Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Tao Jüan-ming
ÖT FŰZFA MESTER ÉLETRAJZA
Tőkei Ferenc fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár


[Tao Jüan-ming, eredeti nevén Tao Csien, a legnagyobb kínai költők
egyike, 365-től 427-ig élt. Elszegényedett hivatalnokcsalád fia;
kisebb hivatalokat vállalt, de egyikben sem tudott magmaradni. 405-ben
falukörzeti bíró lett, de három hónapig sem maradt tisztségében, inkább
hazatért szülőfalujába, ahol haláláig földet művelt, iddogált és verseit
írta.]



ÖT FŰZFA MESTER ÉLETRAJZA

Mesterről senki sem tudja, hová való, s nem tudni pontosan a
családi és személyi nevét sem. Kunyhója mellett öt fűzfa állott, azokról
kapott nevet, amin emlegessék.

Nyugodt volt, csendes, kevés beszédű. Nem becsülte semmire a
dicsőséget és a hasznot, de szerette könyveit olvasgatni, anélkül hogy
valaha is a szőrszálhasogató értelmezéseket kereste volna. Ám
valahányszor csak megértette egy írásmű mélyebb értelmét, olyan boldog
volt, hogy enni is elfelejtett tőle.

Alaptermészete olyan volt, hogy nagyon szerette a bort; minthogy
azonban háza szegény volt, nem mindig tudott hozzájutni borához. Ám
rokonai és régi barátai, kik jól ismerték hajlandóságát, gyakran
egybegyűltek egy kis borozgatásra, és sohasem mulasztották el, hogy őt
meghívják. Amit felkínáltak neki, rögtön megitta, s egy idő múlva mindig
lerészegedett. S ha már részeg volt, haza is ment, mert hiszen tökéletesen
közömbössé lett számára, hogy marad-e, vagy pedig elmegy.

Nyomorúságos viskója egészen üres volt, nem védte őt meg sem
széltől, sem naptól. Ócska kabátkáját megszámlálhatatlan folt tartotta
össze, ételes kosara és kancsója többnyire üresen tátongott. És ő mégis
elégedett volt. Gyakorta költői műveket szerkesztett a maga mulatságára,
s azokban mindannyiszor saját érzelmeit fejezte ki. Elfeledkezett ő arról,
hogy nyerésre vagy vesztésre gondoljon, s így éldegélt, míg meg nem halt.

Verssorokban szólván:
Csien Lou felesége mondotta uráról:
"Szegény, alacsony sor nem bántotta soha,
Vagyon és rang után ő nem futott soha."
Ő és Fűzfa Mester miféle ember volt,
Hogy csak borozgatva, verseket faragva
Leltek a szívüknek teljes boldogságot?
Ők tán Vu-huaj király ős népéből valók?
Vagy tán Ko-tien király ős népéből valók?

***