Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Fügelevelű tök
Cucurbita ficifolia Bouché - Cucurbitaceae

Amerikában az ásatások alkalmával különböző Cucurbita nemzetségek maradványaira bukkantak, ezért általában ide helyezik a tökfélék őshazáját. Egyes szerzők a fügelevelű tök hazájának Kelet-Ázsiát tartják. A meleg éghajlatit vidékeken évelő növény, több évig is terem, így nagyobb szerepe van a táplálkozásban, mint a mérsékelt égövi területeken.

Egyéves, lágy szárú növény. Főgyökere egyre mélyebbre hatol és dúsan elágazó oldalgyökereivel jókora talajréteget sző át. Hengeres, vékony szára erős és hajlékony; igen nehezen téphető szét.

A heverő szár növekedése intenzív, a többi tökfélénél jóval nagyobb területet fut be. Számos oldalhajtást is fejleszt. Levele a fügéhez hasonló alakú. A levélkaréjok tompák, a levéllemez vékony, alul szürkén érdes szőrű. Az erek fehéres színe szépen kirajzolódik a felszínen.

A 2-4 kg-os kabaktermések sokáig a növényen maradhatnak, 1-2 fokos fagypont alatti hőmérsékletet is jól elviselnek. A termések szabályos tojásdad alakúak. A héj alapszíne méregzöld, rajta fehér máwányos a mintázat. A termés külső héja igen ellenálló, körömmel nem nyomható be, ez a jó tárolhatóságának az alapja. Magja fekete, későn, néhány hónapos utóérlelés után érik. Késő ősszel a komolyabb fagyok előtt felszedve, száraz, hűvös helyiségben 1-2 évig is eltartható. A húsa szép fehér, nem túl vastag (2-3 cm), főzéskor csíkokra esik szét, így gyalulni nem szükséges csak feldarabolni, e tulajdonsága miatt laskatök néven is ismerik.

Környezeti igénye

Igénytelenebb a többi tökfélénél. A magok már 8-10 °C-on, ha lassan is, de csírázásnak indulnak. Csírázásához elegendő 20 °C körüli hőmérséklet. Szélsőségesebb időjárási körülmények között is szépen fejlődik. A nagy meleget nagyon jól tűri, annak ellenére, hogy növekedéséhez elegendő 20-25 °C is. Hűvösebb időben is jól köt és 5-10 °C-on még kielégítő a növekedése. A fagypont alatti néhány fokos hideget csak a termések viselik el, levelei azonnal elfagynak.

Erősen fényigényes. Gyenge árnyékban, rossz fényviszonyok mellett, pl. sűrű ültetéssel alig kapunk termést. A virágok kötődés nélkül hullanak le, csupán hatalmas zöldtömege marad meg. Erőteljes növekedése miatt nagy a tenyészterület-igénye, mert kis területet igen gyorsan befed, elvonva a terméskötéshez igen fontos fényt.

Vízigénye alig marad el a többi tökfélétől, viszont a nagyon mélyrehatoló és dúsan elágazó gyökérrendszere nagy távolságból és mélységből ellátja a növényt vízzel. Hazai viszonyok között öntözni legfeljebb igen aszályos időben szükséges. Mesterséges vízpótlás nélkül is kielégítő a hozama.

Tápanyagigénye ugyanolyan nagy, mint a lopótöké vagy a viasztöké. Nagy talajréteget átszövő gyökérzete a víz mellett a tápanyagokat is nagyobb távolságban eléri. Frissen szervestrágyázott területen fejlődik kiválóan. Az egész terület szervestrágyázása helyett elegendő a fészektrágyázás is. A kijelölt tövek helyén 30-40 cm átmérőjű és mélységű gödröt ásunk. A gödörbe egy nagy lapátnyi érett istállótrágyát vagy komposztot szórunk, majd a kiemelt földdel betemetjük. A fészkeket legalább 2 héttel a vetés előtt készítsük el, hogy az ülepedésre elegendő idő maradjon. Szerves trágya híján feltétlenül műtrágyázzunk, 10 m²-es területre 40-50 dkg szuperfoszfátot, 30-40 dkg kálisót és ugyanennyi pétisót adjunk.

Termesztése

Szabad földbe helyre vetjük, palántázni nem kell. Őszi mélyszántás vagy ásás előtt szórjuk ki a szerves trágyát, illetve a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyákat. A nitrogéntartalmút tavasszal, fejtrágyaként adagoljuk. Tavasszal egyengessük el a talajfelszínt, majd vetésig tartsuk gyommentesen. Vetés előtt 2-3 héttel készítsük el a fészkeket, ha ennél a módszernél döntöttünk.

Fészkenként 3-4 szem magot vessünk április közepétől május elejéig, 2X2 m-es távolságra és 3-4 cm mélyre. Május első felében mindenféleképpen kerüljön földbe a mag, mert az időben megcsúszott vetés ősszel bizonytalanná teszi a szedést. Nagy a tenyészterület-igénye, besűríteni nem érdemes, mert fény hiányában jóval kevesebb termés kötődik az indákon.

Öntözni nem szükséges, legfeljebb igen száraz tavaszon a csírázás gyorsítására. A kikelt növényeket néhányszor kapáljuk meg, az első kapálással együtt végezzük el a tőszámbeállítást. Egy-egy fészekben csak a legerősebb tő maradjon. A nyár közepétől már nem szükséges, illetve nem is lehet kapálni, mert a gyorsan növő indák teljesen befutják a területet, beárnyékolják a talajt, megakadályozzák a gyomok további kelését.

Szedését a tökfélék között talán a legkésőbbre hagyhatjuk, a turbántökkel együtt. Néhány fokos fagy vagy dér még nem tesz kárt a termésekben. A két-három, esetleg négy kg-os egészséges tökök alkalmasak csak tárolásra, amelyeknek héja körömmel nem nyomható be. A hosszabb eltartásra szánt terméseket óvatosan, kocsánnyal együtt válasszuk le az indákról és ütődés nélkül szállítsuk a tárolóba. Az ép, egészséges kabaktermések száraz, fagymentes helyen a következő nyárig biztonságosan eltarthatok. A terméseket ne rakjuk olyan anyagokra (kőre, betonpadlóra), amelyeken páralecsapódás történhet, ugyanis ilyen körülmények között rothadás léphet fel. Komolyabb fagyok előtt a félig érett terméseket is szedjük le és közvetlen fogyasztásra vagy állatok takarmányozására használjuk fel.

Betegségekre nem érzékeny és speciális kártevője nincs, ezért növényvédelmi munkát nem igényel. Sőt egyes fertőzésekkel szemben igen ellenálló, üvegházban is termeszthető, mert fuzárium gombára nem érzékeny.

A laskatök fuzárium- és fonálféreg-ellenálló képességét az utóbbi időben az uborkatermesztők is hasznosítják. Egyre jobban terjed az uborka oltása laskatökre. Az így nyert egyedek jobban fejlődnek, mert nemcsak a gyökérbetegségekkel szemben lesznek el-lenállóak, hanem a tök jóval erősebb és mélyebbre hatoló gyökérzete több vízzel és tápanyaggal látja el a nemes részt. Az oltást a dinnyetermesztésben is alkalmazzák. Megfigyelések szerint az oltványok sokkal jobban tűrik a káros környezeti hatásokat, például a hideget, időszakos vízhiányt vagy a talaj nagyobb sótartalmát.

Felhasználása

A népi gyógyászatban a tökfélék húsát régóta fogyasztják diétázók és csecsemőtápláléknak is alkalmas.

A magokban állítólag kevés, alkaloidszerű féregűző anyag is található. A tökmagok nem mérgezők, sőt újabban egyes fajták magjait a vizeleti szervrendszer betegségeinél is felhasználják.

A megmosott fügelevelű tököt héjastul daraboljuk fel, nem kell apróra vágni. Ezzel együtt a magját a belső, szivacsos állományú résszel kaparjuk ki. Enyhe főzés után a héjából a megpuhult középső rész kikaparható. További főzés hatására vékony szeletekre esik szét, ezért nem szükséges kisebb darabokra felaprítani. Az önmagától való feldarabolástól származik népies neve is: istengyalulta tök.

RECEPTEK

• Tökfőzelék

1 közepes méretű tök, 1 dl tejföl, só, liszt, cukor, 1 csomó kapor.

A megmosott, gyenge tököt héjastul feldaraboljuk. A magot a szivacsos résszel együtt eltávolítjuk. Gyengén sós vízben megfőzzük. A megpuhult tököt kanállal kikaparjuk a héjából. A szálakra szétesett tököt világos vajas, kapros rántásra tesszük. Tejföllel, kevés sóval, cukorral ízesítjük.

• Diétás tökleves

30 dkg gyenge tök, egy kis csomó zsenge leveszöldség, 2 húsleveskocka, egy marék finommetélt, egy csomó petrezselyemzöld.

A tököt megtisztítjuk és nagyobb darabokra vágjuk. Leöntjük 1,51 hideg vízzel, beletesszük a feldarabolt leveszöldséget és megfőzzük. Kissé megpuhult állapotban kaparjuk ki a héjából és főzzük tovább. Végül hozzáadjuk a húsleveskockákat, ha feloldódtak, belefőzzük a finommetéltet. Tálaláskor hintsük meg finomra vágott petrezselyemmel.

• Fügelevelű tök télire

Alaposan megmosott és nagyobb darabokra vágott tököt sós vízben megfőzzük. A héjából kikaparva, még forrón üvegekbe tesszük. Saját levével leöntjük és az üvegeket száraz dunsztba rakjuk. Télen kevés munkával főzelék készíthető belőle.

II.
Laskatök
Cucurbita ficifolia

Angolul: Squash,
németül: Feigenblattkürbis,
hollandul: Pompoen,
franciául: Patiron,
olaszul: Zucca,
oroszul: Tikva, Kawak,
bolgárul: Tikwa,
magyar társneve: Istengyalulta tök.

Növénytani leírása. Egyéves, lágy szárú, a tökfélék családjába tartozó növény. Gyökérzete fejlettebb, erősebb, mint a spárgatöké vagy a patisszoné. Föld feletti hajtása igen erőteljes növekedésű. Egy-egy növény 10-15 m² felületet is behálóz. Nagy levelei a spárgatökéhez hasonlóak, de annál simábbak, alig karéjozottak. Levélnyele karcsú, kevés serteszőrrel. Szára 3-5 m-re megnő, középvastag, üreges. Virágai egylakiak, valamivel kisebbek, mint a spárgatök virágai, a hím virágok egyedül ülnek.

Termése kissé megnyúlt szabályos kabak. Egy-egy növényen átlagosan 8 termés van, és elérhetik az öt kilogrammot is. A termés sötétzöldes alapszínű, melyet márványozott fehér csíkok élénkítenek hosszanti irányban. A hús 4-5 cm vastag, és fehéressárga színű. Keményebb, mint a spárgatök húsa. Magja jellegzetes, apróbb mint a spárgatök magja.

Származása, elterjedése. Közép-Amerikából származik. Mexikótól Peruig őshonos növény. Már régóta ismert, termesztett és fogyasztott növény. Európában kevésbé terjedt el. Nálunk házikertekben az ország különböző vidékein ma is megtalálható, bár régen falun többen termesztették, mint manapság.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Magas cukortartalmú főzeléknövény. Cukortartalma eléri az 5-6%-ot is. Karotintartalma alacsonyabb, mint a spárgatöké. Ásványisótartalma magas. Csak főzelék készítésére használják. Előnye, hogy jól eltartható, különösen hűvös tárolóhelyen. Főzés közben olyan szeletekre esik szét, mint amilyeneket a gyaluláskor szoktunk nyerni, innen kapta a nevét is. Nálunk is, de inkább külföldön, étkezési felhasználásán túl, jelentős alanya a hajtatott és korai szabadföldi uborkának, dinnyének, mert a laskatök gyökérzetét nem támadja meg a fuzárium.

Környezeti igényei. Hőigénye 22-25 °C között ingadozik. Hidegre éppen olyan érzékeny, mint a többi tökfaj, a hőingadozásokat valamivel jobban tűri, kötődése biztonságosabb.

Fényigénye. Az árnyékot nem szereti, ez kitűnik abból is, hogy sűrűn vetve, kevés fényhez jutva a virágok alig termékenyülnek.

Vízigénye eltér a spárgatök igényétől. Ez összefügg nagyobb, kiterjedtebb gyökérzetével. A mi viszonyaink között öntözés nélkül is jól termeszthető. Páraigénye is alacsonyabb, mint az egyéb tökféléké.

Tápanyagigénye hasonló a többi tök igényeihez.

Növény váltás, talaj-előkészítés. Hasonlóan a patisszonhoz, a trágyázás évében kerül a területre. Jól előkészített talajba kell vetni. A nagyon szélsőséges talajok kivételével mindenütt megtermeszthető.

Fajtái. Hazai nemesitésű fajtája a Téli zöld laskatök. A növény erős növekedésű, hosszú indájú. Termése ovális, sötétzöld, húsa zöldesfehér, 4-6 hónapig tartható el.

Szaporítása. A laskatököt magról kell szaporítani. Palántázni nem érdemes, mert csak télen kerül felhasználásra, ezért a koraiság egyáltalán nem cél. A magot április végén, május folyamán, legjobb fészkekbe vetni. A sortávolság 2 m, a tőtávolság pedig 1,5 m legyen. Ennél kisebb tenyészterületre nem érdemes vetni, mert túl sűrű lesz és nem fog termékenyűlni, 3-4 cm-nél mélyebbre nevessük.

Ápolása kizárólag talaj gyomtalanításból áll. Nem kell öntözni. Betegségei nincsenek.

Szedése. Akkor kezdődik, amikor lombozatát az első fagy megcsípi. Ezután már nem fejlődnek a termések sem. Téli tárolásra kizárólag a teljesen kifejlődött termések alkalmasak. A szedést kézzel úgy végezzük, hogy a kocsány a termésről ne törjön le. A nem teljesen beérett terméseket gyors takarmányozásra vagy azonnali fogyasztásra lehet használni. A kocsánytalan terméseket szintén fel kell használni takarmányozásra vagy étkezésre. Hűvös, de fagymentes helyen tároljuk. Legalkalmasabbak e célra a fűtés nélküli pincék, kamrák. Egyes vidékeken szokás a kocsányt bemeszelni azért, hogy jobban eltartson a termés. Kétségtelen hogy a rothadás a kocsány felőli oldalán kezdődik, így a meszelés jelenthet bizonyos védelmet.

III.
Laskatök
Cucurbita ficifolia Bouché
Család: Cucurbitaceae (tökfélék)

A: fig-leaved gourd, Malaba-gourd;
F: melon de Malabar;
S: lacayote, silacoyote;
N: Feigenblatt-Kürbis

A laskatök a többi tökfajtól gömbölyded termésével és a levélformájával különbözik, amely a fügéhez hasonló. A kabakok gömbölyűek vagy oválisak, legfeljebb 50 cm nagyságúak; sima héjuk megérve márványozott, zöldesfehér vagy zöld, fehér csíkokkal és foltokkal. A kocsány gyengén 5 szögletű és a termés ízesülési helyénél alig kiszélesedett, a terméshús fehér és rostos. A lapos mag hosszú-elliptikus (15-25 mm), éretten fekete vagy barna.
Felhasználása: az éretlen termések húsát zöldségként megpárolják vagy levesbe főzik. Az érett hús darabkáit cukorban eltéve édességként vagy desszertként tálalják, vagy lekvárnak főzik be. A megcukrozott és fermentált terméshúsból alkoholos ital készül. A magok belét nyersen, pörkölve vagy főzve fogyasztják, Dél-Amerikában megőrlik és mártásokhoz adják.
Elterjedése: Közép-Amerikából származik, és az Újvilág trópusain, ritkábban Afrikában és Délkelet-Ázsiában - ott elsősorban a Fülöp-szigeteken - termesztik.
Termesztése és betakarítása: a nemzetség más fajaitól eltérően a laskatök viszonylag alacsony hőmérsékleten is jól fejlődik, ezért inkább a hegyvidéken ültetik a trópusi Amerikában, 1000 és 2800 , között. A faj rövidnappalos növény, amelyet magról szaporítanak, és viszonylag későn virágzik; termését érett vagy éretlen állapotban takarítják be; hűvös, száraz helyen hónapokig tárolható. Nálunk is termesztik, öntözés nélkül az "istengyalulta" tököt.