Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Annona-félék
Annonaceae

A több mint 50 trópusi fajt számláló nemzetség csaknem 15 fajának fogyasztják gyümölcsét. Ezek közül azonban csak néhány szerzett elismerést hazájától távolabb.

 

Cserimoja
Annona cherimola

Az ananász és a mangó mellett a legfinomabb gyümölcsnek tartják a „természet e remekét". Termesztik Amerikában, Indiában, Olaszországban, Afrikában és Polinéziában. Kis termetű, 4—7 m-es fává fejlődik. Peru, Ecuador vidékén honos. Peruban és Mexikóban az indiánok ősidők óta jól ismerik. A spanyolok hozták át Európába és Afrikába.
Félig örökzöld levelei 10—25 cm hosszúak, fonákukon szőrösek. Illatos virágja 2,5 cm-es, fehéres színű, 1—3-asával nyílik. Termése összetett (sok termés fúziója), tömege néhány dekától 2 kg-ig változik. Alakja szívhez hasonló vagy hosszúkás, szabálytalan. Felülete sima vagy rücskös, zöld színű. Húsa fehéres, sárgás, lédús, sok barna babszerű maggal. Savanykás-édes húsának íze a banán és ananász ötvözete. Szemzéssel és oltással szaporítható. A magcsemeték is értékesek lehetnek, 3—4 éves korban már teremnek. Szubtrópusi növény. Fiatal korban vízigényes. A jól fejlett példányok 1—2 °C-os fagyokat is elbírnak. Kedveli a tápanyagban gazdag talajokat. Frissen és feldolgozva kerül a piacra. Ananászra emlékeztető íze miatt különleges hűtött italokat, fagylaltokat és turmixokat készítenek belőle. Sült tésztákba is kiváló. Nagy a fehérje- és cukortartalma.

Csirimojó, krémalma
Annona cherimola Mill.
Család: Annonaceae (annónafélék)

A: cherimoya;
F: chérimole, anone;
S: anona blanca, chirimoya;
P: graveola;
N: Cherimoya

A csirimojó örökzöld, 3-9 m magas, alacsonyan elágazó, kétlaki fa vagy cserje. Fiatal hajtásai fahéjbarna, pelyhes szőrűek, később kopaszak. Levelei szórt állásúak. A levélnyél kb. 2 cm-es, a levéllemez (7-17 cm x 4-9 cm) tojásdad, röviden kihegyezett, ép szélű, világoszöld, mindkét oldalán bársonyos szőrös. A virágok egyesével vagy 2-3-asával levélhónalji rövidhajtáson fejlődnek; virágtakarójuk egynemű, háromkörös: a 3 külső lepellevél zöld, külső oldalán molyhos, 2-4 mm, a 3 zöld, húsos, mindkét oldalán gyengén molyhos középső lepellevél kb. 3 cm hosszú, a 3 vöröses, belső lepellevél kisebb. A virágtengely megnyúlt, 5-8 cm hosszú, és csavarvonalban elrendeződő sok porzót és nagyszámú szabad termőlevelet hordoz.
Termése: a termőlevelek megporzás után összenőnek, és gömbölyded, hosszmetszetben szív alakú, kb. 20 cm átmérőjű terméscsoportot alkotnak (lásd o.) A mezőkre tagolt, zöld, bőrnemű-lágy héjon még felismerhetők az egyes termések; a mezők bemélyedtek vagy kidomborodók lehetnek. A terméshéj alatt van az érett állapotban pépes, édeskésen savanyú, nagyon kellemes zamatú terméshús; ebbe beágyazva nagyszámú fényes fekete, kb. 1-2 cm hosszú, lapított tojás alakú mag található. Mivel gyakori eset, hogy a virágnak nem az összes termőlevele termékenyül meg, a terméscsoport sokszor aszimmetrikus.
Felhasználása: a pompás gyümölcsöket teljesen éretten eszik, mikor héjuk már könnyű nyomásnak enged; az éretlenül betakarított piaci áru néhány napos utóérlelést igényel. A friss termést félbevágják, és a bő levű pulpát kikanalazzák a héjból. A csirimojóból zselé, gyümölcssaláta vagy jégkrém készül, levet és bort is állítanak elő belőle. Az alkaloidtartalmú magokból egy inszekticidet (rovarölő szert) vonnak ki; Közép-Amerikában a magokat megőrölve tetvek és más paraziták ellen alkalmazzák. A népi gyógyászat a pörkölt magokat erős hánytató- és hashajtó szerként ismeri.
Elterjedése: az Andokban, 1000 és 2000 m közötti magasságban honos Kolumbiától Bolíviáig, és trópusi hegységekben, valamint szubtrópusi és mediterrán klímában világszerte termesztik; legészakabbra a Földközi-tenger környékén (Spanyolország, Izrael) és Kínában találjuk.
Termesztése és betakarítása: mint a trópusi felföldi klíma növényét, a többi Annona fajtól eltérően, a csirimojót számos fajtól eltérően, a csirimojót számos fajtában a mediterrán tájak viszonylag hűvös klímájú, csapadékban szegény régióiban termesztik; a trópusi síkvidéki klímát nem bírja. Ez az egyedüli annónatermés, amelyet az európai piacokon árusítanak. Magról szaporítják, de dugvánnyal és oltással is szaporítható. Hogy nagy és jó formájú legyen a gyümölcs, kézzel porozzák be, a hím- és nőivarszervei nem egy időben érnek meg a fán. A növények 4-6 éves korban fordulnak termőre, a kifejlett fák évente 30 termésnél többet nem hoznak. Nyomásra nagyon érzékeny gyümölcs, csak rövid ideig tárolható, éretlen állapotban szedik le, és fogyasztás előtt néhány napig utóérlelik.

 

 

Cukoralma
Annona squamosa

A trópusi Amerikában honos növény korán eljutott Indiába is. Termesztik Közép-Amerikában, Brazíliában, Kubában, Indiában, a Fülöp-szigeteken, Kínában és Afrikában.
A legfinomabb trópusi Annona. A félig lombhullató kis fák magassága 4—6 m. Világoszöld levelei 6—10 cm-esek. Virágai egyesével vagy többesével nyílnak, 2,5 cm-esek, zöldessárgák. Kerek, szív alakú vagy hosszúkás termései 5—8 cm-esre nőnek, sárgászöld, hamvas héja egyenetlen felületű. Húsa fehéres, krémszerű, édes, enyhén savanykás ízzel. Melegigényes trópusi növény. Magvetéssel és szemzéssel (T módszer) szaporítható. Egyes típusok magcsemetéi is jó minőségű termést érlelnek. Ezek a növények 3—4 éves korban teremnek. A szaftosra érő gyümölcsöket a cserimojához hasonlóan fogyasztják.

Gyömbéralma, cukoralma
Annona squamosa L.
Család: Annonaceae (annónafélék)
A: sugar apple, sweet sop, custard apple;
F: pomme-canelle;
S: anona, saramulla, cachiman;
P: fruta do conde, ata;
N: Schuppen-Annone, Rahmapfel, Zimtapfel, Süss-sack;
indonéz: srikaya;
maláj: nona sri kaya;
filippínó: atis;
thai: noi-na

A gyömbéralma a száraz évszakban lombhullató, ritkás koronájú, 3-6 m magas kis fa vagy cserje. Szórt állású levelei kétsorosan helyezkednek el, rövid, szőrös nyelűek. A levéllemez vaskos, ép szélű, hosszúkás-tojásdad vagy lándzsás, 5-17 x 2-5,5 cm nagyságú, színén fénytelen zöld, fonákján világosabb és pelyhes szőrű, szétmorzsolva aromás illatú. A fiatal ágakon a levelekkel átellenesen, egyesével vagy 2-4-esével mintegy 2,5 cm-es, lehajló, vékony kocsányokon fejlődnek a virágok. A virágtakaró egynemű, kétkörös. A 3 külső lepellevél hosszúkás-tojásdad, 3 cm is lehet, húsos, bimbósan zöld, kinyílva halványsárga, belül a tövén bíborszínű, a 3 belső lepellevél csenevész, kis pikkelyekké fejlődik vagy hiányzik.
Termése: gömbölyded terméscsoportja a kocsány körül bemélyedt és 5-10 cm méretű. Jellemző a termés durva pikkelyes héja, amely nagy, szabálytalan, erősen boltozatos, szemölcsszerű, húsos mezőkből tevődik össze, amelyek teljesen érett állapotban csak lazán tapadnak egymáshoz. Ez a durva, mintegy 2 mm vastag héj megérve többnyire zöld vagy sárgászöld és kékes-hamvas; néhány fajta gyümölcse rózsa- vagy lila színű. A pulpa krémfehér, megérve nagyon lágy, pépes, lédús, finom szemcsés állagú, édes, zamatos ízű. Számos fényes magja kemény, széles bab alakú vagy szabálytalan, hosszúkás tojásdad, lapított, feketésbarna. Mintegy 1,5 x 1 x 0,6 cm nagyságúak, a csúcsukon fehér szegélyűek és csípős ízűek.
Felhasználása: az egyik legízletesebb Annona faj, és a trópusok legjobb gyümölcsei közé sorolják. A termést teljesen érett, nagyon lágy állapotban fogyasztják, felvágva és a pulpát kikanalazva. Az éretlen terméseket néhány napig tárolják, míg héjuk a gyenge nyomásnak enged. A pépes terméshússal jégkrémet és hideg, tejes vagy gyümölcsitalokat ízesítenek; a hevítés elpusztítja a finom aromát. A magbél mérgező leve a szemmel érintkezve vakságot okoz!
A levelekből készített pépes borogatást epilepsziánál, sebek és kelések kezelésénél alkalmazzák. Amerikában a levélfőzet lázcsillapító, emésztésjavító, valamint reumafürdőkhöz használatos. Az éretlen termések, a levelek és a fa kérge összehúzó hatású, és hasmenés, vérhas ellen alkalmazzák. A magokból készített por halméreg és rovarölő szer.
Elterjedése: a trópusi Amerikából származik, és meleg klímájú területeken (észak felé Floridáig, Egyiptomig és Dél-Kínáig) világszerte termesztik.
Termesztése és betakarítása: trópusi és szubtrópusi növény, amely a hosszabb száraz évszakokat lombtalan állapotban vészeli át, a növekedési időszakban azonban egyenletesen jó vízellátást kíván; az egyenlítői vidéken mintegy 1000 m-ig ültetik. Többnyire magról szaporítják, és jobbára kisparaszti gazdaságokban nevelik. A fajból néhány termesztett típust szelektáltak, van közöttük magvatlan és piros vagy lila termésű fajta. A virágok csak néhány óráig nyílnak, kevés az idő a rovarmegporzáshoz, ezért a megkötés sokszor gyenge, és a terméscsoportok szabálytalanul fejlődnek, ha csupán néhány termőlevél megporzása sikerült. A kifejlett fák kedvező körülmények között évente 20-50 termést hoznak, amelyeket óvatosan kézzel szednek le, vagy késsel levágva takarítanak be a fákról, mielőtt puha lenne. Az érett termések nyomásra nagyon érzékenyek, és csak rövid ideig tárolhatók.
Rokon fajok: Közép- és Dél-Amerikában helyenként más Annona fajokat is termesztenek, amelyek gazdasági jelentősége csekély; a nemzetség néhány tagja Afrikában honos, például az A. senegalensis Pers.

 

 

Szourszop
Annona muricata

A kubaiak legfinomabb itala készül belőle. Feltehetően indiai eredetű. Kubában, Mexikóban, Indiában, Afrikában és Srí Lankán (Ceylonban) termesztik. Kis termetű fái között ritkák a 10 m-re növők. Felül fényes, alul szőrös leveleinek hossza 7—15 cm.
Nagy virágaiból hosszúkás szív alakú termések fejlődnek. Tömegük eléri a 2 kg-ot. Héja sötétzöld, vaskos-rövid rücskökkel fedett. Húsa fehér, leves, erős aromája az ananászhoz és mangóhoz hasonló. Sok barna mag található terméseiben.
Melegigényes, hidegérzékeny növény. Magvetéssel és szemzéssel (T) szaporíthatjuk. A magcsemeték 3—5 éves korban kezdenek teremni. Az érés júliustól szeptemberig tart.

Tüskés annóna, savanyúalma, tüskésalma
Annona muricata L.
Család: Annonaceae (annónafélék)

A: soursop;
F: corossal;
S: guanábana, catoche;
P: graviola, jaca do Pará;
N: Stachel-Annone, Sauersack
thai: thu-rian-khaek;
indonéz: sirsak;
maláj: durian belanda;
filippínó: guayabano

A tüskés annóna kis termetű, örökzöld, alacsonyan elágazó, legfeljebb 10 m magas fa. Fiatal hajtásai rozsdaszín szőrösek. Levelei szórt állásúak, kétsorosan helyezkednek el. A levéllemez (20 x 7 cm) durva-bőrnemű, színén fényes sötétzöld, fonákján fénytelen zöld, ép szélű, visszás-tojásdad, megnyúlt, tompa csúcsú, ékvállú, a levélnyél 0,5-1 cm hosszú. Hímnős virágai rövid kocsányon egy- vagy kettesével a törzsön és az erős ágakon fejlődnek, a virágtakaró egynemű, háromkörös, a külső kört 3 (4 mm nagyságú), háromszögletű lepellevél, a középső és belső kört ugyancsak 3-3 vastag-húsos, sárgászöld, kb. 5 cm-es, tompán háromszögletű lepellevél alkotja.
Termése: résztermésekből keletkezett terméscsoport (35 x 20 cm), amely kissé lapított, tojás, körte, vese vagy szív alakú, gyakran görbült; súlya akár 6 kg is lehet. Sötétzöld, fehéreszölddel pettyezett, keserű héja rombusz alakú mezőkre tagolt; mindegyik mező egy lágy, kb. 1 cm hosszú, kúp alakú, hajtott tüskét hordoz. A terméshús hófehér, teljes éréskor nagyon lágy, rostos-pépes, bő levű és savanyú vagy édeskésen savanyú ízű, különleges zamatú; a levegőnek kitéve gyorsan megbarnul. Nagyszámú lapított-elliptikus vagy bab alakú, fényes sötétbarna vagy fekete, 2 x 1 cm nagyságú magot tartalmaz.
Felhasználása: ehető része az érett, nagyon lágy terméshús; mivel erősen rostos, ezért kipréselt levét vagy a magoktól megszabadított, pürévé alakított pulpát használják fel, vízzel vagy tejjel és cukorral elkeverve, ízletes üdítőitalként. Lekvárt, zselét és szirupot készítenek belőle, levét édes süteményekhez adják, a karib-tengeri szigeteken bort is erjesztenek az annónából. Az érett termések húsát a félbevágott termésből kikanalazzák, vagy apróra vágva gyümölcssalátaként tálalják. Főzve és cukrozva - gyakran tejjel vagy tejszínnel keverve - a pulpa kedvelt desszert. Az éretlen gyümölcsöt Ázsiában zöldségként készítik el, vagy levesbe főzik. A mag mérges alkaloidokat tartalmaz, hányingert okoz. A termés leve vizelethajtó és lázcsillapító hatású. A levelekből nyugtató, izzasztó és lázcsillapító teát főznek. A gyökerek forrázatát férgek és mérgezések ellen alkalmazzák. A levelekből, a kéregből, magokból és gyökerekből hal- és rovarölő mérgeket nyernek.
Elterjedése: a karib-tengeri térségben és Dél-Amerika északi részén őshonos, és a trópusokon világszerte gyakran termesztik.
Termesztése és betakarítása: a fagyérzékeny faj a forró trópusi klímában tenyészik, mély rétegű talajon. Rendszerint magról szaporítják, és házi-, valamint gyümölcsöskertekben nevelik. A fák egész évben hozzák a termést, de le kell szedni a gyümölcsöt, mielőtt megpuhulna, és 2-3 napig utóérlelni. A betakarított termések 1 hétnél tovább nem tárolhatók, nyomásra nagyon érzékenyek, és ezért exportra kevéssé alkalmasak. A fajták különösen a pulpa savtartalmában különböznek egymástól, az édeskésen savanyú termések a leginkább kedveltek.

 

 

Ökörszív
Annona reticulata

Az aztékok Zapota-fának, az indiaiak krémalmának nevezik ezt a trópusi Amerikában honos kis fát. A 6—9 m-es növények félig lombhullatók. A trópusokon sokfelé termesztik (India, Srí Lanka (Ceylon), Polinézia, Ausztrália, Afrika), de értéktelenebb az előbbi 3 fajnál. Levele lándzsás, 10—15 cm-es. 2,5 cm-es virágai kis csoportokban a hajtásvégeken nyílnak. Termése szív alakú, sima felszínű, vörös-sárga vagy vörösbarna színű. Felülete domború, romboidokra, vagy hatszögekre osztott. Tejfehér, nagyon édes húsában barna magok találhatók. Melegigényes növény, kifejlett példányai 1,5—2 °C-os fagyot elbírnak. Sok tápanyagot és nedvességet igényel. Szemzéssel (T) szaporíthatók.

Ökörszív-annóna, ökörszívalma
Annona reticulata L.
Család: Annonaceae (annónafélék)
A: custard apple, bullock's heart;
F: coeur de boeuf, cachiman;
S: corazon, anona coloradau
P: coracao do boi;
N: Netz-Annone, Rahmapfel, Ochsenherz

Az ökörszív-annóna legfeljebb 10 m magas, örökzöld vagy száraz évszakokban lombhullató, terebélyes fa. Szórt állású levelei kétsorosan helyezkednek el. A levéllemez (20 x 5 cm) lándzsás, ép szélű, kihegyezett, a vállán széles ék alakú, sötétzöld, gyengén fényes és kopasz. A felső oldalán barázdás, kissé csavarodott levélnyél kb. 1,5 cm hosszú. A virágok 2-10 tagú, csüngő fürtben fejlődnek. A virágtakaró egynemű, 3 körös, körönként 3 tagú. A lepellevelek 2-3 cm hosszúak, és nem nyílnak ki teljesen, kívül világoszöldek, belül halványsárgák, a tövükön ibolyaszínű folttal.
Termése: mint valamennyi annóna, ez a faj is terméscsoportot fejleszt, amelyet nagyszámú termőlevél alkot, de ez az ökörszív-annónánál nehezebben felismerhető. A terméshéj mezői ui. itt nem feltűnők, a pulpa is homogén. A termés gömbölyded, alma vagy szív alakú, és a vastag, kb. 10 cm hosszú, barna kocsány ízesülési helyénél kissé bemélyed; a 8-16 x 8-13 cm nagyságot is elérheti. Az érdes, 1 mm-nél nem vastagabb héj gyengén gödrös mezőkre tagolt, fényes, megérve aranysárga vagy narancsvörös, zöldes részekkel, gyakran nagy, feketésbarna foltokkal; a piacokon árusított termések gyakran túlérett, a fogyasztásra legalkalmasabb állapotban vannak, és csúnya barna színűek. A termés pulpája éretlen lisztes vagy finom szemcsésen pépes, kevéssé leves, fehér színű és zamatos, édeskésen savanyú ízű; felvágva felülete hamar barnásan futtatottá válik. Nagyszámú magja (12 x 8 x 5 mm) némileg aszimmetrikusan lapított elliptikus, bab vagy tojás alakú, az oldalán gyengén élelt; fényes, barnásfekete a héja, és fehér, bőrszerű hártya veszi körül.
Felhasználása: az ízletes pulpát a terméshéjból kanalazzák ki, vagy italokat és édes süteményeket készítenek belőle, ha a termés teljesen érett vagy túlérett és a héja kis nyomásra enged. Közép-Amerikában a levéből bort erjesztenek. Az ökörszív-annóna kevésbé kedvelt, mint a nemzetség többi fajtájának termése, mivel kevésbé leves és zamatos. A magbél erősen mérgező, héjjal együtt lenyelve azonban a mag nem okoz panaszokat.
A fa valamennyi vegetatív része mérgező; a magokból, levelekből és fiatal termésekből inszekticideket állítanak elő, a kéreg toxikus alkaloidokat tartalmaz, a növény nedve bőrizgató hatású, és a szembe jutva erős gyulladást okozhat. Gyógyászatilag a kéreg- és magkivonatokat, valamint a szárított, porított fiatal terméseket hasmenés és vérhas ellen alkalmazzák, a szétzúzott levelekkel keléseket kezelnek.
Elterjedése: a karib-tengeri szigeteken honos, és Közép-, valamint Dél-Amerikában évszázadok óta gyakran termesztik. A fát ritkábban az Óvilágban is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a fagymentes szubtrópusi és trópusi klímában tenyészik, legfeljebb 1500 m magasságig, az Egyenlítő közelében. A tartósan nedves-forró egyenlítői síkságok kedvezőtlenek a termesztésére. A mély rétegű, jól levegőzött talajt és a viszonylag egyenletes nedvességet kedveli. Rendszerint magról szaporítják, a fajták megtartják jellegzetes tulajdonságaikat. A terméseket érett állapotban, kocsánnyal együtt szedik, ha már zöld színüket messzemenően elveszítették; csupán néhány napig tárolhatók. A fák 4-9 éves korban fordulnak termőre, és évenként legfeljebb 45 kg termést hoznak.

 

 

Ilama
Annona diversifolia

Mexikói őshazájában öregasszony zapotájának nevezik. Az egyik legfinomabb Annona-féle. Karcsú fái tőből sarjadva több törzset fejlesztenek. Gyakori Guatemalában és Salvadorban. 10—15 cm-es hosszúkás levelei mellett a kisebb ágak tövénél levélszerű murvalevelek fejlődnek, erről könnyen felismerhető.
Virága gesztenyebarna, 2,5 cm-es. Termése kúpos, ovális vagy kerekded, tömege eléri a 60—70 dkg-ot. A világoszöldtől a bíborvörösig változó színű héj durva felületű. A hús színe fehér, rózsaszínű és vöröses. Nagy babszerű magok ágyazódnak az édes-savanykás húsba. Gyümölcse frissen fogyasztva kiváló csemege. Trópusi, melegigényes növény. Rokonaihoz képest kevésbé vízigényes. Magvetéssel, és oltással szaporíthatjuk. A magcsemeték 3—4 éves korban teremnek. Gyümölcseik ősszel érnek.

 

 

Hegyi annóna
Annona montana Macf.
Család: Annonaceae (annónafélék)
A: mountain soursop;
F: corossol zombi;
S: guanábana cimarrona, turagua;
P: araticum;
N: Berg-Annone

A hegyi annóna legfeljebb 15 m magas, örökzöld, terebélyes koronájú fa. Levelei szórt állásúak, méretük körülbelül 25 x 8,5 cm, durva-bőrneműek, színükön erősen fényesek, fonákjukon az oldalerek hónaljában szőrcsomók találhatók. A levéllemez elliptikus vagy visszás-tojásdad, ép és gyengén hullámos szélű, megnyúlt, tompa csúcsú, a válla 1,5 cm hosszú, erős, hajlott nyélbe keskenyedő. A sárgászöld virágok egy- vagy kettesével a törzsön és az erős ágakon fejlődnek, a 2 cm-es kocsányon csüngve. A virágtakaró egynemű, háromkörös. A külső kört 3 cimpájú, 4 mm hosszú lepelcső alkotja. A középső kör 3 vastag, húsos lepellevele (4-5 x 3-4 cm) tojásdad, a belső 3 lepellevél kisebb, egymást átfedi.
Termése: tojásdad terméscsoport (18 x 14 cm), héja ezüstöszöld, rombusz alakú mezőkre tagolt. A mezők sötétzöld szélűek, pikkelyes mintázatot alkotnak, mindegyikük egy sötét, széles kúp alakú, 2 mm hosszú, egyenes, húsos tövist hordoz. A terméshús éretten világossárga, lágyan rostos, nagyon bő levű és savanyú vagy édeskésen savanyú, keserű. Sok fényes barna, lapos magja van, amelyek hosszú tojás alakúak, és méretük elérheti a 24 x 12 mm-t.
Felhasználása: az érett termések lágy pulpáját éppúgy, mint a hasonló tüskés annónáét, elsősorban üdítőitalok előállítására használják, de a tüskés annónánál csekélyebb értékűnek tartják. A növények jó alanyok más Annona fajok oltásához.
Elterjedése: a karib-tengeri szigetekről származik; elszórtan a trópusi Amerikában, ritkán Ázsiában és Afrikában is termesztik.
Termesztése és betakarítása: nedves-forró trópusi klímában tenyészik, 1000 m körüli magasságig. Magról nevelik, és többnyire egyesével ültetik kertekbe. A termést éretlenül szedik le, és néhány napig tárolják, míg a pulpa megpuhul. Az annónákat (vagy 80 faj) az őslakók is kedvelték, ezt a feltárt indián sírokban talált annónamagok is bizonyítják.

 

 

Vörös annóna
Annona purpurea Sesse & Mocino (Annona manirote HBK.)
Család: Annonaceae (annónafélék)
A, F, N: soncoya;
S: soncoya, cabeza de ilama, manire

A vörös annóna száraz évszakokban lombhullató, legfeljebb 10 m magas fa, ágai terebélyesek, fiatalon rozsdabarna színűek. Rövid nyelű levelei szórt állásúak. A levéllemez (30 x 14 cm) kihegyezet visszás-tojásdad vagy lándzsás, ép és hullámos szélű, mindkét oldalán vörösesbarna szőrzettel. Illatos, kocsánytalan, nagy virágai egyesével fejlődnek a fiatal levelek hónaljában, 2, korán lehulló murvalevéllel körülvéve. A virágtakaró egynemű, háromkörös. A külső kör 3 lepellevélből (1-2 cm-es) áll. A középső kört 3 nagyon vastag, húsos, keskeny-tojásdad, 5 x 2 cm-es lepellevél alkotja, amelyek a külső oldalukon barna szőrűek, belül sárgák, ibolya foltokkal; a belső kör 3 vékonyabb lepellevele legfeljebb 2,5 cm hosszú, kívül krémfehér, belül ibolyaszínű.
Termése: nagyon rövid és vastag kocsányú, tojás alakú vagy gömbölyded terméscsoportja 15-20 cm nagyságú. A terméshéj kemény, tömött vörösesbarna szőrzetű, piramis formájú, kb. 2 cm széles, és magas tüskékből tevődik össze. A tüskehéj alatt van az éretten lédús-rostos, lágy, élénk narancsszínű terméshús, amelynek kellemes, édes-zamatos íze a mangóéra emlékeztet. Benne a nagyszámú sötétbarna, kemény mag (nagysága legfeljebb 3 cm) lapított tojás alakú. Vékony, fehéres hártya burkolja mindegyik magját.
Felhasználása: ízletes pulpáját a felvágott, érett termésből kanalazzák ki, vagy pürésítve vízzel, jéggel és cukorral zamatos üdítőként isszák. A magok mérgezők.
Elterjedése: Mexikóból és Közép-Amerikából származik, és a nagyon zamatos termések ellenére igen ritkán ültetik; hazáján kívül a Fülöp-szigeteken termesztik. Az annónákat a denevérek, mókusok és majmok is szeretik.