« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

Fodor Ákos: Idéző jelek, 1979 [A kötet 39 haikuja]
Fodor Ákos: Jazz, 1986 [A kötet 54 haikuja]
Fodor Ákos: Lehet, 1995 [A kötet 87 haikuja]
Fodor Ákos: Dél után, 1997 [A kötet 29 haikuja]
Fodor Ákos: Addig is, 1999 [A kötet 96 haikuja]
Fodor Ákos: Buddha Weimarban 2002 [A kötet 63 haikuja]

Fodor Ákos összes haiku fordítása

Macuo Basó: Százhetven haiku Fodor Ákos fordításában, Terebess Kiadó, 1998

Fodor Ákos
AKUPUNKTURA
[A haiku-kötet teljes elektronikus kiadása: 125 vers]
Forrás: Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1989

(Fülszöveg)

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.

Fodor Ákos

MOTTÓ

Helyzetmeghatározás

végem a célom:
tartok tőle és felé;
futásból állok

I
(KETTŐSPONT)

Jelentés A Revizornak

Élek: vezetem
soha, sehova be nem
nyújtható számlám.

Pont

talajom sírás
levegőm sírás – ugyan
minek sírnék is?

Megoldódik

gyógyíthatatlan
halandóság a bajom
és orvossága

Ecce Homo

ravaszkodnunk kell:
egy sámli fölött se tud-
nánk átröpülni

Jégen

Ahogy elérem:
megfognám – tovább lököm.
Lehet nevetni.

Kettős

a hópehely és
árnyéka találkozik
végül a földön;

december. Éjfél.
Életemnek is körül-
belül mélypontja.

A Győzelem

célon-túl futok.
Tudok élni nélküle,
de nem szeretek.

Altató

minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés

Szabadság

távolodóban
hírdetem hűségesen:
csillagot, fénye

A Szeretett

hő nélkül ragyog:
tűzfényt, vízfényt visszaver:
nincs története

Az Egyéniségről

föl sem ismernék
a rólad készült képek,
ha látnák egymást

Civilizáció

forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs

Ecce Homo

fenyegetésük
mulatságos – de ahogy
félnek: megrémít

Pontok

(1.)
emlékezésem
haván lábnyomuk vezet
haza magamból

(2.)
Visszahelyeznék
mindent, ahonnan vettem
– e n n y i rend volna

(3.)
emlékszik a test.
A fej feloldoz, a fej
felmutat, felejt

(4.)
szórakozottan
másvalaki arcával
mosolyodtam el

II
(IDÉZŐ JELEK)

A Haiku

lábam előtt ült
egy madár, majd felröppent –
Nehezebb lettem.

Metaoptika

ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen.

Érem

Aggódva mérem:
m i l y e n távolság l e h e t
fej s írás között

Ecce Homo

állva szomszédos
pellengéreken: m é l y e n
megvetjük egymást

Ádám
for Christopher with love and squalor

micsoda Kert volt!
Virágszándékainkat
tett-gaz verte föl

Axióma

morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
– szüntelen – süllyed

Egy Ajándék Elhárítása

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

Axióma

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

Ecce Homo

mi nyomtalanul
eltünt kint: belénk-szökve
rendezkedni kezd

Pont

arányában nézd
a csigát igázó ház-
tartási gondot

Pont

annyira zárt egy
ajtó sem lehet, mint fal
s ajtó h i á n y a

Epiktétosz-visszhang

Sohase mondd: „el-
veszítettem" s e m m i r ő l;
mondd: „visszaadtam".

Pénelopé

tétlenség tervét
szövöm éjszaka – nappal
fölfejtem azt is

Egy Haiku Túlcsordul

ikrásodsz, mézem,
színed mélyül, aranyam,
borom, erősödsz;
hunyoroghatok-e még
fényedben, napom?

Civilizáció

robbannék. Békés
célokra alkalmazva
hasadozgatok

Ecce Homo

Ha tisztálkodunk:
eltávolítjuk a koszt
– m á s közelébe.

Hárun Ar-rasid

a Mindent-Tudás
Kútjába mártott fejem
elfelejt engem

III
(HASADÓ ANYAG)

Dupla-vagy-semmi

én azt a lelket
n e m b í r o m, ami a test
helyett: kárpótlás

Diagnózis

nem figyelünk, csak
számítunk egymásra. Nem
hangverseny: lemez

Axióma

mindünk anyaga
sugárzó lehetne, ha
mernénk hasadni

Axióma

Isten nem hívő.
A nép nem demokrata.
A víz nem szomjas.

Katarzis-érem

(fej?)

pehelyke, áhí-
tattól visszafojtott lé-
legzetté tettél

(írás?)

Bármihez érek:
te zendülsz. Nyelved lettem,
harangom lettél.

Előbb És Utóbb

„ – Tudod, fiam, az ember hiába vigyáz, hiába
zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik."
(Kosztolányi: Fánika)

hűlt helyén holmi
meleg mocorgás múltán
mélyebb a hideg

Státusz

e fásvilághoz
érzékekenek öt sebén
által szögezve

Szinesztézia

meg se látom már
karcoltüveg-hangodat:
hallom: elmosódsz

A Rokokó Apológiája

csalás, öncsalás
útja őszinteséggel
van kikövezve

On The Road

siettem ugyan,
míg melléd kerülhettem
– de, hogy te: célom?

Társasélet

fölkerestelek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál

Evolúció

ugyanazt írom:
mindig más mindig másért
olvassa másnak

Meta-metafizika

súlypontom k í v ü l
e s i k jelenségemen:
aki fog – nem bír

Trisztán Úrfi Virágéneke

álmomban rózsa;
szemem előtt tulipán;
közöttük élek

Beatrice

üregesedő
anyagom alakodat
rajzolja körül

Hipotézis

Sós könny hull vissza.
(Nem Atlantisz süllyedt el:
mi másztunk fölé.)

Kaleidoszkóp
(játék-változatok)

(1.)
Tessék – csak tessék!
Minden garantáltan csak
egyszer látható!

(2.)
: tükrökben: tükrök:
köztük: szines kis szemét:
helyben-cikázás:

(3.)
tükrözve: minden
törmelék szimmetrikus
– j ó k erre vagyunk

(4.)
mire bármit is
észrevettél – hallgasss. Nem
tudom: miről be-

(5.)
(tudom, hogy fontos:
nem tudom: szeretjük-e
a maradandót?)

A Jogi Helyzet

Életünk bármely
ténye: bűn – ha megtiltják.
(Okot ad rá mind.)

Ítélet

sohasem fogod
megbocsátani nekem,
hogy nem szerettél

Metaidill

itt ülök én és
gondolataim se száll-
nak sehová se

(

milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében!)

Gyakorlatok

próbáld kiinni
borodból az alkoholt.
A többit hagyd ott

én csak o t t vagyok,
hová állva jutok át
a mozgó kapun

képzelj egy tükröt;
gondold, hogy belenézel;
hidd el, amit látsz

segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis

zsinegen horog,
boton zsineg ne legyen,
bot se, kezedben

ne dúcold alá
életeddel művedet:
sírodra omlik

fénybe bámulni,
míg megszűnik a viszony:
fény é s szem n e m l e s z

Hommage
egy forma csonkán tiszteleg
a Törötten-Is-Tökéletes előtt

„Irgalom, édes-
anyám, mama, nézd, jaj kész
ez a vers is!"(Vˇ)

Változatok Egy Játékra

keresem egyen-
súlyomat (és semmi mást):
labda a lejtőn

*

én is vágtam szét
labdát: én is zokogtam:
nincs benne semmi:

*

(mondd, Mindentudóm:
a mozdulatlan labda
áll? ül? vagy fekszik?)

*

színünk, nagyságunk
más; pörgünk, pattogunk e g y
sötétség körül

*

titkom ne firtasd:
fölhasítod labdád: se
tudás – se játék.

IV
(JAZZ)

A Tükörről

a szeretetlen
élet ernyedt és kusza,
mint vakok arca

Patt

ha elmonhatnám:
miért becsüllek nagyra:
vérig sérthetne

Házassági Emlék-mű

van, mikor t i s z t á b b
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni

Gyanú

hogyha részegnek
nézik az embert – máris
tántorogni kezd

Egy Fog Éneke

már kilazulok.
Ha kell: vigyázni kell rám.
Rágni, velem? Nem.

Mozart
hommage á K. D.

nincs rossz fű. Nincs szél,
ami ne jól fújna. Nincs
hamis madárfütty

Haiku-rondó

az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Csak idő van, semmi tér;
mindenki siet,
nyilatkozik, birtokol,
temet, nemz és szűl
– semmi nincs, csak történik
az én poklomban

Metainferno

A rosszat is? – jó.
De, hogy a Legjobbat is
meg lehet szokni!

A Tudomány

be-
bizonyítja a vízről,
hogy nem vízszintes

Koan

„sötét van" mondta
és a lámpa fénye is
belehalványult

Újkör

Tavasz, Hatalmas!
Egyfelé-menet: röpít.
Másként: földhözcsap.

Axióma

A szeretésen
k í v ü l minden emberi
tett: romépítés.

Változat

üvegesedem.
Tisztán tartom magam, hogy
mögém is láthass

Fordulópont

átédesedik.
A kín mélye felragyog.
Öröm lesz, béke

Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad
az nem is szeret

Xénia

mert végösszegben
minden számlád vállalom:
sose részletezd

A Teremtmény Éneke

új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk

Indiszpozíció

Amikor szivem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

A Kérés

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!

Szép, „te, milyen szép"

„kezek mozdulnak
és indulnak és lelnek
egy másik kezet"

„maguktól mennek
mint gyökerek a földben
a maguk útján"

„Jó nékik együtt"
– szavaiddal szeretlek,
Drága-Szép Ernő.

Mindennapi Teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott" „az" „van"?

Pont

Nem út és nem cél:
érthetelen, gyönyörű
helybenröpülés.

Jel

Vérszem a hóban
Kié? mié? nem tudom.
Piros, fehér. Föld.

Haiku-szerelem

Egy végtelen nap.
Egy, amely csak hosszú volt.
Harmadik: soha.

Egészségtani Kérdés

miből old? mire
edz születés – meghalás
Nagy Szaunája?

Boldogság

Együgyűen, mint
egy kislány. Mint egy vihar.
Mint egy „nem-tudom".

Koan

még az sem kizárt,
hogy a céltábla nyilad
útjába kerül

Műhely-haiku

Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

Halottak

képükkel falnak
fordultak felőlünk és
a hátuk: tükör

Damaszkusz Környékén

(1.)
Ez a Város nincs
is, csak az út, mely felé
visz. Nevében: él

(2.)
(„rossz anyagomból,
hogy gazember ne legyek,
szentté kell lennem")

(3.)
Mindegy, hogy honnan.
Mindegy, hogy hová. Mindegy,
hogy mégy-e. Figyelj.

V
(LEHET)

Túlcsorduló Haiku: A Szépségről

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Hyper-haiku: A Humanizmusról

a tükör is a
legvégső pillanatig
veri vissza a
belézuhanó balta,
kő, pohár k é p é t

Axióma

egy tökéletes
nap sem csak tökéletes
percekből épül

Szinopszis

Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?

Axióma

amire figyelsz:
drágább s lassabban fogy el
– úgy figyelj, vagy ne

Mérleg-haiku

akárhogy,
                          akár-
       mikor: aki nem boldog
       éppen:
                                   hálátlan 

      

Eliot-visszhang
A sebesült sebész kutat EAST COKER / IV

kóros viszonylat:
a nagybeteg orvosban
nem bíznak – mért is?

 

Kifecseghetetlen Titok

Ha van, kikért, mit:
vízre rajzold, porba írd:
úgy nem öl, nem hal.

 

Metaontológia

álmaink talán
nem történnek meg velünk?
s mi is, azokban?

 

Egy Bármilyen Tárgyú Fel- Vagy Kihíhvás
Szövegének Sorai Között Talált Közlés

(jártasságát el-
         várjuk:)
                                                        (:melynek megléte:
         abszolút bűnjel)

Szeretők

a világ egyik
fele róluk szól, a má-
sik róluk hallgat

 

Egy Bűnbánati Zsoltár

Mit bánjak inkább:
amit nem teszek meg itt,
vagy -ha- mit: igen?

 

APPENDIX

Az Emlékiratok
Utolsóutáni Mondata

nézve gyönyörű,
távolodó nyomokat,
szememből hó hull

----------------------------------------------------------