Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Új-zélandi spenót
Tetragonia tetragonoides (Pali.) O. Ktze. - Aizoaceae

A spenóthoz hasonló főzelék, saláta készülhet leveléből, hajtásából

A kristályvirágfélék családja az alkörmösfélékkel (Phytolaccaceae) és a porcsinfélékkel (Portulacacae) viszonylag közeli rokonságban van. A családba tartozó 30 nemzetség túlnyomó többsége sivatagi területeken (a Kalahári, a Nagy- és Kis-Karroo sivatagban) él. Ezek a növények alkalmazkodtak az erős napsugárzáshoz és az igen kevés csapadékhoz, kialakítva a levélszukkulens formákat. A rendkívül érdekes, formagazdag növénycsaládot Linné már 1753-ban egy csoportba foglalta össze.

Az ide tartozó új-zélandi spenót vastag, húsos-pozsgás levelű, nálunk egyéves, lágy szárú növény. A levél háromszög alakú, de előfordulnak deltoid formájúak is. A levél széle ép, a fonák irányába visszahajló. A párolgás csökkentését csekély számú légzőnyílásuknak köszönhetik. A levelek nyúlás, nyálkatartalmú nedve is a növény vízmegkötését segíti elő. A levelek szórtan állnak. A gyökerek nem raktároznak vizet, a növény mégis jól gazdálkodik a korlátozott vízmennyiséggel, mert a vastag leveleken vékony kutikulás eredetű, hártya alakul ki, amely megakadályozza a túlzott párologtatást. A virágok magánosan ülnek a levelek hónaljában.

Az egyszerű, zöld színű, sugaras szimmetriájú, hímnős virágokban a porzók száma 6-15, általában 2,3-4-es csoportokat (falkát) alkotnak, élénk színükkel kiviláglanak. A virágok főleg az esős időszak után jelennek meg a növényeken, oly nagy számban, hogy szinte az egész növényt beborítják, de csak teljes napfényben nyílnak, borús időben nem. Az éréskor fásodó toktermésnek 4-8 tompa szarvacskája van. A toktermések többrekeszűek és elfásodva a növényen maradnak. Hazánk éghajlata alatt az érés elhúzódik, és számos esetben, ha rövid az ősz, a termések éretlenek, zöld színűek maradnak, így elfagynak vagy csökken a magok csírázóképessége.

A növények őshazájában az elfásodott termések a szárakon maradva várják meg az esős idő beköszöntét, amikor is a felverődő esőcseppek az előzőleg bejutott vizet a maggal együtt a rekeszekből kiverik. A magvak teljes csíraképességüket 3-6 hónapos utóérleléssel érik el. Ennyi idő telik el lényegében Afrikában az esős időszak megérkeztéig. A tok szélén duzzadó sejtek vannak, amelyek a termés felnyitását csak nedves körülmények között teszik lehetővé.

Környezeti igénye

Kifejezetten melegigényes növény, a magok csírázása 10 °C alatt megáll. A hidegre érzékenyen reagál, magas víztartalma miatt fagypont körüli hőmérsékleten elfagy. Fejlődése hűvös, borús napokon megakad. 25-30 °C-on napsütésben érzi jól magát.

A fény a levelek fejlődését nem befolyásolja, de a virágok csak napfényen nyílnak ki és termékenyülnek meg. A vegetatív zöld részek fény iránti közömbössége miatt egyes országokban hajtatásával is foglalkoznak.

Melegigényessége fokozott vízigényességgel párosul. A szárazságot szukkulens felépítése miatt elég sokáig elviseli, sőt magot is érlel, de zöldtömege csökken és a levelek zöld színe zöldesbarnára változik. Hasonló színváltozás és növekedéslassulás tapasztalható hosszan tartó hűvös idő hatására is.

Sötét-, haragoszöld színű leveleket, gyors növekedést csak frissen trágyázott (30-50 kg/10 m²) vagy nagy nitrogéntartalmú talajokon kapunk. Amennyiben magas nitrogénigényét kielégítjük, szinte mindenféle talajon megél.

Termesztése

Legegyszerűbben magvetéssel szaporítható. Szükség esetén palántázni is lehet. A magok a növény hosszú tenyészideje alatt nem mindig érnek be és csökken csírázóképességük. Élettani jellegű viszont, hogy a magok csírázását a vastag és kemény toktermés nehezíti, ez különösen tavaszi vetéseknél elhúzódó kelésben mutatkozik meg, a késői kelés miatt kevesebb zöldtömeget ad. Ezt a veszélyt palántaneveléssel kikerülhetjük.

A helyrevetés ideje április, ha előtte palántát nevelünk, akkor cserépbe, üvegházban március első felében már elvethetjük. Legbiztosabb termesztési módja az őszi magvetés. Tápanyagban, különösen nitrogénben gazdag talajba október közepétől vethetjük.

A sorok egymástól való távolsága, 80-100 cm. Kapával húzzunk ki 2-4 cm mély barázdát, szórjuk bele a magokat egymástól 10-12 cm-re, ezután takarjuk be földdel, és a sorokra vékonyán szórjunk jelzőként komposztot vagy homokot, de elegendő, ha a sorok végére jelzést tűzünk. A sorjelzés azért fontos, mert tavasszal csak áprilisban várható a kelés, s addig a gyomokat a sorok megbontása nélkül könnyen eltávolíthatjuk. Év közben nagyon fontos a terület gyommentesítése. Később, heverő szárával fokozatosan befutja a sorközt és elnyomja a gyomok zömét, bár még így is előfordul, hogy egyes gyomok (aszat, disznóparéj) kinőnek, ezeket kézzel tövestül távolítsuk el.

Száraz tavasszal és nyáron egyszer-kétszer ajánlatos megöntözni, hogy dús zöldtömeget kapjunk. Speciális kórokozója vagy kártevője nincs, így növényvédelmi munkát nem igényel. A hajtások 30-40 cm hosszúságának elérése után folyamatosan szedhetők. Nemcsak a leveleket, hanem a fiatal hajtásokat is fel lehet használni. A kiszedett hajtások helyén az oldalrügyektől mindig újabb és újabb hajtások fejlődnek.

Hosszú tenyészideje miatt magtermesztésével gondok lehetnek. A magok csak hosszú őszön érnek be, gyakran félérettek maradnak. A magok begyűjtésekor legegyszerűbb először az elszáradó hajtásokat felszedni, a földre hullott érett magokat összegyűjteni és szellős, száraz helyen teljesen kiszárítani. A fel nem szedett magok a következő évben kihajtanak, a valódi évelőkhöz hasonlóan biztosítják a folytonosságot.

Egyes észak-európai országokban a hajtatásával is foglalkoznak. Ilyenkor 4-8 hetes palántanevelés után márciusban, áprilisban ültetik ki a kis növényeket fóliák alá vagy üvegházba. Korai szabadföldi termesztésre a márciustól fűtött helyen nevelt palántákat április közepétől lehet kiültetni. E módszerrel 2-3 héttel előbb szedhetjük, mint a magról vetettet.

Felhasználása

Főzelék- és levesalapanyagként számos formában felhasználható. Jellegtelen íze miatt bármilyen fűszerezéssel ízesíthető. Elkészítési módja a közönséges spenótéhoz áll a legközelebb.

RECEPTEK

• Spenótsaláta

30 dkg új-zélandi spenót, 20 dkg ementáli sajt, 4 paradicsom, 1 evőkanál ecet, 1 evőkanál mustár, 1 csokor zöldhagyma, 5 evőkanál olaj.

Az új-zélandi spenótot alaposan megmossuk és összekeverjük a csíkokra vágott sajttal és a cikkekre vágott paradicsommal. Az ecetet simára keverjük a mustárral, a finomra vágott zöldhagymával, sóval, csipetnyi cukorral és az olajjal, és az új-zélandi spenótra öntjük és tálalás előtt 10 percig hideg helyen állni hagyjuk.

• Rakott új-zélandi spenót

75 dkg új-zélandi spenót, 2 dl tejföl, 1 tojássárgája, 5 dkg vaj, 2 kemény tojás, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa, 10 dkg füstölt szalonna.

Megtisztítjuk és a vizet cserélve, többször megmossuk a spenótot, leöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, egy húsleveskockával és kevés sóval puhára főzzük. Leszűrjük, késsel ösz-szevágjuk, összekeverjük a tejföllel, tojássárgájával, vajjal meg kevés törött borssal. A felét kivajazott, tűzálló tálba terítjük, kirakjuk a karikára vágott kemény tojással és a maradék spenótot rásimítjuk, tetejét meghintjük zsemlemorzsával és az elkapart szalonnával. Sütőben átsütjük.

II.
Új-zélandi spenót
Tetragonia tetragonioides (Pali.) O. Kuntze - Aizoaceae

Nálunk kevésbé ismert, földön kúszó, heverő szárú zöldségnövény. Vöröslő, deltoid alakú, húsos levelei beborítják termőhelyét. Egész nyáron öntözés nélkül virít, s késő őszig kitűnő friss spenótot ad.

Származása, elterjedése. Őshazája Dél- és Nyugat-Ausztrália, Új-Zéland, Tasmánia. Innen került Japánba, Angliába és Európa más országaiba. Hazánkban most terjed a kiskertekben.

Gazdasági és táplákozási jelentősége. A nyári melegben tekintélyes hozamú, 1-2 kg friss levelet szedhetünk 1 m²-ről. Beltartalmi értéke jelentős ásványianyag- és vitamintartalmában van. A szokásos spenót ilyenkor már nem terem, s azt teljes mértékben pótolja.

Növénytani jellemzői. Egyéves, 80-140 cm-re futó, heverő szárú növény. Gyökérzete sekély. Levélzete középnagy, húsos, pozsgás, háromszög (vagy deltoid) alakú, zöldespiros. Virágzata: virágai kicsinyek, a levél hónaljaiban ülnek, zöldessárgák. Idegenbeporzó növény. Termése négyszögletes tok, több (4-8) szarvacskával. Ezermagtömege 160-180 g. Csírázóképessége nagyon változó, 40-80%-os, a mag 3-4 évig kicsírázik, 2-4 hét alatt kel ki. Tenyészideje: májustól október végéig szedhető.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: napfénykedvelő, azonban árnyékban is kifejlődik. Hőigénye nagy, 12 °C alatt nem csírázik, 0 °C körül elfagy. Hűvös időben nem fejlődik kielégítően. A nyári nagy melegeket (25-30 °C) kedveli. Vízigénye: nedvességkedvelő. Öntözéssel kétszeres tömeget ad, bírja a szárazságot is. Talajigénye: középkötött vályogtalajon díszlik a legszebben. Talajban egyébként nem válogatós. Tápanyagigénye: frissen szervestrágyázott (5-6 kg/m²) talajon hozama 5-8 kg/m², 40-60 g/m² kiegészítő vegyes műtrágyát is adjunk alá.

Változékonysága, fajtái. Két kultúrtípusa ismeretes, a 'Zöldespiros levelű' és a 'Zöldesfehér levelű' új-zélandi spenót. A kettő között csak színben van eltérés.

Termesztése. Április végén főnövényként vetjük szabadföldbe 3-4 cm mélyen, fészkesen. Tápkockában, cserépben is előnevelhetjük. Tenyész-területe 60-80 x 60-80 cm. Vetőmagszükséglete: egy fészekbe 5-6 magot vetünk, 1 m²-re tehát 10-18 mag elegendő. Ápolása: kapálás, gyomirtás. Öntözése nagy szárazságban szükség szerint 10-15 mm-es csapadékkal. Szedése: általában hetenként egyszer szedhető. A levelek egy részét leszedve és a fiatal hajtásvégeket csipkedve a levél hónaljából új hajtások törnek elő. A talajt pár hónap alatt benövi. Hajtatása: a cserépben előnevelt növényeket saláta, retek hajtatása után ültetik el, de vethető a salátával, a retekkel egyszerre is. A vetésétől számított 6-8 hét múlva szedhető.

Feldolgozása, hasznosítása. Kis parcellákon körkörös fészkekben előtérnövények ültethető. Bemutató-, dísz-, hobbi-, iskolakertben biológiai érdekesség és kedves színfolt.

Kora nyártól késő őszig szedhetők ízletes levelei, hajtásai, amikor a kerti spenót már letermett. Vitaminjai, biológiai értékei jelentősek.

Segíti az emésztőmirigyek működését és a bélmozgást, így fogyasztása különösen fiatal és idős korban hasznos.

Elkészítése egyezik a közönséges spenótéval.

• Zöld borleves. A megtisztított spenótot sós vízben megfőzzük, lecsurgatjuk, átpasszírozzuk. Metélőhagymát finomra vágunk, hozzáadjuk, ízlés szerint fűszerezzük, savanykás borral és vízzel felforraljuk, lehűtjük és fogyasztjuk.

• Spenótos burgonyapuffancs. 20 dkg spenótot ledarálunk, 20 dkg burgonyát nyersen lereszelünk. Finomra vágott metélőhagymát, összezúzott fokhagymát, tojássárgáját és felvert tojásfehérjét adunk hozza. Összekeverjük, megsózzuk, majd fánkokat formálunk, és forró olajban kisütjük.

III.
Új-zélandi spenót
Tetragonia expansa

Angolul: New Zealand spinach, warrigal spinach (Ausztrália)
németül: Neuseelander Spinat,
hollandul: Nieuw Zeelansche Spinazie,
oroszul: Novoselandszkij spinat,
franciául: Epinard de la Nouvelle-Zelande,
olaszul: Tetragonia, Tetragono, Spinacio della Nuova Zelanda.

Növénytani leírása. Az új-zélandi spenót egyéves, lágy szárú növény. Sekélyen gyökerezik, ugyanúgy mint a kerti spenót. Húsos, pozsgás, deltoid vagy háromszög alakú, haragoszöld levelei vannak. A levelek kissé hullámos szélűek. 80-120 cm hosszúra is megnövő, kúszó, pozsgás szára van. Virágai jelentéktelen, zöld színűek, s a levél hónaljában ülnek. Rovarok által termékenyülő növény. Termése négyszögletes toktermés, innen kapta tudományos nevét is. Ezermagtömege 60-80 g, a vetéstől számított 5-20 nap múlva kel ki. Csírázóképességét 5 évig megtartja, ősszel elhullajtott magvai átvészelik a telet, és a következő évben nagy százalékban ki is kelnek, ezért a felületes szemlélőnek úgy tűnik, mintha az új-zélandi spenót évelő lenne.

Származása, elterjedése. Származási helyéül Dél- és Nyugat-Ausztráliát, Új-Zélandot, Tasmániát jelölik. Először Dél-Amerikába és Japánba került, innen a XVIII. században hozta Angliába Cook kapitány. Innen terjedt tovább Európa más országaiba.

Termesztése hazánkban is terjed, a házikertek gyakori nyári növénye, különösen a főváros környékén.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Abban az időszakban ad a spenóttal azonos értékű főzelék-nyersanyagot, amikor nyáron nincs kerti spenót. A nyári nagy melegben és a hosszú nappalok miatt a kerti spenót nem fejleszt elég levelet, gyorsan magba szökik. Nyáron is szükséges azonban a friss spenót. A fővárosi piacokon júliusban-augusztusban kapható spenót zömében új-zélandi spenót. Ezt maguk a fogyasztók sem tudják, hiszen küllemre, ízre alig tér el a kerti spenóttól.

Táplálkozási értéke magas ásványisó-tartalmában rejlik.

Környezeti igényei. Amennyire hasonló küllemben, ízben, táplálkozási értékben a kerti spenóthoz, annyira eltér biológiai igényeiben.

Hőigénye ellentétes a kerti spenótéval: az erősen hidegtűrő, az új-zélandi spenót pedig 0 °C alatt elfagy, s hűvös időben sem fejlődik, legfeljebb vegetál. A legforróbb nyári hónapokban érzi jól magát igazán. Optimálisan 25 °C-on fejlődik, 12 °C alatt nem is csírázik.

Fényigénye még nem tisztázott. A nappalok iránt közömbös növénynek tűnik. Bár a hosszú nappalok alatt bőségesen virágzik és köt, ez nem befolyásolja a zöldlevélhozamát. Északi és nyugati, hűvösebb klímájú országokban hajtatják, és rövid megvilágítás mellett is szépen fejlődik, virágzik.

Vízigénye. Nagyon kedveli a nedvességet. Száraz vidékeken öntözés nélkül bizonytalan a termesztése, nem ad elegendő zöldtömeget, és növekedése is nagyon lassú. Így házikertekben gondoskodjunk a kritikus nyári időszakban öntözéséről.

Tápanyagigénye. Elsősorban a nitrogén iránt igényes, szereti a frissen trágyázott területet. Magtermesztés során fokozott mértékben kíván foszfortrágyát is. Talajban nem válogatós, ha kielégítő a tápanyagigénye és elegendő vízhet jut, akkor a legtöbb talajtípuson jól megél. Jól érzi magát a komposzt- vagy trágyakazal közelében is.

Növényváltás, talaj-előkészítés. Tápanyagigénye miatt a forgó első szakaszába kerülhet, tehát közvetlenül trágyázás után. A korán lekerülő zöldségfélék (zöldhagyma, áttelelő spenót, saláta, korai borsó, burgonya, karalábé) után is vethető, tehát a területet egy évben kétszer lehet vele hasznosítani.

Talaj-előkészítése nem tér el más kis gyökérzetű növényekétől. Ha azonban másodnövényként termesztjük, akkor az előtermény lekerülése után jól megmunkált magágyat kell számára biztosítanunk.

Fajtái. Az új-zélandi spenótnak nincsenek fajtái. Külföldi szerzők is csak általában a fajról, fajtamegjelölés nélkül szólnak.

Szaporítása. Legkorábban április végén vethető, és ez folyamatosan június elejéig kitolható. A későbbi vetésekhez azonban a kelésig vizet kell biztosítanunk. Ellentétben a kerti spenóttal, nagy tenyészterület-igénye van. Sortávolsága 50-80 cm, a soron belül 40-50 cm-re fészkelhetjük a magot. Egy fészekbe 2-3 szem mag vethető. 100 m²-re 5-6 dkg vetőmagra van szükség. A magvakat 2-3 cm mélyre kell vetni.

Amíg a talajt be nem fedi, gyomtalanítani kell. Öntözéséről a nagy szárazság idején ajánlatos gondoskodni.

Szedése. Akkor kezdhető, amikor a hajtások már elérték a 40 cm hosszúságot. Ekkor a lomblevelek egy részét, s a hajtásvégeket körömmel visszacsípjük. A visszacsípés miatt a levélhónaljból újabb hajtások fejlődnek, így ez metszési munkának is megfelel. A talajt igen gyorsan benövi. Hetenként egyszer szedhető mindaddig, amíg az első őszi fagy el nem pusztítja. A leszedett leveleket ládákba rakjuk. Nagy tömegben nem tanácsos tárolni, mert könnyen berothad. A kerti spenóthoz hasonlóan szállítható. Várható termése 0,8-1 kg m²-enként.

Betegsége, kártevője nincsen.

Magját az első fagy után is megszedhetjük. Nagy területen nem termesztjük, házilag is érdemes magot fogni róla. A megszedett magot vékony rétegben kiterítve szárítsuk meg, és utána hűvös, száraz helyen tároljuk.

Hajtatása. Külföldön, főleg a hűvösebb klímájú országokban gyakran hajtatják. Hajtatásának kétféle változata terjedt el. Az egyik szerint február végén a magvakat beáztatják langyos vízbe, s 6-os, 8-as cserepekbe - melyeket megtöltenek melegágyi földdel - egyenként 3-4 darabot helyeznek el. A cserepeket ezután fűtetlen vagy enyhén fűtött fólia alá helyezik, és áprilisban rendszerint egy előtermény után - ez lehet saláta vagy retek - ültetik ki az új-zélandi spenót palántáit. Hetenként legalább kétszer szedhető.

A hajtatás másik módja egyszerűbb. Az új-zélandi spenótot egyszerre vetik a hajtatott salátával vagy retekkel. Ha a saláta és a retek kikerül - tehát 6 hétre a spenót vetésétől - az egész ágyat gyorsan benövi és szedhető.

A korai szabadföldi termesztésnek az a módja is elterjedt Európa nyugati részén, hogy a cserepekbe márciusban vetett új-zélandi spenótot április végén 4-5 leveles állapotban a szabadba ültetik, így a szabadba vetett spenóttal összehasonlítva három héttel előbb kapunk termést. A korai szabadföldi termesztést a házikertekben érdemes megpróbálni, mert így egészen az őszi fagyokig rendszeresen szedhetünk friss spenótot.

Ételkészítési lehetőségek
Az új-zélandi spenót ízben teljesen megegyezik a kerti spenóttal, ezért a készítési módok is azonosak.

IV.
Új-zélandi spenót
Tetragonia tetragonoides Pall.

(Szinonim név: új-zélandi paraj, új-zélandi laboda, örökös spenót, télispenót;
németül: Neuseeländer Spinat, neuseeländischer Spinat, Neuseelandspinat, Gemüse Wäden;
angolul: New Zealand spinach, poliferic spinach, horned tetragonia)

Gazdasági és táplálkozási jelentősége

1770-ben Banks fedezte fel Új-Zélandon. Európába a XVIII. század végén került, de magas hőmérsékletigénye miatt kezdetben csak a melegebb déli országokban próbálkoztak a termesztésével. Magyarországi előfordulásáról 1788-ban tesznek említést, de termeszteni csak később, a XIX. században kezdik.

Kevésbé ismert és fogyasztott zöldségnövény. Többnyire a nyári hónapokban, júliusban-augusztusban fogyasztják, amikor a közönséges spenót termesztése a gyors magszárképződés miatt nem lehetséges. Mint zöldségnövényt más európai országokban sem nagyon ismerik. Nyári hónapokban egyes fővárosi piacon kapható. Szedése nem gépesíthető, betakarítása csak nagy kézimunkaerővel oldható meg, ezért kizárólag kisüzemekben, házikertekben termesztik.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

Lágyszárú, nálunk egyévesként termesztett növény, de őshazájában évelő.

Gyökérzete fejletlen, a talajnak csupán a felső 10-20 cm-es rétegében helyezkedik ei. Vékony főgyökeréből kevés oldalgyökér alakul ki. Hajtásrendszere bogas elágazású, a fejlett oldalhajtások a rövidebb főszárat gyorsan túlnövik. Vastag, húsos, pozsgás, 5-7 cm hosszú és 4-5 cm széles, háromszög alakú levelei vannak. A levélnyél viszonylag rövid, a levéllemez, de a levélnyél is hólyagszőrökkel borított.

Hosszú, kúszó szárán, amely olykor az 1 métert is meghaladja, a levelek hónaljában fejlődnek ki az apró virágai. Megtermékenyülése rovarok által történik. Termése tok, egyes szerzők által áltermés, mert a kialakulásában a vacok is részt vesz. Alakja négyszögletes, keresztmetszete rombusz formájú, tömege 60-80 gramm, csírázóképességét 4-5 évig képes megtartani. Optimális feltételek mellett a magvak egy hét alatt kicsíráznak, de a kelés esetenként két-három hétig is elhúzódik.

Sokan évelőnek gondolják a nálunk termesztett új-zélandi spenótot is, mert nyáron magját elszórja, és késő tavasszal újból kikel. Nevét is innen kapta: „örökös spenót".

Környezeti igénye

Általában elmondható, hogy igénytelen növény. Az ország egész területén sikeresen termeszthető.

Hőmérsékleti igénye 25 °C. Csírázni csak akkor kezd, ha a talaj alaposan felmelegedett. Egyes termesztői tapasztalatok szerint ez már 12 °C-on megtörténik, mások ennél egy-két fokkal magasabb hőmérsékletet tartanak a küszöbértéknek. 14-15 °C-on csírázása vontatott. Hűvös időjárás esetén növekedése leáll, keveset terem. Ellentétben a közönséges spenóttal, 0 °C-on már elfagy. Igazán gyorsan a legforróbb nyári napokon fejlődik, amikor a hőmérséklet meghaladja a 30-32 °C-ot.

Fényigénye nagy, a félárnyékot kevésbé tűri, ezért a köztes termesztését nem javasoljuk. Hosszú nappalos növény, mert a nyári időszakban virágzik. Ugyanakkor egyes északi országokban, ahol a téli hajtatását kipróbálták, azt tapasztalták, hogy rövid nappalok hatására is virágzik.

Vízigénye nagy. Nálunk öntözés nélkül nem termeszthető. Vízzel jól ellátott talajokon fejlődik gyorsan, csak ott hoz fejlett lombozatot. Ilyen tekintetben vízigénye hasonló a fehér termésű paprikáéhoz.

Szinte valamennyi talajtípuson jó eredménnyel megtermeszthető zöldségnövény. Egyaránt jól fejlődik a laza homok- és a kötöttebb vályogtalajokon. Olyan környezetben is termeszthető, ahol kifejezetten sekély a talajréteg. Kémhatás tekintetében a közel semleges pH-értékű talajokat igényli, a nagyon meszes talajokat nem szereti.

A három fő tápanyag közül a nitrogénből veszi fel a legtöbbet, ez esetenként a 120-150 kg/ha értéket is meghaladja. Foszfor- és káliumigénye viszonylag alacsony. Kifejezetten jól érzi magát a szerves trágyával bőven ellátott területen.

Fajtaválasztéka

Fajtái nincsenek, nemesítési munka az új-zélandi spenóttal sem nálunk, sem külföldön eddig nem folyt.

Termesztése

Rövid tenyészidejénél fogva másodnövényként is termeszthető, például korán lekerülő káposzta, borsó, retek, fejes saláta után még vethető a magja. Főnövényként április végén vetik. Vetésforgóban tápanyagigénye miatt, a szerves trágyázott szakaszban célszerű elhelyezni.

A talaj előkészítése lényegesen nem tér el a többi levélzöldségtől, sekély gyökérzete miatt nem szabad túl mélyen művelni a talajt. Késő tavaszi vetéséig - ha főnövényként termesztjük - az őszi szántást tavasszal több alkalommal át kell boronálni vagy tárcsával a gyomosodás miatt megjáratni. Zöldséges vetésforgóban, ahol a talajok általában tápanyagokkal jobban el vannak látva, alaptrágyázást nem igényel, de a vetés előtt mindenképpen célszerű nagyobb mennyiségű (50-70 kg/m²) nitrogénműtrágyát a talajba dolgozni.

Másodnövénynek történő vetése esetén a főnövény lekerülésének időpontja nagyban meghatározza a vetés előtti talaj-előkészítés idejét és körülményeit. Általában egy sekély szántás vagy rotálás, miután a növénymaradványokat a területről eltávolítottuk, elegendő. Arra ügyeljünk, hogy vetése előtt a vetőágy kellő mértékben ülepedett legyen, ellenkező esetben gondok lehetnek a kelésével.

Szaporítása

Kizárólag helyrevetéssel szaporítjuk, hűvösebb vidékeken, hogy csírázása lendületes legyen, és a mag ne feküdjön el hosszú ideig, 25-35 °C-os vízben egy-két napig előáztatják. Sokan szeptember táján maguk által fogott magot használják a vetéshez.

A tenyészterület-igénye nagyobb, mint a kerti spenóté - tekintettel arra, hogy magszárat is fejleszt. Ezért legalább 50, de inkább 70-80 cm-es sortávolságra és 40-50 cm-es tőtávolságra vessük. Lehet fészekbe is vetni, ilyenkor egy helyre 3 szem mag kerüljön. A vetőmagszükséglet 50-60 g/100 m².

Kései vetéskor, másodtermesztés esetén (augusztus), lehet sűrűbb soros elhelyezést is alkalmazni, pl. 30-35 cm.

Ápolási munkái

Gyomláláson, kapáláson és öntözésen, tápanyagban szegény talajon fejtrágyázáson kívül, más ápolási munkát nem igényel. Különösen kezdetben fontos a talaj tisztán tartása, később erős lombozata a kelő gyomokat elnyomja.

Öntözése jelentős mértékben megnöveli a lombtömeget, különösen júliusban és augusztusban kell a rendszeres vízellátásra nagy gondot fordítani. Sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt gyakrabban, de kisebb adagokban adjunk vizet (15-20 mm), amely csak a talaj felső 15-20 cm-es rétegét nedvesíti át.

Fejtrágyaként elsősorban nitrogéntartalmú műtrágyát használjunk, amely a lombnövekedést serkenti. Meszesebb, lúgosabb talajon a savanyúbb kémhatású ammonsalétromot (34%), savasabb, mészben szegény talajon a lúgosító hatású mészammon-salétromot (27%) adjuk. Egy-egy alkalommal a kiadott műtrágya mennyisége ne haladja meg az 5 g/m² hatóanyag-mennyiséget. A műtrágyázást - hogy a lombozatot ne perzselje meg - minden esetben alapos öntözés kövesse.

Szedése

Az új-zélandi spenót fiatal hajtásvégeit fogyasztjuk, amelyek lecsípésével újabb hajtások képzésére serkentjük a növényt. Szedése akkor kezdhető, ha a hajtások hosszúsága eléri a 40 cm-t. Ez a tavaszi vetések esetében június második felére esik, a vetést követően kb. az 50-70. napra. A szedések 10-14 naponként ismételhetők, de hűvös időjárás esetén a hajtások kifejlődése lassabban megy végbe, ilyenkor akár három hét is eltelik a következő betakarításig. A hajtások visszacsípésével a növényt egyre erősebb elágazásra kényszerítjük, ami következtében egyre nagyobb terméstömeget fog képezni.

Az új-zélandi spenót szereti a meleget, és nagyon fagyérzékeny. Ezért már szeptembertől lényegesen kevesebb termést ad, mint a nyári hónapokban, a szeptember végén, október elején jelentkező első fagyok hatására pedig kipusztul. Lényegesen többet terem, mint a közönséges spenót, rendszeres öntözés és fejtrágyázás mellett eléri a 6-10 t/ha termésátlagot.

A zsenge fiatal leveleket, ill. a lecsípett 4-6 leveles, 8-10 cm hosszú hajtásokat a szedést követően azonnal hűvös helyre kell szállítani.

Hajtatni nem szoktuk.