Terebess konyhakert - Szurokfű, oregánó

Géncentruma, őshazája a Földközi-tenger medencéjében lehetett; ma már megtalálható Európa és Ázsia nagy részén, sőt már Észak-Amerikában is. Sziklás erdőkben, különösen irtásokon, erdő szélén vadon is előfordul.

Az évelő félcserje gyökérzete kúszó, fokozatosan fásodó, a gyökértörzsszerű tarackokon sűrű, járulékos gyökerek fejlődnek. 4-5 év alatt fokozatosan „elvándorol" kúszó tarackjaival. Felszín alatt közvetlenül dúsan elágazó gyökérzete miatt sekély termőrétegen, köves, vízszegény helyeken is megmarad.

1 m-re is megnövő szára csak a felső harmadában ágazik el, a fedőszőrök miatt barnásvörös színű. Levelei keresztben átellenesek, kissé hosszúkás tojásdadok, 3-5 cm-esek. A levéllemez szinte teljesen kopasz, széle alig fogazott, a csúcs felé ki-hegyesedik. Bíborszínű murvalevelei hosz-szúkásak és szintén szörtelenek.

Összetett, álfüzeres virágzata a hajtások végén szétterülő bogernyőt alkot. Az 1-3 virágból álló, kocsánytalan bogok kis fejecskét alkotva hozzák létre az álfüzére-ket. Virágzási időszaka viszonylag hosz-szú, júniustól szeptemberig tart. Sötétbíbor színű, öt fogú torkán a sűrű szőrös csészét murvalevelek fogják körül. 4-6 mm-es, négyhasábú pártája halványpiros, ritkán fehér színű. Az alsó ajkak karéjai egyformák, míg a párta felső ajka csak igen enyhén domború.

Kétivarú virágai mellett találunk, egy-ivarú, csak női virágokat is, ahol a porzók hiányoznak, ezeknél a párta is jóval rövidebb. A kétivarúaknál a négy vagy csak két porzó erősen kiáll, de a két portokfél nem nőtt össze, lefelé szétálló. A porzó és a bibe nincsenek a pártába zárva. A felső állású termőkét bibéje egyenlő ágú. Közel 1 mm-es, barna termése négy részre hasadó makkocska, ezermagtömege 0,1-0,2 g. Az igen apró magok a csírázóképességü-ket csak egy-két évig tartják meg.

Fénykedvelő, de a félárnyékot még viszonylag jól elviselő növény, bár felépítése, levelei, virágzata az erős fényhez való alkalmazkodása során alakultak ki. Ettől függetlenül, ha nem egész nap éri folyamatos napsütés, még nem jelent kisebb növekedést vagy jelentékeny illóolaj-, illetve aromacsökkenést. Teljes árnyékba ne tegyük, mert ekkor felgyorsul a továbbvándorlása, megnyúló tarackjaival jóval kevesebb virágot hoz, sőt a virágzása akár el is maradhat és illóolaj-mennyisége erősen visszaesik.

Nagy fényigénye jó szárazságtűrő képességgel párosul. Hazánk bármelyik területén akár öntözés nélkül is termeszhető. Természetes szelekciója során hozzászokott a kopár domboldalakon való élethez, így a vízhiányhoz is.

Őshazájában mint melegigényes növényt tartották számon, mára azonban kiválóan alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz. Az természetes, hogy a nyári nagy melegek nem okoznak számára gondot, de télen sem fagy ki, a száraz hidegeket is jól tűri.

Valamennyi talajtípuson, még akár a szélsőségeseken is sikerrel próbálkozhatunk a termesztésével. A domboldalak köves, sekély termőrétegű, nehezen hasznosítható részeire is ültethetjük. Egyike a legigénytelenebb növényeinknek, tehát a kedvezőtlen fekvésű, rossz talajú kertek egyik szép dísze lehet.

Tápanyagigénye inkább alacsony, mint közepes. Természetesen nagy hozamot csak jó tápanyag-ellátottságú helyről várhatunk. Miután 4-6 évig is egy helyen marad, telepítése előtt ajánlatos kevés szerves trágyával, komposzttal (10-30 kg/10 m²) feltölteni a talajt, s a helyi viszonyoknak megfelelően vegyes összetételű műtrágyát is kiszórhatunk.

Termőterületét a legmostohább kertrészletben - a környezeti igényének figyelembevételével (fényigény) - is kijelölhetjük. Évelő gyomoktól ajánlatos megtisztítani a területet - ne maradjanak tarack- vagy gyökérmaradványok -, mert a folyondárszulák vagy az aszat stb. a későbbi években sok kellemetlenséget okozhat.

Szaporítható tőosztással és palántázással egyaránt. A már meglévő állományból kapott töveket nagyon sok részre oszthatjuk, lényeg, hogy legyen minden egységnek tarackos gyökere. Ahol nincs a közelben évelő állomány, ott a palántáról való szaporítás a kézenfekvő. Tavasszal szabad földbe, cserépbe vagy hideg fólia alá elvetett magokból nyárra ültetésre kész anyagot kapunk.

Jól előkészített, igen apró morzsás vagy homokos talajba a közvetlen szabad földi helyrevetést is megpróbálhatjuk. Ebben az előzetes csíráztatási próbával ellenőrizzük a magok életképességét és ennek tudatában végezzük a vetést.

Mivel apró magról van szó (ezermagtömege 0,1 g), 1 m²-re 1 g alatti mennyiséget számítsunk. Nagyon vigyázzunk a mélyrevetéssel, csak 0,5-1,0 cm vastag magtakaró föld kerülhet rá, ellenkező esetben igen rossz kelésre számíthatunk. Nagyon fontos, hogy a vetés végeztével hengerezéssel tömörítsük a földet. Palántanevelésnél nem fontos a sorban vetés, használjuk az egyszerűbb szóit vetést. Nyár közepén-végén az erősebb palántákat egyesével, a gyengébbeket párosával ültessük ki a végleges helyükre. 50-60 cm-es sor- és 20-30 cm-es tőtávolságot válasszunk. Természetesen az ültetést öntözéssel fejezzük be. A beültetett területet többszöri kapálással tartsuk gyommentesen. Miután kifejezett kórokozója vagy kártevője nincs, így növényvédelmi munkát nem igényel.

Az ültetés évében esetleg egyszer vágjuk. A következő években évi kétszeri vágással gyűjthető a herbája. Az első szedésre a virágzás idején, júniusban kerüljön sor, a másodikra az oldahajtások megerősödésekor, szeptemberben számíthatunk.

Amennyiben magot is szeretnénk fogni, jobban oda kell figyelni, mert mint a család többi tagja, a szurokfű magja sem egyszerre érik és igen könnyen pereg. Nem szabad tehát megvárni a teljes érést, hisz az voltaképpen nincs is, mert a folyamatos virágzást elhúzódó magérés követi. így, ha a száron a magok több mint egyharmada beérett, megkezdhetjük a betakarítást, majd utóérleléssel, védett helyen, ponyvára vagy fóliára kiterítve érhetünk el megfelelő maghozamot. A betakarításnál olyan eszközöket használjunk, melyek az erősebb, kissé fásodó szárakat is jól vágják.

A levágott leveles hajtásokat vékonyán kiterítve, szellős, árnyékos helyen szárítsuk meg, majd a kemény, fásodó szárról dörzsöljük le. 10 m-enként 10-12 kg zöldtömegre számíthatunk, mely 1/3-ára, 1/4-ére szárad be. Érdekes, hogy a család legtöbb képviselőjével szemben a szára nem jellegzetesen négyszögletes, ez a levelek lemorzsolá-sa után szépen látható.

Virágos, leveles hajtásaiban a 8% körüli „cserzőanyag" mellett 0,5-0,8% az illóolaj-tartalom. Az illóolajban timol, limonén, pinén, linalool található. A flavonoidokon és a cseranyagon kívül keserűanyag is fellelhető benne.

Gyógyhatása hasonlít a kakukkfűéhez (köptető és enyhe görcsoldó), főleg a légúti betegségek kezelésénél alkalmazható eredményesen. Gyógyhatása mellett egyes vidékeken festésre is használják, de mint fűszer is megállja a helyét; nemcsak ételek, hanem likőrök és borok ízesítésére is kiváló.

A Földközi-tenger melléki országokban számos helyi, szelektált változatát termesztik. Felfutását és népszerűségét a gyorséttermi láncoknak köszönheti. Jelenleg a világon egyike a leggyakrabban használt fűszereknek. Bizonyos ételek, például a pizza fűszerkeverékében nélkülönözhetetlen, de a chilikeverékekben is mindig megtalálhatjuk. Illóolaját és alkoholos kivonatát a kozmetikai ipar és az illatszeripar is felhasználja.

Az Origanum nemzetségbe 16 faj és számos alfaj tartozik, melyek íze, illata nem azonos, így a világ különböző helyein az origáni fűszer más-más ízt jelent. Az O. vulgare-nál jóval több (3-4,5%) az illóolajtartalma a O. dictamnus (krétai szurokfű) fajnak. Illóolajának 80%-át a karvakrol teszi ki, de ugyanennek a fajnak vannak timolos egyedei is. A külföldi utak során begyűjtött szurokfűféléket ültetés előtt kóstoljuk meg, vajon az ízlésünknek megfelel-e, mert van jőnéhány kifejezetten kellemetlen illatú változata is.

50 dkg darált hús, 5 db tojás, pirított dió, mazsola, őrölt bors, szurokfű, fahéj, cukor, ananászdarabok, angolszalonna, só, liszt, vaj.

Lisztből vajjal és kevés sóval tésztát készítünk. A diót és a mazsolát kevés vajon pirítsuk meg, majd adjuk hozzá a fűszereket, kihűlés után keverjük össze a darált hússal és a tojásokkal. A tészta egyik felét nyújtsuk ki és tegyük rá az előbb összegyúrt, fűszerezett, húsos masszát, majd borítsuk be a tészta másik részével. A tetejére tehetünk diót, mazsolát, ananászdarabokat, apróra vágott angolszalonnát. Sütés után melegen tálaljuk.

2-3 db zsenge cukkini, 1 pohár tejföl, 2 evőkanál darált dió, 1 tojás, fokhagyma, szurokfű, citrom, só, 10-15 dkg reszelt sajt.

A cukkiniket hosszában félbevágjuk és kiszedjük a belsejét, ha hosszúak, keresztbe is felezzük meg. A fiatal cukkinik magja még zsenge és finom, a kiszedett bélrészt tehát keverjük össze tojással, reszelt sajttal, tejföllel, dióval, összezúzott fokhagymával, szurokfűvel, citromlével, sóval. E masszával megtöltjük, a kivájt cukkinirészeket és sütőben kissé átsütjük.

8-10 db csirkeszárny, 1/2-1 csirkemell, 3-4 paprika és paradicsom, 2 fej vöröshagyma, mustár, szurokfű, bors, só, őrölt paprika, olaj, gomba, petrezselyemzöld.

A hagymát szeleteljük fel, öntsünk hozzá olajat, majd tegyük bele a szurokfüvet, mustárt, borsot, sót, őrölt paprikát. Ezzel az olajos oldattal alaposan kenjük be a szárnyakat és a felszeletelt mellhúst. 1/2-1 napig állni hagyhatjuk.

Forró grillsütő-rácsra helyezzük a csirkerészeket, s mindkét oldalukat kissé pirítsuk meg. 10-15 perc múlva tegyük rá a hosszában felaprított zöldpaprikát és a paradicsomszeleteket, ízlés szerint gombaszeleteket is rakhatunk rá. Forrón tányérra szedve petrezselyemzölddel díszíthetjük és salátával, friss kenyérrel fogyasszuk.

A mediterrán és olasz ételek fűszere. Szabadon Görögországban terem, a majoránna (maggiorana) rokona, ezért vadmajoránnának is nevezik. Évelő, gyorsan terjed, folyamatosan lehet vágni. Paradicsomos ételek, rostonsült, illetve párolt zöldségek remek ízesítője.

III.
Rigani (Görögország)
Origanum vulgare subsp. hirtum (korábban: Origanum heracleoticum)

Görögországban szabadon terem, a majoránna rokona, ezért vadmajoránnának is nevezik. Évelő, gyorsan terjed, folyamatosan lehet vágni. Levelei szőrösek. Paradicsomos ételek, rostonsült, illetve párolt zöldségek remek ízesítője.
EZ A LEGINTENZÍVEBB AROMÁJÚ OREGÁNÓ!

IV.
Oregánó, szurokfű
Origanum vulgare L.

(más néven: oregano, origano, rigani, vadmajoránna, mexikói vadzsálya, balzsamfű)

Eredet: Kelet-Ázsia és a Földközi-tenger medencéje közötti térség

Leírása: 50 cm magas, 30 cm átmérőjű lombot nevelő évelő növény. Szára fásodó, szőrös; levele tojásdad, nemezesen szőrös; virága ibolyakék; aromája fűszeres, kissé kesernyés.

Felhasználása: Frissen és szárítva használhatók levelei, hajtáscsúcsai. A szurokfű a pizza nélkülözhetetlen fűszere, de kiválóan alkalmas tojásos, paradicsomos, sajtos ételekhez, sertés- és marhahúsokhoz, töltelékekhez és mediterrán salátákhoz.

Gyógyászati alkalmazása: A virágjából főzött tea jó megfázás és fejfájás ellen. Étvágygerjesztő hatású és segíti az emésztést.

Termesztése, szedése: Tápanyagban dús, üde talajba ültessük. A rendszeres öntözést erőteljes növekedéssel hálálja meg. Lakásban minél világosabb és hűvösebb helyre állítsuk (pl. konyhaablak, üvegezett veranda) és csak mérsékelten öntözzük még a meleg időszakban is. Mindig a legfiatalabb szárrészeken lévő leveleket és hajtásvégeket használjuk ízesítéshez és díszítéshez.

V.
Szurokfű
Origanum vulgare L.

Felhasznált növényrészek:
Fűszerként a virágzó növényt használjuk fel - ugyanis ekkor a legnagyobb a növény illóolaj-tartalma. A vastag, alsó szárrészeket el kell távolítani.

Növénycsalád :
Labiatae (Ajakosok).

Íz és illat :
Erősen aromás, fűszeres, fanyar, enyhén kesernyés, a majoránnára és a kakukkfűre emlékeztet (ám azokénál erősebb).

Tartalmazott anyagok:
Az illóolaj (max. 4%) változó arányban tartalmazza a két fenolt: a karvakrolt és a timolt.

Származási helye:
Az Origanum nem különböző fajai a Földközi-tenger vidékén őshonosak, ezek mindegyikét fűszerként hasznosítjuk. Nagyobb mértékben befolyásolja az illóolaj-összetételt a klíma, az évszak és a talaj, mint az, hogy melyik fajtához tartozik a növény.
A legfontosabb fajok: O. vulgare (egész Európa), O. onites (Görögország, Kis-Ázsia) és O. heracleoticum (Olaszország, Balkán, Nyugat-Ázsia). A szurokfű közeli rokona a kis-ázsiai majoránna, de annak íze egészen más, mivel illóolajából hiányoznak a fenolok.
A mexikói oregano a Lippia graveolens (Verbenaceae - Vasfűfélék) növényből származik, növénytani szempontból nagyon távoli rokonságban áll a szurokfűvel, az ízük azonban meglehetősen hasonlít. A mexikói oreganóból egyre nagyobb mennyiséget értékesítenek, mindenekelőtt az Egyesült Államokban.
Az európai piacra az elsődleges termelő Törökország, ahol még ma is az össztermés nagyobb részét szüretelik a kontinensen.

Termesztése:
A növény 20-50 cm magas, mirigyes, szőrös; levelei ovális alakúak és eltérő nagyságúak. Rózsapiros virágainak nagysága akár 5 mm is lehet, illatuk a kakukkfűére emlékeztet. Virágzási idő: júniustól augusztusig.

Szüretelés:
A növény felső hajtásait szedik le és szárítják meg levegőn. Nem szárítható 35°C-nál magasabb hőmérsékleten, ekkor ugyanis elvesznek belőle az értékes olajak.

Felhasználása:
Pizza, paradicsomos ételek, sajtok, babok, saláták, húsételek, stb. ízesítése.

Gyógyhatása:
Gyógyhatással bíró anyagai az illóolaj, a cseranyag és a keserű ízt keltő anyagok. A szurokfű nyugtatja az emésztőrendszer izmait, s ezzel kedvező hatást gyakorol az emésztésre, a benne lévő cseranyag a hasmenés ellen jó. Ismert továbbá a szurokfű görcsoldó, váladékoldó és gyulladást gátló tulajdonsága.

Origanum L. (1753)
Origanum ×applii (Domin) Boros (1938)
Origanum ×majoricum Cambess. (1827)
Origanum albiflorum C. Koch (1848)
Origanum album Salisb. (1796)
Origanum amanum Post - cserjés szurokfű
Origanum anglicum Hill (1770)
Origanum angustifolium C. Koch (1848)
Origanum balearicum Pourr. ex Lange (1863)
Origanum barcense Simonkai (1886)
Origanum benghalensis Burm.f. (1768)
Origanum bucharicum Bornm. (1915)
Origanum capitatum Willd. ex Benth. (1837)
Origanum confertum Savi (1840)
Origanum crassa (Moench) Chev. (1938)
Origanum creticum L. (1753)
Origanum creticum auct. non L.: Siebold ex Benth. (1834)
Origanum dictamnifolium St.-Lag. (1880)

Origanum dictamnus L. (1753) - díktamo, krétai oregánó

Origanum dubium Boiss. (1879) - téli majoránna
Origanum elegans Sennen (1934)
Origanum floridum Salisb. (1796)
Origanum glandulosum Desf. (1799)
Origanum glaucum Rech.f. & Edelb. (1954)
Origanum gracile Koch (1848)
Origanum heracleoticum hort. ex Koch (1833) - görög oregánó
Origanum heracleoticum L. (1753), p.p., excl
Origanum heracleoticum auct. non L. (1753)
Origanum heracleoticum L. (1753), p.p., excl
Origanum hirtum Link (1822)
Origanum humile Mill. (1768)
Origanum illiricum Scheele (1843)
Origanum indicum Roth (1821)
Origanum kopetdaghense Boriss. (1954)
Origanum latifolium Mill. (1768)
Origanum latifolium Scheele (1843)
Origanum laevigatum Boissier - nyúlánk szurokfű
Origanum lusitanicum Rouy (1882)
Origanum macrostachyum Hoffmanns. & Link (1809)
Origanum majorana L. (1753) - majoránna
Origanum majoranoides Willd. (1800)
Origanum maru L. (1763) - egyiptomi majoránna, szír oregánó
Origanum megastachyum Link (1822)
Origanum microphyllum (Benth.) Boiss.
Origanum normale D. Don (1825)
Origanum nutans Willd. ex Benth. (1837)
Origanum odorum Salisb. (1796)

Origanum onites L. (1753) - krétai oregánó

Origanum orega Vogel (1841)
Origanum orientale Mill. (1768)
Origanum paniculatum Koch in Röhl. & Koch (1833)
Origanum paui Martinez (1934)
Origanum pseudo-onites Lindberg (1946)
Origanum pseudodictamnus Sieber (1818)
Origanum rotundifolium X dictamnus - gyapjas oregánó
Origanum saxatile Salisb. (1796)
Origanum silvestre Ortega ex Sampaio (1947)
Origanum smyrnaeum L. (1753)
Origanum smyrnaeum auct. non L.: Sm. in Sibth. & Sm. (1809)
Origanum syriacum L. (1753) - szíriai szurokfű, szír izsóp
Origanum tyttanthum Gontsch. (1934) - kirgiz oregánó
Origanum venosum Willd. ex Benth. (1837)
Origanum virens Hoffmanns. & Link (1809)
Origanum viride (Boiss.) Hal. (1902)
Origanum viridulum Martrin-Donos (1864)
Origanum vulgara subsp. gracile
Origanum vulgara subsp. hirtum
Origanum vulgara subsp. virens
Origanum vulgara subsp. viride
Origanum vulgare L. (1753) - közönséges szurokfű, feketegyopár, vadmajoránna, vargamajoránna
Origanum vulgare cv. Compactum - gyepes szurokfű
Origanum vulgare subsp. genuinum Gaudin (1829)
Origanum vulgare subsp. glandulosum (Desf.) Ietswaart (1980)
Origanum vulgare subsp. gracile (Koch) Ietswaart (1980) - kirgiz oregánó
Origanum vulgare subsp. hirtum (Link) Ietswaart (1980) - valódi görög oregánó
Origanum vulgare subsp. prismaticum Gaudin (1829)
Origanum vulgare subsp. virens (Hoffmanns. & Link) Ietswaart (1980)
Origanum vulgare subsp. viride (Boiss.) Hayek (1929)
Origanum vulgare subsp. vulgare
Origanum vulgare var. formosanum Hayata (1919)
Origanum vulgare var. tauricum Boriss. in Komarov (1954)
Origanum vulgare var. viride Boiss. (1879)
Origanum watsoni Schmidt & Schlagintweit (1868)

Origanum albiflorum C. Koch -> Origanum vulgare L. subsp. viridulum (Martrin-Donos) Nyman
Origanum album Salisb. -> Origanum onites L.
Origanum angustifolium C. Koch -> Origanum vulgare L. subsp. viridulum (Martrin-Donos) Nyman
Origanum crassa (Moench) Chev. -> Origanum syriacum L.
Origanum creticum L. -> Origanum vulgare L. subsp. vulgare
Origanum dictamnifolium St.-Lag. -> Origanum dictamnus L.
Origanum dictamnus L.
Origanum elegans Sennen -> Origanum vulgare L. subsp. vulgare
Origanum gracile K. Koch -> Origanum vulgare L. subsp. gracile (K. Koch) Ietsw.
Origanum heracleoticum L. -> Origanum vulgare L. subsp. viridulum (Martrin-Donos) Nyman
Origanum hirtum Link -> Origanum vulgare L. subsp. hirtum (Link) Ietsw.
Origanum humile Miller -> Origanum vulgare L. subsp. viridulum (Martrin-Donos) Nyman
Origanum latifolium Miller -> Origanum vulgare L. subsp. vulgare
Origanum majorana L.
Origanum maru L. -> Origanum syriacum L.
Origanum odorum Salisb. -> Origanum majorana L.
Origanum onites L.
Origanum orega Vogel -> Origanum onites L.
Origanum pseudo-onites Lindberg -> Origanum syriacum L.
Origanum rotundifolium Boiss.
Origanum smyrnaeum L. -> Origanum onites L.
Origanum syriacum L.
Origanum tyttanthum Gontsch. -> Origanum vulgare L. subsp. gracile (K. Koch) Ietsw.
Origanum virens Hoffmanns. & Link -> Origanum vulgare L. subsp. virens (Hoffmanns. & Link) Ietsw.
Origanum viride (Boissier) Halácsy -> Origanum vulgare L. subsp. viridulum (Martrin-Donos) Nyman
Origanum vulgare L.
Origanum vulgare L. subsp. creticum (L.) Nyman -> Origanum vulgare L. subsp. vulgare
Origanum vulgare L. subsp. glandulosum (Desfontaines) Ietsw.
Origanum vulgare L. subsp. gracile (K. Koch) Ietsw.
Origanum vulgare L. subsp. hirtum (Link) Ietsw.
Origanum vulgare L. subsp. virens (Hoffmanns. & Link) Ietsw.
Origanum vulgare L. subsp. viride (Boiss.) Hayek -> Origanum vulgare L. subsp. viridulum (Martrin-Donos) Nyman
Origanum vulgare L. subsp. viridulum (Martrin-Donos) Nyman
Origanum vulgare L. subsp. vulgare

Origanum vulgare hirtum - görög oregánó
illat: 10
íz: 10

Origanum maru - szír oregánó
illat: 9
íz: 9

Origanum tyttanthum - kirgiz oregánó
illat: 7
íz: 4

Origanum majorana - majoránna
illat: 1
íz: 3

Origanum onites - krétai oregánó
illat: 3
íz: 10

Origanum x majoricum - olasz oregánó
illat: 4
íz: 5

Origanum x marjorana - sziciliai oregánó
illat: 4
íz: 4

Plectranthus amboinicus - kubai oregánó
Monarda menthaefolia - oregano de la Sierra
Lippia graveolens - mexikói oregánó
Poliomintha longifolia - dél-nyugati oregánó