A tigris intelme – Koreai elbeszélések
TEXTerebess No. 5.
168x238 mm, 168 oldal, fűzve 1500,- Ft
ISSN 1588-6123
ISBN 963 9147 70 2
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF


Régi adósságot törleszt kiadónk a koreai próza alkotásait bemutató kötettel, hiszen a klasszikus és modern koreai irodalom meglehetősen ismeretlen a magyar olvasóközönség számára. A bemutatott művek között 13. századi krónikában fellehető narratívák, kínai mintára készült elbeszélések és nyugati hatásokat tükröző 20. századi novellák egyaránt találhatók. Az egyes történetek felvillantják a múlt és jelen, a hagyomány és modernség Koreáját, amelyet elsősorban kimagasló gazdasági sikerei révén ismernek nálunk. „Gazdasági csoda” azonban nem létezhet színvonalas kultúra nélkül. Ennek a különleges és értékes kultúrának egy szeletével kínáljuk az olvasót. A kötet elbeszéléseit az ELTE Koreai Nyelv és Kultúra Programjának oktatói és tanárai fordították.

Tandori Dezső
Zen Koala Kártya
120x235 mm, 128 oldal, kötve 2500,- Ft
ISBN 963 9147 63 X
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF

Kései előszó
Látszólag szélső-surranópályás könyvecskét vesz kézbe az Olvasó, másfelől mégis épp egyik (nekem) legfontosabb munkámat. És elmúlt fél év eseményei, utolsó madaram halála, ennek következtében “teljes belső" rendszer-átváltozásom azt hozta, hogy többször is kimondtam, s itt, legaktuálisabb helyén végérvénnyel elismétlem: számomra az egyetlen érdekes, ilyképp érvényes rendszer ez a 36. éve játszott kártya-koala-zen bajnokság maradt. Madárkám halála eredményezte, hogy nincs többé lelkiismeretfurdalásom: "miért nem foglalkozom többéi az emberekkel" (közvetlenül; ó, hát közvetve, írásaim révén, nagyon is sokat! kevesen vallanak annyira nyíltan önmagukról, élményeikről, mint talán éppen én), mégis, teljessé vált, hogy csak "medvék" és halottak ennek a könyvnek, meg a bajnokságoknak a szereplői. Ez egy halottas szeretetkönyv. Oly összetartozásé, amilyet Kosztolányi a Csáth Géza-versben (még emberközelibben) fejez ki. Az éj felé - az életé: ezzel a szembeállítással. Már nincs madaram, aki a maga módján emberré vált, ahogy a többiek is, így az emberi fogalmak közül (a fennmaradás biológiai fogalom! minden helyben maradás, előrejutás ezt szolgálja) csak ez a rendszeralkotódás maradt meg számomra. Az összetartozás netovábbja nekem ez a játéklehetőség, ám ezt, mikor a könyvet írtam, még magam sem tudtam. Nem foglalkozom emberközi társalkodással - azért írok. Még idehaza is - kimagasló evidenciájú, egy szoros együttesben is páratlan érvényű (nekem) ez a rendszer, melyet, ismétlem, a végső összetartozás mérőónozása jegyében, Olvasómnak bemutatni próbálok.
2005 szeptemberében

Lu Jü
Teáskönyv
Kétnyelvű kiadás, bilingual edition
Fordította és a záró tanulmányt írta: Nyiredi Barbara és Tokaji Zsolt
120x235 mm, 112 oldal, kötve 1850, - Ft
ISBN 963 9147 69 9
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF > jegyzetek DOC
A Tea apostolaként, a Teázás isteneként, a Teakereskedők és teázók védőszentjeként tisztelt Lü Jü több mint ezerkétszáz esztendeje íródott műve a Teáskönyv (Csa csing). E meghatározó klasszikus munkát a teázás kultuszában testet öltött derűs és kifinomult nyugalmat árasztó világszemlélet hatja át. E könyvecske nem csupán a szenvedélyes teázóknak értékes olvasnivalója, hanem hasznos ismeretekkel szolgál mindazoknak, akik a világszerte tért hódított teakultusz kultúrtörténeti gyökereire kíváncsiak. A teázás szent könyvét magyar nyelven most első ízben veheti kézbe a hazai olvasóközönség.

Takigucsi Jaszuhiko
Harakiri
120x235 mm, 112 oldal, kötve 1850, - Ft
ISBN 963 9147 67 2
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Takigucsi Jaszuhiko Japánban, Kjúsú szigetén született-élt halt, ott fejezte be pályafutását 2004 kora őszén, Szaszebótól nem messze Takuban, nyolcvan éves korában.
Takiguca japán historizáló irodalmi irányához csatlakozott és mindvégig hűséges híve maradt. Ebben a kötetben korai alkotói korszakának néhány darabját olvashatjuk magyarul. Meséinek történeti háttere igazoltan hiteles, az író csak az előtérben mozgó, saját teremtésű alakjainak sorsát tartja kezében.Nem véletlen, hogy a hatvanas évek gyors gazdasági növekedéstől lázas Japánban régi témákhoz folyamodik, a feudális időkből kölcsönzi példaképeit. Az idősebb korosztály bizonyosan emlékszik Masaki Kobayashi japán rendező híres 1962-es Harakiri című filmjére. A film alapjául szolgáló elbeszélés az "Egy kóbor szamuráj különös esetének hiteles története" (Ibun róninki). A novellák témája a szamurájok korának alkonya, háttérben egykori tündöklésük halvány visszfényével. Takigucsi hősei azt vallják, mint a kínai Lu Hszün: nem az a kérdés, hogy életben tartsuk-e a hagyományokat, hanem, hogy azok életben tartanak-e bennünket.

Turgut A. Akter
Álmaim templomában/In the temple of my dreams
Kétnyelvű kiadás, bilingual edition
Angolból magyarra fordította: Tarnóc János
120x235 mm, 168 oldal, kötve 2544,- Ft
ISBN 963 9147 64 8
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Akter Törökországban született, rendkívül sokoldalú egyéniség és több műfajban alkotó művész: egyetemi oktató, színházi rendező, szobrász, fordító, író, költő. Iskoláit Törökországban, Németországban és az USA-ban végezte, tanult jogot, színháztörténetet, interdiszciplináris tanulmányokat folytatott. Többek között oktatásügyi szakértőként és kutatóként dolgozott az Egyesült Államok kormánya számára. Az 1970-es évek elején kezdett elmélyülni a szúfi bölcseletben, s ez teljesen új irányt szabott művészeti tevékenységének. Szúfi öröksége anyai ágon egész Dzsalál al-Dín Rúmi (i.sz. 1207-1273) koráig és tanításáig megy vissza.
Az álmaim templomában című kötete páratlan alkotás, kivételes mű. A költő feltárja az alkotó művész misztikus, titokteljes lelki folyamatait, mely néha már-már elviselhetetlenül gyötrelmes, ám fantasztikus utazás a lélek legbensőbb tartományaiba és még azon is túl, az e tartományok mögött létező világba.

Writer, translator, educator, director, sculptor, poet. He was born in Turkey, where his parents had emigrated from Greece in early 1900’s. His Sufic lineage, from his mother’s side, goes back to the times and teachings of Jalalu’ddin Rumi (1207-1273 AD) Educated in Turkey, Germany and the United States, he studied law, theatre, and intercultural relations. He has taught at different universities and worked as an educator and researcher in the US government. His involvement in mystical, Sufic education started in early 1970’s in California, which has given him a burst of creative energy resulting in different practices in healing, sculpting and poetry. Akter’s “in the temple of my dreams” as his previous poetry book, “circles cycles in the air”, is a another remarkable book that is uniquely personal in its mystical insight into the soul of the creative artist and intolerable yet wildly fascinating journey he undergoes in attempting to probe the inner reaches of the soul and that which lies beyond.

PrAkash (Vörös Ákos)
Vízöntő-szutra (Versek a szellemi útról)
120x235 mm, 96 oldal, kötve 1620,- Ft
ISBN 963 9147 62 1
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Az elegáns megjelenésű, virágok röntgenfelvételeivel illusztrált kötet szerzője egy jóga-iskola mestere, aki az életről és a halálról szóló gondolatait, létérzését, a megtett szellemi út tapasztalatait foglalja össze verseiben, amelyek a hindu filozófia mély megértéséről és meghatározó élményként való átéléséről tanúskodnak. A kötetet mindazoknak ajánljuk, akik szeretik a szép verseket, az eredeti gondolatokat, s akik számára a jóga életvezetési útmutató.

Tandori Dezső
Lábon vett filozófia (Zen vagy sem)
120x235 mm, 176 oldal, kötve 2290,- Ft
ISBN 963 9147 57 5
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A neves költő már korábban elárulta műveiben vonzalmát a keleti filozófiák iránt. Új kötetében prózában, de a költészet eszközeinek segítségével próbálja értelmezni a zen buddhizmus tanításait és magatartásformáit a nyugati ember szkepticizmusával és a keleti gondolkodók meditatív szellemi erejével. A zen filozófia a kicsi és nagy kérdéseire irányítja figyelmét, melyekre virtuóz játékossággal és eredeti bölcsességgel fogalmazza meg mindig saját élményein alapuló válaszait.

„Igen különböző műfajú írások sajátos gyűjteménye Tandori Dezső új kötete. Találhatók benne versek (legtöbbször igen rövid, epigrammaszerű, ám mégsem poénre kihegyezett, hanem ún. nyitott, többféle értelmezést lehetővé tevő, sőt megkívánó költemények), rajzok, amelyek önmagukban is megállnak, ám legtöbbször (kézírásos) kommentár is csatlakozik hozzájuk (ez a kommentár gyakorta mintha nem is magyarázná, hanem "tagadná', egy másik síkon újraértelmezné a grafikát), kisebb elbeszélések, valamint koanok (a zen buddhizmusra jellemző kicsiny történetek, példabeszédek). Ráadásul ezek a szórt, egymással laza, vagy éppen semmilyen kapcsolatban nem álló műfajok mégiscsak "rímelnek" egymásra, együttesük valami olyanfélét ad ki, ami - igen távolról - a regényre emlékeztet. Egy önmagával beszélgető művész (és állatbarát, lóversenyrajongó stb. művészről van szó) vallomás-regénye a munka, amely az igazán tandoris műformák és -alakzatok gazdag tárháza is. - A posztmodern irodalomban otthonos, „vájt fülű” olvasóknak ajánlható munka.”
(Új Könyvek, 2003/26. szám, 226-227. oldal)

Gazda József
Emlékek Ázsiája
Utószó: Dr. Szabó Péter
Függelék: Dr. Mezey István
Névmagyarázatok: Sántha István
A borító Mednyánszky László festményének felhasználásával készült
120x235 mm, 144 oldal, kötve 2170,- Ft
ISBN 963 9147 61 3
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Az erdélyi szerző számos sikeres könyvben dolgozta fel a magyar hadifoglyok krónikáját. Mostani kötete az Erdélyből besorozott és fogságba esett, Távol-Keletre, sőt Japánba is elkerült katonák nehéz sorsát mutatja be az első és a második világháború után sok ismeretlen adattal, alapos kutató munka eredményeire támaszkodva.

Krizsán László
Benyovszky Ázsiában
120x235 mm, 112 oldal, kötve 1770,- Ft
ISBN 963 9147 59 1
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Gróf Benyovszky Móric híres 18. századi utazó és emlékiratíró életéről legtöbben csupán Jókai Mór róla szóló regényéből hallottak. Pedig hallatlanul érdekes és viszontagságos sors jutott neki: az 1767-es lengyel nemesi mozgalom leverése után orosz fogságba esett és Kamcsatkára száműzték. Innen megszökött, eljutott Madagaszkárra, majd Amerikába is. A szerző Benyovszky életének első, távol-keleti szakaszát mutatja be; oroszországi levéltárakban végzett kutatásai nyomán némileg átrajzolja, talán még kalandosabbá formálja annak sorsát, történetét.

„Benyovszky Móric (1741-1786) katonatiszt, utazó és emlékiratíró volt, a mai olvasók elsősorban madagaszkári "királysága" okán ismerik. Krizsán László kismonográfiája azonban életének egy korábbi korszakát mutatja be. Benyovszky 1768/69-ben részt vett a lengyel-orosz háborúban, orosz fogságba került, Kamcsatkába száműzték, ahonnan sikerült megszöknie. A kötet Benyovszky életének ezt a szakaszát mutatja be, számos forrásra támaszkodva, korántsem csupán hóse emlékiratait hasznosítva. A kis könyv - nemcsak Benyovszky életútjának ábrázolása, de a korabeli Oroszország plasztikus bemutatása okán is érdekes olvasmány.”
(Új Könyvek, 2003/26. szám, 146. oldal)

Hidasi Judit
Vissza Japánba
(Rippl Renáta illusztrációival)
120x235 mm, 104 oldal, kötve 1830,- Ft
ISBN 963 9147 60 5
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A szerző japanológus, a Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke, főiskolai tanár és egy Japánról igen sikeres könyv alkotója. Nála kevesen ismerik jobban a „felkelő Nap országát”. Ismeri jelenét és múltját, filozófiáját, művészetét, irodalmát, nyelvét, tájait és embereit, szellemi teljesítményeit és mindennapjait. Új kötetében legfrissebb élményeit meséli el, melyet egy hosszabb Japánban töltött tartózkodása váltott ki belőle. Írása lebilincselően érdekes, azzá teszi a szerző friss eleven kíváncsisága, látásmódjának nyitottsága, remek elemző képessége, tapasztalatainak gazdagsága, elmélyült tudása.

„A japán csoda elhalványodásáról, az évtizede tartó recesszió társadalmi hatásáról,
arról a megrázkódtatásról szól a könyv, amely átjárja a japán élet minden szegmensét a hétköznapi élet eseményeitől a politikusok döntéseiig. 2001 tavaszán járt a szerző Japánban, és tapasztalatait írta meg kis kötetében azokról a változásokról, amelyek a nemrég még Ázsia motorjának tartott országban végbementek az utóbbi években. A társadalmi és a magánélet legkülönbözőbb területeit vizsgálta, a munka morál változásától a nő-férfi kapcsolaton és az oktatási-rendszer anomáliáin át (pl. olyan magas a felsőfokú végzett fiatalok aránya, hogy már bolti eladónak is csak ilyen végzettséggel lehet elhelyezkedni) a számítógépek világáig, amely olyan méreteket öltött, hogy szinte mindent otthonról intéznek. Kötete végén pedig olyan tényeket sorakoztat fel (pl. a különbözd mutatókból összeállított ún. globalizációs index szerint Japán a 35. helyen áll a világon), amelyek mind azt támasztják alá, hogy paradigmaváltásra szorul a japán társadalom. - Japán mindennapi élete iránt érdeklődő olvasók kereshetik a kötetet.”
(Új Könyvek, 2003/26. szám, 138. oldal)

„Egyre-másra jelennek meg könyvek Japán kultúrájáról, társadalmáról, vallásáról és fantasztikus ipari, műszaki és kereskedelmi fejlődéséről, a japán életszínvonal ugrásszerű emelkedéséről, gazdag irodalmáról - a bőség zavara teszi bizonytalanná az ember választását, ha Japánról könyvet keres.
Most került a boltokba egy elegáns könyvecske, színes, szép tokiói Ginza utcarészlet a fedőlapja. Jó kézbe venni, és érdekes olvasni. A szerző évtizedek óta egyetemi oktató: japán nyelvet tanított itthon, és most negyedik éve egy japán egyetemen tanít európai informatikát. Ez a második könyve Japánról. Hidasi Judit professzori allűröktől mentesen, egyszerűen és színesen ír.
"Elektronikus vezérlésű a fürdővíz-melegítő, a mosógép, a légkondicionálók, a mikrosütő, a biztonsági berendezés és a rizsfőző. Ha akarnám, akkor a WC-ülőke is szabályozható lenne - de én nem akarom, mert akkor újabb elektronikus vezérlés kerül a lakásba és már így is telítve vagyok... Különösen azután, hogy vendégségben egy olyan szerkentyű volt a WC-ben, amit még nem ismertem. Keresgéltem, hogy melyik kis villogó gomb mire szolgál, végül megnyomtam egy gyanús külleműt, hogy lehúzzam a WC-t, erre három percen belül megjelent a rohamrendőrség."
Újabb könyvében a japán életről általában, különösen pedig az oktatás helyzetéről, a japán nyelvről és gondolkozásmódról, a mindennapi élet jelenségeiről és természetesen a diákokról esik szó.
Japánban a társadalomban és a családban egyaránt értékválság zajlik. A szerző belülről látja és láttatja azt, hogy a japán csoda alapja a japán oktatás, ami kezdetben jó volt a maga uniformizált oktatási rendszerével. Már régen kialakult az iskolában a csoportszellem, ahol nem az egyéni teljesítmény a fontos, hanem a jó közösségi munka. A gyerekeket rendszeres, szívós munkára, kötelességtudásra és együttműködésre szoktatták. Kitűnni nem kell, sőt, nem is szabad. A diáknak le kell szokni az egyéni ambíciókról, mert "a kiálló szög beveretik".
A globalizálódó világban azonban változásokra van szükség. A kreatív gondolkozásról leszoktatott diákok többsége egyetemi évei alatt sem tud önálló, érdemi munkát végezni. Ennek hiánya főleg a posztgraduális képzésnél mutatkozik meg. Japánban egyébként az iskolázottság foka világviszonylatban is rendkívül magas, a különösebb szakképzettséget nem igénylő rutinmunkára (bolti eladó, titkárnő, ügynök) is csak felsőfokú végzettség birtokában van az állásra jelentkezőknek kilátása. 2003-ban 602 000 diák jelentkezett központi egyetemi felvételre, 92%-a a diákoknak meg is jelent a felvételi vizsgán.
A szerző szerint sokat írtak már a japán képzés szigoráról és arról a társadalmi problémáról, hogy egyre több gyerek tagadja meg az iskolába járást. Az okok között szerepel a csúfolódás, kínzás, a szülők túlzott követelményei miatti stressz.
1978 óta a tízszeresére nőtt az ilyen diákok száma, a számuk az elemi iskolában 26 ezer, az alsó középiskolában 108 ezer volt, a valóságban azonban ennél is több.
A serdülőkorban sem javul a helyzet: a magányos, ingerszegény fiatalok egy része nem hajlandó érintkezni, vagy kommunikálni a környezetével, bezárkózik (japánul ezt hikikomori-nak hívják) és ez a nehezen diagnosztizálható lelki betegség sokszor hosszú évekig eltart. A regisztrált esetek száma 800 000 körüli, de feltehetően jóval nagyobb valójában.
A tanuló elzárkózva él és otthon emberek helyett gépekkel érintkezik egy virtuális világban. Régebben több gyerek volt a családban, egyszerűbb körülmények között több generáció is együtt lakott, az "alom melege" biztonságot adott a gyerekeknek, minden megbízható és szabályozott volt, a tradíciókat szigorúan betartották.
A világ most betüremlik a családok otthonába, a tévé, Internet, a mechanikus játékok "megrázkódtatták" a diákok magatartását, erkölcsi nézetét, az individualizmus felé terelték öntudatlanul is.
A japán társadalom a korszakváltás küszöbén áll. A szerző szerint mindezek ellenére az emberi kapcsolatok és rendszerek még nem változtak igazán. Nagyon mélyek a japán nép társadalmi és kulturális gyökerei, s "a japán kultúra más kultúrákhoz képest rendkívül sűrű szövésű. Más, lazább szerkezetű nemzeti kultúrákhoz képest a japáni kitűnik feszesen szövevényes voltával, ami azt jelenti, hogy a szakítószilárdsága nagyobb, azaz nehezebben kikezdhető".
A cselekvés, a gondolkozás és a kommunikáció közötti interkulturális különbség feltűnő. Más a japánok gondolkozásmódja, ez az igazi nehézsége a gondolatok cseréjének, és a mentális programozás közötti különbségek adják a kulturális sajátosságok nagy részét. Az ismeretek elsajátításában és feldolgozásában a japánok analóg módon, azaz a világot teljességében elfogadva, passzívan szemlélik, míg az európai gondolkozás digitális világszemléletű, azaz: a valóság és az ismeretek aktív elemzése és kategorizálása a módszere. Az európai kultúrában a gyors reakció, világos állásfoglalás a pozitív viselkedési forma, míg a japán kultúrában tradicionálisan a hezitáció, a kétértelműség, a bizonytalanság a kívánatos.
Rendkívül érdekes, amit Hidasi Judit - tapasztalatai alapján - a csend jelentőségéről ír. A japánokkal való tárgyalások során a ki nem mondott szavak üzenete a lényeges. Nem elég a nyelv ismerete, az intuíción alapuló kommunikáció a fontos. A japánok természetesen megértik egymást, évszázadokon át éltek a külföldtől teljes elzártságban. Ok érzik, milyen fontosak a csend-szünetek - de mit kezd ezzel egy idegen?
Maga a japán nyelv is homályos, nem egyértelmű és gyanakvó. Az etikett nem is engedi meg a direkt, világos fogalmazást, a többértelműséget preferálja. Nem szégyen a nem-tudás, de erre sokszor "rájátszanak" - a japán kérdező lehet, hogy többet tud, mint az idegen kérdezett.
A rendkívül magasabb fejlett, modern, 21. századi japán társadalomban érezhetőek a válság jelei. A hirtelen modernizációt, az anyagi gyarapodást a társadalmi tudat nem tudta követni. Az emberi kapcsolatok kiürültek, a magányosság, mint új tünet jelent meg. A család, mint a társadalom szilárd alapja, bizony, inogni látszik. Riasztóan csökkent a gyerekek száma (1,33 a születési szám), és az eddig szilárd házassági kötelékek meglazultak. A munkanélküliség miatt nem biztos, hogy a férj egy életen át el tudja tartani a családot, a lányok viszont műveltek, szakmát tanultak, önállóan keresnek - nem akarnak férjhez menni! Statisztikák szerint a nők 55%-a választja az önállóságot.
A globalizáció alól Japán sem igen vonhatja ki magát. Társadalmon belül azonban a fontos megoldásra váró feladatok közé tartozik a foglalkozáspolitika megváltoztatása, az oktatás átalakítása és az idegen nyelv (angol) hatékony oktatása. Paradigmaváltásra van szükség, és ebben már történt is figyelemre méltó haladás.
Hidasi Judit könyvét melegen ajánlom mindazoknak, akik japánul tanulnak, vagy valamilyen okból Japánnal foglalkoznak, de azoknak is, akiket egyszerűen érdekel ez az izgalmas, különleges kultúrájú, érdekes ország. (Terebess Kiadó)
(Maróczy Magda: Korszakváltás küszöbén
Ezredvég, XIV. évfolyam 8-9. szám - 2004. augusztus-szeptember)

Kéri Katalin
Holdarcú, karcsú ciprusok – Nők a középkori iszlámban
TEXTerebess No. 4.
168x238 mm, 112 oldal, fűzve 1200,- Ft
ISSN 1588-6123
ISBN 963 9147 58 3
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Napjainkban rendkívüli érdeklődés tapasztalható az iszlám kultúráját illetően, hazánkban azonban kevés a témával kapcsolatos hiteles, a vallás ismeretén nyugvó és forrásokkal alátámasztott olvasmány. Ez, a muszlim nőtörténetről szóló kötet különösen hiánypótló és fontos munka, mely sokszínű, izgalmas és érdekes áttekintést ad a női magánszféráról, a háremek és fürdők világáról.
A könyv bemutatja, melyek az iszlám nőkkel kapcsolatos főbb tanításai, és megismertet a középkorban élt muszlim lányok és asszonyok mindennapi életével. Irodalmi művek segítségével megtudhatjuk, hogy milyen volt az akkori női ideál, hogyan öltöztek, hogyan ápolták és illatosították testüket a hölgyek. Külön érdekessége a kötetnek, hogy szerzője az iszlám világának híres nőalakjait is felvonultatja benne: költőnők, táncosok, tudósok páratlan életműve tárul az olvasó elé.

„Az iszlám országainak női lakóiról egészen a 19. századig csak férfiak által alkotott műalkotások és irodalmi művek számoltak be. Ezért a középkori nőkről csak a férfiúi elvárások szerinti ismerete van a világnak, holott - ahogy Kéri Katalin írja - "igen színes és változatos életet éltek és élnek ma is". Bár a vallási előírások igen szigorúak voltak, a mindennapi élet szintjén igen változatos életformák léteztek, már csak azért is, mert az Andalúziától Indiáig terjedő birodalomban igen eltérő hagyományú és kultúrájú népcsoportok éltek, amelyekre "jellemző volt a vallásos tanításoktól többé-kevésbé eltérő életvitel". Jogi és egyéb források alapján- erről a változatos életvitelről írt Kéri Katalin, a nők megítélésének bemutatásától A női szépség köznapi ás misztikus formáinak ismertetésén át a Szépségápolás eszköztárának számbavételéig, végül néhány híres középkori muszlim nő életét eleveníti meg a korabeli alkotások reprodukcióival illusztrált, mutatókkal kiegészített kötetében. A középkori iszlám világ mindennapjait bemutató tanulmány - minden érdeklődő olvasónak ajánlható.”
(Új Könyvek, 2003/10. szám, 49. oldal)

Kajguszuz Abdál
Bolondok könyve
(Fordította: Sudár Balázs)
100x140 mm, 80 oldal, fűzve 480,- Ft
ISBN 963 9147 56 7
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Kajguszuz Abdál egy volt azok közül a XIV-XV. századi kisázsiai vándortanítók közül, akik tanítványaikat mindenféle kötöttség nélkül okítgatták Istenről, világról, emberről. Nem hoztak létre szigorúan szabályozott szerzetesi közösségeket, dervisrendeket, nem volt regulájuk, a tanítás tartalma és módja a mindenkori mesteren múlott. Ha „visszavonult”, vagy éppen meghalt, a tanítványok szétszéledtek, más lelki vezetőt kerestek, vagy éppen körülöttük jött létre új közösség. E szétszórt, egymástól független csoportokból alakult ki a XV. század végére az a bektasi dervisrend, amely azután majd Magyarországra is eljut, s akikhez a Rózsadombon eltemetett Gül Baba is tartozott.
E nagyívű, mégis egyszerű szavakkal szóló munkát ajánlom azoknak, akik saját útjukat járják: talán találnak benne egy-két kedvükre való mondatot. S ajánlom azoknak is, akik bepillantást szeretnének nyerni azoknak a derviseknek az életébe, gondolkodásmódjába, akik a magyarországi török világnak is jellegzetes figurái voltak.

Okakura Kakudzó
Teáskönyv
A borító Veres László grafikájának felhasználásával készült
120x235 mm, 80 oldal, kötve 1800,- Ft
ISBN 963 9147 55 9
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A tea eredetileg orvosság gyanánt szolgált, ám az idők során kedvelt frissítő itallá vált szerte a világon. A VIII. századi Kínában bevonult a költészet világába is, mint a vendéglátás kifinomult módja. Japán a XV. században az esztéticizmus rangjára emelte a teázást, melynek kultusza a szépséget bálványozza a mindennapi élet alantas viszonyai közepette. A puritanizmusnak és a harmóniának, a kölcsönös jóakarat szellemének, valamint a társadalmi rend romantikus felfogásának hitvallása. Célja valójában a Tökéletlen, hiszen a lehetséges harmónia megteremtésére törekszik egy lehetetlen közegben, amit életnek hívunk. A tea filozófiája nem pusztán esztéticizmus, a szó hétköznapi értelmében, mivel az etikával és a vallással egyetemben híven tükrözi az emberről és a természetről alkotott világképünket. Egyrészt egészségmegóvás, mert tisztaságra nevel; másrészt takarékosság, ugyanis a bonyolult és drága dolgok helyett az egyszerűségben lel örömöt; harmadsorban erkölcsi geometria, amely a világegyetem léptékéhez szabja arányérzékünket. A keleti demokrácia ősi szellemét képviseli, hiszen valamennyi követőjét a jóízlés arisztokratáinak rangjára emeli.

Az öt barát éneke
Koreai rövidvers antológia
(Fordította, az előszót és a jegyzeteket írta Osváth Gábor)
120x235 mm, 104 oldal, kötve 1900,- Ft
ISBN 963 9147 53 2
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A szerző hazánkban először mutatja be kétnyelvű kötetében a koreai költészet talán legjellemzőbb és legismertebb költői korszakának, az ún. Ri korszaknak (1392-1910) miniatűr lírai remekeit, a szidzsokat. A szidzso, amely eredetileg három soros vers, nevét egy koreai zenei skáláról kapta. Rövid, epigrammaszerűen tömör, erősen zenei fogantatású dal, amelyet többnyire lantkísérettel adtak elő. Sok benne az érzelmi elem, a hangulatfestő szó, jellemző a nem túl kötött szórend, a rímek hiánya, a belső ritmus. A fordítások remekül érzékeltetik a japán és az altáji nyelvek között összekötő kapocsként emlegetett koreai nyelv megejtő zeneiségét, a koreai költők finom érzékletes képeit, az európai olvasó számára meglepő asszociációit, sűrítő látás- és kifejezésmódját. A fordításokat Osváth Gábor részletes elemző tanulmány és alapos jegyzetanyag kíséretével adja közre.

Géczi János:
A muszlim kert
TEXTerebess No. 3.
168x238 mm, 88 oldal, fűzve 999,- Ft
ISSN 1588-6123
ISBN 963 9147 52 4
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A történetileg muszlim fennhatóság alá került földrajzi területek változatos éghajlati övezeteken húzódnak, Észak-Indiától az Atlanti óceánig, Belső-Ázsiától a Szahara déli övezetéig terjednek. A 7. századtól kezdődően fokozatosan meghódított területek természeti körülményei alapvetően befolyásolták a létrehozható növényi kultúrákat és hatással voltak a mezőgazdasági – kertészeti gyakorlatot fenntartó technológiák kialakulására. Az élőlényközösségek adott szerkezetét és a környezeti feltételeket figyelembe vevő növénytermesztést – a növények kultúrába illesztését –, a területi hagyományok mellett az egyre-másra keletkező táplálkozási, medicinális-higiénai és kultikus-vallási igények is módosították.
Ugyanazon a földrajzi területen, ahol azelőtt kései római kertek pompáztak, új szerkezetű kertek jelentek meg, amelyek új vallási tartalmat fejeztek ki. Igaz, hogy ebben a mediterrán térségben már a rómaiak idején is számos idegen származású élőlényt neveltek és a mezőgazdasági műveletek sem voltak feltétlenül helyi eredetűek, de a muszlim civilizációban még tovább keveredtek a helyi és az egzotikus vidékekről egybegyűjtött növények. Másrészt e kertekben – az előzményekhez képest – kiemelt szerephez jutott a medencében, patakocskákban folyó, életadó víz.
A paradicsom felidézésére szolgáló, szép kialakítású, illatos, színes növények azonban nem csak szakrális okból tenyésztek az elkerített, zárt kertekben, hanem élelmezési, gyógyászati célokokat is szolgáltak.
A muszlim gyakorlat azonban az élelemszerzésnek és az élőlényhasználatnak ezt a gazdag örökségét sokszor vallási, vallásjogi megfontolásokból átalakította, átértelmezte és egyes elemeit törölve, másokat pedig kifejlesztve hozta létre saját mezőgazdasági kultúráját. Ezzel párhuzamosan fokozatosan módosult a hagyományokban rögzített jelképek használata és értelmezése, míg ki nem fejlődött a muszlim kert jelentéslehetőségeit összefoglaló, az iszlám világképének megfelelő, saját szimbólumrendszer.

Nagy Olga – Vekerdi József:
A gömböcfiú
Erdélyi cigány mesék
(Cigány-magyar kétnyelvű kiadás)
A borító Balázs János festményének felhasználásával készült
120x235 mm, 232 oldal, kötve 2900,- Ft
ISBN 963 9147 50 8
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
„Vekerdi József, az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője, tudta, hogy mi igenis magyarok vagyunk, sőt azok is akarunk maradni. Mindent megtett annak érdekében, hogy hozzásegítse az erdélyi magyarságot ahhoz, hogy a különböző tudományágakban, humán műveltség tekintetében magasabb szintre juthasson. Rendszeresen küldetett könyveket a határon túli magyar intézmények, ismert tudósok részére.”
Így ismerkedtem meg Vekerdi Józseffel, és ezzel függ össze az a tény, hogy a ciganológus Vekerdi kérésére cigány nyelvű meséket vettem hangszalagra. Ő ugyanis fenti tevékenysége következtében egy lépést sem tehetett Erdélyben a román államvédelmi szervek ellenőrzése nélkül, s főként nem mehetett el gyűjteni. Ismerve munkáimat, amelyek magyar nyelvű cigánymeséket tartalmaztak, arra kényszerült, hogy megkérjen: azokon a tájakon, ahol már eddig is gyűjtöttem, vegyek magnetofon-szalagra cigány nyelven is meséket.
Kérésének engedve, visszatértem régi gyűjtéseim helyére, s eléjük tartva magnetofonomat, megkértem adatközlőimet: ezúttal cigányul meséljenek. Ennyi e kötethez való hozzájárulásom. A munka következő részét Vekerdi végezte: a szalagról való lejegyzést, fordítást, az egyes meséknek jegyzetekkel való kiegészítését. S mert volt olyan kétnyelvű mesemondóm, akitől magyarul is, cigányul is rögzítettem meséket, az az érdekes lehetőségünk is nyílt, hogy a kétféle, magyar, illetve cigány nyelvű változatot összehasonlítva, az ennek kapcsán észlelt különbségeket, árnyalati eltéréseket lajstromozzuk.

Birtalan Ágnes - Rákos Attila:
Kalmükök - Egy európai mongol nép
TEXTerebess No. 1.
168x238 mm, 264 oldal, fűzve 3200,- Ft
ISSN 1588-6123
ISBN 963 9147 49 4
Jelen munka sokrétű, ugyanakkor összefogott áttekintést ad a magyar olvasóközönség számára a mongol népek egy érdekes képviselőjéről, a kalmükökről, akik valójában még közelibbek hozzánk nemcsak térben, de műveltségükben is, mint a távoli Szibéria és Kína közt elterülő központi mongol területek. A könyv jó olvasmány ismeretterjesztő szinten is (ki ne szeretne hallani más emberekről, akik hasonlítanak hozzánk, de mégis különböznek?), de alapja lehet a felsőoktatási, sőt, a középiskolai képzésnek, melyet megkönnyít, hogy magyar nyelven készült. A szerzők igen hasznos fejezeteket válogattak össze, melyek leírják „nyugat mongoljainak” eredetét, történeti és kulturális hátterét. Ez a nép azzal a céllal vándorolt el az 1600-as évek első felében nyájaival együtt nyugat-mongóliai hazájából a Kaszpi-tengertől északra fekvő dél-orosz pusztákra, hogy megszabaduljon a harcoktól, a zsarnokságtól és az elnyomástól. Új földjükön békés hazára leltek, de elkerülhetetlen volt, hogy fokozatosan betagozódjanak a cári Oroszország határterületeibe. Ahogy ez a kapcsolat, majd később alárendeltség erősödött, olyan szintet ért el, mely arra késztette a kalmüköket, hogy meggondolják első elvándorlásukat és a szabadságukba való beavatkozásnak ellenállva (mai kifejezéssel „a lábukkal szavazva”) 1771-ben a visszatérést válasszák távoli hazájukba. Ez azonban meglehetősen rosszul alakult, folyamatosan támadták őket útközben, s nagyszámú embert és állatot veszítettek. Történetük ihlette a klasszikus angol irodalom egy művét, mikor is a szerző, Thomas de Quincey 1837-es „A tatár törzs menekülése” című novellájában Európaszerte felhívta helyzetükre a figyelmet. Oroszország híres, német születésű cárnője, Nagy Katalin úgy gondolta, hogy honfitársai jó telepesek lennének a Don és a Volga vidékén, így megkezdődött Herrnhutból a morvák betelepedése Sareptába (ma Volgográd része, a híres sztálingrádi csata színhelye). Az érkezők fejlesztették az ipart, hamarosan templomaik, gyáraik, malmaik, sörfőzdéik lettek, jó példát mutatva ezzel az orosz parasztoknak. Mindeközben a kalmük pásztorok között éltek kb. 1770-től 1840-ig, s szükségszerűen kapcsolatba is kerültek szomszédaikkal. A morvák az egész világot átfogó missziós hálózatot hoztak létre Afrikában, a Karib térségben, még a távoli Pennsylvaniában (USA) is, de a kalmükök – lévén buddhisták – meglehetősen ellenállónak bizonyultak a térítéssel szemben. Számos régi kalmük írásos dokumentum maradt fenn ebből az időből Németországban, melyek mára tudományos kutatás tárgyát is képezik. Jelen kötet jó és átfogó áttekintést ad a kalmükökről, múltjukról és jelenükről, érintve életmódjukat, vallásukat, s példákat, részleteket mutat be a népköltészet alkotásaiból, a népdalokból, a neves Dzsangar eposzból. Adatokkal szolgál a kalmük nyelvről, táblázatokban adja meg a névszói és igei alakokat. Foglalkozik a kalmüköknél járt korábbi kutatókkal és utazókkal, köztük magyarokkal is. Ezek Bálint Gábor, Ujfalvy Károly, a német Peter Simon Pallas, a neves Isaac Jacob Schmidt, aki szintén morva, s a mongolisztikai tanulmányok megalapítója lett nyugaton. Schmidt 1799-ben érkezett a kalmükökhöz, s hamar az ottani morva hálózat része lett. Ebből az időből is számos dokumentum maradt fenn.
Összefoglalóan, ez az egykötetes munka jól fog illeszkedni az orosz, az ázsiai és a magyar határon túli más területek kutatásába. A szerzők jól felkészült mongolisták, ami – előzetes tanulmányaikat és kutatásaikat is beleértve – a kötet szakmai pontosságának záloga.

John R. Krueger
Bloomington, Indiana

Turan Oflazoglu:
Nagy Szulejmán szultán
(Tasnádi Edit fordítása)
100x140 mm, 104 oldal, 295,- Ft
ISBN 963 9147 42 7
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Mi, magyarok mindenek előtt a mohácsi vésznek és Buda elestének gyászos emlékéhez kapcsoljuk a nevét (a „Nagy” jelzőt azonban mi sem tagadjuk meg tőle), Európa a „Magnific” (fenséges, nagyszerű, jelzővel illette, a törökök azonban „Kanuni” -ként: a törvényhozóként emlegetik Szulejmán szultánt (1496-1566, uralkodott 1520-tól), aki amellett, hogy hét hadjárat vezéreként növelte a három kontinensre kiterjedő hatalmas birodalmat, kialakította ennek államszervezetét is. Ő maga igazságosságára a legbüszkébb és ez a jellemvonása vezeti a tragédiához, szeretett fiának, az oszmán trón méltó örökösének elveszejtéséhez. Sorjázó szultándrámája okán a tréfás-komolyan „török Shakespeare”ként is emlegetett Turan Oflazoglu drámája a szultáni udvar legbelső világát, az öröklés érdekében szőtt intrikákat tárja elénk…

„Szulejmán szultán (1495-1566) a magyarok számára a mohácsi győzőt, Magyarország hódoltatóját jelenti, szigetvári halála sem diadal számunkra, hisz egyúttal Zrínyi tragédiáját is konnotálja. A törökök számára azonban neve a birodalom fénykorát, egyúttal az iszlám török kultúra egyik legtermékenyebb időszakát jelzi. A török író drámája ennek az időszaknak a konfliktusait jeleníti meg, egy szinte emberfölötti nagyságú, és minden együttérzésünkre méltó Szulejmánt mutat be, a klasszikus történelmi tragédiák formakincsével. Elfogultságok újraértékelésére is felhívó, érdekes dráma.”
(Új Könyvek 2001/8. szám, 179. oldal)

TE 87 

Kerekesházy József:
Az igazi Kemál
(Prof. Ahmet Taner Kislali és Özgen Acar tanulmányaival, Tasnádi Edit fordításában)
120x235 mm, 240 oldal, kötve 1995,- Ft
ISBN 963 9147 41 9
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A középkori hatalmas török birodalom az utolsó szultánok alatt Európa lassan, de folyamatosan sorvadó közmondásos „beteg embere“. E haldokló, széthulló birodalom megmentése, modernizálása, új szilárd alapokra helyezése egyetlen ember: Musztafa Kemál tábornok, később a török köztársaság első elnökének életműve. Kemál Atatürk, az új török köztársaság megteremtője messze kimagaslik a két világ-háború közötti kor történelemalakító sok nagysága közül. Rövid néhány év alatt rohanta végig népével a fejlődésnek azt a hatalmas útját, amelyet a nyugati országok évszázadok folyamán tettek meg, és tizenöt éves kormányzása alatt modern, egységes, erős középhatalmat szervezett, amely szilárd tömbként állja az idők viharát. Tizenöt millió embert juttatott emberhez méltó sorshoz. Parasztokból, proletárokból polgárt csinált; élvezeti tárgyakból egyenrangú aszonyokat, leányokat, szabad embereket; talpnyalókból közigazgatást, feudális pasa birtokokból egészséges közép- és parasztgazdaságokat: Európa délkeleti csücskében európai állapotokat varázsolt. Kerekesházy József színesen, érdekesen, mégis tárgyilagosan írta meg a nagy államférfi küzdelmes életének történetét. Ugyanakkor választ ad sok-sok kérdésre is, amelyek a török köztársaság mai kulcshelyzetét és magatartását magyarázzák, miközben végigvezeti az olvasót az ország utolsó fél évszázadának viharos történetén. Az 1943-ban megjelent könyv ma már könyvritkaságnak számít, megérdemelt egy új kiadást.

Napi Gazdaság, Könyvajánló
Új Könyvek, 2001/8. szám, 139. oldal

Bilal N. Simsir:
Örmény terrorizmus az elmúlt évszázadban (1878–1999)
TEXTerebess No. 2.
168x238 mm, 80 oldal, fűzve 500,- Ft
ISSN 1588-6123
ISBN 963 9147 48 6
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
„Az 1877-1878. évi orosz-török háború után az Oszmán Birodalom ellen fölkelt balkáni szláv és nem szláv népek (szerbek, montenegróiak, bolgárok, románok) elnyerték függetlenségüket, és többé-kevésbé szuverén államokat alapíthattak. A 'maradék' török területen élő örménység az ő példájukat követve kezdett sajátos 'szabadságharcba', és nyúlt a terror eszközéhez, így próbálván meg fölhívni a világ figyelmét elnyomottságukra. A török szerző a 19. század végétől csaknem napjainkig követi nyomon a török célpontok ellen irányuló örmény terrorizmus krónikáját, igen erős nemzeti elfogultsággal tárgyalva témáját. Bevezetésként röviden jellemzi az orosz-török háború után kialakult új helyzetet – amikor a fölszabadult területek törökségének milliói váltak földönfutóvá –, bemutatja az első örmény terrorszervezeteket és azok törökellenes céljait; kritikailag szól a világ és a nemzetközi intézmények örmények iránti rokonszenvéről. Majd hosszan és érzékletesen sorolja a szörnyű terrorcselekményeket (bankok elleni támadások, Abdülhamid szultán elleni merénylet, Tala Pasa és Sait Halim Pasa nagyvezírek elleni támadások stb.). A kötet második része a modern török állam megteremtője, Atatürk elleni, 1924-1927 közötti tucatnyi merényletkísérlet krónikája, illetve a szerző fölidézi a török külképviseletek ellen az utóbbi évtizedekben végrehajtott terrorakciókat is. A kötet adattáblázatokkal zárul, ahol a terrortámadások áldozatainak és helyszíneinek listája tanulmányozható."
(Új könyvek, 2002/2 szám, 107-108. oldal)

Géczi János:
Allah rózsái
120x235 mm, 112 oldal, kötve 1695,- Ft 
ISBN 963 9147 36 2
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A rózsa, amelynek elterjedését a korai mediterráneum perzsa civilizációjából eredeztetjük, a legnépszerűbb növényeink egyikévé vált. A Terebess Kiadó Allah rózsái címmel adja közre Géczi János művelődéstörténeti tárgyú, bízvást népszerűvé váló esszéjét. A muzulmánok gazdag rózsakultúrája elég közismert ahhoz – hiszen rózsák és rózsajelképek garmadája származott általuk Európába is –, hogy a hazai olvasókat is érdekeljék, miért és hogyan kapott ilyen jelentős szerepet ez a pompás növény, illetve a belőle készült jellegzetes édes illatú olaj a táplálkozásban, a gyógyászatban s a higiéniai eljárásokban valamint a szentek kultuszaiban. Miért láthatjuk azt, hogy a rózsa évszázadról évszázadra szüntelen kedvelt, termesztett, fölhasznált kerti és dísznövény marad, s hogy jelképek sokasága kötődik hozzá. Géczi János izgalmas és olvasmányos módon mutatja be, milyen okok miatt s miképpen mutatkoznak meg a muszlim és a keresztény rózsakultusz különbségei. Az ismert költő, a Pécsi Tudományegyetem művelődéstörténetet oktató docense évtizede kutatja a rózsák kultúrtörténetét, s munkájának eredményeiből egy különálló, kisebb fejezetet – az élénk érdeklődést kiváltó folyóiratközlések után – most bocsát először a szélesebb nyilvánosság elé.

A. Gergely András:
"A szerző a vadnarancsok után a vadrózsák és a kertépítésben, parfümkészítésben, költészetben és vizuális tradíciókban széles körben kinccsé vált rózsakultuszok nyomába eredt, föltárva a muszlim rózsakultusz botanikai, egészségügyi, poétikai és más rózsabirodalmait. Aki a "névkönyvek", kertépítési tanácsadók, bio-kultuszok és botanikai "világképek" iránt érdeklődést mutat, őszintén kétségbe fog esni, mennyi mindent nem tud(hat)unk a rózsáról: a Koránban leírt Paradicsom-kert földi előzménye, Allah és a hívő muzulmán szimbolikus kapcsolatának jelképe, orvosság és a test-kultusz eszköze, asztronómiai és gasztronómiai liturgiák főszereplője, a prófétai hagyomány hordozója, a perzsa irodalom mámor-virága, egyszerre tüskeártalom és illatteljesség, fülemüledalokkal teli iráni és török, örmény és arabo-muzulmán líra, érzéki testiség és spirituális vágyakozás összekapcsolója. Géczi egyfajta kultúratörténetet ír a kultusz ürügyén, azt a forráshasználati és empirikus komplexitást hozza, amelyet az antropológia is szeret magáénak tekinteni, azt a térbeli diffúziót, rózsainda-szeru terjedést illusztrálja, amelyet a korai kultúrakutatók tekintettek feladatuknak, s olyan narratívát követ, amely a sokjelentésű adomány felfogástradícióit illusztrálja. "
(Élet és Irodalom, XLV. évfolyam, 1. szám, 2001. január

Rosta Erzsébet:
Vegetáriánus konyha Indiában
120x235 mm, 152 oldal, kötve 1900,- Ft
ISBN 963 9147 47 8
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A kötet szerzője elsősorban az indiai vegetáriánus konyha mesterfogásait ismerteti meg az érdeklődőkkel. A téma kapcsán azonban a táplálkozási szokások eredetéről, művelődéstörténeti vonatkozásairól is szó esik (A vegetáriánusok részaránya, Az ahimszá kialakulása, A kasztokra jellemző étkezési szokások, Az indiai étkezés ethosza).Az indiai konyha ízeit meghatározó markáns fűszerek és fűszerkeverékek (curry, maszala) nélkülözhetetlen kellékei a főzésnek, ezek bemutatása után a legjellemzőbb alapanyagokat veszi sorra. A pulávok és paráták, azaz lepények különféle töltelékkel fogyasztva rendkívűl ízletes ételféleségek, ezek számos változata elkészíthető az ételleírások alapján. A karik, bádzsik, dálok, raiták, kebabok, khírek mind megannyi fölfedezésre váró finomság, amelyek elkészítése minden vállalkozó kedvű háziasszonynak ajánlható.

„Bizonyára mindenki úgy hiszi, hogy az indiaiak mindnyájan vegetáriánusok, pedig csak a lakosság kisebbik része az. Marhahús kivételével a szikhek például mindenféle húst ehetnek, a lakosság egy kilencedét kitevő mozlimok vallása pedig csak a sertéshús fogyasztását tiltja. Természetesen India mégis inkább a vegetáriánusok paradicsoma. Több millióan közülük mélyen vallásosak és tojást, sőt tejterméket sem esznek. Konyhájuk mégis nagyon változatos és gazdag – amint azt Rosta Erzsébet most megjelent könyvéből (Terebess Kiadó) megtudhatjuk.
India hatalmas ország és konyhaművészete régiónként más és más, amelyről nem sokat tudunk. Északon például sok húst esznek, de nem mindig csípősen fűszerezve. Ahogy haladunk délre, egyre több a rizses, zöldséges fogás és a szószok mind erősebbek lesznek. Kelet-India remek halételeiről ismert, a bengáliak pedig elsősorban édességeikről híresek.
Az ínyenceknek nem újdonság a csatni, a különféle gyümölcsből és zöldségből készült édes, savanyú, csípős mártás, de a dálok, a raiták, a khírek, a barfik, a pulávok vagy a firnik már számukra is ismeretlenek.
Rosta Erzsébet sokszor járt Indiában, nagyon megszerette ezt az országot – ez érződik szakácskönyvében is. Az ételek nagy része nálunk is elkészíthető. Bár sok zöldség, gyümölcs és fűszer neve idegenül hangzik, némelyikhez pedig nehéz itthon hozzájutni, de azért némi utánajárással, ha megszállott indiaiétel-hívők vagyunk, többségük elérhető.
Ami pedig a curryt, azaz a karit illeti – csak így egyszerűen, fonetikusan leírva – nos, ahány ház, annyi kari. A karis ételeket mindig lassan kell főzni, hogy a fűszerek teljes íze érvényesüljön – javasolja a szerző. A kebabok főleg Észak- Indiában népszerűek."
(Népszabadság, 2002. feruár 14, 29. oldal)

Dhammapada:
A Tan ösvénye
(Vekerdi József fordításában) 
120x235 mm, 176 oldal, kötve 1995.- Ft 
ISBN 963 9147 32 X
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A mű a legrégibb és legismertebb buddhista bölcsmondás-gyűjtemény. A buddhizmus ú.n. hína-jána ágazata páli nyelvű kánonjának, a Tipitakának (Hármas kosár) része. Bár a hagyomány magának Buddhának tulajdonítja a verseket, valójában gyűjtemény, amelynek szerzője és keletkezési kora épp úgy megállapíthatatlan, mint a közmondásoké, a buddhizmus erkölcsi tanításainak alapgondolatait tartalmazza: béketűrést, szelídséget, a szenvedélyek elvetését, lemondást a ragaszkodásról a világ dolgaihoz és az erkölcsi tisztaságot. A költőileg is igen jól sikerült fordítás ismét a buddhizmus egyik klasszikus művével ismerteti meg az érdeklődőt. Külön érdekesség, hogy magyarul először a könyv szemelvényeket mutat be a Dhammapadához kapcsolódó legendagyűjteményből is.

A hatha-jóga lámpása
(Hidas Gergely, Kiss Csaba és Zentai György fordításában, lektorálta: Ruzsa Ferenc, illusztrálta: Rippl Renáta) 
120x235 mm, 96 oldal, kötve 1595,- Ft 
ISBN 963 9147 37 0
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
„A hatha-jóga lámpása” egy a X-XIV. században keletkezett, rendkívül fontos, Indiában manapság is tanulmányozott és használt szanszkrit nyelvű jóga-tankönyv pontos, hiteles fordítását tartalmazza. A megértést megkönnyítendő a szöveget egy informatív előszó, száznál több végjegyzet, és a fontosabb szakkifejezések kisszótára kíséri. A jógagyakorlatokat, gondosan megrajzolt ábrák magyarázzák. 
„A hatha-jóga lámpásá”-nak négy fejezete, melyeket a legenda szerint Górakhnáth, a híres indiai jógamester állított össze, sorra veszi a jóga elméletének és gyakorlatának lépcsőfokait: az erkölcsi szabályokat, az egészséges életmódra vonatkozó intelmeket, az ülésmódokat, testgyakorlatokat (az ászanákat), a légzőgyakorlatokat (a pránájámát), az összetett, sokszor szexuális praktikákkal fűszerezett titkos gyakorlatokat, és a meditációs technikákat, melyek közül az ún. laja-jógára helyezi a hangsúlyt, ami egyfajta hang-meditáció. 
A könyv értékei közül a következőket kell kiemelnünk: a szöveg a laikus érdeklődő vagy a jógát gyakorló számára éppúgy izgalmas, tanulságos olvasmány, mint a komoly kutatóknak, pszichológusoknak, vallástörténészeknek; a fordítás az eredeti szanszkritből készült két szövegkiadás felhasználásával az ELTE-n végzett, kiváló fiatal indológusok műhelyében; a könyv esztétikus kiállítása, a kemény borító eredeti indiai miniatúrákkal való díszítettsége hasznosságán túl szép ajándékká is teszik „A hatha-jóga lámpásá-t”.

László Károly
Katonai életemből
Napló, 1848. szept. 25-e és 1851. szept. 10-e között
(Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel és utószóval ellátta: Pordán Ildikó,
lektorálta: Hermann Róbert)
120x235 mm, 184 oldal, kötve 2400,- Ft
ISBN 963 9147 45 1
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Pordán Ildikó a szabadságharc katonai történetének egyik legérdekesebb és egyben legmegbízhatóbb forrását ismerteti, s részben közli is e munkájában.
Ez már csak azért is fontos, mert az eddigi ismert részletek az emigrációra vonatkozó adatokat tartalmazták, holott László tüzéri és tüzértiszti működése, s a rengeteg apró adalék legalább annyira érdekes és fontos, mint többéves emigrációs életútja. A napló eddigi ismereteink szerint páratlannak mondható a 48-as naplóirodalomban, mert jól tájékozott, kiváló megfigyelőképességű személyiség munkája, s a szöveg - úgy tűnik - mentes a korszak emlékiratait s utólag konstruált naplóit jellemző historizálástól.

Tandori Dezső:
Keletbe-fúlt kísérletek
(Szerkesztette: Steinert Ágota) 
120x235 mm, 128 oldal, kötve 1695.- Ft 
ISBN 963 9147 31 1
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A modern magyar líra, neves képviselője ezúttal különös műfajú művet, szellemi önéletrajzát ajánlja az olvasónak, amúgy „tandoris” módon: „A feladatot a magam számára így határoztam meg: hogyan nem valósulhatott meg egy „nyugati” élet, miként lett tehát („keleti” vonzalmak, vízjelek, stb. jóvoltából) ez is, az is egy ember élete, azaz ki tudja. Ezt az Olvasó tudja meg a könyvből.” 

AZ ÖTÖDIK PÓLUSON
„Illetlenkedéseim sorát – hogy arról írjak, amihez jómagamnak ennyire… (közöm van) – hosszabb időre e kísérlettel fejezem be. A könyv gondolatát Terebess Gábor dobta föl, nekem arra kellett vigyáznom csak, „talpam ne legyen belőle” végül. Kosztolányi mondja, hogy előbb-utóbb már mindeni tud kicsit portugálul; hát persze, hogy előbb-utóbb mindenki egy kicsit keleti. 
Kísérletek. Ugyanúgy viszketek ettől a jelzőtől, hogy „kísérletező művész”, ahogy – mondjuk – hajdanán Mándy Iván. Még hogy kísérletezni! Kérem szépen, én a szívem vérével, az édesanyámtól kapott szép intelmek jegyében írom, amit írok, és a többi! Na, komolyabbra. Keletbe-fúlt: azt jelentené ez, hogy persze, nyugati emberek vagyunk itt (a „Kelet” különben sem Kijevet, Bejrutot vagy a törökcsemegét jelenti), de ha bennünk egyszer a „kisördög”, az nem hagyja, hogy teljesen nyugatira-önmegvalósítsuk magunkat. Így amit az a jóságos istenke belénk táplált, hogy szép finoman svájcias, hollandcsokis, angolkalózos, később globalizációs-bankos szuperszellemek legyünk, hajótörést szenved, mint a kuruc Robinson Hutyumutyu-szigeten, és még örülhet, ha csütörtököt nem mondanak neki. Hát igen, az ember be van oltva (már aki) azzal a keletiséggel, melynek „jegyében” hosszasan megáll vadludakat nézni, aztán elfelejti a gyakorlati teendőit és úgy marad. Vagy összeír egy Töredék Hamletnek c. kötetre való verset, ráadásul „Egyetlen” címmel (eredetileg ez a keletiesség lett volna a könyvecske fedelén), és után csodálkozik, hogy harminc éves, mire elsőkönyves író lesz, alig, hogy egyetemi diplomával a zsebében megszabadult az Illatos út iparitanulóotthoni portájától (ahol képességeit kifejthette). 
Hát szóval a magam-jegyű keleties embernek itt könnyen meg volt adva az úgynevezett önmegvalósítás kudarca, és erőnek erejével volt miért küzdenie bőven. De hát keletiesség-e a küzdés? Van egy sor bonyolult kérdés, amit hagyjunk is. Kísérletem, hogy sikeresen nyugatias ember legyek, belefúlt a bennem orvul meglévő keletiségbe. Ezt mondtam el művem vázlatául Terebess Gábornak, és ő máris hozzálátott, hogy elkészítse egyik szép könyvborítóját, én meg jegyzeteléshez fogjak. 
Mi került bele könyvembe, mik lettek és jók lettek-e arányai, az Olvasó döntheti el. De hogy mit jegyzeteltem, én látom itt. Bele kellett kerülnie költészetnek, filozófiának, a mindennapok „evidencia-történetességének” (hogy az ember megvilágosul, mert a fejére esik a tégla egy darabja, és elsötétül előtte a világ), kellett szólni a madarakról, akik, igen, akik életemet meghatározták, a legutóbb Totyi képében 1997-től, kedves festőimről (amerikai absztraktok, Veszelszky stb.) ugyanígy szót kellett ejtenem, a költők közül Szép Ernőről, Pilinszkyról. Meg akartam említeni (én nem emlékszem, megemlítettem-e) címermondásomat, egy skót költőtől, aki azt mondja: nem szereti, ha megindítják, mert akkor ő elkezd akarni, és a tett veszedelmes dolog – keletiség! –, remegünk valami mesterkélt dologért, a szív sérelméért a mi görcsös kötelesség-fogalmaink szerint. Na tessék! Ez a könyv afféle mozaik, és akit érdekel egy Iksz Pofa ezekből a mostani időkből, aki nem volt teljesen átlagos és önérvényesítésre vágyó, ez a könyv esetleg szolgálhat példával. 
Azért is írhattam munkámról, mert közben tovább változtam. Pillanatnyilag tényleg valami „olyanos” vagyok, hogy inkább csöndben és magányosan lengek (jószerén tengek), nehezen mondok bárkinek bármit; érzek, csak nem érzem; imádom madaramat, mert nem beszél szavakkal. Kétségtelen van északi és déli pólus; keleti és nyugati aligha; ám e könyv még mindezen túl is az Ötödik Póluson keresi helyét.” 
Tandori Dezső

KARDOS ANDRÁS:
„Tandori Dezső: Keletbe-fúlt kísérletek című kötetének baráti javaslata szerint a cím második szavában a fulladt ige szerepelt volna. Ám a " főhivatású író apróbb változtatása": fúlt, "így lett papamm papamm... ritmusa a dolognak". A kötet felkérése Tandori aforizmáinak, evidenciatörténeteinek összefoglalására vonatkozott. Miközben Tandori számára a HOGYAN NEM VALÓSULHATOTT MEG EGY "NYUGATI" ÉLET jelentette a kalandot, aközben a pamm papamm, vagyis az evidenciatörténetek "ritmusa" legalább ily mértékben formálóelve a kötetnek. Mivel "eszméi" átszövik mind a négy itt ismertetendő kötetet, legalább ezek egyikét "határozzuk meg" saját szavaival. Egy ráközelítés a sokból: "van ez a fogalom: evidencia. Aki nem lehet másképp. Az próbálok lenni, aminek lennem kell. Azzal próbálok foglalkozni, amivel nekem kell foglalkoznom. Olyan dolgokkal, amelyek erre a foglalkozásra rászorulnak." Talán nem kell részletezni, hogy korunk nem csupán a filozófia, de a művészet számára sem az evidencia világkorszaka. Az utolsó jelentős filozófus, aki még bízott az evidenciák életerejében, a fenomenológia atyja, Edmund Husserl sok évtizede halott. Evidenciatörténetek: Tandori hasoncímű könyve és a jelenlegiek is éppen a korszerűtlen korszerűségét teszik meg formaelvvé. A "nem lehetek másképp" létezéselve az elkülönült evidencia. Vagyis a történet nyilvánvalósága csakis a maga különállásában éppen-nem-nyilvánvalóságában evidens. Ennek jegyében fejti ki Tandori a Kelet-Nyugat kapcsolatát, az evidencia lehetetlenségének evidenciáját. E rendkívül fontos esszékötetéből nézzünk egy olyan példát, mely a kötet tán legizgalmasabb fejezetéből a Töredék Hamletnek című első kötete önbefogadásának kései dokumentuma. "Minden hogy kitágult, mióta / elmozdulhatok nézésem mögül..." idézi önmagát. És az értelmezés során idézi Kafka paraboláját nagybátyjáról, aki úgy érezte, egy élet kevés ahhoz, hogy elérje faluja határát.
"... de nem az-e az alaptételem, hogy "nyugatinak indult ember nyugati marad, maximum keletiesbe-fúlt, evidens-keletiségbe veszett nyugati kísérletekkel"?".
(Élet és Irodalom, XLV. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM, 2001. február 23.)

József Vekerdi:
A Comparative Dictionary of Gypsy Dialects in Hungary
(Second revised edition with the assistance of Zsuzsa Várnai)
120x235 mm, 224 pp, hardback 6000,- HUF
ISBN 963 9147 30 3
Gypsy–English–Hungarian dictionary with English to Gypsy and Hungarian to Gypsy word lists.
The author, born in 1927, is the doyen of Sanskrit studies in Hungary. He has published over fifty papers on Gypsy language and folklore in Hungarian, English and other languages.
This dictionary comprises the entire lexical stock of all presently spoken Gypsy dialects in Hungary.
(A limited number of copies of the first edition of this dictionary were published in Pécs 1983 in a mimeographic form.)

(Szabad Föld, 2001. szeptember 21, 4. oldal)

Orbán Balázs
Törökországról s különösen a nőkről
(Steinert Ágota válogatásában, Fodor Pál jegyzeteivel) 
120 x 235 mm, 176 oldal, kötve 1999,- Ft 
ISBN 963 9147 26 5
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Kevesen tudják, hogy a legnagyobb székelynek tartott írót és tudóst milyen szálak fuzték Törökországhoz. Ősei közt is voltak törökök, maga is éveket élt Konstantinápolyban, beutazta az oszmán birodalmat. Élményeit részben az Utazás Keleten c. művében, részben újságcikkekben örökítette meg, amelyek azóta is nehezen vagy alig hozzáférhetőek. Kötetünk a szerző török tárgyú írásait gyűjti egybe, melyek nemcsak a magyar emigránsok törökországi helyzetérol számolnak be hitelesen és élményszerűen, de a török kultúra emlékeirol, a török tájakról és szokásokról is. Különösen érdekesek a szebbik nem iránt őszintén rajongó Orbán Balázs nőkről szóló írásai. 

„Orbán Balázs nevét nem azért ismerjük, mert Marosvásárhely országgyulési képviselője, vagy a Baloldal nevű székelyudvarhelyi lap munkatársa volt, netán azért, mert Victor Hugo sírjánál mondott beszédet, vagy azért, mert az Akadémia levelező tagjává választotta. Orbán Balázs nevét A Székelyföld leírása őrizte meg az utókor emlékezetében. Különös módon e máig népszerű mű születésének legfontosabb előzménye egy hagyatéki per, az évekig elhúzódó pereskedés, amely az Orbán családot Isztambulba szólítja, és lehetőséget teremt az ifjú számára a keleti utazásokra, Ciprusra, Szíriába, Palesztinába és persze a török birodalomba keresztül-kasul... Ám nem csupán az utazások csiszolgatják az ifjú készségeit, hanem olvasmányai is. A török birodalomban, főképp virágkorában hatalmas terek tárultak az utazók elé: aki valamelyik bég vagy binbasi pecsétes levelével rendelkezett, hónapokig barangolhatott zavartalanul. Evlia Cselebi tízkötetes Utazások könyve (a Szejahatname) az oszmán kultúra kimeríthetetlen forrása, keletkezése után kétszáz esztendővel elvenen hatott külhoni olvasójára is: aprólékos leírásai, a parttalan kalandozás és a megfontolt, tudós feltárás mintaszerű ötvöződése legalább olyan fontos lehetett Orbán Balázs számára, mint úti tapasztalatai. Amikor ő a XIX. század közepén ott jár, az európai modernizációs mozgalmak kiteljesedésének kezdetén vagyunk, Mahmud szultán tanzimatja, meghirdetett reformja kedvező állapotokat teremt a kíváncsi utazó számára, hiszen ami még megmaradt a régi dicsőségből, a sajátos oszmán rendből és fegyelemből, a muszlim szokásvilágból, abba immár könnyebb a betekintés. Még a háremek ajtaja is feltárul... A nők is úgy öltözködnek, a fátyol is könnyu és áttetsző, a leghalványabb fényben is átdereng, a legszelídebb fuvallat is fellebbenti, a köntös szabása pedig már-már hanyag, a sárvár kacéran libegő, az enterét pedig a kebleknél direkte szűkebb a kelleténél, össze sem lehet fogni, mi több, mielőtt a feredcsét összébb húznák, mert folyton összehúzzák magukon, mielőtt összehúznák, azt mindig kinyitás előzi meg. 
Orbán Balázs elsősorban megfigyelő, csak ritkán, szemérmesen lép be szereplőként a leírásokba; a történetek inkább a táj részleteként kerülnek elő, mint bokrok vagy épületek. Így lesz szó egy-egy megelevenedő katonacsapatról (és harcairól) a hegyoldalban, egy-egy hajóról (és titkos szállítmányáról) a tengeröbölben, a kikötőbe tartó csónakokról, amelyek felgyújtják a hajókat, vagy őket lövöldözik éppen; a folyóból felbukkan egy történet az elásott kincsről, régi pénzérmékről, amelyeken egy néhai császár képmása idéz egy még ősibb birodalmat, a forrás pedig egy történetet bugyogtat szultán Orkhánról és a Jesil dzsámiról. Néha egy-egy illat nyomában sorjáznak az adatok és az anekdoták; a serbetek és dulcsácák émelyébe fulladt délutáni szieszta ellebegő csibukfüstje von káprázatot a pontos leltározás eredményeképpen felvázolt földrajzi, történeti, embertani eszmefuttatások oldalaira, vagy akár egy precíz bedekker turistacsalogató bekezdéseire. „Megnézésre méltó I. Murád mecsetje, mely e szultán melléknevéről Gházi-Kudavendkiar (győző és úr) mecsetnek is neveztetik; ezen épület stílusa kitunő szép.” 
Láng Zsolt 
(Élet és Irodalom 1999. november 5, 13. oldal)

Liu Csang
Csung Kuj, az ördögűző
(Tokaji Zsolt fordításában és utószavával, borító: Csou Jü-jing) 
120x235 mm, 152 oldal, kötve 1499,- Ft 
ISBN 963 9147 16 8
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
17-18. sz. fordulóján született nevezetes regény a kínai hiedelemvilág máig eleven alakjáról szól. Valós, történetileg hiteles környezetbe helyezve utaztatja csodás képességekkel bíró hősét, hogy a kalandok során át teljesítse be küldetését az emberek üdvére. A mű csípős, humoros társadalomkritikája túlmutat saját korán. A szerző nem titkolt vágya, hogy a rövid útmutató segítségével mindenki képes legyen felismerni és elpusztítani saját démonait. 

Csung Kuj (Ázsia Lexikon)

Rosta Erzsébet
Hindu tenyérjóslás
120x235 mm, 64 oldal, kötve 1620,- Ft
ISBN 963 9147 54 0
A könyv elektronikus kiadása > HTML
Ellentétben a nyugati világgal, amely a tenyérjóslást babonának tartja, Indiában a kéz- és a testjelek vizsgálatát mindmáig komoly tudománynak tekintik. Az indiaiakat már jóval az időszámítás előtti időkben foglalkoztatta a tenyér vonalainak tanulmányozása, s noha a kézjóslás eredete tisztázatlan, feltételezhető, hogy a kiromantia szülőhazája India. A hinduk több ezer éves Védáiban utalás található a test- és kézjelek megfigyelésére. Az ősi szent írásokból kiderül, hogy az ember külső megjelenésének vizsgálatával foglalkozó fiziognómiai tudomány, a szamudrika sásztra részeként indult önálló fejlődésnek a tenyérolvasás, a háth szamudrika sásztra.
Jóllehet e könyv a Kárttikeja rendszert követi, azonban kizárólag csak a kézre, mindenekelőtt a tenyérre vonatkozó ismereteket tárgyalja. Ez a fajta tenyérjóslás elsősorban Dél-Indiában terjedt el, különösen kedvelt a Malabár- és a Kovalam-parton, ahol ma is sokan gyakorolják. A Kárttikeja szisztéma szerint Isten a Dharma (erkölcs, hit, vallás) és az Adharma (erkölcstelenség, hitetlenség, vallástalanság) következményeit minden egyes ember esetében a testen található vonalak segítségével állítja reflektorfénybe. Mivel a kéz kitüntetett szerve a testnek, ezért a tenyér vonalai mint elsődleges indikátorok, speciális jelentősséggel bírnak. Ebből adódóan a hibátlan tenyérvonalak kedvező eseményeket, míg a hibásak az ellenkezőjét jelzik.

„A kiromantiával, azaz tenyérjóslással foglalkozó, vékony kötet érdekességét az is emeli, hogy tartalmában és módszerében jelentősen eltér a megszokott európai eredete jóskönyvektől, a hindu világszemlélet egy elemét képviseli, és alkalmazása soha nem egymagában áll, a hinduk szerint ugyanis „kizárólag tenyérből ritkán lehet helyes választ adni”. Az ismertetett Kárttikeja rendszer szerint dolgozó tenyérjósnak meg kell felelnie egy sor követelménynek, jóga-, történelmi és asztrológiai stb. ismeretekkel is kell rendelkeznie. Az indiai szemlélet és a Kárttikeja fiziognómiai rendszer rövid bemutatása után ,a tenyér és az ujjak vonalainak jelentését (A tenyér vonalai; A hüvelykujj vonalai; A mutatóujj vonalai; A középsőujj vonalai; A gyűrűsujj vonalai; A kisujj vonalai) találjuk a kötetben - amely a téma iránt érdeklődőknek ajánlható.”

(Új Könyvek, 2003/3. szám, 7. oldal)

Rosta Erzsébet
Kínai kézdiagnosztika
120 x 235 mm, 120 oldal, kötve 1199,- Ft 
ISBN 963 9147 03 6
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A hagyományos kínai orvoslás szerint az emberi test szerves egységet alkot, s a belső szervekben végbemenő kóros elváltozások jelet hagynak a test felszíni szöveteiben is, mindenekelőtt a kéz különböző területein. Ha pl. a vérben túl sok a zsírsav, az dombokat alkot a tenyérben, amelyek torzítják az ott meghúzódó vonalakat is, a rendellenes légzés a test kémiai egyensúlyát borítja fel, s ezt jelzi a tenyér bőrének színe, állapota, stb. Kötetünk segít a jelek felismerésében és értelmezésében, tehát biztosítja, hogy módunk legyen idejében orvoshoz fordulni.

Ágoston Gábor – Sudár Balázs:
Gül Baba és a magyarországi bektasi dervisek
A borító Eisenhut Ferenc: Gül Baba halála (1886) c. festménye alapján készült
120x235 mm, 144 oldal, kötve 2150,- Ft
ISBN 963 9147 51 6
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Minárék erkélyeiről dallamos ezánt zengő müezzinek, dzsámik és mecsetek imaszőnyegein kuporgó, fátyolos hangon Koránt recitáló éltes imámok, aranyos betűkkel díszített régi arab, perzsa és török nyelvű vallási műveket, jövőbe látó tudós könyveket lapozgató turbános törökök és bosnyákok, az esti mécsek pislogó világánál Koránt másoló muszlimok, füstölők illatától bódult, kerengő dervisek, Mekkát megjárt muszlim zarándokok, tengerek és szárazföldek vándorai, Allah iránti szerelmüket versben megéneklő, réveteg tekintetű szúfik, török végvárak bajvívóit énekeikkel buzdító, hőstetteiket zengő lantos költők. Mindennapi szereplői egy rég letűnt világnak.
E kultúra a 17. század végén az oszmánli török katonákkal és családtagjaikkal együtt tűnt tova, s az új hatalom urai megtettek mindent, hogy az országlakókat minél kevesebb emlékeztesse a másfélszáz éves oszmánli török uralomra. Talán csak egyetlen épület volt, amely továbbra is vonzotta a Balkán, Kis-Ázsia és Arábia igazhívőit: Gül Baba síremléke, vagy ahogy ők nevezték, Gül Baba türbéje. Ahhoz, hogy Gül Baba hírnevének az emberi feledékenységgel, a nevét fenntartó türbének pedig az idők viszontagságaival dacoló titkát megérthessük, vissza kell térnünk azokhoz az időkhöz, amikor Buda még a félhold uralma alatt állott.

Ezzel egyidejűleg külön kötetben adjuk közre Györffy Miklós sajtó alá rendezésében az eredeti német szöveget is.

„A napló sajátos intimitása keveredik a leírások objektivitásával, és mindazzal, amit egy fiatalember útja során megfogalmaz, méghozzá egy olyan fiatalember, aki népben és nemzetben gondolkodik, mindazonáltal számára ez feladat és nem ideológia, tehát hasznosítani szeretné a látottakat. E keleti utazás persze más, mint a londoni volt, ahová a lótenyésztés megismerésének hő vágya vezette. Ez az út jobbára terápia, a bűnös szerelem okozta gyötrelmekre javallott kúráció, Rousseau- és Goethe-hősök nagy és keserves elhatározása és egyben elhatárolódása a régi és bűnös éntől (és egy szép sógornőtől). A XIX. század elején vagyunk, Goethéért és Rousseau-ért rajong mindenki, és miképp Rousseau hőse, Saint-Preux Homéroszért; Trója és Téba, Korfu és Kefalónia levegője gyógyírja a sebeknek, a nagyobb múlt emléke elfedi a kisebb és személyes múltat. Az ezernyi apró kaland pedig pluszélményt ad, az egyszerű emberek társasága, a lustaság és butaság, a bolhák és tetvek, a mosdatlanság, az egyszerű tánc és az együgyű zene, taszítják és vonzzák egyszerre az utazót. Egy megfelelően előkészített keleti utazás a XIX. század elején épp olyan, mint részeg kocsisra bízni magunkat: koromsötét éjszakában, egy keskeny és szakadékos helyen vágtatván keresztül, mit tehetnénk: a kocsi sarkába húzódunk, a Mindenhatóra bízzuk magunkat, és nyugodtan elalszunk. 
A napló egy idő után (ahogy kifut a hajó Nápoly kikötőjéből) mégiscsak az útról kezd szólni. Hosszú bekezdések a kedélyről, amely komisz éjszakáknak okozója, de aztán jönnek a beszámolók az út állomásairól és kalandjairól, a lusta szolgákról, az idegen szokásokról, a táj ismeretlen arculatáról, az éghajlatról... A gróf lelkiismeretes utazó, aki megnézi a megnéznivalókat, azt pedig, hogy mi a megnéznivaló, ugyanolyan lelkiismeretesen megérdeklődi; mindennek utánajár. Orbán Balázst harminc év múlva is elkápráztatja a török birodalom, Széchenyi már látja, hogy a nagypolitikában nem zavar vizet, hogy a hivatalnokok fontoskodása nevetséges nagyzolás, hogy Törökország csupán a viszály almája szerepét játszhatja el, és azt sem még, mert ez az alma nem érett meg. (Majd hatvan év múlva!) A nagypolitika átlapozza az újságban a Konstantinápolyból érkező híreket, a fennhéjázásnak semmi alapja. Mindazonáltal ezen a vidéken jó élni, mert ha összehasonlítjuk a hideg Németországgal, a poros Franciaországgal vagy a nedves Magyarországgal, akkor ez a vidék százszorta vonzóbb. A régiek a legtöbb dologban okosabbak voltak nálunk. Ebben is azok voltak, hiszen a tenger kék derűje, a különleges harmónia, a meleg szelek és a szelíd hullámok békés és biztonságos élet hátteréül szolgálnak. Vajon tudják-e mindezt Aachenben is a nagypolitika csinálói? 
Számtalan apró történetről hallunk helybeliektől, felbukkanó ismerőstől, szállásadótól, konzultól, aki már hosszabb ideje ott él. Így ismerjük meg például az orosz konzul pestises gyerekének történetét, anyja inkább gyerekéhez, mintsem életéhez ragaszkodva, utolsó pillanatig szoptatta gyerekét, akin észrevehetők voltak a pestis jelei, a felduzzadt, vörös arc, a kifordult szemek. Hannibál és Prusias király történetéről egy pátriárka kinézetű török cipészmestertől hallunk, Homér narancsvirágos boráról egy janicsártól. De persze az igazi történet nem másé, mint a gyötrelmes szerelemé a báty felesége iránt, a menekülésé, a lélek elkárhozásáé, a léleké, amelyre úgy záporoznak a szerelem emlékei, mint rőzsére az elven parázs.” 
Láng Zsolt 
(Élet és Irodalom 1999. november 5, 13. oldal)

Elias Canetti
Marrákes hangjai
(Széll Jenő fordításában, Étienne Dinet illusztrációival) 
120 x 235 mm, 136 oldal, kötve 1799,- Ft 
ISBN 963 9147 21 4
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A világhírű osztrák író könyve 1972 óta most jelenik meg újra magyarul. Pedig marokkói úti- élményeit közreadó munkája remekmű. Nem a turisták szokásos futó benyomásait közli, hanem a zártnak, titokzatosnak tűnő arab világ egy-egy rendkívül jellemzo jelenetét, szokását örökíti meg, egyszerre felmutatva az egzotikust és a mindnyájunkban közös „örök emberit”. 

„Azt írja Canetti, hogy az utazó elnéző és szívtelen ember, mert otthon hagyja felháborodásait, és a szörnyűségekért is ugyanúgy lelkesedik, mint egy különlegesen szép szőnyegért. Az útinaplók egyik legizgalmasabb fejezete az, amely elárulja, hogy miként lehet elviselni a megpróbáltatásokat. Széchenyi erre nézvést, pontosabban a megpróbáltatások lajstromozásában igen aprólékos, a levesek hiányáról hosszan ír, a polcokról lebuckázó patkányokról, tetvek és bolhák rohamáról vagy éppenséggel a dörgölőző vörös macskákról, amelyek állítólag nem terjesztik a pestist, el lehet viselni dörgölőzésüket, jóllehet az ember otthon agyonverné őket. 
Canetti is mindent felleltároz, és mégsem. Történetei nem a tájhoz tartozó kellékek, nem az utazás alatt megismert emberek sorsfordítói, még csak nem is az út visszaidézésének momentumai. Mindazonáltal az utazás függőségében íródnak, pontosak, leíróak, érződik rajtuk, hogy nem az írói képzelet szülte őket. És mégsem. 
Rejtett örömök, titkos vonzalmak születnek a tekintetek összevillanásából. Egy fiatal nő föláll, ruhája megsuhan, és ez a ruhasuhogás végtelen történet elindítója. Semmi más nincs, csakis tekintetek vannak. A fiatal nő férje, a férj apja, a nagynéni, az unokatestvér, csupa villanó szempár, hiszen a nyelv itt használhatatlan, s ha mégis használható, rosszul beszélt közvetítő nyelv lehet. A történet röppen, suhan, villan, epedez, kér, követel, öl, kecsegtet, felbujt, parancsol, delejez, mint a tekintet. Nincs eleje, és nincs vége, csupán egy villanás, amely azonban a végtelenség igézetével béklyóz meg. E vég nélküliségben van a varázsuk is. Egy nő a rácsok mögött becéző szavakat suttogva állítja meg az utcán ballagó idegent, aki órákig nem tud szabadulni, miközben számtalan egyéb ügybe is belekeveredik. Mennyi minden születik ennek a berácsozott arcnak a fényében, a szavak végtelen ömlengésében, a háttérben folyamatos szóáradatban! Semmi nem derül ki, semminek nem lehet utánajárni, hiszen nincs nyelv. Csak az a monoton, érthetetlen, lenyűgözően édes suttogás. 
A történetek nincsenek egymásba fűzve, mégis egymásba fűzi őket a hangok lágysága és a lágy dallamosságon is átütő éles fájdalom. Az utazás menekülés, ugyanakkor vágyakozás a rátalálásra. Keresés és felejtés. Képzelet és valóság. Álom és álomtalanság. Az utazás maga a tehetetlenség: nem tudjuk a titkot megfejteni, és ennek a tehetetlenségnek az elismerése is, a belenyugvás és a megbocsátás, mert félünk megismerni, felderíteni a titkot, hasonlóképpen, ahogy a rongyokba temetkező koldussal sem merünk szembenézni. És büszkeség is: hogy tudunk a titok létezéséről, és volt bennünk elég belátás és alázat, hogy ne dúljuk fel. 
Van ennek a könyvnek egy tanulságos fejezete: Mesemondók és írástudók a címe, ami úgy működik, mint egy tükörrel szembehelyezett tükör; önmagára néz, és megsokszorozódva látható a végtelen felé mutató arcmás. Nem az olvashatóság és a dolgozószoba a fontos, hanem a mese és az együttlét.” 
Láng Zsolt 
(Élet és Irodalom 1999. november 5, 13. oldal)

J. Krishnamurti:
Nincs más forradalom
(Erős László Antal fordítása)
120x235 mm, 136 oldal, kötve 1995,- Ft
ISBN 963 9147 39 7
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Jiddu Krishnamurti 1895-ben született Indiában. Családi kapcsolatai révén igen fiatalon közel került a korszak virágzó szellemi irányzatának, a Teozófiai Társaságnak képviselőihez, akik felfedezve a fiatalember rendkívüli intellektusát, a "Világ Tanítóját" látták benne, s 1929-ben kinevezték a "Kelet Csillaga Rend" vezetőjének.
Krishnamurti, sajátos elveit a gyakorlatba is átültetve, azonnal feloszlatta a Rendet. Ekkor tartott beszédében is kifejtett nézetei szerint ugyanis az ember csakis saját maga találhat rá az igazságra, semmilyen vallás, semmilyen szekta vagy guru nem lehet ebben segítségére. Könyvünk Krishnamurti 1986-ban bekövetkezett haláláig írt művei közül talán a legalkalmasabb arra, hogy az olvasókat nemcsak bevezesse a szerző gondolatvilágába, de elveinek legmélyebb szintű megértését is elősegítse.

"A kötet - egyfelől igazi irodalmi csemege, s mint ilyen, a költő életművére kíváncsiaknak is érdekes lehet, másfelől regényes útleírás, mely a költői útirajzok kedvelőinek ajánlható." 
(Új Könyvek, 1999. 2. szám)

Vu-ce
A háború útja
(Tokaji Zsolt fordításában és utószavával) 
100x140 mm, 72 oldal, fűzve 299,- Ft 
ISBN 963 9147 09 5
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A mű a kínai hadtudomány szakirodalmi alkotásai közül a egyik legjelentősebb és legrégibb (i.e. 5-4. századi). Szerzője forradalmian bátor elveket fogalmaz meg a hadviselés terén, s elveit, meghatározásait, taktikai javaslatait még ma is sokan alkalmazzák Kínában a mindennapi életben épp úgy, mint az üzleti világban, a politikában. 

"Ivo Andric´ ma is aktuális, ma is érdemes olvasni."
Kontra Ferenc,
( Újvidéki Magyar Szó)

"A művészet és az akarat minden rosszon győzedelmeskedik, még a halál felett is."
Ivo Andric´

Dzsátakák
Buddhista születésregék
(Válogatta, páliból fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Vekerdi József)
120x230 mm, 120 oldal, kötve 1299,- Ft
ISBN 963 9147 08 7
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A dzsátakák azaz születés-történetek a buddhizmus "kis szekér" ágazatának szent könyvéből valók. Valójában indiai népmesék, melyek Buddha reinkarnációinak cselekedeteiről, erkölcsi igazságairól szólnak, s talán bármely ismert szent szövegnél jobban bevilágítanak e távoli ország mindennapi életébe, érzelmi-, gondolati világába. A páli eredetiből készült remek fordítás egyszerre mesél és értelmez, tudatosít és elvarázsol. 

A tartalomból:
A fecsegő teknősbéka
A táncoló páva
Karóba húzott férj
Varjú Babilonban
Az önmagát megsütő nyúl
Leányszöktetés
Sakál az elefánttetemben
Vesszantara királyfi

C. N. Parkinson
Kelet és Nyugat
(Kada Júlia fordításában) 
120x235 mm, 272 oldal, kötve 2695,- Ft 
ISBN 963 9147 34 6
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Ki ne ismerné Magyarországon Parkinson könyveit, amelyek szatirikus tanácsokat tartalmaznak az érvényesülés érdekében, s egyszersmind remek humorral figurázzák ki a hivatali bürokráciát. C. N. Parkinson könyveit több mint húsz nyelvre lefordították, a szellemes és okos szerző világszerte rádió- és tévé műsorok, előadások ünnepelt sztárjává, bestseller íróvá vált. Sokkal kevesebben tudják azonban, hogy eredeti képzettségét és foglalkozását tekintve tudós, történelem professzor volt Liverpoolban, a singapore-i Maláj Egyetemen, az illinoisi és a kaliforniai egyetemeken, sőt a Harvardon is…
Történelmi munkái közül kiemelkedik a Kelet és Nyugat című könyv, amelyet 1958-ban publikált, s magyarul még sohasem adták ki. E műben megőrzi szellemes humorát, éles megfigyelőképességét, iróniáját, de mindezt alárendeli széleskörű, tudósi alapossággal és politikai éleslátással megírt elemzésének Kelet és Nyugat viszonyáról. Feltárja a két civilizáció eltérő gazdasági és kulturális fejlődésének okait, megállapítva, hogy örökös versenyben állnak egymással, s ennek során hol az egyik, hol a másik tesz szert előnyre. Nem titkolja, hogy őmaga inkább a Nyugat oldalán áll, annak kultúráját, sőt létét látja fenyegetettnek Kelettől, miközben kísérletet tesz e viszony jövőbeli alakulásának felvázolására is. Politikai jóslatait nem cáfolta meg az azóta eltelt idő, gondolatai, feltevései ma is érdekesek…

„Felkelő-lemenő nap, jellegzetes fatorony, lebegő madarak a borítón: gyönyörűség. Maga Japán e képnél sokkal ellentmondásosabb. 
A globalizáció egyik motorja; önmaga eredeti mivoltának épp a múlt században már megkezdődött globalizációval Nagy Elvesztője. (Bocsánat: a múlt-múlt századról van szó, a XIX-ról!) De: jövendőjének ösztönös-bölcs felismerője; aprólékos hétköznap-élő. Gátlás nélküli technika-másoló; az újító Technikai Rém. Megbocsáthatatlan háborús bűnök elkövetője; nem csupán az engedékeny kegyetlen történelmi szükségszerűség folytán a Szerencse Gyermeke…
És így folytathatnánk. 
Koestler egyszerre ad nyüzsgéses és higgadt képet Japánról. A szigetek országának átlag-jellege sokkal kiegyensúlyozottabbnak látszik az indiainál. A végletek itt „befelé alakulnak”. 
A tevőlegesség (konstruktivitás, pozitív gondolkodás) szelleme áthatja a népet, ha akarja a nép, ha nem. A nagy bakugrások (társadalmi elmaradottság mellett végbevitt totális ipari forradalom a már említett XIX. század második felében) megtermi itt is a mulatságos önellentmondásokat. Igaz, a vallás gyakorlása más. A Nagy Szent nem ül úgy reggel a klozetton, hogy purcintásait – jó pénzért – egyenesben hallgathatja Dél Amerikába emigrált angol festőnő és svájci diáklány. A zen kolostorok világa még mindig a fent lebegő vadmadarak életére tekinthet föl. Bár a tokiói metróra csúcsforgalomban feltülekedvén aligha gondol bárki is olyat, hogy netán az édes otthon melege = két béka cuppanása a sás között. 
Komolyabbra fordítva megint: Indiában megmaradt a kasztrendszer. (Ez nagyon komoly dolog!) Japán létrehozta a maga kvázi-kapitalizmusát a kvázi-feudális alapokon, és ez császárostúl jól működik. 
Hogy aztán Japán „miről szól”, ezt próbálja körüljárni Koestler. Remekül csinálja, mert a közel negyven éve átélt dolgok itt sem avulnak, máig sem. Megismerjük a „nagycsaládot”, az „apa” jellegzetes japán intézményét; a tanulmányi rendszert. Hallunk az abszolút bölcsesség állapotáról, mely – Koestler szerint – a „leesett a húszfillér” evidenciatörténeteitől az állítólag tényleges, nagy villámfények világosságáig terjed. Magam is komoly ihletést kaptam e könyvből, így kezdtem hozzá szerény munkámhoz a zen íjászat nyomán (a kötet 80. oldala tájékán ismerkedhet ezzel az Olvasó, magam is versenyes lófogadásra alkalmazom az „elméletet”, illetve keresem, a mi nyugatias civilizációnkba hogyan integrálható a japánság – nagyképűen szólva). Az elmét kapcsolatba kell hozni a „végső realitással”, na ja, vonzó perspektíva, ha az adott realitások olyanok, amilyenek. 
Ha az adott realitások olyanok, mint mai a Kelet-Közép-Európában, különös vonzereje lehet az ismerkedésnek Japánnal. Mellécélozni – és beletalálni. Ez a japán felfogás. Nehogy onnét kelljen visszatérnünk, hogy mellé is céloztunk, mellé is találtunk.”
(Tandori Dezső)

„A Terebess Kiadó immár jelleges-szép kemény fedelével, karakteres képtervezésével megjelent India-könyv mintha nem kívánt volna kommentárt a borítón, hiszen miért is! A szegről-végről(!) hazánkfia Arthur Koestler lassan házi szerző lesz egünk alatt. S most azt tudjuk meg róla, hogy jó pár évtizeddel ezelőtt Indiában járt, megismert egy olyan világot, mely a nagy ország mai erővonalait is kirajzolja, tehát nem történeti érdekességű világjárásról van szó. Hanem olyasmiről, ami az ősi kultúra gyökereit feltárva a napi indiai élet mulatságos ellentmondásait legyezőként szétterítve, a külpolitikai és globális kérdésekig is mutató ujjat nyújtva, nincs messze egy mai híradó-film aktualitásától. Aki Indiáról alapismereteket kíván szerezni, olvassa el Koestler könyvének neki szóló fejezeteit. 
Aki a filozófia rejtelmein akar tűnődni, tekintsen bele Krisna Menon Átmánanda „históriájába”. (Engem ez érdekelt a legjobban. Jószerén a japán zen-kultúrával rokon, a mi európai szubjektív idealizmusunkhoz hajló fejtegetések – „életérzések” – bukkannak elő, ah, boldog elmegyakorlat: létezik-e bármi is, vagy csak mi látjuk, mi képzeljük… Eszembe jut erről dr. Samuel Johnson, aki efféléket hallva belerúgott egy kőbe, addig rugdosta, ha jól mondom, míg a fájdalomtól hanyattesett végül. Azért mégis létezik „objektíven” a világ. Vagy ezt is mi erőltetjük, na tessék?) 
Íze, szaga, fénye, légköre van e kitűnő író helyzetábrázolásainak, ahogy például a zarándok tömeget bemutatja, közben a hihetetlen nyomort, melynek színpadán át a Szent Szó hallására igyekeznek. S milyenek a ma élő indiai „szentek”? Koestler nem fogja vissza magát, jól elkanyarítja néhol a dolgot. Akadtak is vitái Gandhi-ábrázolása körül, itt a magánember Gandhira gondolunk. És amikor a napi élet mulatságos ellentmondásairól van szó: délelőtt még halszálkás öltönyben, nyakkendősen látta a professzort (mint bármely európai menedzsert), aki este egy szál ágyékkötőben nyit neki taxiajtót, viszi írónkat ekképp a szent emberhez. India még őszintébb? 
Hihetetlen technológiai vívmányok és a higiénia teljes hiánya országszerte; racionalizmus és fegyverkezés, közben „hány elefánt tartja hátán a világot” – forma kérdések. S mindezt Koestler lendületes közel-cselekmény sodrásában mondja el, leírja a motelt is, ahol lakik, amilyen az (mint egy szakszervezeti üdülő) a hajdan kommunista Kerala államban (India része), ahol baloldali (vagy elhajló) fiatalemberek várnák tőle a szent szót (kis betűvel azért!), holott ő már rég nem kommunista (Koestler), de itt még úgy tudják. Kabaréjelenetek, ahogy el-elbeszélnek egymás mellett. De írónk ezt is remekül beszéli el. 
Összefoglalásul azt mondja: „Leszámítva Japánt – több szempontból is sziget –, India az egyetlen nagy ázsiai állam Kairó (hajdani kép, TD), Dzsakarta és Peking között, ahol demokrácia uralkodik...” Hozzáteszi: „...már leginkább elméletben”. Csak akkor válhat ez működő demokráciává, ha alapvető változások mennek végbe a hagyományok terén (hinduizmus stb.) De a legnagyobb kérdést is felteszi Koestler: „lehetséges-e, mi több, végső soron kívánatos-e egy ilyen radikális műtét?” India kérdései – végső soron – emberiségkérdések, minket is ráébreszthetnek, hogy számos dolgukban ekképp csak tanácstalanul állunk.”
(Tandori Dezső)

Helmut Hoffmann:
A tibeti műveltség kézikönyve
(Fordította: Csatlós Péter, lektorálta: Kara György)
120x235 mm, 352 oldal, kötve 3800,- Ft
ISBN 963 9147 44 3
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Ez a Bloomingtoni Egyetem Belső-ázsiai Tanszékének kiadványaként napvilágot látott mű régi hiányt pótol Magyarországon, hiszen először kínál átfogóbb és mélyebb szakmai betekintést a tibeti műveltség egészébe. A könyv fő alkotója, az elismert filológus Helmut Hoffmann azon túl, hogy bemutatja Tibet földrajzát, történelmét, vallásait, még külön fejezetet szentel a sajátos tibeti irodalomnak, művészetnek és a helyi életmód furcsaságainak.
Tömör és arányosan szerkesztett ismeretanyagát minden témakör után a magyar fordításban a könyv első kiadása (1975) óta megjelent ide vonatkozó válogatott szakmai irodalommal bővített bibliográfia teszi naprakésszé.
A könnyebb eligazodást és kutatást segíti a korábbi kiadásból hiányzó, de a magyar változatban szereplő mutató.
A könyvet az ELTE Belső-ázsiai Tanszékének professzora, Kara György lektorálta.

Hibajegyzék a könyvhöz

"A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé. Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, proteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást."
(Fodor Ákos)

"Az első dolog, mely meg-megállítja bennem a lélegzetet, az elmélkedés intellektuális és aktuális bátorsága... Nem elhallgatandó, hogy filozófiai "tartalma" mellett ez a "fénykönyv" irodalmi alkotás, pompás nagyesszé... nemcsak mondanivalójával, de stílusával is olvasóélményt szolgáltat." 
(Kabdebó Tamás, Angliában élő, nemzetközi hírű író és kritikus)

"A rajzművészetet kedvelők és Törökország »szerelmesei« egyaránt örömüket lelhetik a kötetben."
(Új Könyvek 1998. június)

"Tragikus szerelmi történet a trópusokon. Az 1984 és az Állatfarm írójától kevesen várnának ilyen regényt..." "Egy másik Orwellt ismerhet meg belőle az olvasó..." "Orwell világképét Burma és az ottani rendőrtisztviselőség - rövid, átmeneti, de maradandó élménye, a hatalom és a kiszolgáltatottság együttes élménye határozta meg..."
(Montázs a kritikákból)

"...Az egyre fenyegetőbb közeledések szertartásos visszafogottságát egyszerre csak megtörve, a harcoló felek hirtelen S alakban meggörbítik testüket, egymással szembefordulnak, kopoltyúfedőiket pajzsként fejük elé fordítják, majd egy szemvillanás alatt egymásra rontanak. S noha harci hevületük miatt a küzdő halak az emberi buzdítást még akkor sem vennék tudomásul, ha netán értenék, s a hangoskodást a versenyszabályok eleve tiltják, a fogadók és a szurkolók kissé rekedtes hangon így biztatják választottjaikat: - Kék vitéz, csípd meg!... Piros harcos, döfj vissza!..."

"Az Egy barbár Indiában minden bizonnyal nem mintaszerű útirajz. Se nem minta, se nem példa. Más. Megismételhetetlenül egyéni és eredeti írásmű."
(Somlyó György)

Ha tested és lelked pihenni vágyna,
jöjj az oltalmat nyújtó Rideg-hegyre.
Gyönge szellő neszel fenyők rejtekén, 
hogy tisztábban hallhasd, menj közelebbre!
A fák alatt egy loboncos ősz öreg,
a Tao könyveit motyogó remete.
Tíz esztendeje, hogy haza sem jutna, 
hisz a visszautat rég elfeledte.
(Tokaji Zsolt fordítása)

"Buda Ferenc nemcsak érti és megérti ezeket a török nyelvű szólásokat, hanem a maga képére is formálja őket... A fordítás egyfajta történeti-népi identitás keresése..., de saját költészetének meghosszabbítója is."
F.L., Kecskeméti Lapok, 1998

"A minden olvasó számára élményszerű újdonságot jelentő gyűjtemény egy hazánkban kevéssé ismert - távoli és ősi - szellemi világba ad kitűnő bevezetést."
(Új Könyvek, 1998)

Bhagavad-gítá
A Magasztos Szózata
(Szanszkrit eredetiből magyar prózára fordította szó szerint, az utószót és a jegyzeteket írta Vekerdi József)
120x235 mm, 120 oldal, kötve 999,- Ft
ISBN 963 85723 5 3
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A hatalmas ind eposz, a Mahábhárata része, az ind (szanszkrit) irodalom szent könyveinek egyik leghíresebb, irodalmilag talán legszebb darabja. Jelentősége Indiában akkora, mint a Bibliáé Európában, vagy a Koráné az iszlám országokban. A műben maga Krisna szólal meg, ő tárja fel legfőbb tanításait, aforizmákba foglalt gondolatait. Vekerdi József új, szószerinti prózafordítása szándékosan mond le az eredeti költői szárnyalásáról, hogy minél pontosabban és világosabban tolmácsolhassa annak filozófiáját.

"Vekerdi József munkája bízvást nevezhető úttörő vállalkozásnak. Nemcsak azért, mert a Rámájana mint összefüggő egész most olvasható először szöveg- és formahű fordításban magyarul... Úttörő munkát végzett Vekerdi abban az értelemben is, hogy utat tört az eposz fabulájának szövevényében. Elhagyta az eposzban utólag hozzátoldott hetedik könyvet, a főcselekményhez nem tartozó epizódokat... Válogatása révén a mű nagyepikai és drámai elemeit, vagyis belső összefüggéseit emelte ki... A borítón látható árnyjáték fotók szépek: szinte már szimbólumként mutatják, hogyan sejlenek át ezredvégi tudatunkon a mitikus hősök és a régi nagy történetek."
Márton László
(Élet és Irodalom 1997 okt. 3.)
A kötet szerepelt a Fókusz Könyváruház sikerlistáján.

"A mostani kiadás nagy érdeme és érdekessége, hogy 14 költő és műfordító átköltéseit hozza, egy-egy rubái esetében akár több fordítást is (Abet Ádám, Antalffy Endre, Baktay Ervin, Csillik Bertalan, Erődi Harrach Béla, Faludy György, Franyó Zoltán, Hegyi Endre, Képes Géza, Londesz Elek, Szabó Lőrinc, Sziklay Andor, Tandori Dezső, Weöres Sándor). A kötet minden művészetkedvelő olvasó csemegéje."
(Új Könyvek, 1997 október)
A kötet szerepelt a Fókusz Könyváruház sikerlistáján.

"Pu Szung-ling történeteit joggal tekinthetjük a 18. századi kínai hiedelmek, szokások tárházának."
(Új Könyvek, 1997)
A kötet szerepelt az Írók Boltja sikerlistáján. 

Carl Crow
A megszentelt rizsestál
(Gáspár István fordításában, borító fotói: Patyi Árpád)
120x235 mm, 212 oldal, kötve 999,- Ft
ISBN 963 85631 1 7
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A szerző amerikai sztárriporterként, majd egy sikeres hirdetési ügynökség vezetőjeként 26 évig élt Kínában. Élményeiről, üzleti tapasztalatairól nemzetközi visszhangot kiváltó könyve 1937-ben jelent meg először angolul, majd lefordították tíz nyelvre. 1943-ban hazánkban is kiadták Négyszázmilliófogyasztó címen, ezt adjuk most ismét közre. Mivel Crow üzleti tapasztalatai kitűnő pszichológiai érzéken, a kínaiak mélységes ismeretén alapulnak, ezért a mű sokkal több mint a kereskedelmi - és reklámvilág színes ismertetése - a 20. századi kínai élet: viselkedés, gondolkodásmód, kultúra, erkölcs átfogó rajza, mely elengedhetetlen segítséget nyújt e hatalmas országban vállalkozni kívánók számára is.

A tartalomból:
A nagyon kényes vevő
Hogyan lehet veszteséges üzlet útján vagyonra szert tenni?
Eladás eladó nélkül
Hogyan lehet állást kapni és azt megtartani?
John Bull és Uncle Sam mint exportőrök

A Kínáról írt könyvek között Nyugaton mindmáig ez a legnagyobb bestseller.

"Tóth Bélának volt egy rendkívüli tulajdonsága, amely csalhatatlan biztosítéka volt a sikernek, akármit és akármiről írt. Igen élénk ösztöne volt a közönséggel való kontaktus iránt, ami körülbelül annyit jelentett, hogy ő maga is a közönség egyik tagja volt, ugyanaz érdekelte, ugyanaz volt az ízlése, a gondolkodásmódja, az érdeklődése, mint a közönségé, nem választotta el őt olvasóitól más, mint az, hogy néhány fokkal többet tudott, és főképpen igen szépen, egyszerűen, a stílusnak minden tudatos mesterkedés nélküli, természetes művészetével tudta kifejezni azt, amit a többi emberek jóval homályosabban, öntudatlanabbul gondoltak..."
(Schöpflin Aladár)

Havas folyó
Száz hegy van itt s madár mégsem dalol,
út is ezer, de lábnyom nincs sehol.
Öreg halász - rajt bambusz-takaró van -
halászgat a havas, hideg folyóban...
(Kosztolányi Dezső fordítása)

Ecsedy Ildikó bibliográfia: www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/katalog/ecsedibi

Egressy Gábor
Törökországi naplója, 1849-1850
(Reprint kiadás, Steinert Ágota jegyzeteivel és utószavával)
120x235 mm, 280 oldal, kötve 1499,- Ft
ISBN 963 04 6197 8
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
A szerző nemcsak a 19. század egyik legműveltebb, legjelentősebb színésze volt, de romantikus hős is, aki Petőfi barátjaként, mint főszereplő vett részt a forradalomban és szabadságharcban. Világos után Bemmel és Kossuthtal Törökországba ment emigrációba, majd - bár távollétében halálra ítélték - hazatért. Hosszas zaklatások után kegyelmet kapott, amiért az osztrákoknak való kémkedés gyanújába keveredett, máig eldöntetlenül, hogy valójában mit tett, vagy mit nem tett. Végül visszatérhetett igazi szerelméhez, a színpadhoz. Naplója, amelyet 1849. június 30-tól 1850. augusztus 23-ig írt nemcsak az emigráció életének hiteles rajza, de a befogadó ország mindennapjainak érdekes ábrázolása is. Elfogulatlanul szól a török emberekről, szokásaikról, erkölcseikről, vallásukról, családi- és szerelmi életükről, fürdőkről, templomaikról, berendezési tárgyaikról, ételeikről.

"Valóságos kincsesbánya a múlt századi Törökország iránt érdeklődőknek, elsősorban hallatlanul érdekes, vonzó olvasmány."
(Új Könyvek, 1997)

S mit szóljak arról, aki ellened
Viseltetik rút, pártos szenvedéllyel,
Ki koszorúd, mit néhányan fonánk,
Dühös kezekkel tépné szerteszéjjel?

Oh, mert van ilyen, és pedig nem egy van,
Hogy is ne volna?... magyarok vagyunk.
A párt, a párt és mindörökké csak a párt
Sok évszázad óta átkos jelszavunk. 
(Petőfi: Egressy Gáborhoz)

Ignác Kúnos (1860-1945), a noted Turkic scholar, became a member of the Hungarian Academy of Sciences at the age of 33. Besides his diverse activities in literature, linguistics, and folklore, he was an explorer mainly in the Middle East area and salvaged valuable cultural treasures from imminent destruction. During his long journeys far and wide in turn-of-the-century Turkey he collected a huge corpus of Turkish folklore. The adages and anecdotes of the current collection were recorded by Kúnos in 1886 from the tales told by Jusuf Samih, a Turkish softa. Samih knew hundreds of the pointed jokes, short sharp stories and humorous fables attributed to Nasreddin Hodzha, the legendary scribe of the 14th century. First edition: 1896. This is a facsimile edition of a volume published by Kner in 1926. 

Franyó Zoltán
Hindu erotika
(Reprint kiadás, Bodor Pál utószavával, pálmalevélre karcolt indiai erotikus rajzokkal)
120x235 mm, 112 oldal, kötve 999,- Ft
ISBN 963 04 6196 X
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
"Ez a könyv olyan intencióból jött létre, mely eleve kizárja hogy az erotika szóra essék a hangsúly. A könyv fordítója és kiadója egy különös nép különös kultuszát akarja megértetni az európai olvasóval, azt a nekünk kétségtelenül idegen világot, melyben a legrafináltabb testi szerelem leplezetlen kultusza nem erkölcstelenség, hanem majdnem olyan szent vallásos megnyilatkozás, mint Buddha imádata" - vallja Franyó Zoltán, a neves erdélyi költő, műfordító és újságíró, aki e kötetnek nemcsak szerkesztője, válogatója, de fordítója is volt. Kiválóan ismerte az ó-ind irodalmat, maga is sokat tolmácsolt belőle, s kitűnő ízléssel, nagy tájékozottsággal választotta ki annak erotikus részleteit a szerelmi praktikáktól a varázsigékig és a varázsszerek receptjeiig, azzal a szándékkal, hogy olvasója "egy régi, nagy kultúrájú, különös nép ismeretlen lelki életébe belelásson és olvasás közben párhuzamot vonjon magában az európai kultúra álszent romlottsága és a Kelet szűzies ártatlanságú szókimondása között." 
A kötet, melynek mostani reprint kiadását a könyvritkaságok kedvelőinek ajánljuk, Aradon, 1925-ben, 600 példányban jelent meg először. Ezt egészítettük ki Bodor Pál, az ismert író méltató utószavával, aki jó barátja volt a szerzőnek. 

Mészáros Lázár
Törökországi naplója (1849-1850)
(A Zrínyi Kiadóval közös kiadás, Ács Tibor szerkesztésében és bevezetőjével, a török-magyar szótárt Dobrovits Mihály gondozta)
120x235 mm, 160 oldal, kötve 860,- Ft
ISBN 963 327 324 2
A könyv elektronikus kiadása > HTML > PDF
Mészáros Lázár altábornagy (1796-1858), az 1848-i első felelős magyar minisztérium hadügyminisztere, a szabadságharc egyik katonai vezetője angliai száműzetése idején, Jersey szigetén fejezte be törökországi internálásáról írt naplóját, néhány hónappal azután, hogy a cs. kir. hadbíróság ítélete alapján, a pesti Újépület mögött in effigie felakasztották.
A "Törökországi Napló" egyike a legérdekesebb, máig kéziratban maradt emlékiratoknak. A nagyon is kényes ízlésű és mindenkor kritikus Gyulai Pál például így írt róla a Budapesti Szemlében: "Mészáros Lázár hagyományait olvasva, önkénytelenül Mikes Kelemen jut eszünkbe." Gyulai szerint a Napló egyszerre becses irodalmi mű és értékes történeti forrás, amelyet hol mélységesen keserű hangulati hullámzás, hol iróniába hajló jóakaratú humor itat át. Egyébként mindazok, akiknek módjukban állt a kéziratba betekinteni (pl. Arany János, Szokoly Viktor, újabban Kosáry Domokos), lényegében osztoztak Gyulai véleményében.
Felvetődik tehát a kérdés, hogy a Napló mind ez idáig miért nem jelent meg? Alighanem az az oka ennek, hogy Mészáros feljegyzései részint roppant szubjektívek, részint igen sok olyan elemet, tényt és vélekedést tartalmaznak, amelyek - ha más-más oldalról és előjellel is - kényelmetlenül érintették az elmúlt 150 év különböző hivatalos köreit, mozgalmait és irányzatait.
De bármint történt is, a "Törökországi Napló" most először jelenik meg a Zrínyi Kiadó gondozásában, a Terebess Kiadóval közös kiadásban. A Napló keletkezését és hányatott sorsát a hadtörténész, Ács Tibor előszava ismerteti, ő a szöveg sajtó alá rendezője is.
(Ezredvég, IX. évfolyam 4, szám, 1999. április)