« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

Fodor Ákos (1945-) haikui

Fodor Ákos haiku(t tartalmazó) kötetei:

Kettőspont (versek, műfordítások), Magvető Kiadó, Budapest, 1978, 128 oldal

Idéző jelek (versek, műfordítások), Magvető Kiadó, Budapest, 1979, 156 oldal [A kötet 39 haikuja] [Teljes kötet a MEK-ben]

Hasadó anyag (versek, alkalmazott szövegek), Magvető Kiadó, Budapest, 1982, 101 oldal [Spiró György könyvrecenziója]

Jazz (versek, műfordítások), Magvető Kiadó, Budapest, 1986, 101 oldal [A kötet 54 haikuja] [Teljes kötet a MEK-ben]

Akupunktura (versek), Magvető Kiadó, Budapest, 1989, 130 oldal [A teljes haiku-kötet: 125 vers]

Lehet - Válogatott, örökbefogadott és újabb versek, Fabyen Könyvkiadó, Budapest, 1995, 251 oldal [A kötet 87 haikuja] [Teljes kötet a MEK-ben]

Válogatott és újabb verseit gyűjtötte kötetbe Fodor Ákos, de "beletitkolta" kötetébe egy tragikusan korán elhunyt barátja, Kepes Sára (1942-1965) néhány nála maradt szép költeményét is (erre utal a "válogatott, örökbefogadott és újabb versek" alcím középső kitétele). Fodor Ákos tudatosan és elszántan enigmatikus költő: nem alkot hosszabb kompozíciókat, lemond a lírai szerkesztés és "kidalolás" legtöbb eszközéről, szinte kivétel nélkül léthelyzeteket, létre vonatkozó felismeréseket és állításokat fogalmaz meg, végtelenül tömören, egy-két sorban. Filozofémák ezek a versek, miniatűr világmodellek, amelyek szinte csak így nyersen, nyelvi-költői burok nélkül, a maguk rejtély- és rejtvény-mivoltát, elrejtettségét, enigmatikusságát nyíltan vállalva jelenhetnek meg (Legeza Ilona).

Dél után - Jelek és ábrák egy korsó cserepein (versek), Fabyen Könyvkiadó, Budapest, 1997, 71 [4] oldal [A kötet 29 haikuja] [Teljes kötet a MEK-ben]

Addig is - Változatok a jelen létre (versek), Fabyen Könyvkiadó, Kaposvár, 1999, 174 oldal [A kötet 96 haikuja]

Buddha Weimarban. A szövegeket Podonyi Hedvig válogatta, Fabyen Könyvkiadó, Kaposvár, 2002, 133 [7] oldal [A kötet 63 haikuja]

Kis Éji Zen, szerk.: Podonyi Hedvig, Békés Megyei Könyvtár - Körös Irodalmi Társaság (Körös könyvtár), Békéscsaba, 2000, 38 oldal

SZÓ-TÁR - Korábbi és későbbi versek, Podonyi Hedvig válogatásában, C.E.T. Belvárosi Kiadó, Budapest, 2003, 272 oldal

Gordiometria - képikon, Gordio Csoport kiadása, Budapest, é. n., 42 oldal

Még: mindig. A szövegeket Podonyi Hedvig válogatta, Fabyen Könyvkiadó, Kaposvár, 2006, 224, [10] oldal

Pontok, [38 haiku] Vihar Judit válogatásában, Japán cédrus 3. Cédrus Művészeti Alapítvány - Napkút Kiadó, Bp., 2008, 44 oldal

Gonghangok - 21 kamarakoncert. A szövegeket Podonyi Hedvig válogatta, Budapest, Fekete Sas, 2009, 321 oldal

Fodor Ákos japán haiku fordításai:

Fodor Ákos összes haiku fordítása

Macuo Basó: Százhetven haiku
Fodor Ákos fordításában és előszavával, nyersfordítás: Racskó Ferenc, Terebess Kiadó, 1998, 56 oldal

Fodor Ákos haiku kiállítása:

ArcHAIKUs Őszi Pillanatok című kiállítás, 2001. október 19. - november 4. - a Liszt Ferenc téren (Budapest, VI. Liszt Ferenc tér 10. I. em.) került megrendezésre. Az Artpool tizedik szabadtéri kiállításának tábláin a művészi haiku XVII. századi megteremtőjének és legnagyobb mesterének, Matsuo Basho-nak őszi verseit Fodor Ákos fordításában [14 haiku] együtt olvashatjuk a verseket fordító költő XX. századi haikuival [14 × 2 haiku].
Sajtóvisszhang: R. Székely Julianna: Táblák a téren (Zsebtükör), Magyar Hírlap, 2001-10-24.

Fodor Ákos válogatott haikui:

Ezt a válogatást (a versek sorrendjét és szöveggondozását is beleértve) Fodor Ákos maga készítette a Szepes Erika szerkesztette MAGYAR HAIKU KÖLTŐK c. antológia számára 1999. április 3-án. Itt-ott javított korábbi kiadásain.
>>>Tovább

Fodor Ákos angolul

Interjúk Fodor Ákossal:

Györe Gabriella: Remekül tudok hallgatni. Interjú Fodor Ákossal. Litera, 2007. június 22.

Írófaggató: Nádra Valéria megkérdezte Fodor Ákost, Könyvhét, 8. évf., 4. szám, 14. oldal, 2004. február 19.

Ahogy a szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: TE VAGY AZ! – valahogy így történt a haiku és az én esetemben is. – Egy dolgot nagyon fontos hangsúlyoznom: a haiku csupán „mellékesen” forma és műfaj; ennek külsődleges paramétereit egyszerűen tudni kell és kész. Ám ez még semmiféle garanciával nem szolgál arra, hogy érvényes haikut írhatunk. A haiku mindenekelőtt és mindenek fölött: mentalitás. Ennek a mentalitásnak „lelke” a csend, a figyelem, a béke és némi játékosság. Számomra – messze a haikuval történt találkozásom előtti időtől fogva – a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága, tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe-szívébe is. (Fodor Ákos)

Könyvrecenzió Fodor Ákos: Hasadó anyag c. kötetéről:
Spiró György: Magániktató, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 343-349. oldal

Ugyanaz a nóta szól mindannyiunkon – de hányféleképpen, Istenem! – kiált föl Hasadó anyag című verseskötetének borítóján Fodor Ákos. Hogyan szól ugyanaz a nóta Fodor Ákos-féleképpen? Úgy látom, igen különösen szól.

A kötet címét vers is magyarázza:

mindünk anyaga

sugárzó lehetne, ha

mernénk hasadni

A kötetcím tehát a költészetről, az írásbeliségről szól, akárcsak az előzőek, a Kettőspont és az Idéző jelek. A hasadó anyag a sugárzó költészetet jelenti, illetve, hogy a kötet lírai témáját fogalmazzuk meg, a költészet hordozóját, magát az embert. Nem nehéz belátni, hogy a költészet létrehozója e tevékenységébe beleőrül, meghasad; a felismerés nem új, a dudások gyakran szállnak pokolra. A mi költőnk azonban nem kíván pokolra szállni, mint ezt többször is leszögezi:

ne ducold alá

életeddel művedet:

sírodra omlik

Másutt, a Weimari falvédő címűben, a tragikummal szemben igen szkeptikus Goethére utalva:

Koszlik foszlik züllik a talmi holmi

– s habár reménytelen e dolog itt –:

minden napodon hozz rendbe valamit.

Magadat ne hagyd elgazosodni.

A pokolra szállást okosan, az élet nevében utasítja el. Pokolra ebben a felfogásban csak a szubjektum szállhat, ám az igen gyanús létező, aki jobb, ha nem szól bele az általa létrejövő műbe, mint Egy axiomatikus megoldóképlet című versében megfogalmazza:

állítom, hogy a MOZARTZENE

– most is hallani kellene! –

EGYENLŐ: VILÁGMINDENSÉG – MINUSZ

M. (Wolfgang Amadeus).

A pokol Fodor Ákosnál kétféle. Részben külső, társadalmi jellegű, mint Svarc A sárkány című drámájához írott dalszövegei egyikében a Kézműves mondja:

Bármi a helyzet, a szintér,

mindig akad korbács, sintér,

– már kinomban is röhögök!

Az egész élet cselezés

hóhérok s pribékek között.

A pokol másfelől belső és ugyancsak nehezen kivédhető:

csalás, öncsalás

útja őszinteséggel

van kikövezve

Vagy másutt, az emberi kapcsolatok lényegét az intenzitás hiányaként definiálva:

fölkereslek, hogy

ne kelljen rádöbbenned:

magamrahagytál

…

nem figyelünk, csak

számítunk egymásra. Nem

hangverseny: lemez

Ennek a világérzékelésnek megvan a maga filozófiája. Hol történelmen kívüli, időtlen szempontból, valamely nagy mítoszra és a biologikumra hivatkozik, mint Státusz című kis remekében:

e fásvilághoz

érzékek öt sebén

által szögezve

Vagy valamely kultúrtörténeti fejlődést tételez, melyben a korábbi fok a későbbi, fejlettebb fok alatt is megmarad, mint Hipotézis című versében:

Sós könny hull vissza.

(Nem Atlantisz süllyedt el:

mi másztunk fölé.)

Az idézetekből is érzékelhető, hogy Fodor Ákos szentencia-szerű, megfellebbezhetetlen, általános tanulságokat fogalmaz meg, és van egy állandó hivatkozási alapja: a kultúra, amelyet sajátosan él át. Verseinek közege az eddig volt, és számára mindennél fontosabb európai kultúrából elvont, dialektikus gondolkodásmód, amelyet etikus parancsként érzékel. Tömör közlései didaktikusnak hatnak, csakhogy a tanító szándéknál erősebb bennük az öntanító célzat. Azért fogalmaz megfellebbezhetetlen pontossággal, hogy maga se kételkedhessék mondatai igazában, s hogy magánéletében, mely költészetének nem közvetlen témája, belekapaszkodhassék abba a Fodor Ákosba, akit a kultúra ideális befogadójává és önzetlen továbbvivőjévé kalapált ki magából. A látszólag sima fogalmazás súlyos belső küzdelem eredménye, csak éppen ezúttal nem a küzdelem, hanem a végeredmény a fontos. A kultúrából szintén a végeredmény számít, az ő látásmódjában a kultúrának nincs folyamata, csak léte van, s ez abból is kitűnik, hogy mindhárom kötetében központi helyet foglalnak el műfordításai, illetve más költők, drámaírók műveihez írott, alkalmazott szövegei. A személytelenné párolt kultúra fontosabb a szubjektum esetlegességeinél. Ha a fordításokat és dalszövegeket vizsgáljuk, feltűnik, hogy a különböző korokban és stílusokban született műveket egyazon hangnemre fordítja, s hozzájuk egy általános, elképzelt stílusban írja dalszövegeit.

Ehhez a mindennél fontosabbnak tekintett, mozdulatlan, időn kívül lebegő kultúrához, pontosabban e kultúra tanulságához képest elhanyagolható mindaz a történelmi és társadalmi változó, amit „eseménynek” szoktak nevezni, mint Anekdota című művében fogalmaz:

az esemény el-

keni saját nyomait;

Új Semmi történt.

A kultúra továbbá, Fodor tikos felfogásában, egyetlen témáról szól: két ember kapcsolatáról, a szerelemről. Költészetének ez a legközvetlenebbül fájdalmas, közlésmódjának általánosságán is átütő, személyes vonása:

Előbb és utóbb

hűlt helyén holmi

meleg mocorgás multán

mélyebb a hideg

AZ EMLÉKIRATOK UTOLSÓUTÁNI MONDATA

nézve gyönyörű,

távolodó nyomokat,

szememből hó hull

Lehetetlen, de az emberhez egyedül méltó létezésforma a szerelem, már csak azért is, mert a körülmények Fodor Ákosnál a szerelmet és a szerelmetesen fontos kultúrát egyazon erővel fenyegetik. „Most jelentősebbek és mulandóbbak a lábnyomok”, fogalmaz egyszer; állandó képe a hó, a tél, s az ember ebben a meddőségben csak töredék lehet:

tükrözve: minden

törmelék szimmetrikus

– jók erre vagyunk

Töredék az ember is, de a rosszal szemben az, a rossz tükörképe „jobbá írva” olyan korban, amikor Ady-esszéjében így kiálthat fel gúnyosan:

Röpülj, hajóm

Röpülj, hajóm

nincs víz.

A tragikum tudatos, egyszerre heroikus és önkorlátozó kerülése és elfedése a kultúra felmagasztalása révén más, kevésbé ravasz költőnél óhatatlanul szentimentalizmushoz vezetne. Fodor Ákos azonban ismeri közegének csapdáit, és saját módszerét is kellő távlatból szemléli. Új kötetében Hazafi Veray János, a múlt századi nevezetes dilettáns költő hangján megírja a minden volt és leendő költőre érvényes paródiát, kötetének egyik bájos remekét. Valami elementáris humorérzék működik öntudatlanul ebben a nagyon tudatos költészetben, amitől a koncepció mindig életszerűvé bicsaklik kissé, s amitől ez a védekező állásba kényszerített, kultúrát őrző és közvetítő szerep nem válik gőgös, viselhetetlen maszkká. A mesterségnek napjainkban oly ritka tisztelete és tudása nemcsak a páratlanul mélyre süllyedt magyar költészeti közegtől válik üdítően és reménytkeltően világítóvá, hanem azért is, mert Fodor Ákos összeszorított fogakkal mosolyogva szűri nagyon is válogatott szavait.

VÁLTOZATOK EGY JÁTÉKRA

keresem egyen-

súlyomat (és semmi mást):

labda a lejtőn

én is vágtam szét

labdát: én is zokogtam:

nincs benne semmi:

(mondd, Mindenttudóm:

a mozdulatlan labda

áll? ül? vagy fekszik ?)

szinünk, nagyságunk

más;  pörgünk, pattogunk  egy

sötétség körül

titkom ne firtasd:

fölhasítod a labdát: se

tudás – se játék.

A játék – s ilyen játék Fodor Ákos felfogásában a kultúra – ellenpontja a nemlét. Valamennyi gondolati és nyelvi találmánya, idézete, játéka a halál kicselezésére szolgál. Annál szebb a játék, mennél reménytelenebb. S mert reménytelen, súlya van.

Korábban megkísértett a gondolat, ne biztassam-e a hasadó anyagot még nagyobb hasadásra. A költészet talán jól járna vele, de belepusztulna a költő. Az irodalomtörténet kaján, a költészetet jobban becsüli az alkotónál. Ma ellenben már úgy látom, hogy az embert mégiscsak erkölcsösebb szeretni. Hogy van erkölcs, ha nagyon akarjuk, arról a diadalmaskodni látszó immoralitás és amoralitás századában Fodor Ákos szakadékok fölött lebegve csillámló, önokító versei is példát szolgáltatnak.

És ami még több: segítenek élni.