Ehető virágok, a Terebess Online különlapja

Némely kedvelt zöldségféléről nem is tudjuk, hogy virágát, virágzatát fogyasztjuk. Más növényekről pedig nem feltételezzük, hogy ehetők, mert eddig csak a díszkertekből ismertük őket.

Egyes virágok ehetőek, sőt népszerű köretté váltak. Mégsem árt tudni, mi is az, amit megeszünk. Ugyanis nem minden virág ehető és sajnos nem minden vendéglátós van tisztában egyes növények mérgező voltával. A legismertebb virágcsemegék a sarkantyúvirág, az árvácska, az ibolya, a szarvacskás árvácska, a körömvirág, a snidling és a zsálya. Ezek a virágok ráadásul mindenféle kemikália nélkül termeszthetők. A legtöbb rózsának állítólag mesés az íze, de mindegyik említett virág alkalmas ételdísznek. Ha biztosra akarunk menni, akkor csak olyan virágokat használjunk fel, amelyeknek ismerjük az eredetét!

Asztmában, szénanáthában vagy allergiában szenvedőknek nem ajánlott virágokat fogyasztani! Ne falatozzunk továbbá a forgalmas utak mentén termett vagy a virágárusnál kapható növényekből! Azonkívül, hogy szennyezettek lehetnek, általában permetszerekkel is kezelték őket, melyek a virágban felhalmozódhatnak.

Dr. Csizmadia András: Ehető virágok
Rapaics Raymund: A magyarság virágai
http://www.ehetovirag.hu/
http://ehetovirag.lap.hu/

Pillár József virágtermelő, Szentes, Speciális Növények Teamje (SNT)
http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=73&cid=113160
http://www.bbj.hu/?module=displaystory&story_id=250181&format=html

Edible Flowers
http://whatscookingamerica.net/EdibleFlowers/EdibleFlowersMain.htm
http://www.pfaf.org/leaflets/flowers.php
http://www.banlieusardises.com/delices/archives/cat_fleurs_comestibles.html

Hagyma (Allium)
A hagyma nemzetségbe tartozó növények virágai mind ehetőek. A metélőhagyma (Allium schoenoprasum) virágainak íze a legkevésbé markáns. A rózsaszín vagy fehér virágú fokhagyma (Allium sativum) virágának zamata enyhébb a hagymáénál.

Kapribogyó
A kapribogyó egy Ázsiából származó melegigényes kis cserje virágbimbója. A növényt a rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén, ahol sziklás helyeken, omladozó várfalak réseibe kapaszkodik, rózsaszín tollas virágzata, húsos levelei vannak. A bimbókat lecsipegetik, s ecetes-sós vízben konzerválják.
Cserépben nagyon laza kaktuszföldbe ültetve nálunk is szépen díszlik egész nyáron, de télen visszavágás után fagymentes helyre kell menekítenünk.
Sok más növény, leginkább a mocsári gólyahír bimbójával hamisítják. Mexikóban a nyílmérget adó Larrea tridentata ártalmatlan, ecetben elrakott bimbói pótolják a kaprit.
>>>Tovább

Szegfűszeg - Sysygium aromaticum
A szegfűszeget szolgáltató fa a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik. Már 200 évvel időszámításunk előtt a kínai piacok egyik becses árucikke volt. A kelet-indiai fűszerszigeteken honos, ma Zanzibárban és Madagaszkárban termesztik legnagyobb mennyiségben. Az ősi Kínában a császár előtt megjelenő udvaroncok leheletüket a szegfűszeggel illatosították. A XVIII. századig csak őshazájában termett, és halálbüntetés járt annak, aki ki akarta csempészni. Közepes termetű fává fejlődik. Levelei lándzsásak, örökzöldek, virágai a hajtáscsúcsokon nyílnak, szirmuk halványlilás-rózsaszínű. A fűszer a barnásvörös virágbimbókból készül. A kézzel szedett és pálmaleveleken szárított bimbók kerülnek a kereskedelembe. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk a „szegre" emlékeztet, innen a szegfűszeg név. Fűszerkeverékekbe keverik, mártásokat, pácokat készítenek belőle. Édességekbe, tortába, szörpökbe, bólékba, forralt borba használják. Narancsba, almába tűzdelve különleges aromát kölcsönöz a gyümölcsöknek. A szárított bimbó mellett a virágot is használják. Indonéziában cigaretta illatosítására is felhasználják. A bimbójából, szárából, leveléből és magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban alkalmazzák. A szegfűszegolaj nagy mennyiségű eugenolt tartalmaz (15% körül), ami a vanillin egyik fő aromaanyaga. Trópusi, meleg- és vízigényes növény. Magvetéssel szaporítható. A magcsemeték csak 9—12 éves korban kezdenek virágozni.

Articsóka
Az articsóka már az antik világban is drága ínyencségnek számított, nem csupán íze, de afrodiziákus hatása miatt is. Utóbbit ugyan tudományosan nem sikerült bizonyítani, de ez a nem mindennapi, nemes zöldségféle a mediterrán konyha jóvoltából igen kedveltté vált.

Az articsóka mélyen titkolja rokonságát a bogáncsfélékkel és a szamárkenyérrel. Évelők közé telepítve zöldje és virágzata egyaránt díszít. Bár alacsony rendű rokonaihoz hasonlóan veszedelmesen szúrósnak tűnik, filces-szőrös levelei puhák, kellemes tapintásúak.

Vetését követően többnyire csak a második évtől kezd virítani. A majd’ öklömnyire megnövő virágzat húsos csészelevelei még bimbós állapotban szedhetők és ehetők. Blansírozás, párolás, sütés, marinálás és egyéb műveletek után kerülnek asztalra. Az olasz vagy francia éttermekből sosem hiányozhat.

Salátaboglárka
Március végén virít a napsárga növény. Ha eredeti lelőhelyükről: nyirkos ligetekből, surjánosokból a kertbe telepítjük, gyorsan elszaporodik, s minden évben ontja a salátaként egészséges fényes levelek felett a szintén ehető sárga virágokat.

Karfiol és brokkoli
Talán nem mindenki tudja, hogy a karfiol és a brokkoli is egy-egy meghúsosodott virágzat, amiben az egyes virágok csökevényesek. A brokkoli esetében a szedéskor az egyes virágok fejlettebbek, a fejek ásványianyag- és vitamintartalma magasabb, mint a karfiolé.

Asztaldíszként sem utolsó a lila színű brokkoli vagy az olaszhonban elterjedt romanesco, ami egy igazi kisplasztikai műremek mielőtt párolva, vajas morzsában a terítékre kerülne.

Krizantém
Időszámításunk előtt 550-ben már említést tesznek róla, a Song-korban pedig már nemesítették. A különböző fajtáknak festői neveteket adtak: Aranycsengő, Alabástrom medence, Bíbor rákolló, Ezüsttál.

Kínában főleg a szokatlan színű, formájú fajták a kedveltek. A krizantém Kínában az ősz jelképe, ünnepét a 9. holdhónap 9. napján tartják. A művészetek mindenkor előszeretettel dolgozták fel, megjelent a költészetben, a festészetben, a faragványokon és hímzéseken.

Ősidők óta gyógynövényként is számon tartják, amely megőrzi az erőt, és hosszú életet biztosít. Egy 3000 éves kínai legenda szerint a ma Japánhoz tartozó Szitakötő szigeten egy olyan gyógynövény termett, amely fiatalító hatású volt, ha fiatal lányok és fiúk szedték le. A felkeresésére indult ifjak bár sok kalandot átéltetek, a fiatalító gyógynövényt nem lelték meg. Helyette megtalálták a krizantémot, amivel kereskedni kezdtek.

Már a Han-korban a 9. hónap 9. napjának ünnepén krizantémbort ittak. Azt tartották, hogy aki krizantémbort iszik, hosszú életű lesz a földön.

A híres költő, Tao Yuanming (365-427) több verse is a krizantémról szól. Tao Yuanming a magányosság jelképének tartotta a krizantémot, amely az ősz nyugalmát, szépségét képviseli.

A 8. század táján került át Japánba (kiku néven), ahol még nagyobb megbecsülésnek örvendett, mint Kínában. A krizantémot a japán uralkodók jelképükké választották, és hivatalos címerük lett. Ugyanakkor megjelent a koreai művészetben is, ahol a négy "nemes növény" egyikeként - a szilva, az orchidea, a krizantém és a bambusz - előszeretettel jelenítették meg díszítőelemként.

A krizantém virága gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő hatású. Emésztési problémák ellen is hatásos. A sárga krizantém virág a leghatékonyabb lázas állapot, meghűlés, fejfájás kezelésére. A meleg időjárás okozta kellemetlenségek ellen is használható. Külsőleg alkalmazva szemgyulladást kezelhetünk vele.

A szirmok enyhén fanyar ízük miatt kiváló salátaízesítők. Krizantém: pikánsan kesernyés ízű.

Angyalgyökér - Angelica archangelica
A nyár közepén, végén virágzó, kétnyári orvosi angyalgyökér virágainak színe a levendulakéktől a rózsa-vörösig változik. A növény minden része, így virága is fogyasztható. Íze a zelleréhez, az édesgyökérhez hasonlatos.

Almafa - Malus
Az almafa virágai gyümölcsös édességek remek kiegészítői. Esetenként cianid előanyagokat tartalmazhat, ezért csak kis mennyiségben fogyaszthatók.

Büdöske (bársonyvirág) - Tagetes spp.
A büdöske virága nem csupán kertünket díszíti. A büdöskék virágszirmait gyógyteák, saláták, köretek ízesítésére használhatjuk. A sáfrányt helyettesíti. Létezik citrom zamatú változat is. Összevágott szirmait ajánlják rizshez, liszthez keverve, levesekbe. A T. paprika fűszeres ízű szirmaival fűszervaj, főtt tészta ízesíthető.

Ibolya - Viola odorata
Az ibolya virágát édességek díszítésére, cukrok, teák, ecetek illatosítására is felhasználják. Sok női parfüm virágillatának eleme az ibolyaillat. Levelét saláták készítésénél használhatjuk. Sőt a leveleket főve is fogyaszthatjuk levesek, szaftos ételek ízesítőjeként.

Illatos lila, vagy fehér virágai tavasz közepéig nyílnak, melyet kandírozzunk és sütemények, pudingok, jégkrémek, díszítésére, friss virágot salátákba díszítésre, illatosításra használhatunk.

Friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, de hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákba és idegnyugtató szerként is használhatjuk.

Kerti sarkanytyúka - Tropaeolum majus L.
sárog sarkantyú, sárga tőcséres, pücülő, kapcínusvirág
mastuerzo, capuchina, ticasu, nasturcia [spanyol]; nastrurzio indiano, cappuccina [olasz]

A kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) igen sok néven ismeretes: hívják sárog sarkantyúnak, sárga tőcséresnek, pücülő nek, pücőknek, kapucinusvirágnak, sőt, sarkantyúvirágnak is – ez utóbbival nem kis gondot okozva, mert így gyakorta összetévesztik a piros sarkantyúvirággal (Centranthus ruber) és a hegyesszirmú sarkantyúfűvel (Delphinium oxisepalum) – mint láthatjuk, a három faj három nemzetséget képvisel.

Lehet élettel teli sárga, narancs és vörös színű, épp úgy, mint halványabb tónusú vagy akár kétszínű is . A levelek és a virágok is borsos ízűek. A legjobb nyersen fogyasztani sajtokkal vagy díszítsük salátánkat szirmaival.
Április közepén elvetünk egy kis zacskónyi magot, s májustól októberig folyton nyílik az egykor parasztkertekben általános kis egynyári. 15-20 cm magas törpe és 2 m hosszú, csüngő fajtákat is nemesítettek. Virágai lehetnek aprók, nagyok, szimplák és teltek, a sárga, narancs és vörös minden árnyalatában pompáznak. Szegélynövényként, balkonládába, de akár egy kosárba ültetve is gyönyörűek. Kevesen tudják azonban, hogy a növény minden föld feletti része ehető. Leveleit pikáns fűszeres ízük miatt salátaadalékként használják, sőt gyönyörű virágait is fogyasztják. Ecetes-sós lében tartósított bimbói a kapribogyóhoz hasonló ízűek.

Gyógynövény is, főleg mustárolajat (növényi antibiotikumot), illóolajakat, káliumot és olajat tartalmaz. Antibiotikus, vérképző és összehúzó hatású. Leginkább fertőtlenítőként és antibiotikumként használják, de teákban és borogatásoknál is alkalmazzák. A gyógynövény biokrémben felhasznált része: a magok.

A sarkantyúka a biokertészek egyik kedvence, a gyümölcsfák tányérjába vetve távoltartja a vértetveket, de a krumplit, a paradicsomot is védi a kártevőktől. Levele, virága is ehető, csípős, a retekre emlékeztető ízű.

A kertek álom virága. Gondozást alig igényel, magról szaporodik, és minden évben előbukkan. Hamar elszaporodik, kúszószárú. A hagyományosan sárga-, narancsszínű, krepp papírhoz hasonló virágok mellett egyre több színvariáció fordul elő. Júliustól a fagyokig virágzik. A virágok íze az édes borséra emlékeztet. Sajtokkal, salátákkal fogyasztják.

Peruból hozták Európába a spanyol hódítók, de virágos-, nem pedig konyhakertbe.
Aromája elvész melegítéskor és szárításkor; csak frissen használják a levelét, soha nem szárítják és főzni-sütni sem szabad. Borsos íze miatt salátákba, szendvicsekbe, köretekhez, sajtokhoz javasolt. Virágbimbói és éretlen termései ecetben eltehetők, mint a kapribogyók.
Kivonatát erősítőszernek, afrodiziákumnak tartják, emellett hajápolásra használják. A mag olyan antibiotikumot tartalmaz, amely a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzőszervet megtámadó baktériumokat. Főzetével köhögést, meghűlést, húgyúti betegségeket gyógyítanak.

Rózsa - Rosa spp.
Méltán nevezte Sappho a virágok királynőjének a rózsát, ezért ugyancsak földhözragadt ötletnek tűnik, hogy megegyük. Pedig már a rómaiak is számos gyógyszert és édességet is készítettek belőle, illóolaját használták, s közismert a török udvar rózsakultusza, ahol a középkor elején gyűjtötték, nemesítették és fogyasztották a rózsát.
Rózsavizen kívül zselét, sörbetet és dulcsászát (mézzel készített édesség) készítettek a megfelelő fajtájú rózsákból. Készíthetünk kandírozott rózsaszirmot, amihez bármely illatos és főként permetezetlen rózsafajta megfelelő. Az egyes szirmokat ecseteljük be egy tojás nem habosra összekevert fehérjével, majd hintsük be porcukorral, végül hagyjuk száradni

A rózsák mérete, illata, íze igen nagy változatosságot mutat. A régi nemesítések virágai ízesebbek (Rosa rugosa). A virágok íze parfümös, a zöld almáéra és szamócáéra emlékeztet. A virágok szirmait úgy szedjük, hogy az alsó fehéres részt eltávolítjuk. Édességeket, desszerteket, salátákat ízesíthetünk velük.

Lehet semleges ízű, édes, parfümös és enyhén fűszeres ízű. A felaprított szirmokat szórjuk meg cukorral, majd áztassuk vízben egy hétig. Használjuk főzéshez vagy desszertként.

Árvácska
A szivárvány minden színében pompáznak, így nagyon mutatósak a tányéron. Ha már tudjuk, mikor lesz a buli, időben elültethetjük a színben hozzá illő árvácskákat is. Enyhén mentás ízűek.

Sárgadinnyeleves vadárvácskával
Hozzávalók (5 személyre):
3 sárgadinnye, 3 evőkanálnyi porcukor, 1 evőkanálnyi citromlé, 2 dl paradicsomlé, 2 evőkanálnyi narancslikőr, 30 db árvácska virág.
Elkészítése:
A dinnyéket félbevágjuk, kivájjuk. A kivájt dinnyehúsból legalább 30 db gömböt formázunk, mélyhűtőbe tesszük és lefagyasztjuk. A többi dinnyehúshoz hozzáadjuk a cukrot, a citromot, a paradicsomlét és a narancslikőrt, turmixoljuk és behűtjük. A hideg levest a dinnyehéjakba töltjük, és a tetejére tesszük a fagyott gömböket és a vadárvácska virágokat.
(Puskás Anna, Soltvadkert, Anna vendéglő) Ehető Virágok Fesztiválja, Kecel

Borágó
Csillag alakú virágait akkor hullajtja el, mikorra ehetővé válik. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól passzol limonádékhoz.

Szegfű
szegfűszeghez hasonló ízű.
Édes, fahéjra emlékeztető íze van. Ha bármilyen növényvédő szerrel kezelve volt a virág, ne együnk belőle! Főzhetünk belőle teát vagy készíthetünk keksz-sajt-szegfűszirom hamburgert.

Sásliliom
friss salátalevélhez hasonló ízű, enyhe gesztenyés beütéssel.

Körömvirág
erős "zöld" ízű, csak a szirmok ehetők, a pollen allergiát okozhat.

Kankalin
édes ízű
A nálunk vadon élő tavaszi kankalin Primula veris gyógynövény. Gyökértörzsét, levelét és virágját is gyűjtik. A leveleket és a virágokat kinyílásukkor száraz időben gyűjtik, és szellős helyen vékony rétegbe kiterítve, gyorsan megszárítják, hogy színét megőrizze. A gyökereket kiásás után megtisztítják és egészben, szellős helyen megszárítják. Hatóanyaga: a virágban a szaponinok, Élettani hatása: köptető, nyugtató, izomtónust és izomgörcsöt mérséklő. Légcsőhurut és hörghurut kezelésében a gyökeres gyökértörzs főzetét alkalmazzák. A népi gyógyászat a virágját idegnyugtató teakeverékekben alkalmazza. Ehető virágai ételek díszítésére is alkalmasak.

Tulipán
uborkáéhoz hasonlító ízű, ropogós; csak a szirmok ehetők, a pollen allergiát okozhat.
Csipsznek kiváló, különösen a szirmok töve jó ropogós. Illata a borsóra és a babra emlékeztet. A tulipánszirmokat nyugodtan ropogtathatjuk, nem kell tartanunk a ránk rakodó felesleges zsírpárnáktól.

Bodza- és akácvirág
A bodzavirággal készült szörpöt és sörbetet sokan ismerik, de ily módon elkészítve magát a virágokat nem fogyasztjuk, míg palacsintatésztába mártva, kirántva, porcukorral hintve mindkét virág finom és különleges.

Orgona
Hasonlóan sok más virághoz az íze mint a fűé, viszont magával ragadóan kellemes illattal rendelkezik. Használjuk csirkés ételekhez vagy gyümölcssalátákhoz.

I.
Az 1990-es évektől lassanként nálunk is megjelentek és megjelennek a tányérokon az ehető virágok. Tegyük mindjárt hozzá, ez azért még nem általános, mert egyrészt szinte kizárólag a gasztronómia fontosabb fellegváraiban tapasztalható a jelenség, másrészt lényegében ott is főként a tányér díszítésére korlátozódik. Pedig e virágok felhasználhatósága ennél sokkal többrétű lehet, túl a dekoráción a virágok nagyon finom ételkomponensek is lehetnek, ezenkívül sokkal többféle áll belőlük rendelkezésre, mint gondolnánk.

Az ehető virágok - mint minden természetes manipulálatlan növényi élőanyag - alapvetően a természetes konyha alapanyagai közé tartoznak, vizsgáljuk meg hát e témát kissé részletesebben.
Az ember már ősidőktől fogva fogyasztja a virágokat - pontosabban azok közül az ehetőket. Az ókor óta számos receptúra tartalmaz virágkomponenst, egyes italoktól a különféle húsételekig bezárólag. Néhány régi recept olyan virágokat is használ, melyeket mai tudásunkkal mérgezőnek tartunk. Manapság azért már tudjuk, melyek az ehetők, és melyek nem. Mindazonáltal az ehetők közül is - a gombákhoz hasonlatosan - azokat érdemes felhasználni, melyek szépek és jóízűek is egyben.
A legjobb kezdés a virágok esetén is, ha kellő körültekintéssel járunk el. Először is szagoljuk meg a virágot apró, intenzív szippantásokkal, hogy megismerjük illatát, aromáját. Az aroma már az íz jelentős összetevője. Ha olyanoknak tálalunk virágokat, akik ehhez nincsenek hozzászokva, ne halmozzuk el őket nagy, méretes, egész virágfejekkel, ehelyett inkább bontsuk szirmaira, vagy apróbb részeire a virágokat és úgy szórjuk az ételre.
Mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy általunk biztosan ismert virágot használunk, tudjuk honnan való, lehetőleg a saját kertünkből vagy ismerősünkéből, ahol biztosan tudhatjuk, hogy a virág nem lett lepermetezve. Újabban bizonyos élelmiszer-zöldség kereskedők is kínálnak ehető virágokat a fűszernövények mellett, ezek jók lehetnek, azonban legyünk nagyon óvatosak a virágkereskedőknél, azok a virágok esetleg permetezettek lehetnek! Ha saját kertünkből szedjük a virágokat, próbáljuk meg a rovarokat ''kívül hagyni''. Óvatosan öblítsük át a virágokat hideg vízben, ez a legtöbb rovart eltávolítja, ezután a virágokat itassuk le, vagy salátacentrifugával centrifugázzuk szárazra. Ha nem használjuk fel azonnal, célszerű megnedvesített papírtörölközőbe csomagolva a hűtőben tárolni.

A virágok felhasználása a konyhában sok örömet nyújt és izgalmas kompozíciók forrása, lehetünk kreatívak, kísérletezők. Például vannak bizonyos jól bevált fűszernövénykombinációk, melyek a tapasztalat szerint jól illenek egymáshoz, mint pl. a kapor és a metélőhagyma. Érdemes ugyanezek virágait is kombinálni egy fűszervajban például, vagy egy fűszereceten belül. Általában nem tanácsos túl sokféle virágot együtt használni, mert túl nagy illat- és ízkavarodás lehet belőle. Kétféle rendszerint elegendő. A legjobb eredmény érdekében mindig ''csúcsállapotban'' lévő virágokat használjunk. Az sem jó, ha még csak bimbózik, egy-két kivételtől (pl. liliom) eltekintve, de az sem jó, ha már elnyíló félben van hervadozó, fonnyadozó szirmokkal. Mindig győződjünk meg, hogy rovarmentesek a virágok. Soha ne használjunk olyanokat, melyeket pesticidekkel permeteztek.

Kóstoljuk meg valamennyi ehető virágot, milyen az íze, vajon milyen ételhez illeszthető. Ha nem ízlik, hagyjuk ki. De ha igen, akkor vessünk, ültessünk a kertünkbe minél többet belőle. A virágok használatával új színeket vihetünk - konkrét és átvitt értelemben egyaránt - a konyhánkba s az asztalunkra.
Ehető virág nagyon sok van, legalább ötvenfélét ismerünk, amely jóízű is. Tehát a választék meglehetősen széles. A világ gasztronómiailag ''túlfejlett'' részein - különösen vidéken működő szakácsok - a szokásos fűszernövénykerten kívül általában ehető virágokat is tartanak a kertjükben, vagy megoldják, hogy saját helyi - megbízható - beszállítójuk legyen. Különösen Franciaországban tapasztaltam ezt. Nálunk még más a helyzet. Létezik néhány professzionális beszállító, aki a fűszernövények mellett ráállt a virágok termesztésére is, és ez a néhány termelő a meglévő szükségletet nagyjából kielégíteni látszik. Igaz, hogy a szükséglet egyelőre nem túl nagy, de azon fáradozunk jelen sorozatunkkal is, hogy kedvet csináljunk, s ezáltal növekedjék.

Aki használt eddig valamilyen virágot, az legelőször is díszített vele, hiszen a virág a köztudatban is díszítőelemként van jelen. Így ez a legkézenfekvőbb felhasználási mód. A frissen szedett virágdísz a legközönségesebb ételt is különlegessé varázsolhatja, pl. ha egy közönséges sajtos omlett tetejére ízletes szép snidlingvirágot helyezünk, vagy ibolyaszirmokat szórunk a vaníliapudingra. Néhány látványosabb külsejű virágot egyébként hétköznapinak számító ételekhez alkalmazva, meglepően izgalmas hatásokat érhetünk el. Például, ha egy közönséges csirkesalátát szép tulipánlevelek közepére halmozunk, különös bájú tavaszi fogást kapunk. Vagy próbáljunk meg egy gyümölcsszorbét gladiolus-virágban tálalni, drámai hatású nyári desszertté válik.

Egy másik felhasználási terület - főként ilyenkor, tavasszal, amikor a kert és az egész természet ontja a különféle virágokat - egy vér- és kedélyfrissítő tavaszi saláta készítése virágokkal. Egy jól komponált, friss, tavaszi salátával a legjobb előételt tehetjük vendégeink elé, mely a virágokkal valóságos gasztro-show lesz. Gondosan válogatott, friss, szezonális virágokat használjunk. A salátaalap legyen zsenge leveles saláta - szükség szerint kisebb darabokra tépkedve - lehetőleg tarka vagy fodros levelű salátafélékből. De különösen alkalmas erre a madársaláta, a még fiatalon zsenge paraj, cikória vagy vízizsázsa (vízitorma) is. Jól jönnek a keverékbe a friss fűszernövények levelei, de itt kerüljük a túl domináns ízűeket, mint pl. a rozmaring vagy a zsálya. Az illatos turbolya, kapor, snidling, bazsalikom, petrezselyem, menta jó választás lehet, de nem kell belőlük túl sokfélét használni egyszerre, két-háromféle elegendő! Tavaszi virágból használhatunk többfélét, de azért abból se túl sokat, mert a túlzott sokféleségből olyan illatkeveredés lehet, hogy már-már kioltják egymást. Az előkészítés a korábban ismertetettek szerint történik. Az apróbb virágokat szórjuk a salátára, a nagyobb virágokat szedjük sziromlevelekre vagy kisebb részekre. Előkészítésnél fontos a mosás, szárítás (centrifugázás). Az ilyen saláták önmagukban is szemet-szájat gyönyörködtetőek, de adhatunk hozzá egyéb, éppen szezonális zöldségféléket is, például újhagymát, tavaszi medvehagymát, friss spárgát, uborkát, zsenge zöldbabot. De ne terheljük túl ''súlyosabb'' komponensekkel, főként a tavaszi salátákat, hadd maradjanak könnyűek!
Később áthaladva a nyárba, ahogy jönnek az újabb alapanyagok, úgy gyarapodhatnak salátáink hozzávalói is.
Azt mondhatjuk, hogy az azonos időszakban termő, virágzó ''alkatrészek'' általában jól illenek egymáshoz. Ideértve a szezonális friss gyümölcsöket is! Például a friss eper és a vízizsázsa szokatlannak tűnő, de izgalmas párkapcsolatra képes egy közös saláta keretében.

Ha leveles salátákból, zöldségekből, fűszernövényekből és virágokból akarunk összeállítani salátát, először lelki szemeink előtt képzeljük el, hogyan fog kinézni. Azután gondoljuk végig a hozzávalóink ízét és képzeljük el, hogyan fognak keveredni egymással. A végeredménynek harmonikusnak kell lennie ízében és megjelenésében egyaránt. Lehet benne egy kis ízmeglepetés, de ne legyen sokkoló.
Általában óvjuk a hazai szakácsokat a túlzott eklekticizmustól! Hajlamosak vagyunk mindig mindent összehordani, a vegyes tálak, vegyes köretek, vegyes saláták országa vagyunk, s ez bizonyos döntésképtelenséget sugall. Pedig néhány, jól megválasztott alapanyagból lehet a legizgalmasabb kompozíciókat kihozni!
Az öntet - vagy ahogy legújabban hívják: dresszing - az ilyen íz- és illatorgia-saláták esetén semmiképpen se legyen valamilyen harsogó, túl dús, túl domináns dolog. Kerüljük a súlyos majonézes mézgákat! Az öntet könnyű legyen és egyszerű, persze kiváló alapanyagokból. Pl. egy tiszta, szűz olivából és citromléből vagy nemes ecetből készült vinegrett (citrom esetén: citronett), ezt is csak a tálalás pillanatában adjuk a salátához, nehogy a virágok összeessenek.

8 jó marék vegyes zöldsalátához adjunk 2 marék vegyes, ehető virágot (pl. alma-, turbolya-, snidling-, szilva-, esetleg ibolya- vagy gerániumvirágot), 1-2 evőkanál apró mentalevelet, 2-2 evőkanál kaporlevelet és snidlinget. Balzsamos-olivás vinegrettel tálaljuk.

III.
Az ehető virágok nem csak közvetlenül, mint virágok alkalmazhatók a konyhában. Illatuk és ízük ''átmenthető'' különféle egyéb készítményekbe, melyekkel további érdekes és változatos, természetes ízeket varázsolhatunk ételeinkbe.
Íme néhány hasznos ötlet!

Kiválóan használhatók kenyérre, pirítósra kenve, palacsintafélékhez, ostyákhoz - újmagyarul: ''gofri'' -, édes tésztákhoz, de egyes sós változataik érdekes fűszervajként is használhatók, pl. rostonsült halak tetejére. Érdemes kísérletezni velük: készítésük egyszerű, hűtőben egy-két hétig jól elállnak, de akár le is fagyaszthatók. A gyakorlatban jól bevált a bazsalikom-, snidling-, kapor-, édeskömény, koriandervirággal készült vaj, ezek általában sós változatok, ugyanakkor a körömvirággal, ibolyával, sarkantyúvirággal készített vajak, desszertek ízfokozói lehetnek.
Elkészítésükhöz lágyítsunk meg egy darab - lehetőleg natúr - vajat, úgy, hogy könnyen keverhető legyen, majd keverjünk hozzá apróra vágott, előzetesen megmosott és víztelenített (erre a salátacentrifuga a legalkalmasabb) virágot. Az arány tetszés szerinti, de bevált mennyiség a 100 g vajhoz két jó evőkanál virág. Alapos összekeverés után kis cserépformákba, vagy tetszés szerint fóliába adagoljuk, majd hűtőben kidermesztjük. A sós változatokhoz ízlés - és szükség - szerint adhatunk további fűszereket is, pl. sót, borsot, citromlét, aprított hagymafélét (snidlinget, medvehagymát...).

A tavaszi-nyári virágbőségből átmenthetjük az ízeket a ''szűkebb'' napokra, a hűvösebb, virágtalanabb őszitéli szezonra is, néhány érdekes termékbe sűrítve azok illatát, zamatát.

A finom virágecetek változatosságot visznek a salátáinkba, mártásainkba, zöldségételeinkbe, azaz minden olyan ételbe, ahol ecet használata szükséges lehet. Ecetkészítéshez az olyan fűszernövények virágai alkalmasak leginkább, mint a bazsalikom, snidling, kapor, oregánó, izsóp, majoránna, édeskömény, lestyán, de a sarkantyúvirággal és a bodzavirággal is izgalmas eceteket készíthetünk.
A fontos, hogy mindig olyan alapecetet válasszunk, amely a legjobban egészíti ki az adott virág ízét anélkül, hogy elnyomná azt. Általában a desztillált ecetek túl savasak és durvák. Az arany színű malátaecetnek, vagy az egyébként kiváló normandiai almaecetnek túl határozott íze van, ezért csak az olyan karakteresebb ízű virágokkal párosíthatók szerencsésen, mint pl. a snidling, a zsálya és az oregánó. A vörösborecet, a sherry- és balzsamecetek is túl markánsak, túl jellegzetesek szinte bármelyik virágecethez, ezért azokat sem ajánljuk. A legalkalmasabb a fehérborecet, vagy a sima almaecet, esetleg egy semleges rizsecet, ezek kellően enyhék, s így hagyják a virágok ízeit érvényesülni. Általában színtelenek, így képesek átvenni a virág színtónusát is.
Alapvetően két módszer lehetséges: az egyik, amikor először az ecetet felmelegítjük, a másik, amikor ugyanezt a napra bízzuk. Az utóbbi módszer természetesebb, az előbbi gyorsabb.
A steril, tiszta üvegeket töltsük félig előzőleg átöblített és kicentrifugázott virágokkal. Egy külön rozsdamentes edényben melegítsük fel forróra az ecetet, de ne forraljuk, öntsük az üvegbe a virágokra, majd szorosan zárjuk le és meleg, sötét helyen érleljük kb. két hétig.
A napos módszernél a szobahőmérsékletű ecetet öntjük a virágokra, majd lezárva napos helyre állítjuk az üveget, ez lehet akár két ablak között is, és ott érleljük 3-4 hétig. Soha ne töltsük csurig az üvegeket, hagyjunk legalább egy jó centiméteres helyet a tetején.
Az érlelési idő elteltével az ecetet szűrjük át szűrőruhán egy másik steril üvegbe, és fénytől védve tároljuk.

Virágzseléket is készíthetünk a legillatosabbakból. Ezek közül talán a rózsaszirmok a legmegfelelőbbek, de a különféle gyümölcsfák, az alma, körte, szilva virága - vagy aki hozzájut a narancs-, vagy citromvirág - is jó. Igazán finom zselék készíthetők belőlük. Az orgona, muskotályzsálya, illatos geránium, bergamott, izsóp virága annyira ízgazdag, hogy azokból kevesebb is elég, míg az előző csoportból kicsit többet használhatunk egységnyi zselé készítéséhez.

Egy rozsdamentes edényben felforralunk 2 pohárnyi vízben 2 pohárnyi virágszirmot egy fél pohár cukorral, majd kis lángon kb. 5 percig főzzük (1 pohár = 2 dl). A tűzről levéve, néhány órát (legjobb, ha egy éjszakán át) lefedve állni hagyjuk. Ezután a szirupot leszűrjük, majd rozsdamentes edénybe öntve hozzáadunk egy pohár fehér szőlőlevet és 5 dkg gyümölcspektint (por). 1 percig hevesen forraljuk, majd adunk hozzá 3 pohárnyi cukrot, jól elkeverjük, majd ismét hevesen forraljuk egy percig. Amikor levesszük a tűzről négy kisebb, előzőleg kiforrázott, tiszta, jól záródó csavaros üvegbe öntjük. Tehetünk az üvegekbe néhány jellegadó virágszirmot is. Szorosan lezárjuk az üvegeket, majd hagyjuk lehűlni. Hűvös kamrában tárolhatjuk. A már felbontott zselét hűtőben tartsuk és néhány héten belül használjuk fel.

IV.
Az ehető virágok illatának, sőt, bájos zamatának ''átmentésére'', a korábban ismertetett módszerek mellett, alkalmazhatjuk a kandírozást is, illatosíthatunk velük cukrot, vagy éppen teát készíthetünk belőlük.

Kandírozott virágokkal csodákat varázsolhatunk egyszerű desszertjeinkre. Itt van például a képen látható, egyébként sima túrótorta. A kora tavasz virágözöne, alma, szilva, orgona, rózsa, viola és ibolya koszorúzza, amelytől az valósággal új dimenzióba lép át.

Egy egyszerű túrótorta kandírozott virágkoronával, valóságos csoda.

Az eljárás kis türelmet igényel. Egy kis tálkában üssünk fel egy méretes tojásfehérjét és pár csepp vízzel verjük fel amíg éppencsak elkezd habosodni, azaz könnyebb, oldottabb állapotba kerül, ez lesz ugyanis a ''ragasztó''. Egy másik tálkába tegyünk nagyon finom kristálycukrot. A megmosott, megszárított és száráról lecsípett virágokat egyenként egyik kézzel megfogva, kis ecsettel minden oldalán kenjük meg a fehérjével, de ne kenjük túl! Majd óvatosan mártsuk a cukorba úgy, hogy minden oldalát érje, ezután helyezzük őket zsírpapírral kibélelt tálcákra és hagyjuk teljesen megszáradni. Ez történhet a napon is, esetleg a tornácon, vagy jól szellőző helyiségben. Ez 12-36 órát is eltarthat, a helyiség páratartalmától függően. Gyorsíthatjuk a száradást, ha a tálcákat enyhe, 50-60 °C-ra beállított légkeverős sütőbe tesszük, kissé nyitott ajtó mellett - így néhány óra is elegendő. A teljesen száraz cukrozott virágokat, légmentesen lezárt tartókban, akár fél évnél tovább is eltarthatjuk.

Kedvenc ehető virágainkat meg is száríthatjuk teának, vagy klasszikus teák adalékának. A kamilla, hibiszkusz, jázmin, hárs, rózsa és társaik, határozott illatukkal és aromáikkal, valamennyien kiváló teaalapanyagok. Készítésük egyszerű: a szirmokat válasszuk le a kocsányukról és szórjuk szét szellősen szárító rácsokon. Ne tegyük közvetlenül a napfényre, inkább félárnyékos helyre és időnként keverjük, forgassuk át, hogy egyenletesen száradjanak. Ha ez néhány nap alatt nem sikerül, tegyük át 70 °C körüli sütőbe, és félig nyitott ajtónál fejezzük be a szárítást. Lehűtés után tegyük jól záródó üvegekbe a szárított virágszirmokat és tároljuk száraz, hűvös helyen.

Vaníliás cukrot már évszázadok óta készítünk: egyszerűen összezárjuk a vaníliarudat a cukorral s az átveszi annak illatát- ízét. Virágillatú cukrokat is ugyanezzel a módszerrel állíthatunk elő, s így a sima cukrot kellemesen illatossá tehetjük, mellyel süteményeinknek, krémjeinknek és egyéb édességeinknek különleges íztónust adhatunk. Erre a célra édeskés aromájú virágokat érdemes használni: levendula, orgona, rózsa, geránium, ibolya stb. Használjunk tiszta, jól zárható, félliteres üveget. Töltsük egyharmadig cukorral, szórjunk rá egy marék apró virágszirmot, majd ismét egy réteg cukrot, kb. kétharEgy egyszerű túrótorta kandírozott virágkoronával, valóságos csoda madig, majd egy másik marék szirmot, végül cukrot a tetejére, de maradjon egy jó centiméteres hely. Zárjuk le szorosan és rázzuk össze alaposan az üveg tartalmát, majd sötét, hűvös helyen tároljuk. Két-három hét múlva már használható, de ha tovább érleljük, még jobb lesz.

V.
Itt vagyunk derékig a nyárutóban, még egyre-másra ''nyílnak a völgyben a kerti virágok'', használjuk hát őket, s tegyük velük és általuk ételeinket finomabbá és elegánsabbakká. Az ehető virágok a természetes konyha talán legszebb és ''legtermészetesebb'' díszei. Általában az egyébként használatos zöldfűszernövények virágai ehetőek is, s rendszerint a fűszernövény jellegzetes ízét hordozzák, csak többnyire más, enyhébb, szelídebb tónusban. Ilyenek: hagyma, snidling, fokhagyma, bazsalikom, borágó, rozmaring, kakukkfű, lestyán, majoránna, oregánó, zsálya, csombor, koriander, kapor, édeskömény, levendula stb...
Az egyéb, gyakoribb és közismertebb virágok közül a legismertebbek a körömvirág, a rózsa, az ibolya, a bodza, az akác és a jázmin. De ehető a liliom, sőt, a jukka és a krizantémfélék is.
Íme néhány, a gyakorlatban is alkalmazható ötlet a végtelen sok lehetőség közül.

Készítsünk klasszikus élesztős pizzatésztát, természetesen lehetőleg teljes őrlésű lisztből (különösen alkalmas erre a tönkölyliszt, amelynek beltartalmi és sütőértéke egyaránt lényegesen meghaladja a ''közönséges'' búzáét). A megformázott pizzát kenjük meg fokhagymás olívaolajjal és süssük elő néhány vagy 5 percig, majd az elősütött pizzára osszuk el a rávalókat, jelen esetben a szétmorzsolt kecskesajtot, napon szárított, csíkokra vágott paradicsomot, majd a sütőbe visszatéve néhány perc alatt készre sütjük, amíg a sajt éppen megolvad. Tálaláskor a friss, forró pizza tetejét szórjuk meg dúsan majoránna- és oregánóvirágokkal. Szép is lesz, finom is és illatos is.
De ennek analógiájára az olasz tésztafélékhez bőven használhatunk oregánó-, kakukkfű-, rozmaring-, zsálya-, snidling-, vagy hagymavirágot. Ezeket a kitálalt tésztafélék tetejére szórjuk a szervírozás pillanatában. Hideg tésztasalátáknál is gyönyörű és finom díszítésként alkalmazhatók az ízben oda illő virágok. (Mellesleg szólva az oregánó nem más, mint a szurokfű magyarul, csak éppen az ''új magyar'' hajlamosabb a saját névhasználat helyett az idegen átvételére.)

Ehhez a salátához zsenge, friss zöldbabot használjunk, legjobb a vékony ceruzabab, de használhatunk zöld- és vajbabot vegyesen is, így még tarkább, látványosabb a megjelenése.
A megtisztított babot inkább gőz fölött, mint bő sós vízben - azért, hogy értékei teljesebben megmaradjanak - gőzöljük néhány percig, hogy még jól harapható maradjon, majd hideg vízzel leöblítjük és lecsöpögtetjük. Friss citromléből és hidegen sajtolt olívaolajból öntetet (vinaigretteet) készítünk, jó adag aprított friss bazsalikommal és tárkonnyal fűszerezve, majd a babsalátára öntjük. Hűtőben célszerű, ha 1-2 órát összeérleljük, tálaláskor egy-két marék piros futóbabvirággal szórjuk meg.

Az ilyen hideg mártásokba tunkolhatunk különféle friss nyers zöldségféléket, karottát, zellert, zöldpaprikát, articsókát, melyet a meleg vacsorára várakozás közben csak úgy ''szájszórakoztatásképpen'' elnassolhatunk az aperitif mellé. De az ilyesféle mártalékok kiválóan alkalmasak gőzölt újkrumplihoz, vagy például roston sült halakhoz is.
Íme egy lehetséges kompozíció: salátauborkát vágjunk finomra, keverjük el egy kis borecettel, egy kevés szójaszósszal, adhatunk hozzá pár csepp Angostura bittert is. Sóval, fehér borssal, fokhagymával ízesíthetjük, s jól illik a keverékbe a frissen aprított petrezselyem, bazsalikom és kapor is. Mindezt tejföllel és joghurttal krémes mártássá keverjük, majd legalább egy félórát hűtőben hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Szép kis cseréptálkában stílusban és ízben is tökéletesen oda illő gyönyörű kék borágóvirágokkal tálalhatjuk.

VI.
Az édes illatú virágok - ezek között számos vadvirág is található - kiválóan alkalmasak különféle édességek ízesítésére és díszítésére is. Ezek közül is talán a legkézenfekvőbb a nagyjából egy időben érő és virágzó gyümölcsök és virágok összepárosítása. Az eperszezonnal egy időben virágzik például a bodza, az akác vagy a jázmin. Tavasszal, nyáron szinte nap mint nap megyünk el virágzó bodza-, akác- vagy jázminbokor mellett és bizony keveseknek jut eszébe, hogy ezt az éppen aktuális desszert mellé felhasználja. Hogy csak a legegyszerűbb és legtermészetesebb példát említsük, a frissen tisztított epret kupacba halmozzuk a tányéron, az egészségünkre nem túl pozitív porcukor helyett megcsurgatjuk egy kis természetes mézzel és bőven megszórjuk apró bodzavirággal. Ha a virágot tiszta helyről szedjük, mosni sem nagyon kell, egyébként folyó vízzel átöblítjük, majd legcélszerűbb salátacentrifugában szárazra centrifugázni, hogy szórható legyen. Csodálatos, egyszerű és természetes gyümölcskompozíció! De ugyanezt tehetjük, ha az epret előzőleg kisütött, omlós tésztából készült kis tortaformácskába rakva gyümölcstortává varázsoljuk. Ilyenkor az eper alá kenhetünk egy kis mézzel összezúzott epervelőt - keverhető közé apróra vágott citromfű is -, majd az előbbiek szerint a tetejét mézzel megcsurgatva, éppen aktuális édes illatú virágokkal megszórva tálalhatjuk (bodza, jázmin, akác, hárs).

Az ilyen gyümölcsdesszertet gyakorlatilag bármilyen bogyós gyümölcsből, vagy azok tetszőleges kombinációjából is készíthetjük. Erre a legalkalmasabbak az eper, a szamóca, a málna, a ribizli és az áfonya. Ajánlatos még hozzá egy palack nem túl édes pezsgő, lehetőleg spumante típus, amely nálunk is kapható, az ilyen ugyanis mustból erjesztett természetes édes pezsgő. Kell még hozzá egy jó adag virágzó szagos mügeág is. A bogyós gyümölcsöket alaposan megmossuk, az epret, ha nagyszemű, félbevágjuk. A gyümölcsöt a mügeágakkal (a virágokat előzőleg félretesszük) egy sekélyebb tálba tesszük és felöntjük a pezsgővel, lefedve egy-két órát a hűtőben áztatjuk, időnként megkevergetjük. Tálalás előtt kivesszük a hűtőből, eltávolítjuk a mügeágakat, a gyümölcsöt üvegtálkákban tálaljuk a pezsgővel együtt, és megszórjuk szagos mügevirággal. A tálalás pillanatában még egy kis friss, jéghideg pezsgőt öntünk rá, hogy annak buborékával felfrissítsük az egészet.

Ehhez hófehér liliomvirágokat válasszunk - fejenként 2-2 darabot -, melyeknek a porzóit eltávolítjuk. Tetszőleges érett trópusi gyümölcs - mangó, papaja, banán stb. - húsát egy kis friss mentával és zöldcitromlével, valamint a liliomok felével pürésítjük, majd elkeverjük mézzel kikevert tojássárgájával. A fehérjét habbá verve adjuk hozzá lazítónak, majd a krémet hűtőben pár órát pihentetjük. Tálaláskor megfelelő méretű kristálypoharakba vagy kelyhekbe tört jeget teszünk, ebbe állítjuk bele a megmaradt liliomokat, melyeket megtöltünk a hideg gyümölcskrémmel. Bár önmagában is nagyon mutatós, de tovább díszíthetjük a krém tetejét az előzőleg félretett gyümölcsdarabokkal. Ellenállhatatlan lesz!

Készíthető violával és ibolyával vegyesen, vagy csak az egyikkel is. Készítsünk hagyományos édes palacsintákat fele teljes őrlésű, fele fehér tönkölylisztből. Sütés közben, amikor a tésztát a serpenyőbe öntjük, azonnal rádobhatunk néhány szem ibolyavirágot, ami belesül a tésztába. Tölteléknek készítsünk ibolyakrémet vaníliás cukorral felvert tejszínhabból, melyet ricottával lazán elkeverünk, hozzáadva egy-két maréknyi apróra vágott violát/ ibolyát. A tölteléket hagyjuk a hűtőben egy kicsit összeérni. Közben készítsünk ibolyaszirupot mézből egy kis vízzel és sok ibolyával. Lassú tűzön főzzük vagy negyedórát, majd szűrjük le. Addigra a szirup jól átveszi az ibolya ízét, illatát és színét. Tálaláskor a palacsintákat a belesütött virágokkal ellentétes oldalon megtöltjük a violás krémmel, feltekerjük és úgy tesszük tányérra, hogy a belesütött virágok felül legyenek. A szirupot aláöntjük, vagy meg is csurgathatjuk vele. Ellenállhatatlan bájú desszert, különösen egy kedvesünkkel elköltött vacsora végén.
Íme, egy virágcsokor szervírozható ilyen különleges formákban is!

Illatos almazselé
Hozzávalók: 1 liter almalé, 1 kg befőzőcukor, 4 evőkanál levendula- virág, 1 citrom leve.
Két evőkanálnyi levendulavirágot tüll- vagy gézzacskóba kötünk és a citromlével együtt az almaléhez adjuk. Beleszórjuk a befőzőcukrot és lassú tűzön, folyamatosan kevergetve, kocsonyapróbáig főzzük. Ekkor, a tüllbe kötött levendulát eltávolítjuk, belekeverjük a félretett virágokat, és forrón üvegekbe töltjük. Az üvegeket lezárjuk, és száraz gőzben hagyjuk kihűlni.

Lerakott rózsa desszert
Hozzávalók: 1 bögrényi rózsaszirom, piros, 4 db összezúzott banán, ugyanennyi aprított datolya, 2 evőkanál konyakba áztatott mazsola, reszelt alma, mandula, cukrozott narancshéj, vagy citronát, 4 evőkanál rózsadzsem, 2 narancs leve, tejszín.
Béleljünk ki egy tálat piros rózsaszirmokkal. Keverjük össze a banánt, datolyát, almát, mandulát, mazsolát, narancshéjat vagy citronátot. rétegezzük a rózsasziromra, tetejére tegyük a rózsa dzsemet.
Tálalás előtt öntsük le a narancslével, majd keményre felvert tejszint tegyünk rá.
Tetejét díszítsük kandírozott rózsaszirommal, vagy bármi kandírozott gyümölccsel.

Likőr rózsaszirmokból
Alapadag: 3 maréknyi rózsaszirom, 30 dkg cukor, 5 dl konyak, 1 csepp piros ételfesték
Elkészítése: A leöblített rózsaszirmokat széles szájú üvegbe tesszük. A cukorból és 5 dl vízből szirupot főzünk, kihűtjük, és a konyakkal együtt a rózsaszirmokra öntjük. Az üveget lezárjuk, és meleg helyen két hétig állni hagyjuk, közben naponta felrázzuk. Végül átszűrjük, cseppnyi piros ételfestékkel színezzük, és üvegekbe töltjük.
Megjegyzés: A teljes virágzásba lévő, kinyílt virágokat gyűjtsük, lehetőleg délelőtt, amikor a harmatcseppek már felszáradtak a bársonyos szirmokról.

Pitypanglekvár
Elkészítése: Gyűjtsünk össze egy kosárra való virágot szár nélkül, gondosan mossuk meg, majd nagy edény vízbe téve öt percig forraljuk.
A leszűrt léhez adjunk literenként fél kilogramm cukrot, és főzzük lassú tűzön, amíg besűrűsödik. Töltsük üvegekbe és zárjuk le, majd más lekvárhoz hasonlóan tálaljuk.

Rózsaíz (bolgár recept)
Elkészítése: A jól kinyílt illatos rózsák szirmait tépjük le, tegyük szűrőkanálba, és hideg vízzel jól öblítsük le. Ha a víz lecsurgott, és a szirmok kissé megszikkadtak, minden liternyi rózsasziromra hintsünk egy maréknyi cukrot, és zománcos lábosban, gyakran kevergetve addig főzzük, amíg a levelek szétfőnek, és az egész sűrűsödni kezd. Forrón töltsük kiforrázott kis üvegekbe, a tetejére tegyünk egy kávéskanálnyi rumban feloldott borsónyi benzoesavas nátriumot, kössük le, és rakjuk száraz gőzbe.

Rózsaíz (Móra Ferencné)
Hozzávalók: rózsaszirom 1 kg, cukor 1 kg, szalicil 2 késh.
A piros rózsa sziromleveleit leszedjük, famozsárban megtörjük, megmérjük, és ugyanannyi mennyiségű cukorból főzött sziruppal, a rózsalevelet összefőzzük, szalicillal üvegekbe rakjuk, és lekötjük. Használat előtt igen jó más ízzel összekeverni.

Rózsadzsem
Hozzávalók: 10 dkg rózsaszirom, 15 dkg cukor, fél citrom leve, 1 teáskanál zseléfix, 1 teáskanál zselatin
Elkészítése: A folyóvízben alaposan megmosott rózsaszirmokat 3 dl vízben lassú tűzön főzni kezdjük. Amikor megpuhul, átszűrjük, a levét cukorral, citromlével, zseléfixszel és kevés vízben feloldott zselatinnal olvadásig kevergetjük. Visszatesszük a tűzre, felforraljuk és beletesszük a szirmokat. Folyamatosan kevergetve 5 percig együtt főzzük, majd üvegekbe töltjük, és légmentesen lekötjük.

Rózsalekvár 1.
Elkészítés: 60 perc
Alapadag: 50 dkg rózsaszirom, 50 dkg cukor, 2 citrom leve, 1 ek. rózsalikőr.
Elkészítése: A rózsaszirmokat leöblítjük, és a szirmok tövénél lévő sárgásfehér részt letépjük. 3 dl vizet felforralunk, beletesszük a rózsaszirmokat, és öt percig forraljuk. Ekkor hozzáadjuk a cukrot, a citromlevet és lassú tűzön, folyamatosan kevergetve, 25-30 perc alatt sűrűre főzzük. A tűzről levéve beleöntjük a rózsalikőrt, és forrón üvegekbe töltjük, az üvegeket lezárjuk, és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Télen nagy sikerünk lesz ezzel az igazi különlegességgel.

Rózsalekvár 2.
Hozzávalók: 1 kg rózsalevél, 1 kg cukor, 2 késh. szalicil
Elkészítése: A piros rózsa sziromleveleit leszedjük, famozsárban megtörjük, megmérjük, és ugyanannyi mennyiségű cukorból főzött sziruppal, a rózsalevelet összefőzzük, szalicillal üvegekbe rakjuk, és lekötjük. Használat előtt igen jó más ízzel összekeverni.

Rózsalé
Szedjünk le 10-12 rózsabimbót. A megtisztított virágot tegyük egy 3 literes üvegbe, és öntsünk rá 2,5 liter előzőleg felforralt, és langyosra hűlt vizet. Keverjünk bele 20 dg mézet és 1 dl citromlevet, majd lefedve állítsuk az üveget hűvös helyre. 2-3 napig áztassuk úgy, hogy naponta legalább egyszer keverjük át. Végül szűrjük le, és töltsük palackokba. A fenti módon finom és illatos ivólé valamint szörp készíthető a nemes-rózsák szirmából is. 1 fej bodzavirágnak 2 kinyílott rózsabimbó felel meg. A lehetőleg bordó színű permetmentes rózsaszirmot tavasszal vagy ősszel szerezzük be, mert a nyári melegben csökken a rózsa illóolaj és nedvességtartalma.

Rózsalikőr
Elkészítése: Rózsaszörpöt készítünk és tetszés szerint kanalanként adagolva, szesszel elegyítjük.

Rózsaszirom dzsem
Hozzávalók: 45 dkg erős illatú sötét színű rózsaszirom, 5,5 dl víz, 45 dkg porcukor, 2 citrom leve, 1 evőkanál rózsavíz.
A szirmok alsó elkeskenyedő részét csipkedjük le, mert keserű. forraljuk fel a vizet, majd lassú forralás közben adjuk hozzá a szirmokat. 5 perc alatt főzzük puhára. Adjuk hozzá a cukrot és a citromlevet, újra hozzuk forrásba, majd 30 percig főzzük, lassan, állandó keverés mellett. Mikor a cukor elolvadt, adjuk hozzá a rózsavizet és rottyanásig hevítsük. Ekkor már sűrűsödni kezd. Tegyünk próbát egy lehűtött kistányérra. Akkor jó, ha ráncosodni kezd. Hagyjuk langyosra hűlni, majd üvegekbe töltve, tegyük száraz dunsztba.

Rózsaszörp 1.
Elkészítése: 30 dkg sötétpiros színű ép rózsasziromra 2 l hideg vizet öntünk, és addig főzzük, amíg a víz piros lesz. Szitán lecsurgatjuk. Fél liter léhez fél kg cukrot adunk és húsz percig főzzük. Ha kihűlt légmentesen dugaszoljuk.

Rózsaszörp 2.
A piros, illatos rózsaszirmokból készítjük.
Elkészítése: Harminc dkg szirmot 2 l hideg vízzel felteszünk főni, és addig forraljuk, amíg a víz megpirosodik, a szirmok pedig színtelenek lesznek. Ekkor a levet szűrőbe tett tüllön átszűrjük, a levével azonos mennyiségű cukorral, kb. 15 percig főzzük, kiforrázott üvegekbe töltjük, lekötjük vagy dugaszoljuk, és száraz gőzbe rakjuk.

Rózsavíz
Egy széles szájú (1 literes) üveget töltsünk meg friss rózsaszirommal, majd töltsük fel vízzel. Az üvegbe tegyünk még egy csipetnyi szalicilt, és hűvös helyre állítsuk. Időnként rázzuk fel. Egy hét múlva ruhán szűrjük át, majd újabb csipetnyi szalicil hozzáadása után öntsük át egy hosszú nyakú üvegbe és jól zárjuk le.

Színező főzet készítése
Levesek, rizsköret színezésére használjunk körömvirág főzetet. Mintha teát készítenénk, dobjuk a növényt lobogóan forró vízbe, s főzzük 1-2 percig.

Virágszirom kandírozása
A megmosott virágszirmokat tiszta konyharuhán megszárítjuk. Egy tojásfehérjét vékony ecsettel, vékonyan felhordunk a szirmokra. Ez után finomított kristálycukorral megszórjuk, s 1-2 napig szobahőmérsékleten szárítjuk. Ünnepi tortákat, édességeket, fagylaltokat dekorálhatunk ily módon.

Zsuzsanna rózsaszörpje
Hozzávalók: 4 marék rózsaszirom, 1 citrom leve, 40 dkg méz.
Elkészítés: A rózsaszirmokat leöblítjük, a citromlével meglocsolva egy órán át, állni hagyjuk. Fölöntjük 8 dl vízzel, és lassú tűzön 25-30 percig főzzük. A tűzről levéve kissé hűlni hagyjuk, majd szitán áttörjük. Hozzáadjuk a mézet, és folyamatosan kevergetve 15-20 percen át forraljuk. azon forrón üvegekbe töltjük, és az üvegeket lezárva gőzben hagyjuk kihűlni.

Bodzavirág borpongyolában
Hozzávalók: 12 db virág(zat), 200 g szójaliszt, 3 dl muskotályos fehérbor, 3 tojás, késhegynyi só, olaj a sütéshez, fahéjas cukorszórat.
Az éppen kinyíló virágokat jól megmossuk, lecsepegtetjük.
A tojások sárgáját, sót, lisztet, bort, a tojások keményre felvert habját összekeverjük. Néhány csepp olajat teszünk bele. Fél órára a hűtőbe tesszük.
A virágokat egyenként belemártjuk a tésztába, bő forró olajban kisütjük, lecsepegtetjük.
Fahéjas cukorban megforgatjuk.
Forrón kínáljuk, kihűlve megpuhul. Bor- vagy puncshab illik hozzá.

Bodzavirág bólé
Hozzávalók: 10 db frissen szedett egészséges bodzavirág, 1 csokor menta, 1 karikára vágott citrom, 3 citrom leve, 20dkg cukor.
A hozzávalókat egy liter vízben összekeverjük, és szobahőmérsékleten 24 órát érleljük. Leszűrjük, és hidegre tesszük. Közvetlenül fogyasztás előtt felöntjük 1-1 üveg hideg fehérborral és pezsgővel.

Bundás bodza
Hozzávalók: 4 szép, virágzó bodza, 1 db egész tojás, 1 dl tej, 15 dkg liszt, kevés szódavíz, csipetnyi só, ízlés szerint porcukor.
Elkészítése: A tojást habosra verjük 1 evőkanál porcukorral és a tejjel, majd hozzáadjuk a lisztet és annyi szódavizet, hogy a szokásos sűrűségű palacsintatésztát kapjuk. Megsózzuk. A száráról lecsipkedett, megmosott, és lecsöpögtetett virágot, lisztben megmártjuk, majd a tésztában megforgatjuk. A 180 fokra felhevített olajba téve 1-2 perc alatt szép világosra megsütjük. Leitatjuk róla a felesleges olajat, és porcukorral meghintve tálaljuk. Csak a virágzó bodzából jó! Nagyon egyszerűen és gyorsan készíthető.

Egreskrém bodzavirággal
Hozzávalók: 450 g egres, 2 ek. víz, 70 g finom kristálycukor, 2 ek. bodzavirág-szörpsűrítmény, 400 g kész vaníliaöntet (vagy nem főzős puding), zöld ételfesték (elhagyható), 300 ml habtejszín, darált mandulás csók a díszítéshez, mandulás csók a tálaláshoz.
A 2 ek. vízben, lefedve 5 percig pároljuk az egrest, míg a bogyók szétpattannak. Hozzáadjuk a cukrot, bodzaszörpöt és pépessé keverjük. Levesszük a tűzről.
Tálba öntjük a pépet, hűlni hagyjuk.
A vaníliás öntetet hozzákeverjük, tehetünk hozzá néhány csepp ételszínezéket. Belekeverjük a felvert tejszínt.
Behűtve, majd a mandulás morzsával megszórva kínáljuk.

Finom kamillatea
Hozzávalók: 4 ek. kamillavirág, 4 ek. akácméz.
A kamillavirágokat egy liter vízzel leforrázzuk, és lefedve 3-4 percig állni hagyjuk. Leszűrjük, és akácmézzel édesítve máris kínáljuk. Hidegen, kevés citromlével ízesítve is kitűnő.

Gyümölcssaláta kamillavirággal
Hozzávalók 4 személyre: 2 nagyobb őszibarack, 2-3 nyári alma, 30 dkg cseresznye, 2 ek. citromlé, 2 ek. méz, 1 maréknyi kamillavirág.
A kamillavirágok harmadrészét 2 dl vízzel leforrázzuk, és lefedve hűlni hagyjuk. A gyümölcsöket megtisztítjuk, kimagozzuk, és kockára vágjuk.
Ezután ráöntjük a mézzel, citromlével ízesített, majd leszűrt kamillateát, összekeverjük, és legalább 1-2 órára hűtőszekrénybe rakjuk.
Tálaláskor a maradék kamillavirágokkal megszór kínáljuk a vendégeknek.

Lerakott rózsa desszert
Hozzávalók: 1 bögrényi rózsaszirom, piros, 4 db összezúzott banán, ugyanennyi aprított datolya, 2 evőkanál konyakba áztatott mazsola, reszelt alma, mandula, cukrozott narancshéj, vagy citronát, 4 evőkanál rózsadzsem, 2 narancs leve, tejszín.
Béleljünk ki egy tálat piros rózsaszirmokkal. Keverjük össze a banánt, datolyát, almát, mandulát, mazsolát, narancshéjat vagy citronátot. rétegezzük a rózsasziromra, tetejére tegyük a rózsadzsemet.
Tálalás előtt öntsük le a narancslével, majd keményre felvert tejszint tegyünk rá.
Tetejét díszítsük kandírozott rózsaszirommal, vagy bármi kandírozott gyümölccsel.

Levendulás cukor
Hozzávalók: 40 dkg cukor, 2 maréknyi levendulavirág.
A száráról lecsipkedett levendulavirágokat tálcán szétterítjük és 1 - 2 órán át, szikkasztjuk. A kristálycukrot a virágokkal rétegezve üvegekbe rakjuk, majd gondosan lezárjuk. Egy hét múlva használhatjuk az illatos cukrot: teát, gyümölcskészítményeket ízesíthetünk vele, a levendulás cukorral készült habcsók, aprósütemény íze feledhetetlen! Felhasználás előtt a cukrot szitáljuk át. Hasonló módon készíthetünk rózsaszirommal, ibolyával, szegfűvel vagy mentalevéllel és virággal illatosított cukrot is.

Kalifa-puding
Hozzávalók: 5 dl tej, 6 dkg cukor, 1 tk. citromlé, 10 dkg búzadara, 1 tk. Ras el hamad (fahéj és szárított rózsaszirom), 1 pohár habtejszín.
Elkészítés: A tejet, cukrot kb. 10 percig főzzük, amíg sziruppá sűrűsödik. A darát vajban takarékon megpirítjuk. Majd rácsepegtetjük a citromlét, ráöntjük a szirupot, jól összekeverjük, és még 2 percig a lángon hagyjuk. 20 percig pihentetjük.
Kis üvegtálakban, melegen, tejszínhabbal díszítve, a fahéjas rózsaszirommal megszórva kínáljuk.

Rántott tökvirág
Hozzávalók: tökvirág, 1 pohár langyos víz (ha tetszik, száraz fehérbor), 10 dkg liszt, 1-2 kanál olívaolaj, só, 1 tojás fehérje, 1 kis darab mozzarellasajt, 1 darabka sonka, citromszeletek.
Számítsunk minden 10 dkg lisztre egy pohár langyos vizet (vagy bort), amit egyszerre öntünk rá, és gyorsan elkeverjük, hogy ne rugalmas tésztaszerű massza képződjék, hanem folyékony pastella. Ehhez adunk 1 evőkanál olívaolajat, sót, majd közvetlenül a felhasználás előtt még egy tojás felvert habját.
A pastella legyen selymesen puha és folyékony!
Ebbe a masszába mártogatjuk bele a tökvirágokat, mielőtt a forró zsírba kerülnének.
Mivel mindent a virág sem mondhat el helyettünk, ajánlatos elébb óvatosan felhasítani, és egy darabka mozzarellasajtot vagy egy kis kockányi sonkát (pármait) belerejteni. Ha pedig a két ínyencséget egyidejűleg helyezzük el rejtett "üzenetként": jól tesszük azt is.

Szerelemvíz
"Két lat fahéj töretik össze, fél lat szekfűvirág s ugyanennyi szerecsendióvirág, s két lat levendulavirág, ezután 4 lat keserűmandola töretik meg, de nem zúzatik szét, s egy fertály font (1 font = 0,56 kg) citromhaj is apróra vágatik, mindezt összevegyíti az ember, s öblös üvegbe teszi, mire két és fél pint (1 pint = 1,415 l) borszeszt tölt, s az üveget jól bekötözvén két hétig a nap melegén teszi ki, s ha ez nem történhetik, oly helyre teszi, hol egyforma melegség éri.
Eltelvén az idő, a tiszta folyadék leöntetik, a megmaradt jól kinyomatik, s egyszersmind három font cukor két pint vízzel felolvasztatik, jól lehaboztatik, s amavval összetöltetik, ráadásul még egy itce muskotály bor töltetvén, néhány szemer (gran) ambrával. Így jól bekötözve még néhány hétig hagyatik, azután leszűretik, s aranysárga szín adatik neki, következő módon: vesz az ember kevés valódi aranylemezt, kis darabokra vágja, s egy üveg mozsárban borszesszel jól eldörzsöli. E folyadék a likőrbe öntetik, midőn ez már egészen tiszta, s ezután palackokba töltetik."

Virágsaláta
Hozzávalók: 4 db cikória levelei, 30 db gyermekláncfű levél, 10 dkg póréhagyma, 2 db kockára vágott alma, maréknyi muskátlivirág, 3 szál rózsa szirma, 3 fürt akácvirág.
Dresszing: méz, ízlés szerint, csipetnyi só, 1 citrom leve, 5 db apróra vágott mentalevél, 1 dl víz.

Virágszirmos túrókrém
Hozzávalók: 40 dkg tehéntúró, csipetnyi tengeri só, 4 evőkanál virágméz, 2 csepp rózsaolaj, fél citrom leve, rózsa, szegfű, primula, ibolya-szirmok metéltre vágva, fajtánként 2-3 dkg.
A szirmokat megmossuk, lecsöpögtetjük, majd belekeverjük a túróba, hozzáadjuk az ízesítő anyagokat. Kb. 15 percig pihentetjük a hűtőben. Enyhén édes, kellemes körözöttet kapunk, melyet pirítóssal is fogyaszthatunk, de piskótatésztába is beletölthetjük.