerült.
Közülük itt már egyet se látok: mind elmerült.
Egy bort ittunk az élet lakomáján, de nálam
Két-három körrel előbb berúgott mind s elmerült.
Képes Géza

Hány drága, jó barát volt itt, velem
s veled vendég a roppant Szüreten!
Ittak egy-két kupát s egymásután
átmentek a nagy Csöndbe csöndesen.
Szabó Lőrinc


84

Az ég forgása felett győzni senki se fog.
Hány embert megevett a föld s még jól se lakott.
El ne bízd magadat, hogy téged meg nem evett:
Kár sürgetni: téged is elnyel majd, jó falatot.
Képes Géza


85

Hogy kik vagyunk, mufti? Okosabbak mint te.
Bár részegek vagyunk, józanabbak mint te.
Szőlő vérét szívjuk mi, te: emberekét –
Hát ítéld meg, ki a vérszomjasabb! Nem te?
Képes Géza

Ó, mufti, a dolgunk nehezebb, mint a tiéd,
részeg, ha a sorsunk, jelesebb, mint a tiéd;
szőlő, nem is ember adja vérét minekünk,
mondd hát, hogy ügyünk a véresebb, mint a tiéd!
Tandori Dezső

Munkásabbak vagyunk, mint te nagy mufti!
Részegen is okosabbak vagyunk mi.
Te embervért mi szőlővért ürítünk:
Szólj igazat, ki vérengzőbb közöttünk?!
Erődi Harrach Béla

86

Mióta a Vénusztól meg a Holdtól fényes az ég,
Jobbat a tiszta bornál nem látott senki se még.
Bámulom a borárusokat: majd vajon ők
Annál, amit árulnak, jobbat kapnak-e még?
Képes Géza

Mióta hold és csillag ránk nevet,
Nem lelhettél a bornál jobb levet.
A borkereskedő be furcsa ember,
Hogy jobbat ad el, mint amit vehet.
Franyó Zoltán

Király, mint az égen a Vénusz és a Hold:
mi múlhatná felül e világon a bort?
Nem értem az árust, ki piacra hordja:
nem kap érte semmi hozzája foghatót.
Hegyi Endre

S bárhogy rászedte a Bor agyamat
s bárhogy lehúzta is Palástomat,
nem tudom, hol kap Szöllősgazda csak
fél-oly Kincset is, mint amilyet ad?
Szabó Lőrinc

Mióta Vénusz és a Hold a mennybolton szalad,
Nincs dúsabb rubintbánya, mint a boros átalag.
Úgy el tudom csodálni én a borkereskedőt:
Hogy mi a szösz jobbat vehet annál, amit elad?!
Csillik Bertalan

Bor, hűtlen voltál hozzám jómagad
s elloptad tisztesség-kaftánomat.
Merengek: a bor-árús nem vehet
féloly értékest sem, mint mit elad.
Sziklay Andor

A mióta fenáll Venus és a hold,
Ki sem látott becsesebbet, mint a bort;
Bámulnom kell a bormérőt, biz isten,
Nem árul ő jobbat, mint a mit veszen.
Erődi Harrach Béla

Amíg a Vénusz és a Hold az égen vannak
Jobbat a vörösbornál senkise látott
Csodálom a borárusokat, hogy ők
Annál jobbat, mint amit eladnak, mit akarnak venni?
Antalffy Endre


87

Tudd, alkud a sorssal oly sivár – légy, aki vagy!
Mámorban a szépekkel igyál – légy, aki vagy.
Mert lásd, aki innen egyszer elmegy, hova megy?
Nem fogsz soha visszatérni már, légy, aki vagy.
Tandori Dezső


88

Boldog, ki a jót keresve élhet szabadon.
Mindig vele isten kegye – élhet szabadon.
S úgy érzi, a percnyi lét az üdv telje maga,
van jó bora, kedves vele, élhet szabadon.
Tandori Dezső


89

A holdvilág kupám fölé hajolt
és ringatódzik benne. Idd a bort,
mert nem lesz ringás, sem bor, ha bedőlt
sírodra süt az ezüst telihold.
Faludy György

Hogy mit hoz a holnap, sohe ne puhatold.
Szépségem, holdam, a holdfényben idd a bort,
s vidulva boldogítsd hevülő szívemet,
később már úgyse lel bennünket itt a hold.
Hegyi Endre

A reggel nem tesz melletted hitet,
vidítsd hát éjjel szegény bús szíved.
Igyál a Holdra; sugara örök –
de éj és bor csakis ma a tied.
Sziklay Andor

Ne bízzál, hogy megéred a holnapot;
Vígadj tehát, fejtsd el a bút, bánatot.
Óh hold arcú, piros színű bort igyál:
Mert a hold jár és holnap már nem talál!
Erődi Harrach Béla

Mivel ígérete senkinek sincs a holnapra
Most vidámítsd fel ezt a bús szivet
Bort igyál holdfénynél oh kedvesem
Mert a hold még sokszor eljön és bennünket nem talál.
Antalffy Endre


90

A holdsugarak az éj szoknyáját felhasítják –
A bornál jobbat úgyse találsz, jó borod idd hát.
Mért kellene töprengened épp most, hiszen a hold
Még ezután is sokszor hinti sugarait rád.
Képes Géza

Holdsugár pásztázza az esték köntösét,
az ivásnak jobbkor nem ejtheted szerét.
Igyál és ne töprengj, a holdfény megtalál
bízvást sírunkon is, kit utóbb, kit elébb.
Hegyi Endre

Szétszakasztá a hold az éj köntösét.
Bort igyál hát, élvezd e perc örömét;
Vigadj, örülj; mert utánunk még soká,
Sok ezerszer világít a hold alá.
Erődi Harrach Béla

A hold fényével eléri az éjszaka köntösét
Bort igyál, mert ennél boldogabb pillanat nem jöhet
Légy vidám és gondold meg, hányszor kúszik a mennyre a hold
Míg elkeveredsz a föld porával
Antalffy Endre

91

Hajnaltájt lekonyul a tulipán,
de éjjel bimbó: vörös és vidám,
fejecskéjét emeli mereven
és új meg új meg új gyönyört kíván.
Faludy György


92

Míg én a Kéj hullámin evezek,
a Holdat égretolják bűvkezek.
Hányszor kel még fel épp így ezután
e Kert fölött, mikor már nem leszek?!
Sziklay Andor

Óh szende Hold! gyönyörű, égi fény,
örök pályán keringsz az ég ivén;
de ha holnap fölszállsz a kert fölé,
már más köszönt rád telt kupát, nem én!
Szabó Lőrinc

A lugosunk mily gyönyörűen virít;
Zöld lombon át a holdvilág vidít.
Oh, hányszor még jövend el sugara –
És egyikünket nem találja itt!
Abet Ádám

93

Egyszer, hogy a távozó Nap után
odébbállt a bőjtverte Ramazán,
megint Gölöncsérnél voltam, és
tűnődtem a sok Agyag-figurán.
Szabó Lőrinc

Figyelj megint. Egy este Ramazán
ünnepe táján, Újhold szakaszán,
a vén fazekasműhelyben valék,
körültem agyag-nép egymás nyakán.
Sziklay Andor

94

Százféle Fajta s Alak, kicsi, nagy,
állt a padlón s a falnál, Fazekak
s Korsók; legtöbb fecsegett; s némelyik
figyelt talán, de csak szótlan maradt.
Szabó Lőrinc

Vegyesen volt ott kis és nagy edény,
a fal mellett, a padló peremén.
Némely fecsegett, némely csak figyelt,
más meg értetlen gubbasztott helyén.
Sziklay Andor

A padlózaton szanaszét s falak
Sok polcain a sokféle alak
Tereferél; van ki csak fült hegyez,
Lesvén a lármát szótlan, hallgatag.
Abet Ádám


95

Bármily fura: az agyagholmi-nép
némelye tudta, hogy mi a Beszéd.
Egy ilyen türelmetlenül kiált:
„Ki a Fazekas és ki a Fazék?”
Sziklay Andor

Jártam fazekasnál – csupa forgás ez a nap! –,
láttam csuda ékes és konok, bús fazekat.
Hallottam a korsót, ahogy ily szóra fakad:
„Hol hát, aki formáz, aki vesz, s hol, ki elad?”
Tandori Dezső

Mire az egyik, egy Szufi-cserép,
akiből dőlt az izgatott beszéd:
– „Mennyi Agyag! – ki tudja, közülük
ki a Fazekas és ki a Fazék?!”
Szabó Lőrinc

Amint tegnap beállítok egy fazekas műhelybe.
Láttam ott kétezer kancsót, hol szólva, hol fülelve.
És a kancsók hozzám szóltak, saját nyelvén mindegyik
Hol a mester, hol a vevő, hát az árus hol, melyik?
Erődi Harrach Béla


96

Fürkésztem a fürge fazekas műhelyét:
Járt egyre a mester lába, forgott a kerék.
Egy sáh feje, koldus keze: ez volt az agyag,
Ez adta a korsó tetejét és a kezét.
Képes Géza

Egy fazekas műhelyébe mentem én,
A mester ép dolgozgatott kerekén;
Csinált kancsót, korsót, bögrét, fazekat,
Gyúrt rá király-fejet s koldus lábakat.
Erődi Harrach Béla

Fazekasműhelybe vetődtem én be, s épp
munkában találtam a korsók mesterét,
néztem füllé-fejjé mint formálja bátran
király koponyáját meg koldusok kezét.
Hegyi Endre

Egy fazekas lakában soká tűnődtem el;
A nagy korongra – láttam – egy tört lábat emel;
Egy korsónak vidáman csinált fedőt, fogantyút,
Király fejét és koldus lábcsonkját tette fel.
Franyó Zoltán

A fazekas műhelye mellett mentem mély gondban elmerülve,
S korongja talpánál találtam a mestert gyors munkában ülve.
Egy korsónak csinált fejet, meg talpat, s nézd, a vakmerő
A sarat császár-koponyából, meg koldús-lábból gyúrta-gyűrte!
Csillik Bertalan


97

Tegnap gerencsért láttam a bazárban,
friss agyagot gyúrt-gyömöszölt zugában,
és szólt az agyag földöntúli nyelven:
„Az voltam, mint te: bánj velem simábban.”
Weöres Sándor

Korsót láttam minap a bazárban: megragadott,
Korongra tett s rugdalni kezdett egy tömb agyagot
És az agyag a maga nyelvén ezt mondta neki:
Légy kedves hozzám, hisz az voltam, ami most te vagy ott.
Képes Géza

Mikor bazárba ment, egy korsós verte benn
Még friss agyagdarabját, ütötte szüntelen.
A kupac saját nyelvén így szólt a fazekashoz:
„Én az voltam, ki most vagy, kezelj hát kedvesen!”
Franyó Zoltán

Láttam, amint dolgozott egy fazakos.
Az agyagra kegyetlenül rátapos.
És az agyag hozzá ily szót intéze:
Mért csapkodsz úgy, ember voltam, miként te.
Erődi Harrach Béla

Mert láttam egy Gölöncsért, sebesen
gyúrta nedves Sarát, s emlékezem,
fátyolos hangon felsírt az Agyag:
„Szeliden, Testvér, kérlek, szeliden!”
Szabó Lőrinc

Minap egy korsós a vásárban odakint
gyömködte agyagát, és hallám jól, amint
megszólalt az agyag a lábai alatt:
kímélj kicsit, bennem tennen sorsod tekintsd!
Hegyi Endre

A Piacon – emlékszem a napot –
egy Fazekas verte az agyagot
s az, tikkadt nyelvvel, mesterére szólt:
„Testvér, gyengéden, óh! Nagyon sajog!”
Sziklay Andor

Figyelem fazekast, mint csapkodott
Izmos kezével nedves agyagot,
S ez láthatatlan nyelvvel rebegé:
„Óh testvér, testvér, ne üss oly nagyot!”
Abet Ádám


98

Néztem fazekast minap, remeklés közepén;
hogy s mint kerekült a műve, bámultam is én.
S láttam, mit a tiszta elme csak s az erény:
ősök pora forgott szaporán hű tenyerén.
Tandori Dezső

Nemrég megint a mester korsói közt haladtam,
Egy sár kupacot formált, azt gyúrta lankadatlan;
S ott láttam, amit sok más vevő nem is vett észre;
Apám, ki por és sár lett, e gyúró kéz alatt van.
Franyó Zoltán

A fazekas, ha agyagot dagaszt,
ne nyomja el a feltörő panaszt,
mely durva paskolás nyomán fakad.
Tán ennen őse, ki nyöszörgi azt.
Sziklay Andor

Meglátogattam műhelyében a fazekas-mestert a héten.
Minden percben egy-egy remekmű válott a sárból a kezében.
Egyszerre csak döbbenve láttam, – avatlan szem nem látta bár. –
Az édes apám drága hamvát minden fazekas tenyerében…
Csillik Bertalan

A fazekas gyúrván a nyers anyagot,
Akarván, hogy nyerjen kemény alakot:
Meddig üti oly kegyetlen s tapossa?
Mit gondol? hisz embereknek hült pora.
Erődi Harrach Béla


99

Pillanatnyi csönd. S egy púpos, beteg
Fazék szólt aztán: – „Miért engemet
csúfoltok? Tán én vagyok az oka,
hogy a Fazekas keze remegett?”
Szabó Lőrinc

Uj megjegyzés soká nem érkezett.
„Tűnődöm: vélem mi történhetett?”
– szól végre egy rút korsóféleség.
„A Nagy Fazekas keze reszketett?”
Sziklay Andor

Agyagból sok edény keletkezett;
Magasztalák a fazekas-kezet,
„S míg engemet gyúrt – szólt egy kajla tál, –
Talán teremtőnk karja reszketett?”
Abet Ádám


100

Mért vágja földhöz minden cserepét
az Alkotó, ha készítménye szép?
Semmi sem jó Neki, amit teremt?
Vagy kontár munka, azért veri szét?
Faludy György

S társa folytatta: – „Mondják, Valaki
fenyeget, hogy majd Pokolra veti
elrontott Fazekait – No de hát
jó Cimbora az, nem fog bántani!”
Szabó Lőrinc

Mester, ki a formákat elő-formáztad,
csonkán mire hagytad valamennyit te magad?
Jó lett, ami jó; mi végre ép mégse marad?
Rossz lett csupa tiszta terv – te mondd hát, ki miatt?
Tandori Dezső

Mikor a Mester anyagot kever,
mért nem vigyáz jól, hogy minő a szer?
Miért tör össze, ha jól alkotott
s ha rosszul, érte mért velünk perel?
Sziklay Andor

Mikor a négy elem kezétől összeállt,
hogy ejtett a Mester az arányban hibát?
Hogyha műve remek, miért zúzza össze,
s ha nem az, a romlás okozója ki hát?

Hegyi Endre

 

Műfordítók mutatója

Abet Ádám
5, 10, 13, 20, 41, 43, 47, 60, 92, 94, 97, 99

Antalffy Endre
15, 45, 48, 58, 65, 67, 72, 80, 86, 89, 90

Baktay Ervin
2, 4, 28, 65, 67, 69, 83

Csillik Bertalan
31, 35, 43, 45, 50, 58, 62, 75, 86, 96, 98

Erődi Harrach Béla
2, 4, 11, 19, 24, 26, 31, 32, 35, 39, 43, 45, 50, 58, 63,
65, 67, 70, 72, 74, 79, 85, 86, 89, 90, 95, 96, 97, 98

Faludy György
4, 17, 21, 24, 32, 36, 37, 43, 57, 65, 77, 89, 91, 100

Franyó Zoltán
32, 86, 96, 97, 98

Hegyi Endre
5, 7, 15, 16, 19, 22, 28, 29, 31, 39, 43, 45, 48, 58,
61, 62, 65, 68, 70, 74, 86, 89, 90, 96, 97, 100

Képes Géza
6, 11, 15, 16, 19, 22, 26, 29, 30, 31, 32, 34, 43, 46, 48, 51, 53, 54,
55, 57, 58, 59, 64, 65, 66, 70, 74, 78, 81, 83, 84, 85, 86, 90, 96, 97

Londesz Elek
61

Szabó Lőrinc
1, 4, 5, 10, 13, 16, 20, 24, 28, 32, 41, 43, 47,
60, 62, 77, 83, 86, 92, 93, 94, 95, 97, 99, 100

Sziklay Andor
1, 4, 5, 7, 8, 10, 13, 16, 17, 19, 20, 24, 28, 31, 32, 37, 38, 41, 43, 45,
47, 53, 55, 58, 60, 62, 65, 77, 86, 89, 92, 93, 94, 95, 97, 98, 99, 100

Tandori Dezső
3, 7, 9, 12, 14, 18, 23, 24, 25, 26, 28, 29, 32, 35, 38, 39, 40, 43, 44, 47, 49,
50, 52, 55, 56, 58, 62, 65, 68, 71, 73, 74, 75, 76, 82, 85, 87, 88, 95, 98, 100

Weöres Sándor
8, 27, 33, 35, 42, 48, 50, 52, 63, 72, 79, 97

 

***