Terebess fűszerkalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Bételpálma, bételdió
Areca catechu L.
Család: Arecaceae (pálmafélék)

A: betel nut;
N: Betelnuss

A 10-30 m magas bételpálma egyszerű, karcsú törzsét gyűrű alakú levélripacsok tagolják szelvényekre. Levelei szárnyaltak, sötétzöldek, fényesek, 1,5-3 m hosszúak, körülbelül 1 m hosszú, szárölelő hüvelyűek. A levélszárnyak legfeljebb 80 cm hosszúak és 8 cm szélesek, hosszirányban redőzöttek, színükön 2 szárnyszerűen kiemelkedő bordával. A két buroklevéllel körülvett torzsavirágzat a tövénél termős, a csúcsán porzós, sárga virágokból áll.
Termése: elliptikus, mintegy 6 x 15 cm nagyságú, eleinte zöld, megérve narancsszínű csonthéjas termés. A külső héj alatt körülbelül 1 cm vastag, fehéres rostréteg (mezokarpium) helyezkedik el, amely körülveszi a kőmagot. A mintegy 3 x 2,5 cm nagyságú kőmag vékony, fás héjú (endokarpium) és hosszirányban rovátkolt, világosbarna, nagyon kemény táplálószövetű. A "bételdiónak" nevezett mag belseje erezett, zsiradékban gazdag. Különböző toxikus alkaloidokat, főként arecaidint és arecolint (a nikotinhoz hasonló hatásúak), továbbá cseranyagokat és az arékavörös nevű vérszínű festékanyagot tartalmazza.
Felhasználása: a bételpálma magjait Dél- és Délkelet-Ázsiában a nép évszázadok óta rendszeresen fogyasztja gyenge narkotikumként, érett és éretlen állapotban. A bételdió sok területen rituális és szimbolikus jelentőségű, például mint vallásos áldozati adomány vagy vendég- és házassági ajándék. Élvezéséhez eltávolítják a nyers vagy főzött kőmagok héját, majd a megszárított vagy megpörkölt magot felaprítják. JA bételfalatot ebből a magtöredékből, a bételbors (Piper betle) egy vagy több leveléből és mészből állítják elő; gyakran dohányt, gambirt és fűszereket (fahéj, szegfűszeg, kardamom) adnak hozzá. Ezt a bételfalatot hosszú ideig rágják, miközben jelentkezik az alkaloidok megnyugtató, euforizáló és éhségcsökkentő hatása. Igen serkenti a nyálképződést, ezért a bételrágó rendszeresen kiköpi az arékavörös által színezett nyálat. Különböző elkészítési móddal más-más minőséget és ízt produkálnak. A bételfalatok mértéktelen élvezete bénulásokat, görcsöket és légzési nehézségeket okozhat. Tájanként a növény különböző részeinek számos gyógyászati és rituális felhasználási módja ismert.
Elterjedése: valószínűleg a Maláj-félszigeten honos, de Ázsia egész trópusi területén, továbbá a csendes-óceáni szigeteken, Kelet-Afrikában, Dél-Kínában és Tajvanon termesztik.
Termesztése és betakarítása: bőséges vízellátást és magas hőmérsékletet igényel. Szoliter fákként házikertekbe ültetik, de ültetvényeken is termesztik. Magról szaporítják, a növények 5 éves korban fordulnak termőre. Sok fajtát különböztetnek meg, amelyek közül néhány a rágás során nemkívánatos mellékhatást okoz.
Rokon fajok: további Areca fajokat tájanként bételpótlóként használnak, például az A. concinna Thwaites (Srí Lanka), az A. glandiformis Lam. (Molukkák) vagy az A. pumila Blume (Malajzia, Indonézia) terméseit.