Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Sóskaborbolya
Berberis vulgaris

Népies nevei. Leánysóska, leánysom, sóskabokor, sóskafa, sóskatövis, ürömborbolya, veres egres, makris.

Leírása. 1-2,5 m magas, cserje. Ágai vesszősek, csúcsuk felé egyszerű, tövük felé hármas tövisekkel. Tövise vékony, mintegy 1 cm hosszú. Levelei nem nagyok, nyelestül, átlag 4-5 cm hosszúak, fordított tojás alakúak, szélük fűrészes. Harang alakú sárga virágai csüngő fürtökben fejlődnek. Virága illatos. Termése piros, hosszúkás bogyó, mely tavasszal, amikor a cserje már fiatal leveleitől zöldell, még fürtökben csüng az ágakon. Májusban és júniusban virágzik.

Összetéveszthetősége. Nincs.

Előfordulása. Az egész országban szórványos, van ahol ültetik, ezért kertekben elég gyakori. Szereti a magas dombok lejtőit, az erdők szélét, de még a homokbuckákon is jól díszlik.

Felhasználása. A termés cukrot, almasavat, pektint, C-vitamint tartalmaz. A terméseket édes gyümölcsökhöz, mustba, lekvárba, zselébe (elősegíti a megszilárdulást) és szörpökbe használjuk fel. Nem utolsósorban mint citromlét pótló, gazdagíthatjuk vele konyhánkat. Az első fagyok után gyűjtött termések nem olyan savanyúak, mint a korábbiak. Ha ebből akarunk szörpöt készíteni, a terméseket meg kell kocsányuktól tisztítani, kipréselni, vigyázva arra, hogy magvai ne kerüljenek a lébe, miután ezek keserűek és azzá teszik a szörpöt is.

Gyűjtési ideje. Termését augusztus-szeptemberben gyűjtjük. A gyűjtés a tövisek miatt nem kellemes. A termés azonban a bokron hónapokig eláll, amúgy sem használunk fel egyszerre nagyobb mennyiséget magas savtartalma miatt, így könnyen gyógyuló sebeinket a következő gyűjtésig kiheverhetjük. A cserje más részeit mérgező hatása miatt ne használjuk fel.

Receptek

Borbolyacukorka. A túlérett borbolyatermésből lét préselünk (kb. 2 dl), a maradékot molinózsákba téve kicsepegtetjük. A kiöntést megkönnyítő csőrös lábasban a borbolyalét cukorral (200 g) keverjük össze. Ha szükséges, még annyi cukrot adunk hozzá, hogy egészen sűrű kása alakuljon ki. Ekkor kis lángon, folyamatos kevergetés közben addig melegítjük, amíg folyós nem lesz. Ezután olajjal kikent fémtálcára kis kupacokba lecsepegtetjük, vagy ha van szép formánk, abba öntjük. A cukorkák 24 óra alatt szilárdulnak meg teljesen. Ha a kiöntés közben sok cukor marad az edény alján, akkor a maradékot ismét óvatosan hevítsük fel.

Borbolyapuding. 3/4 l vörösbort 1/2 kg frissen készített borbolyalével, 1/2 kg cukorral, két citrom lereszelt héjával és egy darab fahéjjal felforralunk, utána szitán leszűrjük, majd tovább főzzük. 200 g burgonyaport, 1/2 l hideg vörösbort jól összekeverünk és folyamatos kevergetés közben a folyadékhoz öntjük. Addig főzzük, míg össze nem áll. A pudingot megnedvesített porcelánformába öntjük, kihűlése után boros mártással tálaljuk.

Borbolyazselé. A gyümölcsöket megtisztítjuk a kocsányoktól, megmossuk, 5 percig főzzük, levét kipréseljük. A lét azonos mennyiségű almalével öntjük fel, felfőzzük, azonos mennyiségű cukrot adunk hozzá. Még forrón poharakba töltjük. Adalékanyagok nélkül zselét képez. Kellemes, savanykás ízű.

Borbolya cukorban. Az első fagyok után gyűjtött bogyók oldalát tűvel felhasítjuk és eltávolítjuk a magokat. Hideg vízbe tesszük, kézzel átforgatjuk, majd kivesszük és szitán leszárítjuk. A bogyókat mély tálba tesszük. Tetejét vastagon megszórjuk (kb. félannyival, mint a borbolya tömege) cukorral. A tálat lefedjük és több órára 70-80 °C-os sütőbe tesszük. Egészen addig ott tartjuk, amíg a borbolya teljesen meg nem puhul. Ha kihűlt, üvegekbe tehetjük el.

Borbolyalekvár I. 230 g borbolya kocsányát eltávolítjuk, megmossuk, 1,5 dl vízben felhevítjük, áttörjük. 900 g galagonya kocsányát szintén eltávolítjuk, megmossuk, 2,5 dl vízben 5 percig főzzük, áttörjük. 600 g szilvát megmosunk, kimagozunk, 3 evőkanál vízben felfőzünk, áttörjük, vagy még nyersen robotgéppel pürésítjük. A három gyümölcsöt összevegyítjük, félannyi cukrot hozzáadva tovább főzzük, forrón üvegekbe töltve száraz gőzbe tesszük.

Borbolyalekvár II. 400 g borbolya kocsányát eltávolítjuk, megmossuk, 4 evőkanál vízben felhevítjük, áttörjük. 1 kg körtét megmosunk, negyedelünk, 2,5 dl vízben felfőzzük, áttörjük. A két főzetet összekeverjük, félannyi cukorral tovább főzzük, forrón üvegekbe töltjük, száraz gőzbe tesszük.

Borbolyalekvár III. 160 g borbolya kocsányát eltávolítjuk, megmossuk, 4 evőkanál vízben felhevítjük, áttörjük. 275 g almát megmosunk, negyedelünk, 4 evőkanál vízben felfőzzük, áttörjük. 370 g sütőtököt (kimagozva, meghámozva) 6 evőkanál vízben szétfőzünk, péppé keverjük. A három gyümölcsöt összekeverve megcukrozzuk (feleannyi cukrot adunk hozzá, mint az össztömege) felfőzzük, forrón üvegekbe töltjük, száraz gőzbe tesszük.

Borbolyaszörp. Az első fagyok után gyűjtött terméseket leszemezzük, szétnyomjuk, kevés vízben, folyamatos kevergetés közben szitán áttörjük. 1/2 kg szörpre 1 kg cukrot számítva ismét felfőzzük, habját elfőzzük, kihűlése után palackokba töltjük, gondosan lezárjuk.

Borbolyalé. A bogyókat megtisztítjuk, kimagozzuk, krumplinyomón kipréseljük vagy gyümölcscentrifugán kicentrifugáljuk. A lét orvosságos üvegekbe töltjük. Az üvegeket kb. 14 napra, nyitva napra tesszük, vagy meleg helyen tartjuk azért, hogy jól kiforrjon. Ha kész, gondosan ledugaszoljuk. A borbolyalét citromlé helyettesítésére tudjuk felhasználni.

Borbolyapuncs. 1/2 kg érett borbolyabogyót megtisztítunk, fakanállal szétnyomunk és 1 l vízzel, 1/2 kg cukorral összekeverjük, felfőzzük. Egy üveg vörösbort töltünk hozzá, az egészet szitán áttörjük, egy üveg rummal feljavítjuk, málnaszörppel ízesítjük. A puncsot forrón vagy hidegen szervírozzuk.

Borbolyaecet. A bogyókat megtörjük, a pépet fazékba öntjük és azonos mennyiségű forró vízzel felöntjük. Meleg helyen 6-8 napig érni hagyjuk, majd kendőn átszűrve egy másik nagy fazékba öntjük. 2 dkg élesztőt és egy szelet kenyeret teszünk hozzá. Lefedve ismét meleg helyre állítjuk, esetleg még egy dunyhával letakarjuk. 4 hetes érlelés után üvegekbe fejtjük.

II.
Sóskaborbolya
Berberis vulgaris L.

2-3 m magasra növő, gyors kezdeti növekedésű, szúrós ágú lombhullató cserje. Sárga virágai májusban nyílnak. Piros termése augusztustól-októberig díszít. Szárazságtűrő növény, napos vagy félárnyékos fekvésbe való. Elviseli a közepes levegő- és talajszennyezést, a közepesen szikes talajt.
Savanyú, ehető hosszúkás, 5-10 mm hosszú termése korallpiros bogyó, 2 magvú. Iránban (zereshk) és a Közel-Keleten aszalva desszertekbe, rizsételekhez használják fel. Franciaországban (épine-vinette) vadon nő - ott van magnélküli fajtája is - lekvárt készítenek belőle vagy elteszik ecetben, mint a kapribogyót.
Gyógynövény is. Gyökérdrog máj-, epefunkciót javítja, enyhe hashajtó is. A termés frissítő és anyagcserét fokozó hatású. A gabonarozsda köztes gazdája, ezért gabonaföldek közelében nagy tömege nem szerencsés.

III.
Sóskaborbolya
Berberis vulgaris L.
Borbolyafélék családja (Berberidaceae)

Sauerdorn, Berberitze
Barberry

LEÍRÁS
A sóskaborbolya 2-3 m-nél magasabbra nem növő, szétterülő ágú cserje. A hajtások bordásak, a pálhatövisek a csúcs körül egyszerűek, lejjebb hármasak, a hajtások tövében pedig szárnyasan elágazók is lehetnek. Levelei csomókban állnak, visszás tojásdadok, csúcsuk tompa, válluk lefut a nyélre. A levelek széle élesen fűrészelt, a levéllemez vastag, kissé bőrnemű. Virágai élénk sárgák, 6 nagyobb külső és 6 kisebb belső lepellevélre tagoltak, lecsüngő fürtöket alkotnak. Májusban virágzik. A termés élénkpiros, ovális bogyó, egész télen át a bokron marad.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY
Európa kontinentális éghajlatú vidékeinek növénye, egészen a Kaukázusig megtalálható. Magyarországon a hegyvidékek déli lejtőin, cserjésekben, jó fényellátottságú helyeken telepszik meg. Gyakran más tövises fajokkal (kökény, galagonya) együtt találkozunk vele.

FELHASZNÁLT RÉSZEK
Az érett terméseket (Berberidis fructus) ősszel gyűjtik, részben kiszárítják, részben nedvüket préselik ki. A termésekből értékes lekvár is készíthető, a következő módon: 1/2 kg érett termést kevés vízben kell puhára főzni, átpasszírozni és azonos mennyiségű cukor hozzáadása után még egyszer felfőzni. A leveleket (Berberidis folium) a nyár folyamán kell begyűjteni és árnyékban kiszárítani. A gyökér kérgét (Berberidis radicis cortex) november tájékán gyűjtik és csíkokra vágva, árnyékban szárítják.

KLASSZIKUS RECEPTEK
Plinius mindössze ennyit ír a sóskaborbolya gyógyhatásairól: "Mind nyersen, mind szárítva, mind borban főzve megállítja az enyhe hasmenést és a kólikát."

Hildegard von Bingen a sóskaborbolyát hideg növénynek tartja és fogyasztását sem embernek, sem pedig a jószágnak nem ajánlja. Máshol egyetlen hatásaként megemlíti, hogy megindítja az asszonyok hószámát. Ugyanakkor a kelések egyik típusa ellen javallt kenőcsének fontos alapanyaga: "Akinek skrofulusok vannak a testén, vegye e rügyeket, amik az először előtörő gyümölcsei a sóskaborbolyának és törje össze valamennyi borban és adjon hozzá harmadannyi porrá tört vakondokot és keverje ezeket össze és főzze egy edényben. És készítsen így kenőcsöt és kenje ezzel a skrofulusokat, mielőtt azok felfakadnának és akkor el fognak tűnni. Ha azonban a skrofulusok már felfakadtak, törje össze a sóskaborbolya rügyeit és szórja ezt a port a nyitott helyekre és akkor ezek kiszáradnak."

Hieronymus Bock szerint "A borbolya természete hideg és szárító, külsőleg forró bajokra, belsőleg minden hasmenésre használatos. A levelek és bogyók hidegek és szárítók a második fokon, megállatnak, erősítenek és összehúznak. ... A gyógyításban a borbolya szirupját, nedvét, a befőzött bogyókat ... használják. Oltják a szomjat, étvágyat csinálnak az evéshez, jók a gyomor, a máj és a vesék gyulladására, forró lázakra, oldják a vér forróságát, csillapítják az öklendezést és a hányást. Ugyanígy a hasmenéseket, a vörös vérhast, a túlzott havi vérzést és vérköpést. Egyesek bort csinálnak a bogyókból, egy évre elteszik és a vörös vérhas idején a forróságból támadó hasmenésekre használják, mert nemcsak csillapítja a szomjúságot, de megállatja a hosszantartó hasmenést is. Hasonlóképpen az asszonyok túlzott vérzésének csillapítására is e nedvet kell adni. Erősíti a gyomrot és a májat. Ugyanezzel az erővel bírnak a befőzött bogyók mézzel és cukorral; a vizet a virágokból és levelekből májusban, a bogyókból ősszel égetik a mondott bajokra. Ki is lehet szárítani az érett bogyókat és szükség esetén friss vízben felpuhítani. Aki forró betegségekben folyvást öklendezik és epét hány, használja a borbolyát. A fiatal, zsenge levelek tavasszal és a bogyók ősszel jó salátát adnak. Aki vért köp, az igyon e bogyók borából vagy vegye ki a magvakat, szárítsa ki és törje porrá azokat, s e port igya porcsin vagy útifű vizével. E bor jó forró májra is. E bor korán reggel megiva hasznos fejfájás ellen, mely a forróságtól és epétől támad. A bogyók csucsorral keverve és a májra téve hűtik azt. A nedv vagy a szirup, porcsinfű, rózsa, katángkóró, endívia vagy zöld mogyoró vizével megiva elűzi a bélférgeket. Azt írják, hogy az érett termések széttörve és tapaszként feltéve nemcsak hogy a forró kelések és apostemák fájdalmát csillapítják, de meg is gyógyítják azokat. A gyökeret széttörve és tapaszként feltéve kihúznak minden nyílvesszőt, vasat és egyebet a sebből. Többre tartom a gyökerek kérgét, melyet minden időben nedvesebbnek és hatásában erősebbnek találtam. Ez a seborvosoknak és kirurgusoknak kell kipróbálni. A borbolya nedve erősíti a foghúst és a lötyögő fogat, ha mossák vele a szájat. Ha gargalizálnak vele, gyógyítja a torok dagadásait, a folyásokat, a friss sebeket és szárít minden kelést. A borbolya középső kérge szép szőke hajat csinál, ha mossák vele..."

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

HATÓANYAGOK: a termések szerves savakat, C-vitamint és cukrot, valamint különféle ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmaznak. A levelekben és a gyökér kérgében mérgező alkaloidok (berberin, oxiberberin, berbamin, stb.), cseranyagok, gyanta és viasz mutatható ki.
GYÓGYHATÁSOK: a levelek és a kéreg kivonata májpanaszok, elégtelen epetermelés, étvágytalanság, epeelégtelenség okozta székrekedés, valamint szívpanaszok kezelésére használható, veszélyessége miatt csakis orvosi ellenőrzés alatt. Egyes források szerint antireumatikus hatással is bír. Veszélytelen és egészséges viszont az érett termések fogyasztása, elsősorban étvágytalanság, gyomorproblémák, terhesség alatt fellépő hányinger kezelésére.
ADAGOLÁS: a levelekből és a gyökér kérgéből 1 teáskanálnyit kell 1/4 l forró vízzel leönteni, öt perc után leszűrni. Napi adagja 1-2 csésze főzet.
GYÓGYTERMÉKEK: Dr. Kleinschrod's Wörishofeni májra és epére ható növényi tabletta
MELLÉKHATÁSOK, ELLENJAVALLATOK: a termések fogyasztása veszélytelen, a levelek és a kéreg hányingert, hasmenéseket, orrvérzést, vesepanaszokat okozhat.